Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-20 / 273. szám

1977. november 20. “tÉpÚJSÁG 7 „Ti nem lesztek urak!” Egy tanítónő Hosszú útja gg| gm 'íí | ___. gg .. m ge ■ - mm , .v psass ■gggjgggg, , gg|gg gí ásássá mm m g %&ts ggssg gg /■ gs .. , - g gg ggggg sm ggsg |§ ■., * Vs v>/„* Vékával mért fizetés — 1© ezer ember kálváriája Tolna megyében él hatá­rainkon belül a legnagyobb lélekszámú székelység: ,— ez köztudott. Székelyek , és nem „csángók”, ezt taná­csosnak tűnik sokadszorra is leszögezni. Ugyanis a csán­gók századokkal előbb ke­rültek a Kárpátokon túlra és máig ott élnek. András- falva, Istensegíts, Fogadj- isten, Hadikfalva és József - falva valamikor Csikból jött 16 ezernyi lakója már nem. Rögös és hosszú utat jártak be. Múltjuk ma már nép­rajzi és történettudományi érdekesség. Egyik legalapo­sabb feldolgozója, a Kakas- don élő Sebestyén Ádám közülük sarjadt. Jelenük mindannyiunkéval közös, te­hát se erre, se arra nem kívánunk most sok szót vesz­tegetni. Magáról az útról, erre a töb*b mint három évtizede végbement modern népván­dorlásról, már kevesebben írtak. A székelyek ezzel kap­csolatban szófukarok, sejthe­tően nem szívesen elevení­tik fel a régi, fájdalmas és immár ugyancsak történelmi emlékeket. A szerencsés vé­letlennek köszönhetjük, hogy megismerkedhettünk Bog- nóczky Gézáné, született Csákány Erzsébettel. 1936- tól 1968-ig volt az andrás- falviak tanítónője, van mire emlékeznie. Csopaki ottho­nában kerestük fel és segít­ségével egy tanítónő hosz- szú útján keresztül próbál­juk felvázolni azt, amit ta­nítványai vele együtt meg­tettek. lev sikerült. egy zsák lisztet se a tanít­ványaim szülei adták, ha­nem egy örmény malmos, Bognóczky Gézáné ajándékba. A Szilágy me­gyei Kusalyban se jártam jobban, de ott legalább a kántornak járó bort meg­adták. 1936 nyarán helyezett a püspököm az andrásfalvi iskolába. Két napig vonatoz­tam, amíg oda értem. A paphoz kopogtattam be, Bognóczky Géza református lelkészhez, ö lett a férjem. Andrásfalván Dokumentum erejű felvétel. Utón Bukovinából a Bácska felé. — Andrásfalváról talán ne én beszéljek sokat, meg­tették azt már éppen elegen, összetartó, kemény emberek voltak az andrásfalviak. Megőriztek mindent, anya­nyelvet, szokást, viseletét, még a főzés módját is. Nem közösködtek senkivel, na­gyon megszerettem őket. Férjem volt 'a magyar pap. Az összes bukovinai székely faluban voltak szórványaink, így igazság szerint mind a 16 640 lélekkel, aki később áttelepült, kapcsolatban áll­tunk. Ezért is hárult rá az ottaniak közül az útba indí­tás fő terhe. Nem volt köny- nyű teher, elhihetik. Hogyan kezdődött? Nehéz azzal ma már számot vetni. A madéfalvi (és nem má- défalvi!)v veszedelem óta nemzedékek éltek és haltak ott, sírokat elhagyni se könnyű. Igazság szerint az akkori helyzet, meg a kirá­lyi Románia tehetett leg­többet róla. A fiainkat sor­ra hívták be, de nem ka­tonának, hanem embertele­nül nehéz robotra, majdnem rabszolgaságnak is mondha­tó munkaszolgálatra. Per­sze, hogy sorra szökdöstek át a határon. így amikor 1940-ben első ízben^ megje­lent nálunk a bukaresti ma­gyár követség autója, na­gyon sok család „fél lábbal”, épp a leginkább életerős, munkabíró tagjával már odaát volt. Akkor a férje­met az összes faluban kör­< //./i/f. deu/yyrm/Máx/ei? ■ <Pj(uém P J4. ////. éui/tti monyai a/fanyufyaMiyt// ax fíZ/.XXXJW. /vivrnyriMf/ 1 aAyyai, r gjfc "i /ttüÁJÍé /&/.-fiú.a • íit4 jji' :"^aßrA- : ^*jfr** HH* * Stáy* /«A+j && «'faesélté .rtzd/tUá ‘ítoa-üatty vu/lex Átptsl a monyai Áet fe/eXéH? ViááxaveMt'Á, sMtí&y aHMoÁerutitl/a/i/i. múl, «#> ***■• . A‘ tS79-L- tó. $-*: Jia at, akinek rétiére a honodkfd okirat WUittatott, t aki ax " tm (fogadalom} letételére m^idéztetett, at idézés kéxbeútésJlSl txdmUandó egy év alatt ae eskü (foga- Mm) letétek végett mm jdentkemk h azt U mm t»H, a komnttán okirat Kutdhdt tett ti, t atom kaid- mely ott kuMiotta, a, idéxét ktibenttUetl tmló bizenyitiámyal együtt fdUrjetxtendS.” Okirat a visszanyert magyar állampolgárságról Közbeszólás (Itt az újságíró nem áll­hatja meg, hogy el ne vág­ja a történet fonalát. Nem­csak a királyi Romániában volt a hiba. A magyar ki­rályi kormány is iszonyatos felelőtlenséggel cselekedett. Amikor 1941 júniusában sze­relvények sorával útba indí­tottak több mint 16 ezer embert, azok nem vihettek magukkal többet három napi élelemnél. A jószágot, gaz­dasági felszerelést mind el kellett adniuk, pontosabban kótyavetyélniük. Azt tudták, hogy mennek, azt is tudták, hogy „haza” mennek, de azt sokan már csak jóval a ha­táron túl, Désen tudták meg, hogy egyáltalán hová. Elképzelhető, hogy sok ol­vasónknak bizonyára nem tetszik majd — hiszen köny- nyű dolog ma ítéletet mon­dani régi érzelmekről —, de azért ne feledjük, hogy a Horthy-Magyarország nagy, nacionalista frázispufogta- tásainak idejét idézzük Bog­nóczky Gézáné emlékeinek segítségével. A bukovinai székelyek a dúsgazdag Bács­kába kerültek, otthonaikból elűzött szerb telepesek, a „dobrovojácok” házaiba. /Mi más volt ez, ha nem politi­kai szűklátókörűség az ak­kori kormánytól?/ Más ég­hajlati és termelési körül­mények közé. Miska Sándor hiába emelte meg a kalap­ját a még kapálatlanul is gyönyörű kukorica előtt és mondta a feleségének: „Asz- szony, ne búsúlj! Lesz má­ié!” Az új viszonyokat ne­héz volt megszokni. Az ott­honról hozott híres „kék pi­tyóka” se bírta a nehéz bácskai talajt. Vagy megfe- héredett, vagy egyáltalán nem termett. A kor és az akkori társadalmi rend alapos ismeretében azt se tekinthetjük véletlennek, hogy a székelyeket — tehát a szorgos kézi munkaerőt — a hatalmas Lelbach és Piloszánovics uradalmak gyűrűjébe telepítették. A Lelbach-féle kendergyár adott is munkát nyomban. Horváth vezérőrnagy, az utólagos emlékezés szerint derék honvédtábornok, hiá­ba volt rendes ember. Ab­ból a fejenként és naponta 90 fillérből, amit a magyar királyi kormány az új hon­foglalók kezdeti élelmezésé­re szánt, csodát ő se tehe­tett.) A Bácskában — A Bácskában bomlottak fel először a régi keretek. Andráslfalvának kereken 3000 lakója volt. Most csak a ne­vet őriztük meg. így született Andrástelke, Andrásháza, Andrásföldje, Andrásmező és egy újabb Andrásfalva. Andrásházát eredetileg Feke­tehegynek hívták, a többit már nem emlékszem hogyan. Vastag, vert falu házakat kaptunk. Ez volt akinek elő­relépést jelentett — az ottho­ni, paticsfalú szegényeinkre gondolok —, a jómódúaknak, az imént említett Miska Sán­dornak például, visszaesést. Az 1941-es tél irgalmatlanul kemény volt, a bácskaiak ezért is minket okoltak. Az a szólás járta, hogy „meghozták a csángók a telet!”. Akkor már csángózták benünket. Arra már nem emlékszem, hogy milyen arányban osztot­tak földet. Mi a férjemmel, Géza fiammal és az akkor még csak „útban lévő” Enikő lányommal hét holdat kap­tunk. Ez saját föld volt, úgy mint pafci és tanítónő nem kaptunk egy ölet sem. Újra kezdtük a méhészkedést, épp­úgy, mint otthon. Az első évek termése jó volt, hittük, hihettük is, hogy megállapod­tunk. Tévedtünk. Gyalázatosán bántak el ve­lünk. A csendőrök, jegyzői parancsra, 1944 őszén kétna­ponként járőröztek a falu­ban és ellenőrizték, hogy va­laki véletlenül nem kezd-e csomagolni. Aztán október 4- én megjelentek ugyanazok a (csendőrök és kihirdették, hogy most már mindenkinek mennie kell. Kiürítési pa­rancs! Nem azonnal, dehogy! Három óra leforgása alatt. Helyben lakó, otthont, a nagy családot szerető nép a székely, nem vándor fajta. Gondolhatják hogy nehezen indultunk. Mi keltünk útra elsőnek, aztán Ömböli Péter és részben az ő szavára a töb­biek. Napokig