Tolna Megyei Népújság, 1977. október (26. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-19 / 246. szám

1977. október 19. ^PÜJSÁG 5 A mezőgazdaság ellátása Nincs géphiány az őszi munkákhoz Lehet választani, van munkagép, pótkocsi... Bevetés előtt az MTZ-traktorok A hör bezárult 7 A műtrágyatárolás megoldásának gondjai Lampart ZIM A szocialista brigádok sikerei Ebben az évben másodszor tanácskoztak a Lampart ZIM gyárainak szocialista bri­gádjai, illetve küldöttei. — Áprilisban Bonyhádon találkoztunk utoljára a fóru­mon — mondotta a bevezető­jében Muzsik Géza VSZT- titkár. Jelentős időszak volt ez, közvetlenül a brigádvezetők V. országos találkozója és a vasas ágazati tanácskozás után. Akkor már ennek is­meretében és szellemében vi­tattuk meg a feladatokat, s az V. ötéves terv első két évének teljesítésére hívtuk fel a figyelmet. Most, fél év múltán már látjuk, az akkor mondottak jó visszhangra ta­láltak brigádjaink körében. Vállalatunk gyárai csatla­koztak a csepeli dolgozók versenyfelhívásához, s össz­hangban a vállalati tervcé­lokkal, értékes vállalásokat tettek, ma már túl az év há­romnegyedén, képet kapha­tunk arról, hogyan teljesítet­ték felajánlásaikat brigád­jaink. A kép kedvező. Sokan be­fejezték éves vállalásukat, s újabbakat tűztek maguk elé. A termelés területén kiemel­kedő vállalás volt a bonyhá­diak részéről, hogy éves szin­ten ötmillió forint értékű zománcedény többletgyártá­sát vállalták, s ebből már szeptember hónap végéig 4 millió 900 ezer forint értékű többletgyártással elkészültek. A vállalati eredményterv el­érése érdekében a táblaosz­tály brigádjai vállalták, hogy az újból felhasználható zo­mánchulladékot összegyűjtik. Eddig mintegy 90 ezer fo­rint értékű zománcot taka­rítottak meg. A zománcozó­üzem brigádjai a vállalt 70 százalék helyett 75 százalék­ra emelték az új zománcozó­gép kihasználtsági fokát és 3,2 százalékkal növelték az egy főre jutó termelési érté­ket. A gyári összeredményre is kihat a szocialista brigá­dok emelkedőén jó munkája: az 1—3. negyedévi terv tel­jesítése, az elmúlt év ha­sonló időszakához képest 115,5 százalékos.’ Az eredmények azt jelzik, hogy a brigádok a jubileu­mi esztendőt méltóképpen, több és jobb munkával ün­nepük: a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulójára és a vasas szak- szervezet megalakulásának 100. évfordulójára jelentős többletvállalások és teljesí­tések jöttek létre. A vállalati szintű brigád- vezetői tanácskozáson a bonyhádi gyár 40 szocialista brigádját 14 küldött képvi­selte. Közülük felszólalt a szerszámműhelyben dolgozó Ságvári Endre brigád vezető­je, Sebesi Sütő Albert. Ar­ról számolt be, hogy brigád­vállalásuk gerince a műszaki fejlesztés elősegítését célzó munkákból állt. Olyan szer­számokat készítettek el — a vállalt határidő előtt, ame­lyekkel új, korszerűsített termékek készülnek. Színes­fém- és hulladékacél-megta- karításuk is jelentős. El­mondta a munkájukat nehe­zítő, gátló gondokat is, és segítséget, mielőbbi megol­dást kért. Az előre kiadott írásos anyagok között a tanácsko­zás résztvevői tanulmányoz­hatták a vállalati munka- verseny-bizottság által ké­szített irányelveket, melyek már az 1978-as évi munka- verseny-vállalások — szocia­lista brigádpályázatok — el­készítéséhez nyújtanak tám­pontokat. A kiadott anyagok és a szóbeli kiegészítők feletti vi­tában igen sokan vettek részt. A_ gyárak brigádjait képviselő küldöttek nemcsak saját brigádjuk, hanem az egész gyár problémáit érin­tő kérdéseket vetettek fel, s számos hasznos észrevételt, javaslatot mondtak saját és társaik nevében. Ezekre — a szokásnak megfelelően — külön, névre szóló, konkrét választ kapnak majd a VSZT-től. Vágó Mária Érdemes kicsit hosszab­ban elidőzni első felvéte­lünknél-. Az AGROKER Tol­na megyei központi telepén készítettük a felvételt, an­nak bizonyítására is, hogy van elegendő gép az őszi munkákhoz, ugyanakkor a telepen nem található, de keresett gépeket rövid időn belül a vevőnek megkere­sik, bárhol található az or­szágban. így őszi munkák idején gyakrabban esik szó a me­zőgazdaság ellátásáról, hi­szen mögöttünk van már kilenc hónap és elegendő tapasztalat gyűlt össze; ho­gyan tudott vásárolni a mezőgazdaság gépet, kemi­káliát. A tapasztalatok ked­vezők. Jó az alkatrészellá­tás, sokkal jobb, mint bár­mikor volt. Ennek persze oka az is, hogy a kereske­delem egyre inkább szo­rítja az ipart, a külkeres­kedelmet, hogy nem elég új gépet, hanem ahhoz al­katrészt is szükséges vásá­rolni. Ezért csökkentek a gondok az IFA tehergépko­csik, illetve a Zetor Crystal traktorok alkatrészellátásá­val. Látható képünkön, hogy van olajtartály — sok gaz­daságban ezekben a na­pokban nagy gond, hogy az ÁFOR nem tud házhoz szál- . lítani Diesel-olajat, mert nincs tartály — és ezek be­építése megbízhatóbb üze­meltetést enged elérni, mert nemcsak a tartalék nyug­tatja meg a vezetőket, ha­nem az is, hogy az egyéb­ként elég vizes Diesel-olaj leülepedik, s a szennyező­dés nem kerül a motorba. Van elegendő műtrágya­szóró — sajnos néhány ma­gyar gyártmányú műtrágya olyannyira csomósodik, szemben a hasonló fajtájú osztrák, vagy jugoszláv mű­trágyával —, hogy felhasz­nálás előtt meg kell őröl- tetni. Látható képünkön ta­Az ország minden terüle­téről a MA VAD kecskeméti telepére érkezik a vadásza­ti portyák zsákmánya: az apróvad. Az idényben ed­dig több mint 400 ezer lőtt fácánt, vadkacsát és foglyot fogadott a telep, ami a va­dászterületek megfelelő te­lítettségét jelzi. Ebben nagy részük van a vadásztársa­ságoknak, amelyek mester­séges tenyésztéssel gyarapít­ják a vadmadárállományt. Egyedül a Duna—Tisza kö­zén évente 30—40 ezer fá­lajmegmunkáló gépek tu­catja, pótkocsik — az őszi termékszállítások nélkülöz­hetetlen eszközei, hiszen ezek használódnak el leg­előbb a mezőgazdasági üze­mekben, nem azért, mert nyúzzák, gondatlanul hasz­nálják, hanem mert a mi­nősége gyenge. Második képünkhöz nem cáncsibét engednek szét a szabadba, s egyre több he­lyen tartanak. fenn vadka- csafarmot. A fogoly és a nyúl gyérülésének pótlása még mindig megoldatlan, ezért vadászatuk korlátozá­sával védik az állományt a nagyobb mérvű pusztulás­tól. Bács-Kiskun megye egyes területein például teljes „menedékjogot^ nyer­tek a mezei nyulak, de másutt is csupán 4—5 nap­ra engedélyezik kilövésüket. kell kommentár: csaknem száz MTZ 80-as traktor vár vevőkre, illetőleg arra, hogy az őszi mezőgazdasági munkában hasznosítsák. A mezőgazdasági üzemek ellátása egyre megbízha­tóbb. Az AGROTRÖSZT megyei vállalatai felnőttek feladatukhoz. — Pj — Fotó: Gk ■— A „KORSZERŰ TÁPLÁLKOZÁSÉRT'' ? Fogyasztói igényeink vál­tozóak. A kesernyés öngúny- nyal proletárszendvicsnek titulált üres kenyértől elju­tottunk a szalvétába csoma­golt tízóraiig. És ez így van rendjén. A múltkoriban' Simontor- nyán, hódolni akartam eme megváltozott fogyasztói igé­nyemnek. A munkásközség legnagyobb ABC-jében azonban nem állt módomban efféle örömöknek — mint a reggelit pótoló tízórai — hó­dolni. Ugyanis semmi gyor­san ehető dolog nem csábí­tott evésre a hosszú üveg- polcok alatt. Pedig nem la- zacos szendvicset kerestem, beértem volna háromnyolc­vanas lecsókolbásszal. Semmi. A kiszolgáló ked­ves mosollyal közölte, hogy ők csak háromnaponta kap­nak friss felvágottat, hús- készítményeket és hát — az bizony órák alatt el is fogy. Azt hiszem ráébredtem, hogy a helyi ellátásért fele­lős ÁFÉSZ tulajdonképpen messzemenőkig szem előtt tartja a lakosság érdekeit. Úgyis legendás már a ma­gyarok egészségtelen túltáp- láltsága, az ebből fakadó be­tegségek a hipertóniától az infarktusig immár népbeteg­ségnek számítanak. És különben is, mit kezde­nének az egyre fejlődő, gya­rapodó nagyüzemei a köz­ségnek betegre hízott, evés­től ellustult dolgozókkal? Hogy a nagyközség egyre gyarapodó idegenforgalma is igényelné a rendszeresebb ellátást? Ne enni jöjjenek ide az emberek, hanem szív­ják magukba a történelmi levegőt (a’ la bőrgyár). Ez is lehet egy álláspont. De altig hiszem, hogy a köz­ség lakóié, vagy az ideláto­gató vendégeké... gyvgy A magyar mezőgazdaság a világranglistán az éllovasok mögött foglal helyet. Műtrá­gya-felhasználásunk éven­ként — bruttó súlyban — négy és fél millió .tonna. Hogy ez milyen sok, arra jel­lemzésül hadd emütsük meg, hogy 1938-ban Magyarorszá­gon, kukoricával együtt, összesen hétmillió tonna sze­mes gabona termett, de en­nek nagyobbik részét a ter­melés helyszínén használták fel — megették, megetették. Tehát még az akkor egymil­lió tonnányi cukorrépával együtt se kellett nagy távol­ságra szállítani akkora töme­get, mint most csupán a mű­trágyát. Méghozzá ezt nem csupán 100—200 km, eseten­ként nagyobb távolságra kell fuvarozni, de tárolni is. A gyárak ugyanis egész évben egyenletesen termelnek, a műtrágya felhasználása pe­dig zömmel lökésszerűen ősz­szel, valamivel kisebb meny- nyiségben tavasszal történik. AZ ELNÖK NEM SZÓRJA A PÉNZT Mi a gyakorlat most? A főagronómus kinéz valahol egy partosabb helyet, azt el­egyengetik, ledöngölik. Oda­rakják halmokba, prizmákba a műtrágyát, letakarják fó­liával. Aztán süti a nap, ve­ri az eső, néha aláfolyik a víz, máskor a vihar letépi róla a takarót. Bizony, jelen­tős a veszteség, országosan évenként másfél milliárd fo­rintra becsüljük. A hatósá­gok néhol türelmetlenek, büntetőeljárást indíttatnak szövetkezeti vezetők ellen, mert több milliós kár kelet­kezett a műtrágyatárolás, -szállítás közben. Pedig az elnök, vagy főagronómus nem szándékosan pazarolja a pénzt. Egyszerűen nem tud a sok milliós értékkel mást kezdeni. Ez így sokáig nem megy. A műtrágya mozgatását és tárolását meg kell oldani. Ja­vaslatokban nem szűkölkö­dünk, szélsőséges ötletek is adódnak. Ilyen például, hogy szállítsuk, tároljuk ezt a vegyszert gumiból készült konténerekben. A módszer igaza kísérletileg bizonyít­ható. Csakhogy egyetlen kon­téner 5 ezer forintba kerül és nagyon ügyes gazda az, aki egy darab konténerrel 20—25 hektárra való műtrágya mozgatását megoldja. Ráadá­sul ehhez daru kell meg em­ber. Nem valószínű, hogy tö­megesen található olyan dolgozó, aki hajlandó egész nap a szórókocsira fel- és le­ugrálni, minden ürítéskor a műtrágya porát beszívni. Volt aztán olyan javaslat is, hogy épüljenek komplex kombinátok, amelyek nem­csak a tárolást, de a kiszó­rást is elvállalják, meg a la­bormunkát is elvégzik. Ehhez annyi pénz kellene, amennyi senkinék nincs. NEM ELÉG A SZÁNDÉK ÉS A PÉNZ Műtrágyaügyben nem kell járatlan úton indulnunk, elég ha példát veszünk a bú­záról. A búza nagyjából ugyanolyan anyag, mint a szemcsézett műtrágya. Lapá­tolható, szívható-fújható, (pneumatikusan szállítható), bármely fedett helyen elte­rítve tárolható. A búzánál ezt az utat járjuk. A kom­bájnról pótkocsira eresztik, a pótkocsi garatba önti, a ga­ratból levegő fújja a tároló- toronyba vagy színbe. Ugyanez megoldható a mű­trágyánál is. A gyárban va­gonba ömlesztik, a fogadóál­Egy nap az úttörőcsapa­tért — akció keretében a madocsai általános iskola 1945. sz. Petőfi Sándor út­törőcsapata és a szülői munkaközösség október 16­lomáson markoló vagy pneumatikus megoldással „átsegítik” a teherautóra, az elviszi egy hatalmas, fedett színbe, kiborítja. Ázután, amikor annak ideje elérke­zett, jönnek a szórókocsik, megrakodnak a fedett szín­ben, amely akkora, hogy akár teherautó, akár traktoros pót­kocsi nyugodtan forgolódhat benne. Még jobb, ha ebben a bizonyos színbe már eleve iparvágányt vezetnek, tehát be tud állni a vagon. Nagy­jából úgy 20—30 ezer hektá­ronként kellene egy ilyen műtrágyaraktárat építeni. Több kapitalista országban működik ehhez hasonló há­lózat, de lényegében kiépítet­ték már az NDK-ban is. So­kan azt gondolták, hogy any- nyi nehéz problémát megol­dottunk már a magyar me­zőgazdaságban, ugorjunk ne­ki, csináljuk meg ezt az AKT (Agrokémiai Társulás) háló­zatot is. Ekkor derült ki, hogy ez nemcsak szándékon és pénzen múlik. Az akadá­lyok megszámlálhatatlanok, néha nevetségesek és bürok­ratikusok, máskor azonban valóságosak és beton kemény- ségűek. KELLENE NÉHÁNY TÍPUSTERV Először is: nincsen jól használható típusterv. Mind­egyik centrumot külön-külön kellene megtervezni, erre vi­szont kapacitás nincs. És nem lenne jó megismételni a sertésteleppéldát, amikor megépült vagy háromszáz te­lep, legalább 200-féle meg­oldással. Sokba került az a kapkodás. Kellene néhány tí­pusterv, amiből választhat­nának az üzemek. Beszéltünk az iparvágány­ról. Itt a helyzet egyszerűen nevetséges. Senki nem tudja például Magyarországon, hogy egyáltalán kinek szabad iparvágányt tervezni. Azután jön a gyakran em­legetett tűzvédelem. Kétség­telen, hogy a műtrágyák egyike-másika gyúlékony, valamint az is, hogy ez a vegyszer szétmarja a vasat, tehát a színeket fából kell építeni. (Agárdon gyártanak ideálisan alkalmas, 24 méter fesztávolságú hangárokat fá­ból.) Ezért a szabályok na­gyon szigorúak. Csakhogy, ha minden előírást pontosan megvalósítanak, akkor a be­ruházási költségnek mind­össze 35 százaléka szolgál­hatja a műtrágya tárolását és kezelését, a többi a cugehőr. HÉTMILLIÁRDBÖL MEGOLDHATNÁNK Említettük: ma évi másfél milliárd forintra becsüljük a szállítás és tárolás során elő­álló veszteséget. Egy-egy cél­nak megfelelő telep 40—50 millió forintba kerülne, hét­milliárd forintból a műtrá- gyatárolás problémáját lé­nyegében az egész országban megoldhatnánk, a veszteséget kiküszöbölhetnénk, vagy mi­nimálisra csökkenthetnénk. De kinek van hétmilliárd forintja? Úgy tűnik, hogy senkinek. A mezőgazdasági üzemek erre a tervidőszakra nem tervezték be a műtrá­gyaprobléma megoldását. Te­hát a pénzt csak egyéb fej­lesztésekből tudnák elvonni. Az állam mindössze 20 szá­zalékos támogatást tud adni, a műtrágyagyártó ipar elzár­kózik, a kereskedelem leg­feljebb valamicske áldozatra hajlandó. A kör bezárult. Pe­dig ezt a hétmilliárd forintos hálózatot nagyon érdemes lenne kiépíteni. án almát szedett a helyi termelőszövetkezetben. Az úttörők és szülők nagy lét­számmal jelentek meg és öt vagon almát szedtek le ezen a napon. Faluközpont - egy épületben A napokban adták át Nagymányokon a község másfél millió forintos költséggel épült központi épületét. Itt kapott helyet a posta, a tűzoltószertár, az ifjúsági ház, a kultúrház, az MHSZ. Az épületet a nagymányoki termelőszövetkezet építő szocialista brigádjai készítet­ték. földeAki Béla Almaszüret Vadjelentés Kecskemétről ÁFÉSZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents