Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-08 / 237. szám
A "képújság 1977. október 8. CSALÁD-OTTHON Gyerekruhák gyerekdivat A Könnyűipari Minisztérium megbízásából a 2—10 éves gyermekek öltöztetésének helyzetét vizsgálta a Magyar Divat Intézet, s ez alkalomból kiállítást rendeztek az ipar kínálatából. Ruhákat, kötöttárukat, cipőket mutattak be. A vásárlók és a kereskedelmi szakemberek véleményét, tapasztalatait összegyűjtötték, s megállapították, hogy a csaknem másfél millió kisgyermek — a kétévestől a tízévesekig — jól öltözködik. A kereskedelemnek mennyiségi gondjai nincsenek, inkább a méretbeli összetétel és a megfelelő választék hiánya okoz gondot. Eltérés mutatkozik olykor a fogyasztók igénye és a kínálat között amiatt is, hogy az ipar a gyermekruházatban lassúbb ütemben követi a divatváltozást, mint a felnőttruha-gyártásban. Éppen ezen kívántak segíteni a felméréssel. A bemutatón körülbelül .100 vállalat és szövetkezet termékeit vonultatták fel. A vásárlók igényeit összegezve megállapítható, hogy igen nagy az igény a természetes alapanyagú alsóneműk iránt. Szinte egyáltalán nem készül vékony kötöttáru ennek a korosztálynak, kevés A divatintézet gyerekruha- modellje (MTI fotó: Bara István felv. KS) a kiegészítő kötöttáru is. Cipőből a két-hatéves korúak ellátása megfelelő. Az iskolás korúaknak gyártott cipők minősége miatt azonban sok a kifogás. A szakemberek fölhívták a figyelmet arra, hogy bátrabban alkalmazzanak a gyermekruházatban nélkülözhetetlen díszítőelemeket. A közelmúltban a ,Duna-iIn- tercontinentálban gyermekdi- vat-bemutatókat tartottak. A különleges anyagok és formák mellett nagy sikert arattak a kedves, bohókás gyermeköltözékek. Gyulai írén tervező szerint a mostani őszi-téli gyermekdivat minden szigorúságtól mentes, könnyed, játékos. Lehetővé teszi, hogy a kicsinyek melegen, kényelmesen és egészségesen öltözködjenek. A hatást a ruhadarabokhoz használt lágy tapintású anyagokkal sikerült elérniük a tervezőknek. Ezt csak fokozzák a telt, meleg és élénk színek. iPéldául a lányoknak a gyöngysárgát, a tűzpirosát és az éjkéket, fiúknak a geszte- nyevöröset, az iszapbarnát és a sötétkéket ajánlják. Ősszel kétféle stílus közül választhatunk, ezek: a racionális és klasszikus, valamint a népies és vidékies. A modern öltözködés lényege, hogy több részes összeállításokat adunk a kicsikre, s így a két stílus keveredhet is. Egyébként mindkét irányzatban a sportos jelleg uralkodik. Cz. V. A bemutatott szabásminta segítségével, valamint a rajzolt modellekkel ötletet szeretnénk adni alakításhoz, két anyag kombinálásához. 1. Az idei szezonban is divatos az ingruha. Akár két régebbi ruha felhasználásával, akár maradék anyag összeállításával készülhet az elöl végig gombolt, bújtatott övvel díszített, sötétkék-fehér ingruha. 2. Érdekes gallérmegoldású, nagy, rátettes zsebes, halszál- ' kás mintájú kabátruha. Blúzzal, pulóverekkel kellemes, praktikus viselet. 3. Tűzéssel, valamint elütő színű paszpolozással, rátett zsebekkel készült a jól kihasználható kötényruha. Otthon, munkahelyre célszerű viselet. B. K. A munkáltató felel a tartásdíj folyósításáért Tanácskérések, panaszok, perek utalnak arra, hogy az állampolgárok egy része nem, vagy csak vonakodva tesz eleget; tartási — az esetek többségében az elvált szülők egyike a gyermektartási — kötelezettségének. A gyermektartásdíjat —- megegyezés hiányában — a bíróság állapítja meg a tartásra köteles személy munkabére, járandósága, egyéb jövedelme és vagyoni viszonyai alapján, s a jogosult kérelmére a tartásdíjat a kötelezett munkabéréből letiltja. A munkáltató pedig a letiltásra vonatkozó határozat kézhezvételétől kezdődően köteles rendszeresen folyósítani a megítélt tartásdíjat. A tartásdíj megállapítása történhet határozott összegben, történhet a dolgozó munkabérének meghatározott százalékában, sőt határozott ösz- szegben és bizonyos juttatások százalékában is. Az utóbbi két esetben a jogosult nem feltétlenül azonos összegű tartásdíjat kap kézhez havonta, s így bizonytalanságban lehet abban a tekintetben, hogy a munkáltató a megfelelő ösz- szeget folyósította-e. Nos, a jogszabály kimondja: „A munkáltató a jogosultat — kérelmére — tájékoztatja a kötelezett munkabérének, valamint minden olyan juttatásának az összegéről, amelynek alapján a tartásdíjat ki kell számítani.” De kimondja a jogszabály azt is, hogy a munkáltató, valamint alkalmazottja a polgári jogi, illetőleg a munkajogi és a büntetőjogi szabályok szerint felel ezért, hogy a bíróság határozatának megfelelő tartásdíjat levonja, és a jogosult részére a megjelölt határidőig kifizesse. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkáltatók ide vonatkozó felelősségüknek tudatában vannak, s a tartásdíjra jogosultak esetenkénti bizalmatlansága jellemzően nem megalapozott. Utalnunk kell azonban a jogszabálynak egv további olyan rendelkezésére, amelynek betartását, végrehajtását — úgy véljük — indokoltan kérdőjelezzük meg, e rendelkezés szerint pedig: „A munkáltató a társadalmi szervezetek közreműÉdesanyáknak — a meséről Igen sok édesanya ajkáról elhangzik: ,jNem tudok mesélni!” „Nem tudom, miről meséljek!” Úgy oldja meg a mesélés problémáját, hogy bekapcsolja a rádiót, televíziót, vagy ha van telefon, feltárcsázza a meseszolgálat számát. Gondolja, ez is elég a meséből. Pedig téved, mert az anya ajkáról elhangzott mesének sokkal nagyobb a varázsa, mint a gépesített meseszolgálatnak. A mese témája is inkább egyéniséghez simuló lehet, s jobban megragadja a gyermek képzelőerejét. A gépesített meseszolgálat százezreknek szól, viszont az édesanya által előadott mese csak saját gyermekének. Már egészen kicsi gyermekeket érdekel a mese csodálatos képzeletvilága, és beleéli magát a mese szereplőinek sorsába. A képzelet erejével ő is végigéli a szereplők cselekedeteit, melyek érzelmi választóvízként hatnak, s megmutatják a helyes és nem helyes utat. Anélkül, hogy az édesanya a végén eszmei tanulságot vonna le, a gyermek érzi, hogy melyik a morálisan követendő út. Természetesen a mesetéma kiválasztásánál erre az édesanyának figyelemmel kell lennie, és akkor is, amikor a történet fonalát szövi. Honnan vegye a témát az édesanya a mesékhez? Az élet szüli a történeteket, de legtöbbet saját gyermeke szájából hallhat, amikor elmondja óvodai vagy iskolai élményeit. Mennyi téma bújik meg ezekben a gyermektörténetekben ... Csak „oda kell figyelni”. Jó módszer az is, ha mesekönyveket vásárolunk, és az abban olvasott meséket — a gyermek egyéniségéhez igazítva — élőszóval adjuk elő. Van olyan gyermek, aki esténként hónapokig örömmel hallgatja ugyanazt a mesét, amit megkedvelt. Szereplői szívéhez nőnek, szinte kívülről tudja mór minden betűjét, mégis jó az édesanya szájából ködösével mozdítsa elő olyan munkahelyi légkör kialakulását, amely a tartásdíjfizetési kötelezettségét nem teljesítő, a tartásdíj fizetése alól mentesülni kívánó dolgozó magatartását elítéli, és a dolgozót helyes irányú társadalmi ráhatással arra ösztönzi, hogy kötelezettségének önként tegyen eleget.” A tartásdíjat a gyermek törvényes képviselője, illetőleg — indokolt esetben — a gyermek gondozója kezéhez kell kiutalni. A tartásdíj összegét kézhez vevő személy köteles a tartásdíjat a gyermek szükségleteire fordítani, s ezt indokolt esetben a gyámhatóság ellenőrzi is. A tartás a gyermeket illeti, merőben téves és erkölcstelen is az az álláspont tehát, amely a másik házastárs iránti bosz- szúállásnak véli a gyermektartás-díj fizetésének nem teljesítését. Tartósra szoruló gyermekén pedig —úgv véljük — senki sem akar bosszút állni. Dr. Déák Konrád, a TIT városi-járási szervezetének elnöke hallani. Ilyenkor az örökmozgó gyermek megnyugszik, kellemesen elbágyad, és szinte átálmodja magát a valóságból a mese álomvilágba. Sokszor a végét már nem is hallja, mert elalszik. A jól kiválasztott mese lelki „altató tabletta”, amely feloldja az egésznapi események hatása alól a-gyermeket, megpihenteti idegeit. Ne válasszunk olyan témát vagy szereplőket az esti mesében, amelyek felizgatják a gyermeket, félelmet keltenek benne. Válasszunk témát a mesevilág kedves vagy mulatságos figuráiból. az állat- vagy növényvilágból, de meseszerűen elmondhatjuk az életből vett mai történeteket is (pl. hogyan száguld az űrhajó a csillagos égen; milyen érdekes munka a metróépítés; hogyan lehet gyorsan egyik országból a másikba repülni; mesélhetünk kiváló hazafiakról, tudósokról, sportolókról stb.) Fást Katalin 6. Dolgainak ideiglenes rendbejötté az apai neheztelést is eloszlatta. A szemrehányások veszélye nélkül térhetett haza Érmindszentre 1898 nyarán. Újabb tanakodások következtek leendő sorsa felől, mert hiszen a zilahi egzisztencia csak átmeneti megoldást jelenthetett. Ismét fejet hajtott a szülők akarata előtt, beletörődött, hogy folytassa a jogot, mégpedig az eredetileg kijelölt helyen, Debrecenben. Közben katonai sorozásra idézték. Alkalmatlannak bizonyult: az ecsedi láp okozta hűlés végleges nyomot hagyott, ízületeiben. Most nem bánta. A katonai drillt másoknak találták ki. Csendes érmindszenti nyaralását arra használta fel, hogy sajtó alá rendezze a szilágysági előfizetőknek beígért első verses kötetét. Terve szerint a kötetnek Debrecenben kellett megjelenni. Ilyen kilátással — bár az előfizetőktől összegyűjtött nyomdaköltséget már elköltötte — szívesen tért visz- sza 1898 szeptemberében a hajdúsági cívis központba. Első debreceni időtöltéséhez képest sokkal céltudatosabban szervezte meg életét, miután ismét elfoglalta helyét a joghallgatók körében. Erős közéleti hajlamai a politikára terelték figyelmét, más igazán nem is érdekelte, mint az irodalom és a közügyek. Szellemi érettsége, széles látóköre, társadalmi érzékenysége messze meghaladta a jogászbojtóroktól elvárható mértéket, természetes hát, ha feszélyezték az akadémia keretei. Zilahon belekóstolt az önálló, véglegesén felnőtt életbe, s Debrecenben is ehhez tartotta magát, hiába ígért apjának fiúi engedelmet. Hallgatóként főmunkatársi címmel ruházták fel a Debreceni Főiskolai Lapoknál, s már szeptember végétől hivatásos újságíró lelt a Debreceni Ellenőr című napilapnál. Igaz, csak volontőmek alkalmazták, ami annyit jelentett, hogy kedvére dolgozhatott, a zsúma- liszták kollegának ismerték el, de fizetést egy vasat sem kapott. Mégis döntő lépés volt ez egyre gyorsuló, majd pedig a halhatatlanságba torkolló pályáján. Büszke volt tollforgató mivoltára, s akár hányszor szükségessé vált aláírása, soha el nem mulasztotta a neve alá biggyeszteni, hogy hírlapíró. 1898. december 19-én végleg megvált a jogakadémiától és a kormánypárti Deb- reczeni Hírlap belső munkatársa lett. Erről a lépéséről később így emlékezett meg: „...mikor mint debreceni jogász beálltam egy újság redakciójába, szegény mártír édesanyámon kívül mindenki elmondta az elvégez- tetett-et. A hírlapíráshoz régtől ápolt s titkos írói, költői ambíciók juttattak el.” A szerkesztőségben szinte semmiért, legfeljebb éhbérért fantasztikus erőkifejtéssel dolgozott. Életre-ha- lálra összekötötte sorsát a nyomtatott betűvel, az újsághasábokon vívandó politikai, társadalmi küzdelmekkel. Választása végleges és visszavonhatatlan volt. S bár tudta, nem egy lesz ő csupán a sok újságíró közül, hanem riporterként, publicisztaként is üstökös, a középszerűeket megszégyenítő türelemmel, gürcölő szorgalommal, elnyűhetetlen betűrobotos módjára állt helyt a kötelességben. A néhány soros híreket éppúgy fontosnak tartotta, mint a terjedelemre tekintélyes cikkeket. Zokszó nélkül végezte a legszürkébb szerkesztőségi munkákat, az úgynevezett napi favágást, szükség esetén nyomdában töltötte az esti órákat, pedig a társaságtól való távoliét, az Arany Bika nélkülözése igencsak nehezére esett. Fajsúlyos egyéniségének megfelelően eltökélten küzdött jogos elismeréséért. Nem ízlett neki az alkalmazkodó kormánypártiság, ezért 1899 tavaszán a függetlenségi Debreczen-hez szerződött. Néhány koronával a fizetése is javult, de jövedelme ekkor sem lett több havi húsz-huszonöt koronánál. Sovány pénzecske, kevesebb a temesvári díjnoki zsebpénznél, ehhez mérten megalázó szegénységben élt, tele krajcáros gonddal, adóssággal. De éltette benne a reményt első kötetének közeli megjelenése. A versek kiadását ugyanis elvállalta hitelben a Hoffmann és Kronovitz nyomda. Sokat jelentett a kiadó bizalmának megszerzéséhez, hogy sikerült előszót íratnia könyvéhez Ábrányi Emillel, aki akkoriban a legtekintélyesebb hivatalos költő volt. A Kisfaludy Társaság tagja, országgyűlési képviselő, a Budapesti Napló illusztris belső munkatársa. Meleg ajánló sorait mintegy előlegként vette tudomásul a tipográfus cég. Bizodalmát az is erősítette, hogy Kis József híres irodalmi lapja, a Hét közölt néhány verset Ady Endrétől. A fiatal zsúrnaliszta energia bőségéből arra is fu- . tóttá, hogy egyre inkább radikális munkássága mellett sűrű magánéletet éljen. Továbbra sem vetette meg a borozgató helyeket, emellett nagy buzgalommal forgott művészeti, főképp színházi körökben. Szeretett hódolni a színésznőknek, suttogva éppúgy, mint írásaival a nyilvánosság előtt. Lovagias hajlama miatt párbajba keveredett Gerébi Pál földbirtokos huszártiszttel, aki jelenlétében sértő megjegyzést tett egy általa pártolt színésznőre. Párbajoztak, s érthetően Ady húzta a rö- videbbet, hiszen Gerébi egyenesen krakéler volt, szerette fitogtatni kardforgató tudományát. Közismert volt például, hogy Nagyszebenben egymás után három szász tisztet skalpolt meg. Adyval különben cimboraságot tartott, ennek köszönhető, hogy a poéta viszonylag kevéssel megúszta. Fején, mellén így is véresen sebesült, és bekötözötten állt ki verseit szavalni a Csokonai Körben. Épp az affér idején érkezett Debrecenbe Ady Lőrinc, hogy tisztába jöjjön fia helyzetével. Képzelhető, miként reagált a tapasztaltakra az érmindszenti puritán gazdálkodó. De hasztalan próbálta a maga szájaíze szerint befolyásolni fiát, azt választott útjáról le nem téríthette. Ugyanakkor látnia kellett, hogy a jogász- kodásnak örökre hátat fordító Ady Endre mily ember- feletti robottal áll helyt vállalt munkájában. Jószerével egyedül tartotta vállain a lapot, napi 14—16 órákat robotolt a szerkesztőségben. Tudomásul véve a megvál- toztathatatlant, Ady Lőrinc harag nélkül, bár keserűen tért vissza a Szilágyságba. Júniusban aztán megjelent a Versek, Ady Endre első kötete. Elmaradt a várt siker. Szinte tudomást sem vett könyvéről a város. A költő különben is kezdte magát rosszul érezni a szellemiek iránt kevésbé fogékony, konzervatív, önhittségre hajlamos Debrecenben. Később szemrehányón jegyezte fel a költő, hogy „nem igein akarták látni bennem Csokonai legpicinyebb öccsét sem”. így hát kapóra jött, amikor az Arany Bika éttermében a nagyváradi kollégákkal találkozván, azok felajánlották neki, hogy a Sebes-Kőrös partján virágzó városba, a bihari megyeszékhelyre segítik. Gyorsan létre is jött az egyesség. 1899 karácsonyára úgy utazott haza, hogy fölmondta debreceni állását, s január 2-án Érmindszentről egyenesen Nagyváradra sietett. A NAGYVÁRADI ÉVEK Önbecsülettel teli úrként kezdte és így is folytatta pályafutását Nagyváradon. Szó sem lehetett többé a debreceni éhbéres rabszolgamunkáról. Mindjárt az elején a kivételes képességű pályatársat tisztelték benne kollégái. Nagyvárad a kor színvonalán álló szellemi központ volt, stílusát, igényeit az európai mérce jellemezte, liberális körei hangsúlyozottan szemben álltak a feudális, provinciális, konzervatív attitűddel. „Ez a nyugtalan, zsidós, intelligens város sok mindent átformált bennem” — vallotta később a költő. Pedig egyelőre szorosabb világnézeti határok között mozoghatott csupán, mint hírlapíró, mert a Tisza-család lapja, a Szabadság alkalmazta. (Folytatjuk) A holnap elébe