mentünk. Az út egyik oldalán mi, a má­sikon az észak felé hömpöly­gő, visszavonuló Weichs-féle német hadsereg. Aki elébük keveredett, azt letaposták, vagy jobbik esetben szekerestől- lovastól félre taszították az útról. Egy „igazi” csángó mondása jutott az eszembe, aki még Bukovinában figyel­meztetett bennünket a ma­ga kedves, kissé sziszegő . dialektusában: — Ne menjetek Magyaror­szágra, mert ott csak kétféle ember van: úr és paraszt. Ti pedig urak nem lesztek soha! Összegezés (Itt ismét az újságíró szól közbe. Annak a bizonyos „igazi” csángónak feltehetőleg akkoriban se tulajdonított senki jóstehetséget. A maga« módján, ha úgy tetszik né­piesen tömörítve, summázta véleményét a Horthy-rend­többre, párt- és állami veze­tőkre, országgyűlési képvise­lőre is. Bognóczkyék az utolsó vándorlás viharában elsza­kadtak az övéiktől, ök a du- naföldvári, a többiek a bajai hídon jöttek át. Bognóczky né Hazatérési igazolvány yj f /_í fi fa, c/í-f jT / Certificat de retour Hei >i ike hr schein Certificate of return to Htengary Certificato di rimpairio Sreroélví a4at*»k: ■sonatdalrit t - Personal dala: — Dan i-inwniirtijilr. is,. j 3®*» pnOMhtrt: " 71 ... :**'*■««*«: r />*, uiu, JrtfcMW mark hó < tap |j Majyagyaá** t Vrlii efftm ms/.*- ftlí+ége ! _ . *ra1cléu hciyr, : laJkawm dt /'*■.-A ' r-n^lhm: ni‘h »/< A «U«. Ha,’: Car*!>• A bukaresti m. kir. követség által kiállított hazatérési iga­zolvány szerről melyről nekünk ma már sokkal rosszabb van. Esztendőbe se telt, hogy a népvándorlásra sanyarított székelyek egészen mássá forduló világba jutották. Bognóczkyné úgy emlékezik, hogy bukovinai tanítványai közül az érettségiig nem ju­tott el régen egy sem. A Bácskából kettőt elküldték gimnáziumba, de azok az ösztöndíjas helyről is haza­szöktek. A tehetséges nép azóta ismert, magas beosztá­sú vezetők sorát termelte ki magából, akik rég birtokában vannak a funkciójukhoz szükséges végzettségnek is. ö csak védőnőre, orvosra, ügy­védre emlékezik. Mi sokkal előbb Hidason, majd férje halála utáéi — 1968-ig — Bonyhádon tanított. Iskola- igazgatója máig szeretettel emlékszik rá. Most Enikő lá­nyánál él Csopakon. Kéthó­napos múlt a kis unokája.) ORDAS IVAN Fotó: Bakó Jenő Több, mint 16 ezer ember kál­váriáját valószínűleg annyiféle módon lehetne elmondani, ahá- nyan átélték. Igyekeztünk Bog­nóczkyné emlékezését híven visszaadni. Mindenki a saját ta­pasztalata szerint egészítheti ki további részletekkel, hiszen aki ezt a hosszú utat végigcsinál­ta, feledni úgyse tudja. Ady néni albérlője — Kalotaszeg—Gyerővá- sárhelyen születtem, Szé­kelyudvarhelyen végeztem a református tanítóképzőt. Te­hát kálomista vagyok, nem pápista, de ennek a mi vi­lágunkban nem volt semmi jelentősége, nem ismertük a vallási békétlenséget. Ki­sebbségben éltünk, egymásra voltunk utalva. 120 véka bú­za volt az évi kezdő fizeté­sem, szinte sosem kaptam meg. „Véka” — ezt a mér­tékegységet gondolom erre­felé már nem ismerik. Har­minc liter búzát jelentett, egy kicsit megpúpozva, az­tán a tetejét léccel óvato­san elsimítva. Érmindszenten kezdtem, Ady Endre édesanyjának, az aranyos Mária néninek vol­tam az albérlője két hóna­pig. Akkor ezt persze nem így neveztük. Nála laktam, ez pontosabb. Picinyke asz- szony volt, elfért a kinyúj­tott karom alatt. Együtt jár­tunk a nagykárolyi piacra. Sokat tudnék róla mesélni, de maguk most nem erre kí­váncsiak. Onnan Érszodorra kerültem, majd Mezőkesző- re, ahol még a kántor is én voltam. Kendilóna volt a következő állomáshelyem, máig ott a fizetésem. Annyi lángoson éltem, amennyit egy zsák lisztből sütni le­hetett. Megjegyzem, azt az bevitték, doboltattak és csak azt kérdezték meg, egyálta­lán akarnak-e a székelyek menni. Üdvrivalgás volt a vál­lasz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents