Tolna Megyei Népújság, 1977. november (26. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-16 / 269. szám

A "KÉPÚJSÁG

1977. november 16.

Önök kérdeztek

Ezúttal az egészségügy területét érintő kérdésekre adunk választ. A kérdésekre dr. Horváth Jenő, a Tolna megyei Tanács V. B. egészségügyi osztályának vezetője, megyei főorvos válaszol.

— Miért nincs panaszkönyv a kórházi osztályokon? — kérdezte Jusztus László Gyönk, Rákóczi u. 151. szám alatti lakos.

— Legjobb tudomásunk szerint az országunkban, lévő gyógyító-megelőző intézményeinkben, így kórházainkban sincs rendszeresítve a lakosság által „panaszkönyv”- nék nevezett napló. Intézeteinkben a párt- és szakszervezet, az intézetvezétés olyan széles körű hálózattal rendelkezik., hogy ezen keresztül minden észrevétel, panasz eljut az illetékesekhez. Eddig is számtalanszor megtörtént már, hogy a betegék egyes kifogásaikat levél vagy jegyzőkönyv formájában juttatták el1 az 'intézet1 vezetőihez. Ügyüket mindenkor lelkiismeretesen megvizsgálták és a szükséges 'intézkedéseket meg is tették, 'ha erre szükség volt.

— Mikor kap Tamási új gyógyszertárat? A jelenlegi szűk és túlzsúfolt. (Egy, a községét szerető és annak fejlődését figyelő olvasó, Tamásiból.)

— Anyagi lehetőségeink a jelenlegi ötéves, tervben nem teszik, lehetővé új gyógyszertár építését. Terveinkben szerepel a probléma megoldása, de ez csak a későbbi időszak feladata lehet.

— Mennyire meg- oldott a nagyközségek egészségügyi ellátása? (Görgényi Zoltán — Magyar Rádió Pécsi Stúdiója.)

— Nagyközségeink egészségügyi ellátását megoldottnak tekinthetjük. Valaimeny- nyi nagyiközségünkben több körzeti orvos, ezenkívül fogorvos és nagy részükben gyermekkörzeti orvos 'is működik. Az alapellátásban megyénkben az orvosellátottság — természetesen a nagyközségeinkben is — az országos átlagnál jobb. Míg az országban egy felnőtt körzeti orvosira 2599 lakos jut, addig megyénkben 2424. A személyi feltételek mellett a tárgyi feltételek is biztosítottak. Számos -nagyközségünkben* épült, illetve felújításra került új orvoslakás, rendelő, váró. Valamennyi körzeti orvosunkat készenléti táskával látjuk eL Körzeti orvosaink 70 százaléka rendelkezik hordozható EKG-'készülékkel.

— Miért nem közük a Tolna megyei Népújságban az ügyeletes orvosok nevét az ünnepek előtt Tamásiból is, úgy mint Bony- hádról, Szekszárdról, Dombóvárról, Paksról?)

— .Az új ügyeleti ellátási rend életbe lépésével novem- ver 1-től a tamási járás ügyeleti beosztását is közli a Tolna megyei Népújság a többi járáshoz .hasonlóan.

— Nagyon sok kisiskolás jár szülei kíséretében fogszabályozásra Dombóvárról és környékéről Szekszárdra. Miért nem lehet rendelés Dombóváron? (Heizer Jánosné és kilenc társa, Dombóvár.)

— Terveinkben szerepel több ilyen központ kialakítása. Ennek feltétele egyrészt a fogszákorvosi létszám teljes. felitöltése, másrészt az e munkához megfelelő képzettséggel rendelkező fogszakorvosok biztosítása.

— Miből adódik az egy éven aluli meghaltak viszonylag magas

száma Tolna megyében? (Ko- ronczai Emil — MTI.)

— A csecsemőhalálozás kialakulásában szerepet játszó tényezőket a szakemberek nagy intenzitással kutatják,

ennek ellenére azok jelenleg csak részben ismertek. Emiatt az e téren mutatkozó problémákat 'teljes egészében nem ismerjük. A fő probléma az, hogy a koraszülöttek — akik a csecsemőhalottak túlnyomó részét teszik 'ki — között nagymértékben nőtt a kis súlyúak aránya. Ezek életben tartása az erőfeszítések ellenére rendkívül nehéz. Sajnos, nagyrészüket el is veszítjük. A .koraszülöttek arányszáma az összes élve születettekhez viszonyítva évek óta 10—12,5 százalék között mozog. Almen.nyi.ben a kis súlyú koraszülött csecsemőhalottak számát levonnánk az egy éven aluli meghaltak abszolút, számából, akkor kiderülne, hogy csecsemőhalandóságunk nem rosszabb az országos átlagnál.

— Mikor lesz lehetőség további nyugdijas- házak, szociális otthonok létesítésére? A hosszabb ideig fekvő betegek számára miért nem szerelnek fel több és jobban működő fejhallgatós rádiókat? Nem lehetne-e eltiltani a dohányzást a kórházakban? (Kosinszky László nyugdíjas, kiváló egészségügyi nevelő, Gyönk.)

— A népgazdaság anyagi erőforrásainak megfelelően, a szükségletek kielégítésére a VII. ötéves tervben tervezünk ilyen megoldásokat. Ez év novemberében Sárpiilisen 50 idős ember befogadására alkalmas szociális otthont adunk át Ennek bővítése ezen ötéves tervünk célkitűzései között szerepel.

— Az 1500 ágyas megyei kórházunk minden ágyához van központi rádiós felszerelés. A központi felvételi blokkban a fülhallgatókat személy szerint kell igényelni. Erre a felvétel vezetője minden beteg figyelmét felhívja.

— Az egészségügyi miniszter 1976-os rendelete szabályozta a dohányzással kapcsolatos eljárást a kórházakban, konkrétan kijelölve az osztályon belüli dohányzás helyeit.

— Napjainkban egyre nő az izületi betegségben szenvedők száma. űk is csökkentik a munkaképes dolgozók létszámát. Miért nem lehet, illetve nehezen lehet kapni a betegség gyógyítását, illetve a fájdalom csökkentését elősegítő külföldi gyógyszereket? (Egy súlyos izületi beteg.)

— Az ízületi betegségek gyógyítására alkalmas gyógyszerkészítmények között számtalan kiváló hatású magyar gyógyszer is található. Ismeretes, hogy kapitalista országokból (is importálunk

gyógyszerkészítményeket. Ezek hatása semmivel sem jobb, mint a magyar készítményeké. Kétségtelen, hogy az import gyógyszerek behozatalának ütemezése, meny- nyiségének meghatározása bizonytalansági faktorokat is rejt magában. Emiatt többször hiányoznak ezek a gyógyszerek. Ezzel szemben az e betegség gyógyítására szolgáló magyar készítmények folyamatosan és korlátlanul az arra rászorulók rendelkezésére állnak.

— Miért vitték el u

• röntgent Simontornyóról Tamásiba, ugyanis azt a bőrgyár dolgozói vették. (Németh Jánosné, Simontornya.)

— Siimontornyán a tbc- gondozóban működött csak röntgenkészülék. A tbc gondozóintézetet — tekintettel annak elavult voltára — meg kellett szüntetnünk és helyette Tamásiban alakítottunk ki egy korszerű tbc- gondozóL A simontornyai gondozóban használt röntgen- készülék elavult, elromlott, ezért azt ki kellett selejtezni. Az előbbiek, miatt a készülék üzemeltetése gazdaságtalan is létt volna.

3

— 1974. április 1. óta tartanak Tolnán hét végi ügyeletet. Nincs megfelelő ügyeleti helyiség. Hogyan képzelik el a jövőben az állandó orvosi ügyelet tartását? (Gál Györgyné, Tolna.)

