Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-22 / 249. szám

A "KÉPÚJSÁG 1977. október 22. CSALÁD-OTTHON A nemi nevelés fontossága SOK SZÜLŐ ellenérzéssel fogadja a nemi nevelés gon­dolatát, amely pedig nem új, lényegében az emberiséggel egyidős. Csák az utóbbi évek­ben a fiatalkorúak 'között egyre növekvő számú abor­tusz miatt az orvosok sokat 'hangoztatták a nemi felvilá­gosítás fontosságát. Emiatt a két fogalmat némileg azo­nosította a közvélemény. Pe­dig itt pontosabban a nemi erkölcsre nevelésről van szó, amelynek természetesen szer­ves része- a felvilágosítás is. Az idegenkedést fokozhat­ták az Olyan filmek is, mint a „Hogyan mondjam meg gyermekemnek?” vagy a „Helga és Michel”. Ezekben a filmekben, amelyek mód­szertani segítséget akartak nyújtani a nemi neveléshez, voltak számunkra furcsa je­lenetek. Arra gondolok, ami­kor az egész család együtt fürdött meztelenül, a szülők együtt a másnemű gyerekek­kel is. Több országban ez természetes, régi hagyomá­nya van. Nálunk szokatlan, ezért is riasztotta a szülőket. Megnyugtatásul elmondhat­juk, nagyon eredményes le­het akkor is a nevelés, ha a szülő soha nem mutatkozik meztelenül gyermekei előtt. A nemi nevelés célját ha­tározzuk meg Mafcarenkóval: „Uigy kell nevelnünk gyer­mekeinket. hogy azok csak szerelemből tudják élvezni a nemi életet, s hogy gyönyörű­ségüket, szerelmüket, boldog­ságukat a családban valósít­sák meg”. Vagyis a másik nemmel való kapcsolat tartalmassá­gára, a kölcsönös megbecsü­lésre való felelősségérzetre kell nevelnünk gyermekein­ket. Persze, e tekintetben sem válhat szét a szó és a cselekedet, mert a szülők példája a legjobb nevelőerő a nem; erkölcs tekintetében is. Hisz a gyerek a nemének megfelelő viselkedésmintát szüleiről utánozza le, a kis­lány az édesanyjával, a fiú az édesapjával azonosul. Vi­gyáznunk kell arra, ne té­vesszük meg a gyereket a nemi szerep elsajátításában. Ha például egy kisfiút szok­nyáiban járatunk, (lásd: Jó­kai: Kiskirályok) lányos já­tékokkal rakunk körül, ko­moly zavar támadhat benne. A nemi felvilágosítás ko­moly része a nevelésnek. Elő­ször is a nemiséget tekintsük természetesnek, ne lásson benne a gyerek valami -titok­zatos, szégyenletes dolgot. A kérdéseire válaszoljunk egy­szerűen, őszintén. S csak azt mondják el, amire a gyerek valóban kíváncsi, és amit meg is ért. Nem szabad egy­szerre „kipakolni”, fokozato­san, életkorának megfelelő mértékben kell elvégezni a felvilágosítást. Nagyon fon­tos felkészíteni a serdülésre. A lányokat az első havi vér­zés (10—13 év), a fiúkat az első magömlés (12—14) ne ér­je váratlanul, mert állandó szorongással, az ismeretlen­től való félelemmel élnénék. Fontos megtanítanunk gyer­mekeinket a nem; szervek tisztán tartására is. E téren a tapasztalatok szerint szinte semmi ismerettel nem ren­delkeznék. Nemegyszer kel­lemetlen gyulladások óka lesz a nem megfelelő tisztál­kodás. A nemi érés útján meg­indult gyermekeinket feltét­lenül feli kell világosítanunk a nemi betegségekről és a nem kívánt terhesség elleni védekezés módjairól. (Erről bővebbet az orvosi felvilá­gosító kiadványokban. Pl. „A nemi élet kérdései”, „Szere­lem, házasság, gyermek”, „Nemi élet, nemi erkölcs, ne­mi betegségek”, „Ifjúság és szerelem”, „A szerelem órá­ja” stb.) A nemi ismeretek egyál­talán nem okai a szabad sze­relemnek, az erkölcstelen­ségnek. Hisz nemcsak isme­retet nyújtunk, nevelünk is egyúttal. S éppen a „szent tudatlanságban” tartott lá­nyoknál jelentkezik leggyak­rabban a nem kívánt terhes­ség. A nemi élet idő előtti meg­kezdése ártalmas az egészség­re is. Főleg a még felkészü­letlen női szervezet sínyli meg. Arról nem is szólva, hogy a túl korán felkeltett nemi vágy sodorja újabb meg újabb partnerek felé a lányokat, megzavarja az élet­pályára való komoly fel­készülést is. S nemegyszer vagy meggondolatlan házas­ságba vagy az erkölcsi zül­lésbe torkollik. A szakembe­rek általában a 18 éves kor előtt nem tartják egészséges­nek a nemi élet megkezdését. A NEMI neveléssel szeret­nénk gyermekeinket e téren is erkölcsös, kulturált, a má­sik nem megbecsülésével pá­rosuló magatartásra nevelni. Szeretnénk, ha a nemiség nem konfliktusok, de az iga­zi öröm forrásává válna szá­munkra. ATÄNYI H. LÁSZLÓ Több bőrruházati cikk Pécs és Baranya legna­gyobb könnyűipari vállalata, a Pécsi Kesztyűgyár pénte­ken a Duna Intercontinentál- szállóban rendezte meg fővá­rosi termékbemutatóját. A bemutatót sajtótájékoz­tató vezette be, amelyen el­mondották, hogy évente több mint hárommillió pár bőr­kesztyűt és 50 ezer bőr felső- ruházati cikket készítenek. Csak kesztyűből 10 ezer kü­lönböző modellt terveztek és gyártottak az elmúlt 30 év alatt, azonban a kesztyű irán­ti érdeklődést a divat és az időjárás egyaránt befolyásol­ja. Ezért néhány évvel ez­előtt új profillal bővült a gyártás, megnyitotta kapuit az ötödik gyáregység, amely­ben a börruházati cikkeket készítik. Már épül egy új kor­szerű konfekcióipari gyár is, amelyet a tervek szerint 1979-ben helyeznek üzembe, s ennek révén megkétszerezik a bőrruházati cikkek gyártá­sát. Oszí-telí divat Az 1977—78-as őszi-téli szezonra az Interkolor — a nemzetközi színbizottság — a következő színeket ajánlja: a piros árnyalatok közül a tűzpiros, a gesztenyevörös és a rózsafavörös színeket. A sárgás árnyalatok közül a mazsolabarna, a gyöngysár­ga, a mustársárga és a bo­rostyánsárga a divat, a zöl­dek közül a gyöngyzöld, a zománczöld és a petrolzöld. Előfordul még a gyöngy- rózsaszín és a petrolkék is az ajánlatok között. A semle­ges kísérő színek a spárga­fehér és a fekete. Az anyagok közül a kelle­mes fogású, lágy esésű kel­mék közül válogathatunk. Enyhén bolyhozott és csiszolt kikészítésű gyapjúszöveteket — mint a flanell típusú szö­vet, a posztó, a flaus, a ló­dén, a Shetland, a velúr — hazai textiliparunk is bő vá­lasztékban gyárt. S ugyan­csak találkozhatunk az üzle­tekben a ruszti'kusabb, kézi szőttes hatású kártolt gyap-. júkkal, tweedekkel, halina- szerű posztókkal, laza kötésű szövetekkel. Alkalmi visele- tekhez pamutkreppet, batisz- tot, könnyű flanellt, selyem és selyemtípusú anyagokat ajánlanak a divattervezők. Az ősz és a tél divatjában kétféle stílus érvényesül. A neoklasszikusnak nevezett, egyenes, férfias vonalakat felhasználó stílus alkothatja alapruhatárunk darabjait. Ez a stílus elegáns, angolos, a kosztümöknél, kabátoknál kissé férfias jellegű. Az avantgarde stílus szabad vo­nalvezetésű, főleg fiataloknak való és tetsző stílus. Sportos, kényelmes, a népviseletből merített formákat, vonalakat idéz. A divattervezők szerint ezen a télen is a térdet ta­karó, már-már állandósuló hosszúságú ruhában, szok­nyában járunk. Az ingruhák, huzatruhák divatja is meg­marad. Sók kétrészes, egye­nes szoknyás, buggyos felső­részes vagy tunikás modellt ajánlanak. Praktikus és szép viselet a mellénye« össze­állítás, akár szoknyával, akár nadrággal, de még kosztüm­mel is. Mindezek fölé klasz- szikusan egyszerű, egyenes vonalú kabátot kínálnak — egyszínű vagy klasszikus — halszálkás, kockás, eszter- házikockás, csíkos — anyag­ból vagy avantgarde stílusú Csíkos és kockás szövetből készült klasszikus angol gyapjúkosztüm, bő, ráncolt szoknyával. Kiegészítője a mellénnyel azonos kockás szövet vállkendő és vadász­kalap. bő hátú, ejtett vállú, lezser kabátot, esetleg pelerint. P. Áruvizsgálat Hogyan kell tapétát választani? Viszonylag nagy bátorság kell ahhoz, hogyha a lakás festése helyett a tapétázás mellett döntünk, egyúttal bele merjünk vágni a mun­ka elvégzésébe is. A „házi­lagos kivitelezéssel” ugyan meg lehet takarítani a nem is alacsony munkabért, de a kockázat is nagy, mert ha a munka félresikerül, sok pén­zünk bánja. Az anyag kiválasztása azonban mindenképpen a mi feladatunk, akár tapétázunk, akár tapétáztatunk, s a vá­lasztás döntő jelentőségű le­het, például a tartósság, a tisztíthatóság, az esztétikai kívánalmak és persze a költ­ségek szempontjából. A NAGYÍTÓ, a fogyasztók lapja szeptemberi számában jelent meg a fali tapéták tesztje, azaz a kapható faj­ták minőségi összehasonlí­tása. A cikk tisztázza a fo­galmakat, hogy milyen anya­gú és típusú tapéták vannak; hová célszerű papír- és mű­anyag tapétát használni, stb., majd szó esik a minősítés szempontjairól is. A p>apír anyagú tapéták minőségét a tartósság, a dörzsállóság, a fényállóság (vagyis a faku­lásra mutatott hajlandóság), a ragaszthatóság és a tisztít­hatóság értékelése alapján határozták meg. A műanyag tapétákat olyan külön vizs­gálatoknak is alávetették, amelyek elvégzését az alap­anyag indokolta. A tesztben 23 tapéta-alap­típust minősítettek (ezen be­lül több mint 80-féle mintá­zat ismeretes), amelyből há­rom volt műanyag tapéta. Közöttük hazai, NDK-beli, csehszlovákiai és romániai termékek is szerepeltek. A minőségről alkotott össz­kép kedvező, mert „közepes” minőségűnél rosszabb tapétát nem találtak a KERMI szak­emberei, tizenháromról pe­dig „kiváló” minőségi bizo­nyítványt állítottak ki. Ezek az eredmények főként labo­ratóriumi méréseken és vizs­gálatokon alapulnak, a lap azonban szükségesnek tar­totta, hogy a tapétával fog­lalkozó gyakorlati szakembe­rek véleményét is kikérje. A laboratóriumi és a gyakorlati tapasztalatok az esetek több­ségében egyező eredményt adtak, egy terméknél azon­ban (éppen egy olyannál, amelyik a laboratóriumban „kiváló”-nak bizonyult) tel­jesen ellentétes volt a két vélemény. E terméket (a Ro­mániában készülő, CTC el­nevezésű műanyag tapétát) p>éldául a JAVSZER — az egyik legnagyobb tapétázó vállalkozó — általában el sem fogadja, mert tapaszta­latai szerint nem tud vele elfogadható munkát végezni. R. P. erencsér Mi ki As: A holnap elébe Ady Endre élettfirténele 18. Költői működését növekvő bizalmatlansággal fi­gyelték a hivatalos körök. A duk-duk affér lezajlásával véglegesen és visszavonhatatlanul a konzervatív kor­mánypolitikával szemben álló liberális, radikális világ­nézet mellett kötelezte el magát Ady, sőt a Népszavá­ban közölt versei bátor forradalmi hangot ütöttek meg, magáénak vallva a proletariátus ügyét, ha teo­retikusan nem is, de érzelmileg-erkölcsileg feltétlenül. Éppen az időben, amikor új kötete ügyében levelezett Ermindszentről, maga Tisza István miniszterelnök nyil­vánította ki, milyen a hivatalos vélemény. Igaz, kije­lentése bizalmas körben — 1910. november 8-án — hangzott el, de irányt, állásfoglalást jelentett a magas beosztású fültanúk számára. A konzervatív gróf­politikus, a költő által „geszti bolond”-nak nevezett bihari diktátor ezt mondta: — Ady és a Nyugat levéltetűk a magyar kultúra pálmafáján. Niincs rá adat, de csepp>et sem valószínűtlen, hogy Ady tudomást szerzett erről a becsületsértő kijelen­tésről. Tisza István volt az egyetlen ember, akit gyű­lölt. De inem is akárhogy: tajtékozva, elkékülve. Ez annál drámaibb, mert Ady valóban nem termett sze­mélyeskedő gyűlöletre. Tudott lenézni, lesajnálni, ki­gúnyolni, fölényesen megsemmisíteni, de gyűlölni egyedül Tiszát tudta. t* Tisztázott hovatartozását új kötete nyomtatott ajánlásával is megerősítette: „Hatvány Lajosnak, aki hideg szeretetével is több volt hozzám bárkinél, hí­vőbb és jobb; adom, s ajánlom talán ezt az utolsó verseskönyvemet. Érmindszent, 1910. november 30. Ady Endre.” A NYUGHATATLAN UTAZÓ Léda ismételten sürgette, utazzon hozzá Párizsba. 1911. január 24-én el is indult — ezúttal hatodszor — a francia fővárosba. Most sem tudtak zöldágra vergőd­ni. Hiába békültek kii Pesten annyi huzavona után az előző év őszén, Ady túlzott önállósága és Léda sebzett érzékenysége napirenden tartotta a veszekedéseket. Anyagilag sem állt a legjobban a költő. Levertsége, állandó idegessége mellett szegénységére panaszkodott a legtöbbet. Február 19-én így írt hozzá Brüll Berta: „Miért iszol öregem? vigyázz magadra, úgyis elég hamar elpusztulunk... A napokban írok neked — a másik címre. Előttem látom kis pofidat három arc­képen és csókollak itt is, ott is, sokszor és várok tő­led híreket. Szeretettel ölel, híved Berta.” A „másik cím” Lédáék lakása volt a rue de Le- visen. Brüll Berta a bizalmasabb leveleket inkább a hotelbe küldte a rue de Constantinople-ra, hogy ezzel is csökkentse a vitalehetőséget. Nem tudni, megkap­ta-e Ady az üzleti kéréseket, mert viszonylag gyorsan elhagyta Párizst. Február végére megint Budapesten kellett lennie. 28-án szerepelt a Vígszínházban meg­tartott Csokonai irodalmi matinén, amelyet Hatvány Lajos rendezett. S az iís biztos, hogy a matinén rossz egészségi ál­lapotában szavalta verseit. Sovány volt, arcbőre szür­kés, hangja rekedtesen suttogó. Ami inem is csoda. Párizsból teljesen leromlott fizikai állapotban érkezett mieg. Ha egészséges volt, büntetésnek érezte maga kö­rül a polgári-kispolgári rendezettséget. Most viszont úgy tűrte, mint a beteg gyermek, öccsénél lakott a Visegrádi utcában. Ady ILajosné ápolgatta, s mihelyt megerősödött 'kissé, szaba'dullt a pihepárnás rabságból. Ázzál az elhatározással sietett rendbejönni, hogy mi­hamarább megint Párizsba utazzon. Ne is próbáljuk fürkészni az okát ennek a logikátlanságnak. Február­ban még borzolták egymás idegeit, április végén meg álig győzte kivárni -Ady a Viszontlátás napját. Május 10-ién -robogott el vele a párizsi gyors. He­tedszer és 'utoljára. Két nap múlva beszámolt Lajos öccsének és Anna sógornőjének: ,,'Bécsben- váratlanul át kellett száli-nia. Rengeteg -volt az -utas, borzasztó éjszakám volt. Megfürödtem, pár órát aludtam és ma délután nagyszerűen szánkóztam a hegyek között. -Reggel valószínűleg utazom tovább. Mindnyájatokat csókol -Endre.” Száguldott vele az expressz Párizsba, de mire odaért, -Léda már -útra 'kelt a déli tájak felé. Lehet, ezzel jelképesen kívánta a költő tudtára adni, elvárja, 'hogy ‘kövessék, de A'd-yra aligha lehetett hatni ilyen didaktikával. Vágyott az asszony után, hiszen miatta követelt pénzt, imiiatta siétett -rendbejönni, ám a Léda élőreútazása okozta csalódás elrontotta a (kedvét. Azért mégis kapkodó sietséggel utazott tovább Léda után Monte-Carlóba. Ahelyett; hogy szelídebb örömökkel mulattatták volna magukat, 'belefeledkeztek a játék- kaszinó izgalmaiba. 'Léda óvatosabban játszott, ezért kevésibé fizetett rá, néha nyert -is, Ady viszont meg­gondolatlanul -ruléttezett, s -így könnyelműen kifor­gatta magát a garasokból is. Egyik 'táviratot a másik után menesztette Budapestre, pénzt sürgetve minden lehetséges helyről. Főképp a'z öccsének adott 'téle- gramm-utasításokat, hogy honnan és menny-i összeget lehet miinél hamarabb -behajtani. 'Május 20-án kelt le­velében ez olvasható: „Gatyámat is elvesztettem volna, ha nem a kofferben tartom... -robogok Firenze felé.” Akiként is cselekedett. Sehogy nem akart sikerül­ni az a mohón várt utazás. Lédával sem tudott igazán szót érteni. Ahelyett, hogy -az együttlét közelebb hozta volna őket, torzsalkodásaik kiújultak, s Ady részéről fokozódott az eihidegülés. 'Hangulati kellemetlenségei­hez járult a -balszerencsés véletlen okozta bosszúság. Firenzében kelt, becséhez írt június 4-i levele közli: „Nagy csapás ért, elvesztettem ügyetlenül a nagy tár­cámat. -Kerestettem rendőrségen-, lapokban; de nem került meg mostanáig. Pénz -nem volt -benne, persze, de magyar vasúti jegy, Adél francia jegye, régi zsur­nalisztaigazolvány, kereszt-levél, oszftálysorsjegy (való­színűleg érvénytelen) — s kis följegyzések. Siettesd- új jegyem kiállítását és elküldését Úgyszintén vár-o-m az útlevelemet Is, az sem érkezik. Rómában szeretnék -vagy -tíz napot 'tölteni, 'ha 'pénzügyileg sikerül. Nyug­tassatok meg, írjatok -az Otthoniakról -is.” Rómában szörnyű hőség fogadta őket. Ady-nak semmi kedve -nem volt a műemléknéző kóborlásokra, ehelyett szívesebben -üldögélt hideg, savanykás f-röcs- csei -mellett a kisvendéglők árnyékos teraszain. így jól érezte magát, egyébként újra erőt vett rajta -a fel­fokozott idegesség. Inkább szemlélte egy helyben ül­dögélve a mediterrán világváros 'forgatagát, semmint a klasszikus monumentumokat bámulta volna. Ezekre csak legyintett, s azt -mondta: „Egy letűnt nagy^ kor üresen marad-t díszletei”. A Léda és közte sűrűsödő feszültség némiképp enyhült, amikor váratlan és kel­lemes társaságuk akadt. Ugyanekkor időzött Rómá­ban a kedves szerkesztő barát, Ignotus, s Elek Artúr, a nagy tudású és érzékeny látású műtörténész. A ve­lük való találkozás őszintén megörvendeztette a dep­resszió felé közelítő költőt, 'Rossz hangulatát híven adja vissza alábbi tudósítása. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents