Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-24 / 276. szám

1917. november 24. ■Képújság 3 Szolgálati lakások Sorozatunk eddigi részeiben, a mítosz­ról és a vallásról szólva, kiemeltük, hogy ezek eszmei és gyakorlati-hétköznapi esz­közök egy adott valóság elfogadtatására. Egy uralmi rend igazolására, a vele való társadalmi méretű azonosuláskészség ki­alakítására. Látni fogjuk, hogy ezek a funkciók a polgári filozófiák esetében sokkal áttételesebb formában vannak je­len. Elég arra a tényre utalnunk, hogy például az újkor nagy filozófiái magá­nyos gondolkodók művei (Descartes-től Kantig), akik ráadásul egy kifejezetten arisztokratikus, tehát a hétköznapoktól és a köznyelvtől igencsak eltávolodó for­mában fejezték ki magukat. De utalhat­nánk arra is, hogy a polgári filozófiák majd mindig kimerültek valamilyen szem­lélődő jellegben. A valóság magyarázatát kívánták szolgálni, ám — Fichtét idézve —, ha ez a valóság ellent mondott elkép­zeléseiknek, akkor úgy vélték, hogy ez: a valóságra nézve rossz. 3. A filozófia funkciója Somogy határában, Tolna megye nyugati csücskében dolgozik a naki termelőszö­vetkezet. A község Dombó­vártól légvonalban alig tizen­öt kilométerre van, viszont aki személygépkocsival akar Nakra eljutni, harminchat kilométert kell autóznia. Nem csoda, hogy a község terme­lőszövetkezete nem egyszer szakembergondokkal küzd. A mezőgazdasági szakem­berek letelepedését igyekez­nek elősegíteni azzal is, hogy a termelőszövetkezet 1974 óta rendszeresen épít szolgálati lakásokat. A tsz első szolgá­lati lakása egy háromszobás kertes ház volt. A lakások száma a következő évben újabb kettő, egyenként há­romszobás szolgálati lakás sál gyarapodott. A termelő­szövetkezet miután megvásá­rolta a régi parasztházakat, mindegyikbe bevezette a vi­zet, fürdőszobát alakított ki, majd így adta át a fiatal szakembereknek. Az idén szeptember 1. óta a naki gyerekek Szakcsra járnak iskolába. Az üresen maradt iskolaépületet a ter­melőszövetkezet átvette a ta­nácstól, és jelentős anyagi rá­fordítással az épületben ki­alakítottak három, három­szobás szolgálati lakást, és egy szoba, konyha, zuhanyo­zófülkés gyakornoki lakrészt. Az átépítést a tsz házilagos brigádja végezte, de így is kö­zel hatszázezer forintba ke­rült. Két lakás jelenleg üre­sen áll, de harmadikba már beköltözött a termelőszövet­kezet egyik szakembere. Ebben a beállítottságban azonban egy olyan nagy­mérvű rezignáció van jelen, ami fényt derít a polgári filozófiák egyik közös, rá­adásul evilági forrására. Ar­ra, hogy a XVIII. századtól kezdődően majd valameny- nyien a kapitalizmussal ki­terebélyesedő emberi tehe­tetlenség és kiszolgáltatott­ság körülményeire, egyszó­val: az elidegenedésre pró­báltak „elméleti vigaszt” ta­lálni. A mítosznak — más lapra tartozó okokból — még „alig” volt dolga az elidegenedéssel, s a vallás pedig maga nem volt egyéb, mint ennek az emberi el­idegenedésnek a kifejeződé­se. A polgári filozófiák — jórészt isten nélkül, tehát evilági kiindulásból — meg­próbálták a maguk eszkö­zeivel „bemérni” ezt a kö­rülményt, s többnyire ar­ra jutottak, hogy szükség- szerűnek és megváltoztat­hatatlannak állították be az emberi evilági tehetetlensé­gét. Gondoljunk Hegelre, a klasszikus német filozófia legnagyobb alakjára, aki egy szellemi lény, egy „ab­szolút ész” megnyilvánulá­saként írta le a természetet és a társadalmat. Miért? Nagyon is földi okokból. Mert választ keresett az ember történelmi szenvedé­seinek és megcsalatásainak problémájára. A válasz? Az „abszolút ész” — írja He­gel — kormányozza a vilá­got és befolyásolja az em­berek cselekedeteit. Az em­berek ennek nincsenek tu­datában: nem tudják, hogy egy „fölöttük” működő szel­lem közkatonái, akiket ez a „szellem” harcba küld, elpusztít és feláldoz, csak azért, hogy eközben ő — a „szellem” — jusson megva­lósuláshoz. Az „ész csele” — mondta —, hogy ő ma­ga nem bocsátkozik harcba az evilági porondon, ha­nem az egyes embereket pusztítja el — saját céljai érdekében. Egy másik pél­dát kiragadva a Hegel utá­ni filozófia történetéből, említsük meg a napjaink­ban újra divatos dán Kier­kegaard pozícióját. Élesen szembefordult Hegel „döly- fös” és „pöffeszkedő” vi­lágszellemével, és az ember evilági önértékűségét, jogait és életlehetőségeit hirdette. Az emberi kiszolgáltatott­ság és esendőség körülmé­nyére éppen az emberi ön­állóság és egyéniség, az em­beri autonómia és öncélú- ság kiemelésével — és mér­téktelen túlhangsúlyozásá­val — válaszolt. A polgári filozófiákban jelen van az adott tőkés vi­lág szemlélődő és rezignált tudomásulvétele. Jelen van persze a morális felháboro­dás és a menekülés igénye is — vagy éppen a pasz- szív belesüllyedésé. Utal­junk az elmúlt száz év pol­gári filozófiatörténetének egyik legkiemelkedőbb idő­szakára: a német század­fordulóra. Milyen filozófiai pozíciókkal találkozunk itt? Olyanokkal, amelyek abszo­lút értékeket szegeznek szembe a környező világgal — a Jót, a Szépet, az Iga­zat, csupa nagy betűvel (ér­tékfilozófiák). Találunk olyanokat, amelyek — szó szerint! — zárójelbe teszik az ember rutinszerű hét­köznapi életét és a techni- kai-manipulatív feeladato- kat ellátó tudományt. Hogy végül az ember tudatában — a „tiszta”, „bűntelen” tudatban — leljenek „egye­dül bizonyos” fogódzó pon­tokat. És találunk olyano­kat, amelyek az ember szűkösségének és semmire- valóságának örökkönvaló- ságát hirdetik (egziszten­cializmus). Közös vonásuk: valamilyen nagyon elvont válasz és megoldáskísérlet az emberi élet kapitalizmus­beli elidegenültségének és válságának tényére. Vagy értékeket, humán tulajdon­ságokat abszolutizáltak, vagy — túlsó végletként — az emberi élet elértéktelene­désének megmásíthatatlan- ságát vallották. Emeljük ki még egyszer: ezek a polgári filozófiák, bár evilági fogantatásúak voltak, passzív-szemlélődő jelleget mutattak, elvont és arisztokratikus nyelvezeten íródtak és a tanítványok- érdeklődők viszonylag szűk körére terjedtek ki. Követ­kezik, hogy nem tudták el­látni sem a mítosz, sem a valláá elemzett funkcióit: bár esetenként hozzájárul­tak az adott uralmi rend­szer igenléséhez, köznapi és tömeges méretekben még­sem szolgáltak arra, hogy a társadalomban élő ember általuk fogadja el az adott állapotokat. A filozófia mellett, majd helyett ezért megjelennek azok a beállí­tódás- és eszmerendszerek, amelyek ellátják ezt a funkciót: a tőkés magán­erkölcs és a polgári ideoló­giák. S persze ne felejtsük azt sem, hogy a filozófiák újkori jelentkezése, bizo­nyos mérvű szembefordulá­suk a vallással és vitájuk egymással azt mutatta, hogy az emberiség kiszaba­dult a megváltozhatatlan és dogmatikus világképek uralma alól. A világ: vita tárgyává lett, addig soha nem tapasztalt élességgel. A történeti fejlődés útja: a mítosz megkérdőjelezhetet­lenségétől a vallás megfel- lebbezhetetlenségéig, ennek kiterebélyesedő önigazolási kényszerűségétől a polgári filozófiák eltérő és rivali­záló magyarázat-kísérleteiig vezet. Ez az út mindenkép­pen az ember öntudatra ébredésének, szellemi nagy- korúsodásának és önállósu­lásának feltartóztathatatlan folyamata. Ebben a folyamatban megkülönböztetett helyet mondhat magáénak a mar­xista—leninista filozófia. Nézzünk egy gyors össze­vetést a polgári filozófiák- kel. A marxizmus leszá­molt azok passzív és szem­lélődő jellegével, és a reá­lis világból kíván kiindulni: a változás és változtatás el­mélete kíván lenni. Leszá­molt a korábbi filozófiák (jórészt látszólagos) pártat­lanságával, és tudatosan egy társadalmi osztályhoz, a proletáriátushóz kötötte a maga igazságának megvaló­sulását. Igazságot és pártos­ságot egy nevezőre hozva: vállalt egy osztályalapot. A marxizmus leszámolt a fi­lozófiák elkülönült és arisz­tokratikus jellegével: elve­tette a filozófiai tolvajnyel­vet, mert a hétköznapi élet emberéhez akar szólni. Ezért is válhatott a marxizmus korunk legelterjedtebb filo­zófiai áramlatává és legbe­folyásosabb eszmei irányza­tává. Nem lezárt rendsze­rekre és passzív társadalmi azonosulás kialakítására tö­rekszik, hanem állandó mozgásban, kritikai és ön­megújító készenlétben veszi fel magába az emberi gya­korlat problémáit, éppúgy, mint a tudomány eredmé­nyeit. Dialektikát, tudomá­nyosságot és történelmiséget kapcsolva össze egy gya­korlatátalakító elkötelezett­séggel. PAPP ZSOLT (Következik: A magán­erkölcs és funkciója.) Új forgácslapüzem Felavatták Szombathelyen a Nyugatmagyarországi Fa­gazdasági Kombinát új cement kötésű faforgácslap-üze­mét. A 326 millió forintos beruházásból épült üzem mo­dern automata gépei évente 30 ezer négyzetméter fafor­gácslapot állítanak elő. Az üzem három hónappal határ­idő előtt kezdte meg a termelést. (MTI fotó, Rózsás Sándor felvétele — KS) ISV-tervek alapján A tolnanémedi Kossuth Termelőszövetkezet az ISV tervei alapján korszerűsíti a nagyszékelyi kerületében lévő sertéstelepet. A munkát elő­reláthatóan az év végéig be­fejezik és a korszerűsítéssel 426 hízóférőhelyet állítanak termelésbe. A korszerűsítés tervezett bekerülési költsége 891 ezer forint, a biztosított állami tá­mogatás pedig 297 ezer fo­rint. A korszerűsítéssel a ter­melőszövetkezetben fokozódik a hízókibocsátás, csökken az élőmunka-ráfordítás és javul az üzem sertéstenyésztésének gazdaságossága. A paksi Dunamenti Egye­sülés Termelőszövetkezet 161 hektáron termeszt szőlőt. Szőlőterületének nagyobb .ré­sze csemege. A szövetkezet most 66 hektáros borszőlő- ültetvényét korszerűsíti. A korszerűsítés hétmillióba ke­rül, amelyhez 2 millió 800 ezer forint állami támoga­tás igénybevételét tervezi a termelőszövetkezet. A kor­szerűsítéssel az ültetvény 20— 30 évig gazdaságosan üze­meltethető. A beruházás üze­mi szintű megtérülési ideje 3,6 év. Tudósítóink írják Biztosítékok exportra Sok múlik az embereken Kinn hideg őszi eső esik, benn csendesen duruzsol az olajkályha. Vicze József né­metkéri agronómus arcáról a hideg, szeles idő ellenére is meleg mosoly sugárzik. Nem véletlenül. November 14-én befejeződött mindennemű betakarítás a tsz-ben. A szán- tartivaló is csak néhány na­pig tart még. Szófián, halk szavú a nem­rég Németkérre került szak­ember. Mégis sikerül egy s mást „kiszedni” belőle. Szá­mokat és mondatokat, ame­lyek a tsz-ről, emberekről, az ott folyó munkáról valla­nak. Nincs dicsekvés egyet­len, szavában sem, s az ered­ményeket, sikereket sem tu­lajdonítja önmagának. A tagságé, a dolgozó embereké az érdem, hogy feljövőben van a tsz. A tsz munkaere­jét jónak ítéli, dicséri az em­berek munkaszeretetét, szak­ismeretét. Nem rajtuk mú­lott, hogy az eltelt években, jó természeti adottságokkal rendelkezve sem dicseked­hettek eredményességükkel. Idén harminchat új tag kér­te a felvételét. Zömmel fia­talok. Az emberek hamar megérzik, hogy érdemes-e ezen a munkahelyen dolgoz­ni. Sokan itthon maradnak és sokan hazajönnek. Miért? Egyszerű a titka. Számolnak. S látva a számokat, hisznek és bíznak. Az átlagok emel­kedésének alapjai biztosítva vannak. Talán még többet is meg­tudhatnánk ettől az egyre nagyobb népszerűségnek ör­vendő embertől, ha nem igyekezne most is az embe­rek közé, szervezni, irányíta­ni, ellenőrizni. A tagok vé­leménye az, hogy nagy érde­me van abban, hogy sokat javult a tsz munkafegyelme, más lett a határ képe és több az emberek keresete. Igaz, idén az időjárás is kedvező volt, de az eredményesség­ben nem ez volt az elsődle­ges. Sok múlik az embere­ken. Ezt egyre többen isme­rik fel Németkéren is. Nagyfalusi Albert • • Öregek napja Iregszemcsén Ajándékműsort rendezett az iregi öregeknek a községi tanács és termelőszövetkezet a község művelődési házá­ban. Több mint kétszáz meg­hívott nagy- és dédszülő tap­solhatott az óvodások és az iskolások egyórás műsorának, ami után a meghívottakat vendég® is látták a rende­zők. Ezt követően az „öre­gek” saját zenékaruk ritmu­saira táncolhattak. A csalá­dias találkozón a község ve­zetői közül Varga János a termelőszövetkezet elnöke köszöntötte az idő embere­ket. Tácsik Attila műv. h. ig. Iregszemcse Igénylik a törődést Színes, nyüzsgő élet fo­lyik az őcsényi nyugdíjasok klubjában. A tagság heten­ként kétszer jön össze a mű­velődési házban, mintegy 45—50 fő. Előadásokon kívül szabad foglalkozások, közös kirándulások szerepelnek a programban. Időnként más klubokat látogatnak meg, ta­pasztalatcsere céljából. Ezek az idős emberek igénylik a törődést, az együttlétét, ki- kapcsolódást. Itt elmondhat­ják egymásnak gondjaikat, örömeiket, szinte egy nagy családot alkotnak. Kevésbé érzik az öregséget, a ma­gányt. iA napokban Langfelder Sándorné, a budapesti diétás- nővér-képző igazgatója láto­gatta meg a kis közösséget. Előadása az idős emberek egészséges, olcsó táplálkozá­sáról szólt A nyugdíjasok érdeklődéssel hallgatták, majd több hozzászólás és kérdés következett. A klub vezetője, Baka Sándor hozzáértéssel látja el feladatát, amit a lelkes, kö­zösség bizonyít. A község vezetői minden segítséget megadnak a klubnak. Szíve­sen segít a Vöröskereszt he­lyi vezetője is egy-egy szer­vezésnél. Varga Istvánná A Villamos Berendezés és Készülék Művek világítástech­nikai gyárában az idén 1 millió 600 ezer darab nagy tel­jesítményű olvadó biztosíiékot gyártanak. E mennyiség 40 százalékát a fejlődő országokba szállítják. A gyár nem­rég — Siemens-licenc alapján — új típusú, korszerű árammegszakítók gyártását kezdte meg. Képünk: készül­nek az árammegszakítók. (MTI fotó — Balaton József felvétele — KS) Korszerűbb szőlőültetvény

Next

/
Thumbnails
Contents