— Tolnán a központi körzeti orvosi rendelőben a hétköznapi és hét végi ügyelet elhelyezésére több megfelelő helyiség is rendelkezésre áll. Az kétségtelen, hogy az ügyeletes helyiség felszerelése és berendezése kiegészítésre szorul. Ez a kiegészítés a közeljövőben megtörténik.

— Miért nem kapnak fizetésemelést a körzeti ápolónők is?

(Gál Györgyné, Tolna.)

— A 27/1977 (Eü. K. 21.) Eü. M. sz. Mü. M. sz. együttes utasítás, az egészségügyi dolgozók bérrendezéséről meghatározta azon dolgozók körét, akiket 1977. október 1-vel béremelésben kellett részesíteni. A körzeti ápolónők ezen dolgozók-között nem szerepelnék. Ezért nem részesültek fizetésemelésben.

— Vannak-e munkaerőgondok az óvodákban, a bölcsődékben?

(Szabó László, Népszabadság.)

E kérdésre dr. Vadas Ferenc, a megyei tanács, vb művelődésügyi osztályának vezetője és dr. Horváth Jenő megyei főorvos együttesen adott választ.

— Munkaerőgond sem az óvodákban, sem a bölcsődék- ban nincs. Mind az óvodákban, mind a bölcsődékben valamennyi • álláshely betöltött, tehát az óvónői, gondozónői és, a kisegítő munkakörök is. A fentiek érteiméiben tehát munkaerőgondról nem beszélhetünk. A probléma inkább abban jelentkezik, hogy az óvónői, illetve a bölcsődei gondozónői álláshelyeink egy részén szakképzetlenek vannak. A szakképzették aránya az óvónők esetében 70, a bölcsődei gondozónők esetében pedig 76 százalékot tesz ki. További feladatunk a szakképzettek arányának növelése. Ezt folyamatos beiskolázással kívánjuk elérni.

a megye vezetői válaszolnak

Látogatás

Faddon

Példás és követendő együttműködésről szeretnék szólni, melyet Fadd községben tapasztalhattam. Negyven évig nevelőként dolgoztam a községben, ebből huszonöt évig voltam az iskola igazgatója. Tizenegy éve eltávoztam a községből, hogy Budapesten, gyermekeim körében töltsem nyugdíjas éveimet. Míg dolgoztam, sok minden történt Faddon. A legjelentősebb esemény mégis az 1972-ben épült emeletes iskola volt, mely hét tanteremből és három nevelői lakásból állt.

Az iskola ez év augusztusában 50 éves lett. E jelentős dátum vonzott a látogatásra, jelenlegi nevelőinek megismerésére. Az elmúlt 50 év alatt mintegy 4500 tanulót vett fel az iskola az első osztályba. Megtekintettem a nevelőotthont is, és mindkét helyen nagymérvű fejlődést tapasztaltam. Kozma István iskola- igazgató megmutatta a felújított iskolát, a kabinettermeket, az ízléses és praktikus berendezéseket, dekorációkat. Az iskolában mindenütt rend és tisztaság uralkodott.

A nevelőotthonban Koval- csik Antal igazgató, a nevelőtestület, a dolgozók szeretettel fogadtak. Ezután az igazgató bemutatta a felújított otthont és a bővítési munkákat, melyek «eredménye öt új tanterem és egy műhely lesz.

Mind az iskola, mind az otthon felújítása az utóbbi két-három évben történt.

Az ősi kastélyt is felújították, korszerű, modern konyhát és ebédlőt építettek.

Utamra elkísért Hirmann Béla, a község fiatal tanácselnöke, aki mindkét intézmény ügyét szívén viseli.' Beszélgettünk további terveikről, melyekkel még szebbé, még korszerűbbé akarják tenni intézményeiket. Jólesett éreznem figyelmüket, őszinte ragaszkodásukat. A látottakhoz szívből gratulálok és • további szép sikereket kívánok' — írja Szántó Mihály nyugalmazott igazgató Budapestről.

3.

— Nótái! — vezényeli; a hadnagy.

•A menet néma maradt

— Nóta! — parancsolta újira a hadnagy.

Az oszlop némán, súlyos léptekkel dühöngött tovább a poros falusi utcán. A hadnagy kezdte el az éneklést. Csengő, vidám hangja völit. Egyedül énekelt. A menet oszlop élén haladt, akárcsak a díszszemlén, akkurátusán kirakva a lépéseket, és egyik strófát a másik után énekelte. Aztán még egy hang csatlakozott hozzá a menetoszlopból; az övéhez hasonlóan fiatal, szárnyaló. És a menet oszlop énekelni kezdett, előbb rekedtesen, halkan; majd egyre erősebben, a refrént már a szokásos füttykísérettel.

Az asszonyok a kerítések mellett álltak és hangosan sírtak. Előttük pedig piszkos, borostás, de tiszta fehér igallérbetétes harcosok meneteltek és énekeltek.

*

A hadnagy odament a vezetőfülkéhez, amely Szemj ont elválasztotta az utasoktól. Néhány percig némán álldogált. Láthatóan kérdezni akart valamit, de nehezen szánta rá magát.

— Szabad a buszban dohányozni? — kérdezte végül is.

— Az utasoktól függ...

— Óvatos leszek — ígérte.

A hadnagy épp úgy szívta a cigarettát, mint az iskolások: a tenyerébe rejtette. Gyorsan leszívta a füstöt, lehajolt, s 'igyekezett a maradékot az ajtó résén át kifújni, közben pedig az utasokra pillantott, felkészült rá, hogy az első megjegyzésre elnyomja a cigarettát. Még az utazás legelején tartottak, az utasak jó hangulatban voltaik, senki sem itett megjegyzést.

— Szabadságra? — kérdezte Szemjon*

— Szabadságra.

— Régóta szolgál? — kérdezte Szemjon a hadnagyot, bár majdnem biztos volt abban, hogy egyáltalán

nem régen szolgál. A hadnagyon vadonatúj, tökéletesen rászabott egyenruha feszült, látszott, hogy olyan szabó varrta, aki azelőtt százával varrt hasonlókat a főiskola többi végzősének.

— Nemrég végeztem a főiskolát. — A hadnagy elmosolyodott. — Valójában még nem is szolgáltam sehol.

A hadnagy alig múlhatott húszéves. A háború után születhetett. Szemjon arra gondolt, hogy egyre kevesebb olyan tiszt marad már a hadseregben, albi közelről ismeri; mi is a háború, amikor lőnek az emberre, és meg akarják ölni, és ő is lő, hogy öljön'. Igaz, hogy a hadnagy katona* gondolta Szemjon* de csak lőkiképzésen vesz részt, és mint egykor az iskolában* osztályzatot kap rá. Szemjon a másik hadnagyra gondolt, arra, akit a 'háború alatt ismert meg. Az sem lehetett sokkal több 'húsznál.

...A hadnagy felsorakoztatta a katonákat. A kertek alól már hallani lehetett a harckocsik dübörgését.

— Németek...

A katonák elsápadtak, de továbbra is a menetoszlopban maradtak. A hadnagy tétovázott. Asszonyok tolongtak körülötte. És sírtak. A hadnagy a háborús törvényekről beszélt, amelyek tiltják, bogy asszonyokat és gyerekeket bántsanak. Majd levette a tányérsapkáját, és ő maga is beismerte:

— (Bocsássatok meg. Nem tudok rajtatok segíteni. Tartsatok ki. Néhány nap múlva elkergetjük őket. ígérem nektek.

A hadnagy vezényelt, a menetoszlop megfordult és elindult az erdő felé.

— Gyorsabban! — kiáltott rájuk az egyik asszony.

A motor dübörgése már a szomszéd utcából hallatszott. A hadnagy tempósan; kiimérten lépdelt.

— Egy... egy..., egy, kettő, három — vezényelt a hadnagy; a szavakat elnyújtotta*

A katonák gyakran oldalira lestek, de engedelmeskedtek a parancsnak, s Hassan, nyugodtan, sőt kissé imbolyogva mentek. ÍMég elrejtőzni sem érkeztek az erdőben, amikor a 'falu terén már megjelent egy oldal- kocsis motorkerékpár. A motoros néhány kört leírt a téren és továbbrobogott. Megállás nélkül dübörögtek a tankok az utcán: foltosak, a 'törzsükön sárral 'keveredett olaj. Szemjon magában eldöntötte, hogy a mi tankjaink szebbek, mert ő azokat mindig zöldnek és tisztának látta. 'És ez megnyugtatta őt.

Az asszonyok összetanakodtak, és végül úgy döntöttek, hogy csoportokra oszlanak; a 'hatalmas székér magára vonta volna a figyelmet. Az anyja hajnaliban felkeltette Szemjont, ekkor már csak ketten folytatták az utat. Mellettük autók robogtak el, a németek szájharmonikáztak, melegen 'tűzött a INap, és minden olyan vidámnak tűnt.

*

Amíg Szemjon beért az étkezdébe, volt érkezése

kiszámolni a műszakbeosztást. Eszerint Aiszja volt szolgálatban, egy kis birtelenszőke teremtés, mindenki kislánynak gondolta* pedig valójában hanntinckilenc éves és már nagymama.

— Egy jó erős teát — szólt a segítőtársának, amikor Szemjon belépett. Aszja vidám 'kedvében volt. Itt mindig kedvesen fogadták Szemjont. Visszafelé jövet körtét szokott hozni nekik. Már hat éve, szinte azóta, hogy erre az útvonalra került, rítusként ragaszkodott ebhez. A falu szélén, egy öreg embertől vette a körtét, az öreg ismerte a körte tartósításának egy különleges titkát, szürettől szüretig eltartott nála a körte. Az öregnek is tetszett ez a kialakult tradíció, és mindig érdeklődött az étkezde szakácsairól, bár ő soha életében nem fordult meg ott. A szakácsok mindig tudták, hogy Szemjon megérkezett, mert aki épp dolgozott, annak jutott egy-egy körte.

— .Egy faliszteket? — 'kérdezte Aszja.

— Hamburgi módra — mondta Szemjon*

— Megtaníthatnál, hogy kell 'készíteni — mondta Aszja.

— Én magam sem tudom.

— Még nem nősültél meg? — kérdezte Aszja.

— Hamarosan.

— Csak mondd meg mikor, sütünk egy tortát.

— Megmondom.

Szemjon a „Sofőrök” feliratú táblával megkülönböztetett asztalnál foglalt helyet. A táblácskát Burljak, •a Miioszkböl idekerült sofőr honosította meg. Ilyen táblákat helyezett el 'több étkezőben az útvonalon. A repülőtéri éttermekben 'hagyományos a különasztal a pilótáknak, és ő is pilóta volt.

■Az utasok sódban álltak az ételfciadó ablak előtt. Szemjon szerette volna megnézni, hogy mit rendel a diáklány, hiszen szigorúan meg volt szabva a napi ipénzadagja. Franciasalátát és két teát. Nem ragadtatja el magát: életbe lépett a takarékosság. A tanárnő és a kövér bányamérnök-jelvénye® férfi tejfölt és bi'fszteket rendelt. A buszon is egymás mellett ültek. Először a táblával jelzett asztalhoz mentek oda, a férfi egy pilla- inat ig habozott, aztán átmentek egy másik asztalhoz.

— íme, a sofőrök egyetlen privilégiuma — mondta a férfi.

— Nem az egyetlen — akart ellentmondani Szem- jón* De hallgatott. Más sem hiányzik, mint vitába keveredni az utasokkal. Kellemetlenül érintette, hogy ezek ketten ilyen hamar összebarátkaztak. Neki ez sohasem sikerült.

— Ez a színes bőrűek számára kijelölt hely — jegyezte meg a férfi.

— Rossz a- szíve, .gondolta Szemjon, szólni is akart' neki, ne egyen olyan sokat, mert túlterheli a ,.motorját”. 'De aztán mégse szólt.

(Folytatjuk.)