Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-01 / 231. szám

1977. október 1. ftÉPÚJSÁG 3 Egész Paksot szolgálja Az atomerőmű lakótelepé­nek beruházásaihoz kapcsoló­dik egy korszerű, nagy szennyvíztisztító telep építé­se. Pakstól délre, közel a Du­na töltéséhez, a régi kis szennyvízderítő szomszédsá­gában. A létesítmény mint­egy 60 millió forintba kerül. A munkák jól haladnak, de­cember 20-tól már üzemel­tetni akarják az egyik sza­kaszt és az egész telep elké­szítése a jövő év júniusá­nak végére várható. Schmidt Menyhért. a TÁÉV főművezetője röviden ismertette a telep működését, az épületek rendeltetését, kint a helyszínen. Eszerint a gépházba érkezik a szenny­víz a rácsos rész kiválasztja és eltávolítja a szemetet. A szennyvíz átkerül innen a homokfogó műtárgyba, ami­nek ugyancsak szűrés a fel­adata. A következő helyeken, a három tömbösített meden­cében már a levegőztetés és az utóülepítés történik. Le­vegőztetés céljára épül még egy különálló medence, az AEROB, itt gépi keveréssel dolgoznak. A szennyvíz útja erről a helyről az iszapágyak­ba vezet, ebben a két mű­tárgyban leülepszik az úgy­nevezett fekál és géppel távo- lítják el a gyűjtőhelyre. A szennyvíz végső tisztítása és vizsgálata ismét a gépházban történik, természetesen az épület másik részén, mint ahova a Kishegyről és a köz­ségi gerincvezetékből érkező szennyvíz legelőször bejut. A végső tisztítás után a Dunába vezetik a már ártalmatlan szennyvizet átemelővel, 400 milliméter átmérőjű acélcsö- vön. Jelenleg a következő mun­kák folynak ennél a nagy paksi beruházásnál: a tech­nológiai vezetékek kiépítésé­hez a földmunkákat végzik és szerelik az acélcsöveket. A gépház szerkezete már áll, itt a befejező építési munkák vannak soron. Az iszapágyak­nál zsaluznak. Az egész te­rület feltöltésére a Kishegy­ről, az erőmű lakótelepének építési helyeiről hordják ■ a földet, javarészt agyagot. Nagy munka ez is, de így gazdaságosan megoldják a hegyen fölöslegessé vált föld elhelyezését. A telep és Paks között, az útelágazás (Delta) mellett a gerincvezeték át­építésén dolgoznak, a vasúti bekötő útnál. A vezeték ott húzódik majd a Volán-telep és az új vasútállomás közötti részen. Megtudtuk, hogy a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat IV/2. számú építés- vezetősége, amelyik ezt a.be­ruházást megvalósítja, alvál­lalkozókkal együtt, csaknem fél Dunántúlra kiterjedően tevékenykedik. Az építésve­zetőség Komlón van és je­lenleg Mohácson, Dombóvá­ron, Komlón, Pakson, Érden dolgozik különböző létesít­ményeken. A szennyvíztisztí­tó telep létesítésével egész Paks jövőjét előkészíti ilyen tekintetben az Erőmű Beru­házási Vállalat. Hasonlókép­pen ahhoz az okos és cél­szerű megoldáshoz, hogy a Kishegyi lakótelep ivóvíz- ellátásának kiépítése hozzá­járul a nagyközség vízgond­jának megszüntetéséhez is. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly A tömbösített medencékben levegőztetés és utóülepítés történik Finomabb szűréshez való a homokfogó Építik már a gerincvezetéket is Beruházni csak pontosan, szépen... öf$3j gen, a költő sűrűn köl­* 1 csönvett szavaival él- | ve, bár némileg átala- •v*-y:va kítva azokat, bízvást áillíithatjulk, így ienne érde­mes. Úgy rtűniík azonban, könnyebb a csillagoknak pon­tosan, szépen menniük az égen, mint általánosan, min­den beruházásnál elérni a pontos, jó minőségű, tehát szép munkát. Tegyük hang­súlyossá az ismétléssel: álta­lánosan, minden beruházás­nál. Példáink, tényeinfc, ta­pasztalataink ugyanis gyara­podó mennyiségben vannak arra, miként lehet ilyen mó­don beruházni, hiszen — a legutóbbi bárom esztendőt mérlegre helyezve — csök­kent a határidőn túl átadott ipari fejlesztések száma. Míg a hetvenes évek elején min­den három beruházásból ket­tőnél késedelem keletkezett, napjainkra a fele-fele arány alakult ki. Almi változásként örvendetes, eredményként még kevés. Főként most, ami­kor ismét túlzottan meggyor­sult a beruházási tevékeny­ség, január és július vége kö­zött a szocialista szektorban 23,8 százalékkal többet fordí­tottak ilyen célokra, mint tat- valy a hasonló időszakban. INagyObb forinititöimeg áram­lik ki a vártnál, a számított­nál beruházási célokra, a summa két hónap alatt 81,3 milliárdot tett ki, s ez, bár módosít a tervszerűségen, ön­magában talán még nem hat­na elgondolkoztaitónak. Töp­rengésre okot adónak azt tart­juk, vajon a beruházók, ki­vitelezők együttese szerve­zettségben^ eszközein á tottsá g - ban képes-e zavar nélkül föl­zárkózni a megnőtt feladatok­hoz, avagy a több pénz, s ve­le a nagyobb fejlesztési kedv rövidesen a gondokat szapo­rítja lassú munkával, átter­vezésekkel, be nem tartott batáridőkkel és költségek­kel? Sietség hozhát kárt és nye­reséget, figyelmeztet dolga­ink kétélűségére a népi böl­csesség, azaz nem okvetlen a léptek ritmusa, hanem- ho­gyanja határozza meg, melyik vár ránk a kettő közül. Vál­lalati döntési hatáskörben a már említett 81,3 milliárdlból 47 milliárdot költöttek el ja­nuár és július között, a pénz nagyobb része tehát ezen a területen kerüli felhasználás­ra, azaz a gondosság óhajtá­sa is itt a nyomatékosabb. Emellett szól, hogy az állami nagyberuházásoknál — amint azt a Miniszítertanács éppen a közelmúltban megállapította —, lényegesen javult a kivi­telezési fegyelem. összesen 17 ezer különféle létesítmény munkáit kezdte meg a kivitelező építőipar idén, hét hónap alatt, s ez 12 százalékkal több a tavalyinál. Ennél iS nagyobb arányban növekedett — 20,7 százalék­kal — e friss feladatok költ­ségvetési összege, azaz na­gyobb, drágább építmények teitő alá hozásáról1 van szó. Tavaly 59 milliárd forintot tettek ki az ipari beruházá­sok, s az összeg súlyát érzé­kelhetjük, ha hozzáfűzzük, az építőipar, a mezőgazdáság és erdőgazdálkodás, a szállítás és hírközlés, valamint a ke­reskedelem fejlesztési ráfor­dításai együttesen nem rúg­tak ennyire! így mérlegelve már érthetővé válik, miért rendkívüli az ipari beruházá­sok fontossága, népgazdasági szerepköre, határideje, költ­sége. Esztendők óta a vegy­ipar és a- géoiipar juSsa a me­zőny vezetése az ipari beru­házások forintjainak elkölté­sekor!, s mi tagadás, ezen a két területén most már nem is kell lámpással keresni, a példásan lebonyolított, -a ha­táridőket, eredeti költsége­ket tiszteletiben tartó fejlesz­tési eredményeket. Több kő­olajipari, kőolajipari 'termé­keket feldolgozó, 'azután ko­hászati létesítmény igazolja — amint azt az Állami Fej­lesztési Bank vizsgálódásai megerősítették —, hogy a pon­tosan szervezett előkészítés­nek, a tisztességgel csinált kivitelezésnek gyorsan mér­hető a haszna. Ennék az ellenkezőjére sem kell azonban — sajnos — lámpással keresni a példákat. Korántsem spekulatív felté­telezés, hogy az azonos ren- rendeltetésű és összegű két beruházásnál — történetesen az élelmiszer iparban — mu­tatkozó tizenkilenc hónapnyi i dakü'lönbséget a szervezett­ség eltérő színvonala terem­tette, s az sem a véletlen kö­vetkezménye, -hogy megegye­ző szerkezetű, llégköbméterű ipari csarnokokat hol 18, hol 31; sőt, 44 hónap alatt hozzák tető alá. Majdnem négy esz­tendő arra, amire a másik he­lyen még másfél sem kellett — luxus. íifel osszabb időszakból le- II szűrt tapasztalat, hogy /■|j| a beruházási kedv n-ö- Sifei vekedése csökkenti a koncentrációt, erősíti a haj­lamot a „gyorsan elkezdjük, miajd csak befejezzük” típu­sú beruházói és kivitelezői magatartásra. Holott nyilván­való, nem az eredmény, hol, mennyit költenek el — az 1970-es 34 milliárd forint ér­tékű ipari beruházásokkal 1976-ban 59 milliárd állítha­tó szembe —, hanem a be­fektetések hozta haszon tö­mege, termelődési ideje, gya­rapodásának ritmusa. Ezért érdemel megkülönböztetett figyelmet a beruházási kiadá­sok .idei, számítottnál gyor­sabb, s összetételében a ter­vezettől eltérő növekedése. MÉSZÁROS OTTÓ Több évtizedes munka után vonult nyugdíjba megyénk egyik településén az idős pedagógus. Az alaptudományokra, jóra, szépre tanította lakóhelye legtöbb negyven év alatti emberét, mégis amikor megpihent, hiába várta a nyugdíjkézbesítő postást. Az első néhány hónapban még türelmes volt. Mint később kiderült, munkahelye nem jelentette a nyug­díjba vonulást, ezért nem kapott nyolc hónapig nyugdíjat. Amikor ügye végre rendeződött, hat hó­napra visszamenőleg — mert többre nem lehetett — megkapta a nyugdíját. .........................—-— ............................................................................ » M egértő gondoskodás ^ RITKÁK szerencsére az efféle esetek. Hazánkban a dolgozókról való gondosko­dás mellett hasonló jelentő­séggel foglalkozunk az idős, munkában megfáradt emberekkel is. A szakszer­vezetek mellett működő társadalombiztosítási taná­csok nyugdíjügyi albizott­ságai végzik a nyugdíjelő­készítést. Ök egyeztetik a vállalatok és az idős dolgo­zók érdekeit. A védett kor­ba került dolgozót — a nyugdíjba vonulást meg­előző öt évben — megkü­lönböztetett figyelemmel kezelik. Persze, az anyagiak mel­lett legalább ennyire fon­tos a pszichológiai felké­szítés. Sok idős ember azt hiszi, ha nyugdíjba vonul, a társadalomnak már nincs szüksége őrá. Ez nem egy­szer letörtséghez, kedély­betegséghez vezet. Itt is nagy szerep hárul a nyug­díjügyi albizottságokra. Ha tudják aktivizálni az idős embereket, ha „életet tud­nak adni az éveknek”, ak­kor dolgoznak jól. Az akti­vizálásnak ma már számta­lan formája létezik. Leg­több helyen társadalmi munkával bízzák meg az idős embereket. Rendszere­sen látogatják őket. Az egészséges, jó erőben lévő nyugdíjasoknak szociális gondozói feladatokat adnak. Van ahol brigádtag marad a nyugdíjas is. Részt vesz a brigádgyűléseken, figyel, hozzászól, javasol, segíti a fiatalok beilleszkedését, ta­nácsaival, példájával hoz­zájárul, hogy szakmájukat mesteri fokon ismerjék. Sok idős ember dolgozik a Vö­röskereszt, vagy a Hazafias Népfront különböző szerve­zeteiben is. MEGYÉNK nyugdíjasai­ról, a szakszervezeti bizott­ságok nyugdíjügyi albizott­ságainak munkájáról beszél­gettünk Kenessei Istvánné- val, az SZMT társadalom- biztosítási osztályának veze­tőjével. Mint elmondotta, a szakszervezetek megyei ta­nácsa nemrég felmérést végzett megyénk nyugdíja­sai körében. Megállapítot­ták, hogy általában jó a helyzetük azoknak, akik a közelmúltban mentek nyug­díjba, hosszú szolgálati idő után és a feleségük is kap nyugdíjat. * — Az idén a társadalom- biztosítási igazgatóság nyug­díjosztályára 3642 nyugdíj­igény érkezett be — mond­ta Kenessei Istvánná. — Kö­zülük 878 idős ember volt előkészítve a nyugdíjra. Megyénkben 91 ipari kifi­zetőhely működik. Közülük 75-nél van nyugdíjelőkészí­tés. A 23 ipari szövetkezeti kifizetőhelynél pedig tizen­egy helyen. A tsz-eknél — a szövetségek megalakulása óta — jó a helyzet. A há­rom kifizetőhely mindegyi­kénél van nyugdíjelőkészí­tés. Hogy mégis kevésnek tűnik a nyugdíjra előkészí­tett dolgozók száma, azért van. mert az orvosegészség­ügyi, a közalkalmazott és a pedagógus dolgozóknál nincs nyugdíjelőkészítés. Az ő fizetésüket és nyugdíj­ügyüket az illetményszám­fejtő hivatal intézi. A nyugdíjelőkészítést tár­sadalmi munkában szak- szervezeti aktívák végzik, így nehéz a munkájukat számon kérni, a fluktuáció miatt nemegyszer tapaszta­latlan, a nyugdíjelőkészítés­ben járatlanok kerülnek az albizottságokba. Segít a helyzeten, hogy minden év­ben megszervezik a tovább­képzésüket. Az előkészítet­tek számát csökkenti ugyan­akkor az, hogy sok ember nem bízik a bizottságok munkájában, nyugdíjügyét maga intézi — s gyakorta nem jól. A szakszervezetek nyug­díjelőkészítő munkája nem­egyszer jogvédelemmel is párosul. Az érdekképvisele­ti munka sokszor nehéz helyzetbe hozza az aktivis­tákat és az ezzel főállásban foglalkozókat. A régi dol­gozók, a cselédkönyvesek sokszor nem voltak beje­lentve, így munkaviszonyu­kat most — régi iratok hiá­nyában — tanúkkal kell igazolni. A Tolnai Selyemgyárban — még a felszabadulás után is — külön dolgozót alkalmaztak arra, hogy a munkások egy részét hó elején ki- és bejelentse. Fo­lyamatosan dolgoztak, még­is úgy szerepeltek az ak­tákon, hogy hó elején né­hány napra álltak csak al­kalmazásban. Erre a manő­verre a különböző adókul­csok miatt volt „szükség”. Viszont utólag nem egy nyugdíjba vonuló dolgozót súlyosan érint a korábbi manőverezés. Van akinél 5 —6 év kiesést is jelentenek. Szerencsére ezekre az évek­re még sokan emlékeznek. Él, aki a ki- és bejelenté­seket hivatalból intézte. Az ő és az akkor dolgozók visszaemlékezései, tanúval­lomásai alapján intézik ma is nem egy dolgozó nyug­díjügyét. KÍSÉRT a múlt, hátráltat a ma még nem egy helyen rosszul végzett nyugdíjelő­készítő munka. Mégis terv­szerűen javul a nyugdíja­sok életszínvonala, helyzete. Biztosítják ezt a különböző kormányhatározatok, köz-« tűk is a legjelentősebb az 1975. július 1-én életbe lé­pett 2. számú társadalom- biztosítási törvény és segí­tik a szakszervezeti bizott­ságok, amelyek a nyugdí­jasok életkörülményeinek javításáért, szociális és kul­turális igényeiknek kielégí­téséért, a gazdasági veze­tőkkel együttműködve a legváltozatosabb formákat alkalmazva dolgoznak. Eh­hez legtöbb esetben pénz sem kell, csak megértés és gondoskodás. Tamási János Szennyvíztisztító telep épül

Next

/
Thumbnails
Contents