Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-25 / 251. szám

A ^PÚJSÁG 1977. október 25. A történelmi események könyörtelenül sodorják ma­gukkal az embert. A hétköz­napok emberének tettei az idő tovaszaladtával elszür­külnek, feledésbe merülnek. A hősök tettei legendákként fonják be az évszázadokat, nevük, cselekedetük időtálló- an, időt meghatározóan ma­rad az utókorra. Arra az utókorra, amely aztán különböző módom állít emléket az igazi hősöknek, forradalmároknak. Például filmet készít Zalka Máté éle­téről. A filmes eszközökkel aztán megelevenedik a le­genda, szemünk láttára pe­regnek a történelmi esemé­nyek és nem arra gondolunk közben, hogy most döbbene­tesen kevesen nézünk egy ha­talmas filmszínházban egy színes, jó, magyar—szovjet koaprodukcióban készült tör­ténelmi filmet — hanem Zal­ka Mátéra gondolunk. Az ő titkát próbáljuk megfejteni, azt, hogy honnan merített ennyi erőt, energiát, bátorsá­got magának, hogy hazájától húsz éve elszakadva, spanyol Rádió földön, a forradalom segítő­jeként ilyen küzdeni akarás feszült benne az eszme győ­zelméért. Zsenialitása a harc­ban, csatákban a győzelemért szemünk láttára válik nyil­vánvalóvá, a felvillanó em­lékképekből megfelelő ösz­tönzést kapunk arra, hogy to­vább kutassuk titkát, ismer­jük meg részletesebben írói tevékenységét, pályafutását. Látjuk pillanatig tartó töp­rengését, amikor két út kö­zül választhat: a saját maga által lezáratott életveszélye­sen, vagy a biztonságosabb­nak tűnő, de 'hosszúbbon folytassa-e útját? A rövideb- bet választja, életével fizet érte. Hős lett, a mi hősünk. Mi akik néztük a filmet, erre gondolunk. Később pedig ar­ra, hogy micsoda fényűzés negyven embernek filmet ve­títeni a Panoráma filmszín­házban! Igaz, első nap, ami­kor vetítették a Lukács tá­bornokot .bemutató alkotást, többen nézték meg, mint másnap. De egy alkalommal sem volt még fél ház sem, nem volt tolongás, jegyelő­jegyzés. Álljanak ezek a kérdések jegyzetünk központjában és ne minősítsük a film alkotóit, színészeit, az egyes jelenetek hitelességét egy mondat ere­jénél hosszabban. A film ér­dekes volt, jó és gyenge ké­pékkel egyaránt, egyenletes színészi teljesítményekkel. Az érdeklődő pedig a forradal­már Zalka Máté élettörténe­téhez kapott filmet, ösztö­nözve Lukács tábornok mun­kásságának jobb, alaposabb, méltóbb megismerésére. — herczeg — Jövő héten az így kezdődik a szerelem című csehszlovák filmről írunk Sajtókonferencia Szekszärdon A „sajtókonferencia” meg­jelölés, mellyel a rádióúj­ság múlt pénteki számában is találkozhattunk, tulajdon­képpen nem fedi híven a té­nyeket. Igaz, hogy a szek­szárdi Városi Tanács termé­ben a fővárosi és a dél-du­nántúli lapok, a rádió képvi­selői ültek szembe a megye vezetőivel, de a beszélgetés­be sokkal többen bekapcso­lódtak. A lapunkban hosszú időn át közölt felhívásnak volt foganatja. Mintegy 400 kérdés érkezett, melyekre ak­kor és ott képtelenség lett volna rendre válaszolni. Erre majd később, más formában kerül sor, de a sajtókonferen­cia így is egy nagy szabad fórum képét öltötte. Ami mindenhogyan jó, hiszen az állampolgároknak joguk van felvilágosítást kérni, a veze­tőknek pedig kötelességük tájékoztatni őket. Ez megtör­tént. Dr. Gyugyi János, az MSZMP Tolna megyei Bi­zottságának titkára, dr. Sza- bópál Antal megyei tanácsel­nök, dr. Nedök Pál szekszár­di, Vidóczy László dombó­vári, dr. Hegedűs János bonyhádi tanácselnök vála­szolt Rapcsányi László köz­vetítésével a távol levők, és a jelen levő újságírók kérdései­re. A kérdések a lehető leg­változatosabbak voltak, ami szintén a közérdeklődés bi­zonyítéka. Szerepeltek az ipa­rosodás örömed és gondjai, a megye rendelkezésére álló pénzeszközök éppúgy, mint Alsónána „önállósága”, a bottyánhegyi lakásépítés, a szekszárdi rendelőintézet zsúfoltsága, a paksi lakás- helyzet, az ozorai vár re­konstrukciója, a hobbikertek megközelítése, a tanterem- hiány, vagy az, hogy miért nem lehet lópatkószeget kap­ni és hol bujkál a kereskede­lem útvesztőiben a méltán híres szekszárdi vörös bor. Majdnem minden kérdésre azonnal és megnyugtatóan válaszoltak az illetékesek. Ki­vételnek épp a vörösbor­helyzet volt mondható és a rendelőintézet bővítése, mely a jelek szerint egyelőre még a jövő méhében szunnyad. Ilyenkor Rapcsányi László, aki pergőn és jól vezette a sajtókonferenciát, „rákérde­zett”. Igaz, hogy közbe-közbe „bákizott” is, a riporteri ud­variassághoz tartozott volna, hogy pontosan ismerje a me­gyei pártbizottság titkárának és a megyei tanács elnökének nevét. Rákérdezéssel, vissza­kérdezéssel a megyei vezetők se maradtak adósak, például a szekszárdi tanítóképző fő­A kérdéseket és válaszokat az országban valószínűleg százezrek, ha nem milliók hallgatták, hiszen a megyei sajtókonferencia nagyon elő­kelő műsoridőben zajlott. (Fu­tott be kérdés még Salgótar­jánból is.) így a bővebb is­métlésnek lapunk 32—33 ezer példányában nincs sok értel­me. Az elhangzott kérdések is kínálnak azonban néhány tanulságot, nem utolsósor­ban az újságírók számára. A még válaszra várók ezt való­színűleg csak megerősítik majd. Úgy tűnik, hogy a ta­nítóképző főiskola fontossá­gát (melyet dr. Szabópál An­tal félreérthetetlenül bebizo­nyított), a szélesebb közvé­leménnyel jobban meg kel­lett volna értetni. Az MTI munkatársának, Koronszai Emilnek megjegyzése is fi­gyelmet érdemlő volt. Esze­rint Tolna megyét nem isme­ri eléggé az ország. Kevés-e az idegenforgalmi értékű portékánk, vagy ha nem, le­hetne-e azokat jobban árul­ni ? Híruink-nevünk jobb megismeréséhez „A Magyar Rádió Tolna megyében” soro­zat kétségtelenül sokkal hoz­zájárult, és hozzájárult a múlt pénteki jól sikerült sajtókonferencia is. ORDAS IVÁN iskola ügyében. A holnap elébe Ady Endre elettörtenete 2Ü iDe a költőt is megviselte ia szakítás. Legénykedő kalandozásaira rá unva, visszavonult szülőfalujába. Iltt kapita (kézhez Diósa Ödön levelét Kibontva a vastag 'borítékot, a köteteiből való dedikált lapok hullottak elébe. A kísérőszöveg csupán ennyi volt: ,/Vissza Adynaik, a hűtlen kígyónak!” Ezzél egyszer s mindenkorra megszakadt az a kapcsolat, amelynek jegyében Ady Endre költői zse­nije kibontakozott és a csúcsra érkezett. SOK Nö MELLETTT 'EGYEDÜL Szilágysági itarltódkodása alkalmait kínált arra, hogy szerepeljen Zllahon a Wesselényi kollégium hangversenyén. Uj költeményeiből olvasott fel a kö­zönségnek, köztük a tanároknak és a növendékeknek, akik büszkén és meghatottan ünnepelték az alma ma­ter híressé lett egykori tanulóját. Adyn'ak is szép él­ménye maradt a zilahi szereplés. Jókedvűen, felfrissül­ve érkezett vissza a fővárosba. Minden külső jel ar­ra vallott* hogy javára vált a szakítás, személyi füg­getlensége sokat 'használt egészségének, közérzetének. Rengöteget 'dolgozott, ezzel párhuzamosan kiadó­sakat szórakozott és egy ideig a barátaival is többet törődött A Városmajor-szanatóriumban lévő szállá­sáról rendszeresen végigportyázta a pesti kávéházakat, a budái kiskocsmákat. Jövedelmének fő része válto­zatlanul 'abból származott, hogy a Nyugat folyóirat főmiunfcatársa volt. Ebben az időben, 1912 tavaszán- nyarán gyakrabban időzött: együtt olyan kiváló kor- tánsaival, miint Móricz Zsigmond, Biródy Sándor* Krúdy Gyula, 'Nagy Endre, Schöpfilin Aladár. Istenítőjének, az Ady-versek új 'sáfárjának, iFöldessy Gyulának is ekkor volt módija sűrűn együtt tartózkodni a költővel. E megszokott, mindennapos baráti egy.üttlétekből kiemelkedik egy fontos esemény: a Városmajor- szanatóriumban rendezett vacsorán — először és utol­jára — találkozott Ady a román nemzeti párt egyik vezéralakjával, öotavian Gogával. Az erdélyi román költő-politikus — egyébként a magyar parlament tag­ja — eljött megköszönni azt a iharcos támogatást, amelyben a magyar liberális gondolkodók — elsősor­ban Ady Endre — részesítették a nyilvánosság előtt bebörtönöztetése idején. A találkozón részt vett még Móricz iZsigmond és Jászi Oszkár, Ady benső barátja, a nemzetiségi ügyök tudós .szákértője. Jó hangul a tban zajlott lie a vacsora, de Öotavian Goga kerülte a poli­tizálást Ügyesen* okosan tért ki az állásfoglalások elől, amikor — különösen Móricz Zsigmond — a jö­vőre vonatkozó elképzeléseiről 'próbáltak tájékozódni. 'Hiába titkolta Ady, Léda miatt nöttön nőtt benne a hiányérzet. Nem sokáig bírta a kiegyensúlyozott ön­uralmat. Mivél a Városmajor-szanatóriumban mégis­csak illett ügyelni bizonyos formaságokra, itt nem hódolhatott korlátlanul a gyengébb nemtől- remélt örömöknek. Kiköltözött hát a szanatóriumiból* át a pesti belvárosba, a Vigadó útca és a Dorottya utca sarkán lévő 'Magyar Király szállódéba. Ettől kezdve életének sokszor visszatérő színhelyévé -vállt a centrum- hoz tartozó, mégis viszonylag olcsó hotel. IA hotel fcávéházában rendezte be műhelyét, itt. dolgozott a szor­galom egyáltalán nem ritka óráiban. Mindig szüksé­ge volt valakire a „fuss ide-szaladj oda” teendők el­végzésére. Ezúttal a kávéház bérlőjének fia, Steinfeld Nándor ifjú banktisztviselő titkárkodott körülötte megható önzetlenséggel. IDe a munka józan órái mellett egyre merészeb­ben tette próbára egészségének teherbírását a szóra­kozásban is. Pedig egy lépést sem tett a nők után. önként jöttek, fölös számmal. A .költőt különösen egy tizenhét éves* matróztolúzos diáklány vette le a lábá­ról. Akkor te ez a fekete szépség volt nála, amikor szívrohamot kapott szállodai szobájában* Bezzeg az önfeláldozó szerelmes fruska siránkozva, hírnevét féltve elmenekült* átengedve az orvoslás gondját Ady doktor-barátjának, Kozmiutza 'Bélának. Tv-napló Halak a parton Az irodalom háttérbe szorult a héten, így fokozott érdeklődéssel vártuk Vámos Miklós novelláit, s csaló­dásunk is ennék szólít. Kezdjük a végén, amikor IMándy Iván, mintegy ki­oktatva a tapasztalatlan nézőt, azt mondta, Vámos. írá­sai neki Nagy 'Lajos novelláit juttatják eszébe. Arról persze nincs mit vitatkozni, .hogy miről' kinek mi jut eszébe, ezt az egybevetést mégis erősen- önkényesnek éreztük: Nagy Lajos a magyar novellairodalom, klasszi­kusa, kiforrott, világirodalmi mércével mérhető, 'Vá­mos pedig ipályája elején álll. Most bemutatott novellái legkevésbé Nagy Lajosra emlékeztettek, akinek csehovi tömörségével, valós,áglátásával szemben Vámos határo­zatlan, alakjai elmosódöttak, a sorsukból kiragadott pillanatok esetlegesek. Semmi kétség, Vámos- 'Miklósban felfedezhetők egy leendő prózaíró kívánatos kvalitásai, de a bemutatott novellák inkább a kezdő gyengeségeire — kötelező gyengeségeire? — figyelmeztettek. A Felesleges- mon­dataim, amely a műsor elején állt* nem új ötlet, A ha­lak a parton jelképrendszere pedig alig érthető. Társa­dalmi keresztmetszet, dé akkor mit példáz? Azt* hogy aki kiemelkedik az akváriumból, amelyben, egész tár­sadalmunk nyüzsög, menthetetlenül elpusztul? No azért nem egészen így van, minit ebben a Swift nélkül meg­írt Swift-i ötletben, ahol egy elképzelhető premisszáiból tökéletes tévútra fut a történet. S ugyanígy nem vilá­gos A zöld vadászkaiap erkölcsi summázaita sem, ahogy az ügyvédek groteszk ivászata is meglehetősen öncélú. Az volt az érzésünk, hogy (Vámos Miklós ezekben a novellákban az alkalmi ötletért feláldozta az igazi mondanivalót, ez pedig ugyancsak távol van Nagy La­jos novelláinak tömör, 'klasszikus világától. A novellák eredendő gyengeségét Karinthy Már­ton rendező szinte aláhúzta: a pleksziüveg falakon a szereplők nem tudtak áthatolni, s mi sem juthattunk el hozzájuk. CSÁNYI L. Könyv Rendbe hozták, egy ideig öccse felesége ápolta- táplállta, de álig jött rendbe, visszaszökdösött a Ma­gyar Királyba* mert cselekvési szabadságát minden helyzetben többre becsülte az egészségénél, noha a ha­láltól rettenetesen félt Mivel tartósan rongálta magát, idegei soha nem j ölhették rendibe teljesen. Örökké fá­radt volt és kiailvatlan, dél félé is alig tudott fcitá- pászkodoi az ágyból Ignotus ‘Pál ajánlatára kipróbál­ták idegei rendbehozására .az ükkor mód felett diva­tos freudista pszichiátriáit Ennek 'az iskolának volt valóban mesteri tudója iFerenczd Sándor, öt kérte meg iHatvany Lajos, hogy segítsen a költőn. Meg Is történt a találkozás. Ady ILajosék lakásén. A manapság tesztelésnek nevezett vizit ultán Ferenczi visszalépett, közölvén Hatvanyval, hogy a zseni gondolatrendszeré- be és lelki struktúrájába nem hajlandó beleavatkoz­ni,. Az úgy jó, éhogy van. Ady pedig ironikusan di­csekedett barátainak, hogyan sikerült válaszaival be­csapnia az európai tekintélyű, Ereudnál is alaposabb­nak .ismert, épp ezért többre becsült pszichiátert. Maradt tehát minden a régiben. A 'nőkhöz fűződő sók zűrzavaros kapcsolatban a Boncza Bertával való, egyelőre oem túl gyakori levéld váltás maradt a változatlan. De mintha Ády is kezd­te volna megelégelni a prózai kalandokat. 1913 feb­ruárjában irodalmi matinét rendezett a Nyugat, szer­kesztősége a Nemzeti Színházban. A költő nyugodtan olvasta fel verseit, bejelentve, hogy szakít rossz élet­módjával, elbocsátja a Jkis .női csukákat”, akiket aranyihalaknak képzelt. ígéretét be is tartotta, a nők­kel szemben tartózkodóbb lett, a 'bor azonban maradt. Barátai szerették völna elfogadtatni vele az alkohol iránti mérsékletet .is* Határozottan összefogtak érde­kében. A Nemzeti Színházban tartott matinét, követően ezt írta neki Nagy Endre: „Édes Bandiim.!... Sándor bá (iBródy Sándor) kért* közöljem veled, .hogy Hatvány Laci föl fog keresni egy kis pénzügyi ajánlattal. Kér téged Sándor bá, hogy fogadd szeretettel. Haitvany mindenesetre nagy szeretettel iteszi majd meg ajánla­tát. Sándor bá öt-hatezer korona irányába szólott ne­ki, amely pénz arra lesz ijó, hogy egy jó külföldi sza­natóriumban végre megtanítsanak inni, mert azt _ az egyet nem tudod, Bandikám. Én mondom, a tanár.” (Folytatjuk) —oaeibnn Fedőneve: Lukács Furcsa érzés Budapesten, a X1III. kerületi Böszörményi úton elmenni egy sarokház előtt, ahová valamikor rend­szeresen járt az ember, és ahol most márványitábla hir­deti annak emlékét, akihez okulni, tanulni menni soha él .nem feledhető élvezet volt. Kodoíányi Jánosról van szó, akinek legalább ilyen furcsa érzés egy évekkel ha­lála után megjelent írásgyűj­teményét kézbe venni, mert szinte teljesen bizonyos, hogy a .Magvető kiadásában meg­jelent könyvnek soha .nem adta volna ezt a semmire se utaló, a tartalmát még vélet­lenül se kifejező címet, mint „Szív és pohár”. 'A tartal­mát ugyanakkor élvezet ol­vasni. Irodalomtörténeti ér­dekességeink közé tartozik, hogy szinte valamennyi je­lentős írónk élvonalbeli új­ságíró is volt; ami persze fordítva már korántsem igaz. Kodolányi könyvibírálatai, pub lie is ztiikái, portrévázlat a i kitűnőek voltak megjelené­sük .idején és azok ma is, ta­núsítva, hogy az újságok ha­sábjain megjelent elmemu- vek se feltétlenül a napnak szólnak, hanem ha megfele­lő töllforgatótól származnak, joggal számíhatnak a mara- dandóságra. Kodolányi, akii példátlanul szókimondó, igazságkereső és- igazságsze­rető egyéniség volt, biztos szemmel ismert -fel olyan tehetségeket, mint Gelléri Andor Endre, Sárközi György. A puszták népéről írt kriti­kája éppúgy máig helytálló, mint Szabó Zoltán: A tarái helyzetről, vagy az akkor új­donságnak számító .Nagy La­jos : (Budapest nagykávéhá­záról szóló. A „Közös dol­gaink” gyűjtőcím alá foglalt publicisztikák szelleme a né­pi íróké Kodolányi ezek legelsőjéhez tartozott és ter­mészetesen nem tudott, -ta­lán nem is- akart átlépni a tulajdon árnyékán. A har­mincas évek elején azonban a népi írók a haladást kép­viselték, ezeket az írásokat a maguk történelmi korába ágyazva kell Olvasni és érde­mes új raolvasn-i. O. I. Kodolányi János: Szív és pohár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents