Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-23 / 250. szám

e képújság 1977. október 23. —— ---=T— — — — - ..... ................-............ ............. -.......... m mm EZT AZ eseményt nem hirdették plakátok öles be­tűi, nem előzte meg száza­kat mozgósító, egész me­gyére kiterjedő szervezés. Némi túlzással mondhatjuk úgy is, családi esemény volt. Mondhatjuk, mert tetteik eredményeként családdá ko- vácsolódott az a hét szocia­lista brigád, amelynek tag­jai felkeresték és megaján­dékozták a másik családot, a decsi diákotthon százhat kis lakóját. Csütörtökön délután az OTP Tolna megyei Igazga­tósága hét szocialista brigádjának vezetőit látta vendégül a diákotthonban lakó gyereksereg. S a ven­dégek nem mentek üres kézzel. Jókora csomagokat vittek, közel kétszáz köny­vet, amivel a kisdiákok könyvtárát gyarapították. Volt kis műsor, köszöntő, énekeltek a hét hat napját Decsen töltő, egyébként a környéken lévő, az iskolá­tól távoli tanyákon lakó gyerekek. Műsorukról csak felsőfokokban lehet beszél­ni. Mert ha meg is bi- csaklott a hangjuk, s az énekbe becsúszott egy pi­cinykét hamis hang is, őszintén, szívből énekeltek, úgy, hogy kedves kis elő­adásuk könnyeket csalt a felnőttek szemébe. De az ünnepség legszebb, legmegkapóbb része az zott a mai rohanó életünk­ben sajnos egyre ritkább kedves mozzanat. A decsi kisdiákok örömének őszinte megnyilvánulása a könyve­ket átadó bnigádvezetőknek, és Szigetvári Ernőnek, az OTP Tolna megyei Igazga­tósága helyettes vezetőjének Időtlen időkre emlékezetes marad. A történtek azonban bi­zonyítékként is szolgálnak arra, .hogy az OTP-nél, vagyis a lakosság, és újab­ban a tanácsok bankjában, az érzéketlen pénz közelé­ben dolgozók igencsak érzé­keny emberek. Legtöbbjük egyáltalán nem vált bürok­ratává, a szó szoros értel­mében emlegetett bank- tisztviselővé, hanem az em­berek, esetünkben a kisem­berek, vagyis a gyermekek gondjával törődő, nekik örö­met kereső ember. De a csütörtök délután bizonyítja azt is, hogy a takarékpénz­tár Tolna megyei igazgató­ságán, fiókjainál kiváló kollektívák kovácsolódtak össze. Azonnal csatlakoztak az egyik szocialista brigád felhívásához, s vállalták, hogy megtakarított forint­jaikon vásárolt könyvekkel, a személyiséget is formáló hasznos írásokkal ajándé­kozzák meg a diákokat. A mostani kis ünnepség egyéb­ként rövid időn belül a második. Néhány hete ők rendezték meg a több mint tízezer dolgozót foglalkozta­tó takarékpénztár sportot szerető fiataljainak sport- vetélkedőjét. Ez azért -is említésre méltó, s úttörő tett, mert a fővárosban le­zajlott korábbi országos döntők után először került sor erre a megmozdulásra vidéken, s ez alkalommal a Tolna megyeiek vállalták a rendezést. Egy kezdeményezésnek voltunk tanúi a héten. Is­mét fellendült az iskolákat, az iskolák diákjait segítő Az önfeledt öröm pillanatai. A decsi kisdiákok az ÖTP-sek ajándékaival. volt, amikor a fiúk, lányok kibontották a csomagokat, s két összetolt asztalon sorba rakták a seregnyi könyvet. Meséket, útleírásokat, ki­sebb, s nagyobbacska diá­koknak való olvasnivalót. Az előzményekről: Az Országos Takarékpénztár Tolna megyei Igazgatósága számviteli osztályán dolgo­zó Dobó Katalin szocialista brigád vállalta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő hatva­nadik évfordulója tisztele­tére könyveket vásárolnak, hogy azokkal gyarapítsák egy iskola könyvtárát. A kezdeményezésnek követői lettek: a megyei igazgató­ságon, illetve a megyében lévő OTP-fiókoknál dolgo­zó szocialista brigádok. Gyűltek a forintok, s az el­múlt héten a százöt brigád­tag négyezer forintjáért száznyolcvanhárom könyvet vásároltak. Ezt kapták meg csütörtökön délután a gye­rekek. A történések szürke fel­sorolása mögött rengeteg kedves pillanat marad el- mondatlanul. Percek, me­lyeket mintegy megkoroná­mozgalom. Nemes tevékeny­ség, amiről elmondható, hogy nem mások, az állam helyett végzett munka. A kisdiákoknak már másfél ezres könyvtárát bővítik a most átadottak. A szándék az volt, valami többletet adni. Pluszt ahhoz, amit az állam, hivatalból, a holnap társadalmának nevelése ál­tal társadalmunkra rótt kö­telesség teljesítése során tesz. Ezek az emberek örö­met akartak szerezni a fiataloknak. S ez sikerült. S emellett egy speciális kap­csolatot is kialakítottak leendő, sőt, az iskolai ta­karékbélyegek jóvoltából, már mai ügyfeleikkel. A kapcsolat, a barátság, ami most kötődött, minden bizonnyal tartós lesz. Ezt nemcsak az ajándékok, il­letve a gyerekek által fara­gott, viszonzásként átadott népművészeti motívumok­kal díszített fatáblácska pe- tételte meg, hanem már ko- vácsolódnak az újabb ter­vek, mikor, hol, hogyan ta­lálkozhatnak a decsi álta­lános iskola diákotthonának kis lakói az OTP Tolna megyei dolgozóival. Szepesi László közlekedési balesetekről nemcsak divat beszélni, ha­A nem fontos kötelességünk, hiszen emberek sorsáról van szó. A közlekedési balesetekről szóló hírek meg­döbbentenek bennünket. Felkerestük a Tolna megyei Rendőr-főkapitányság közlekedés-rendészeti osztályának ve­zetőjét. — A Tolna megyei Rendőr-főkapitányság közlekedés- rendészeti osztályvezetője egyúttal a megyei közlekedés- biztonsági tanács titkára. Arra kérjük Eigner György főhadnagy elvtársat, tájékoztassa olvasóinkat Tolna me­gye közlekedési helyzetéről, a gondokról, eredményekről. — Ha a közúti közlekedés három fő összetevője — a pálya, a jármű és az em­ber — szempontjából vizs­gáljuk az elmúlt éveket, megállapíthatjuk, hogy mindhárom tényezőnél fo­lyamatos fejlődés tapasz­talható. A megye területén jelentős összegeket igénylő útépítésekre, korszerűsíté­sekre került sor. Ami a járművet illeti, to­vább folytatódik a dina­mikus fejlődés. Ezen belül még jelentős a gépjármű­állományban bekövetkezett minőségi változás is. Nagyon sok új, nagy teljesítményű, korszerű gépjármű került a forgalomba. Itt figyelembe kell venni az országosan és me­gyénk területén megnövekedett idegenforgalmat is. Mind­ezek érthetőbbé teszik, hogy különösen a nyári időszakban egyes útszakaszokon szinte állandósult a csúcsforgalom. Az említett tárgyi tényezők szükségessé teszik, hogy a közlekedésben részt vevők — járművezetők, gyalogosok, utasok — udvarias, előrelátó magatartással alkalmazkodja­nak a mindenkori forgalmi helyzetekhez. A közúti közleke­dés zavartalan, biztonságos, folyamatos lebonyolítása nem lehetséges a közlekedésben részt vevők fegyelmezett maga­tartása nélkül. Az elmúlt években országosan csökkent a közúti köz­lekedési balesetek száma. Ezzel szemben megyénkben 1976- ban 7,3 százalékkal, ez év szeptember 30-ig további 6,7 szá­zalékkal több személysérüléses közúti baleset történt, mint a korábbi években. Az elmúlt évi balesetek elemzését a Népújságban és egyéb kiadványokban közzétettük, így in­kább az ez évi tapasztalatainkról szólok. Az idén jelentkező emelkedés elsősorban a halálos kimenetelű baleseteknél mutatkozik. Eddig útjainkon 51 ember vesztette életét, míg tavaly egész évben „csak” 40. A súlyos és könnyű sérülés­sel járó baleseteknél nem számottevő a változás. A bal­esetek a már sokszor említett négy fő okra vezethetők visz - sza: a gyorshajtás, szabálytalan irányváltoztatás és kanya­rodás, az elsőbbségi jog meg nem adása, és a szabálytalan előzés. E fő okok miatt következett be az összes baleset 67 százaléka. Ki kell emelnem, hogy megnőtt a gyalogosok hibájából bekövetkezett balesetek száma is. 428 balesetből 43-at ők okoztak. A fő baleseti ok a relatív gyorshajtás. A megengedett legnagyobb sebességet nem lépi ugyan túl a járművezető, de abban követ el mulasztást, hogy nem lassítja kellő idő­ben a járművét olyan mértékig, amely mellett eleget tudna tenni akár megállással is a pillanatnyi forgalmi helyzet ad­ta követelményeknek. Sok baleset következik be az elsőbb­ségi jog meg nem adásából, melynek belső oka sokszor az önzés, a tolakodás, az agresszivitás. Legfontosabbnak tartom megemlíteni, hogy — kevés kivételtől eltekintve —, a közúti balesetek mögött döntően az emberi felelőtlenség rejlik. Továbbra is gondunk a szeszesital-fogyasztás, az ittas járművezetés. Az évről évre kifejtett jelentős erőfeszítések ellenére sem értünk el eredményt ennek visszaszorításában. Még mindig minden ötödik, hatodik baleset létrejöttében szerepet játszik az alkohol. Különösen veszélyes ez a gép- járművezetők esetében. Példaként említhetném, hogy az el­múlt héten megkezdett fokozott közúti ellenőrzés során 34 ittas gépjárművezetőt és 15 kerékpárost szűrtünk ki a forgalomból. A baleseti okok részletezése nélkül összegezésként el­mondhatom, aggasztó jelenség az, hogy a balesetek elsőd­legesen nem a szabályok nem ismeréséből következnek be, hanem a durva, tudatos szabályszegések miatt! Pillanatnyi, vagy néhány percnyi előnyért néhányan kockára teszik csa­ládjuk, saját és mások életét, testi épségét. A közlekedési szabályok hiányos ismerete, vagy be nem tartása miatt ez évben sajnos több gyermek és idős korú — 60 év feletti — személy vesztette életét közútjainkon, mint tavaly. Végezetül szeretnék néhány szót szólni a közlekedés- biztonsági tanácsok tevékenységéről. Tevékenységük legerő­sebb oldala az előzőekben már említett propaganda- és ne­velő munka, mellyel eredményesen szolgálják a közlekedés általános színvonalemelkedését. Abban, hogy a megye köz­úti közlekedésében összességében rend van — még az ese­tenkénti ellentétes tendenciák ellenére is —, a KBT-knek nagy szerepük van. Tevékenységükben kifejeződik a köz­lekedésért érzett társadalmi és politikai felelősség is. A közúti balesettel, mint reális valószínűséggel a jövő­ben is számolunk. Várhatóan növekedni fog a veszélyhely­zetek kialakulásának valószínűsége. A közlekedésbiztonsági tanácsok, a rendőri szervek arra törekednek, hogy a ve­szélyhelyzetek kialakulásának valószínűsége és a ténylege­sen bekövetkezett balesetek száma távolodjon egymástól. Nevelő tevékenységünk fő irányát változatlanul és egyértel­műen az emberre irányítjuk, nemcsak úgy, mint a forgalom résztvevőjére, hanem olyan értelemben is, mint a közleke­dés hatásainak elviselőjére, esetenként szenvedőjére. Alap­vető feladatunk a balesetek megelőzése, hogy a közlekedés­nek mind kevesebb áldozata és sérültje legyen. A közel két éve hatályos KRESZ a közlekedésben részt vevőktől — legyen az gyalogos, vagy járművezető — maga­sabb szintű közlekedési kultúrát, nagyobb önfegyelmet köve­tel. Az állandó nevelő és propaganda-tevékenységen túl, azokkal szemben, akik a közlekedési szabályokat durván megsértik, a közúton önző, agresszív magatartást tanúsíta­nak, a társadalom védelme érdekében a törvény szigorát kell alkalmazni. Pj. A VÉLETLEN régi újságot juttatott a kezembe. A legte­kintélyesebb magyar polgári lap, a Pesti Hírlap XLIX. évfolyamának egyik számát, pontosan a 16 177-iket, ami az 1927-es évben jelent meg. Éppen fél évszázados tehát, így híven ahhoz a hajlandó­ságunkhoz, hogy szeretjük a kerek évszámokkal jelezhető jubileumokat, a szokottnál is nagyobb érdeklődéssel vet­tem kézbe. Mit tartottak ér­demesnek közölni az olvasó­val akkori kollégáim, amikor még a világon sem voltam, mert szüleim éppen csak összeházasodtak? A „kollé­gáim” kifejezést azonban nyomban helyesbíteni kell, egy kissé sok lenne a tiszte­letlenségből Gárdonyi Gézá­val és Kosztolányi Dezsővel szemben, akiknek az írásai­val a Pesti Hírlapnak ez a száma elkezdődik. gárdonyi Géza rossz hangulatban lehetett, mert lapindító tárcájában így vélekedett: „Aki az órát meg a kalen­dáriumot kitalálta, megérde­melte volna, hogy felakasz- szák. Rosszat cselekedett. Szétdarabolta az emberek nyugalmát.” Kosztolányi se volt sokkal derűsebb, de ő rövidebben írt. Igaz, hogy sűrűbben és ami az akkori lapokban még egyáltalán nem volt termé­szetes: — teljes névaláírás­sal. Dr. Légrády Ottó fő- szerkesztő úr ugyanis ponto­san tudta mi a reklám, ezért is foglalkoztatott lapjánál annyi kitűnő írót. Persze már feledettebb nevűeket is, miint például Rákosi Jenőt, akinek stílusát talán a vezércikké­ből idézett rövid pár mondat is jellemzi: „Tízszer száz esztendő ha­lott magyarjai pihennek eb­ben a földben a Kárpátoktól le az Adriáig. Meg kellene zörögve rázkódniok csont­jaiknak, ha egyszer oly nem­zedék taposná felettük _a föl­det, mely maga helyett a nemzetet akarná sírba fek­tetni.” A NEMZEDÉKNEK mely 50 éve a Pesti Hírlapra 16 fillért (vasárnaponként 32 fillért) szánt, volt baja épp elég. Akkoriban adták az első fizetéseket pengőben, de egyelőre kevés volt a váltó­pénz és a korona=pengő szá­molás sok nehézséget oko­zott. 5000 régi korona ponto­san 40 fillért ért. Sokan vol­tak ráutalva az Ingyen Ke­nyér Akcióra. Az akkori • Podmaniczky, ma Rudas László utcáról a következő­ket írta a tudósító: „Aki a Podmaniczky utca tájékán jár, az néhány nap óta újra láthatja a legsöté­tebb nyomor türelmes felvo­nulását : sorakozását azok­nak, akik várják az ingyen­kenyeret.” Pesti hirup . ■ sgjíg* :.: ""ll Ötve íi I nzem, l V-,.- s «tért n'i.srsz he WßOi f Mih u——- m‘nt ftz faült*, ve .. . .'van a*‘ Kosztolányi D«s Január 1. # |Sí Irta : Gárdon.vl Géza, .ki az «fut iricií a kníendnriiiw rr'fíjpnie.'íe 1 vó! n«, ho^v fi l/*- '■ SZEttEMI 13 ijJgSjn jWWKA rs Ir 2 x MffOjls A várakozók aligha vettek részt a Corv,in-áruház ked­vezményes „pengőnap” auk­cióján, amikor is például 1 pengőért lehetett kapni két pár női gyapjúharisnyát; 3 pengőért jégsarkantyút, tu­risták részére, szolid kivitel­ben; 5 pengőért pedig jó mi­nőségű, juhbőr cigaretta- tárcát. A sifahból készült „Pannónia” pincéring, ke­mény mellel, de mandzset­ták nélkül már nagyon drá­ga volt: — 10 pengő — a Pesti Hírlap 2 és fél havi előfizetési díja. HIRDETÉSEK terén egyébként se szűkölkö­dött a lap. 32 oldal terjedel­méből bő 11-et ezek foglal­tak el. Álláskeresés számta­lan, a kiadó szobák és ágyak tömege. Az álláskeresők többnyire magas összegű óvadékkal ajánlották szolgá­lataikat, ami magyarán azt a ma már elképzelhetetlen tényt jelenti, hogy ők helyez­tek pénzt letétbe csak azért, hogy valahol alkalmazzák őket. Házasságközvetítő 16 esetben ajánlotta szolgála­tait, magánnyomozó pedig öt, általában nyugalmazott detektív főfelügyelők szemé­lyében. A József körút 10- ben: „Urileányok élő film- jelenetekhez, művészelőadá­sokra felvétetnek. Kezdők­nek gyors karrierlehetőség.” Az apró hírek, hirdetések között eldugva lehetett nyo­mát találni a kulturális élet­nek is. Például annak, hogy: „Simonyi Mária Móricz Zsigmond verseit szavalja.” Verne Strogoff Mihálya már az akkori évek filmren­dezőit is megihlette. Ivan Mosjoukine főszereplésével a Décsi-mozibain játszották. Ugyanakkor az Urániában A kétarcú dámát Pola Negni- vel, a Fórumban pedig Doug­las Fairbanks-szal A yankee királyt. A KÜLPOLITIKA nem szolgált igazi szenzá­ciókkal. Bulgáriában Boris király úgy vélekedett, hogy országa „rohamosan halad előre a belső kiegyensúlyo- zódás útján”. Kínában a kantoni csapatok mintegy 120 kilométerre megközelítették Sangháit, viszont az ameri­kai egységek elhagyták Ni­caraguát. Csak itt-ott maradt őrség „az USA állampolgá­rok biztonságának megóvá­sára”. Ezzel a kifejezéssel a későbbi évek olvasói még gyakorta találkozhattak. Né­metország jövőjét illetően Stresemann külügyminiszter volt optimista, Briand kollé­gája Franciaországban Lo­carno szellemét emlegette, nem kevésbé derűsen. A MAGYAR MINISZTERELNÖKKEL azonban baj volt. Gróf Beth­len Istvánt megpofozták. Nem is akárhol, hanem Genfben, a Népszövetség palotájában, egy Juszt István nevű ha­zánkfia. A miniszterelnököt, továbbá néhány hazai politi­kust most sértettként, illetve tanúként idéztek meg a tár­gyalásra. A svájci bíróság azonban azt is közölte, hogy az utazási és egyéb költsé­geket nem fizeti, azt csak a vádlottól lehet követelni. Éppen ezért: „A megidézettek természe­tesen még nem döntöttek ar­ról, hogy az idézésnek eleget tegyenek-e?” A bíróságnak egyébként itthon is volt dolga. A kirá­lyi ítélőtábla úgy döntött, hogy a 6 milliárdos váltó­csalásért lecsukott gróf Keg- levich Pálné előzetes letar­tóztatását fenntartja és egye­lőre a védő által kért elme­orvosi vizsgálatot se rendeli el. Mindez a „Törvényszéki hírek” rovatban szerepelt, nem főhelyen ugyan, de nem is eldugottan. Feltehetően hozzájárult a Pesti Hírlap aznapi számának olvasottsá­gához. ORDAS IVÁN Fotó; Komáromi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents