Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-11 / 214. szám
1971. szeptember 11, ^PÚJSÁG 3 így láttam a Szovjetuniót OOMBORI M SZCKSZÁRÖ A forrásnál kel itthon együtt dolgoztunk a nyelvtáborokban. Én mutattam meg nekik Budapestet és a Dunántúlt. Barátok vártak, és az ott-töltött öt nap minden pillanatában éreztem, hogy minél többet szeretnének adni magúkból és megmutatni hazájukból. Az emberek nemcsak megértik, de érzik is a másik em- mert. Akikkel én találkoztam, tanárok és egyetemisták. mind nagyon udvariasak és emberségesek voltak. Gazdag és mély az érzelemviláguk. Építők a motoros vontató neve, stílszerűen, hiszen a sódernak jócskán van köze az építkezésekhez ebben a betonéhes világban. Kétszáz- negyven lóerő pörgeti a hajtócsavart. A' kormánynál Csere István éppen a limá- nyozás műveletével van elfoglalva. A kotróhajó Gerjen magasságában dolgozik. Két hónapja, hogy a Dombori névre keresztelték. Akkor készült el, részben a vállalat saját kivitelezésében. Négyszer olcsóbban, mintha a füredi hajógyár gyártotta volna és ráadásul 80-ra ígérték. Az eddig} legnagyobb teljesítményű kotróhajója a vállalatnak. — Két hónapja megy a próbaüzem, és ezalatt igyekeztünk kijavítani az új konstrukció gyerekbetegségeit, az viszont már kiderült, hogy nagyon jól lehet manőverezni vele, könnyű mozgatni — mondja Budai László kotrómester. Hihetünk neki, húsz éve báSzázliteres kanalak hozzák felszínre a sódert Kikötés előtt nyássza a sódert a Dunán. Némelyik részét jobban ismeri a folyónak, mint az utcáját, -otthon, Bogyiszlón. Dolgozott olyan hajóval is — még a FÓKÁ-nál —, amelyik Szuezben is kotorta a medret. Hogy mi mindent hoz felszínre a kotró lapátja a Duna fenekéről? Mikor Visegrád magasságában dolgozott, az a lenegda járta, hogy- ott süllyedt el az aranyhajó. Meg is találták a roncsot, persze a mesés kincsből néhány arany tálka, csészealj lett. Csepel- sziget mellett pedig a török időkből jöttek felszínre használati eszközök és hadiszerszámok. Találtak egy akkora szablyát, ami a kotrómesternek az áliáig ért — pedig a vége le volt törve. Most nem a legjobb helyen folyik a munka, szokatlanul magas a vízállás. Kora ősszel kettőhetven körül szokott lenni, most pedig négyötven. Ez azt jelenti, hogy ott kell hagyni a medret, vele együtt a jobb minőségű sódert és a part felé kell közeledni. Most éppen egy zátony fölött van a kotróhajó a magas vízállás miatt. Ennek az anyagnak a minősége gyengébb, sok benne a homok. Minden tervnek van egy bűvösnek is nevezhető száma. Németh Imrétől, a szekszárdi Építőanyagipari Vállalat igazgatójától — aki végigkalauzolt bennünket az úton — többször hallottam a félmillió köbmétert. Eny- nyire kívánják növelni az éves sódertermelést. Ehhez bővíteni kellene az uszályparkot és egy sólyatér kialakítását is tervezik, hogy könnyebben, gyorsabban menjen a javítás. Éppen kirakodás folyik, mikor visszaérünk a dombori telepre. Az automatikus kirakóhajó dolgozik. Hét szállítószalag adja egymásnak a sódert. Kinn, a parton fehér sóderhegyek. A legszélsőre szürke sóder folyik a szalagról. A teteje néha megcsúszik és a sóderhegy egyre magasabb, szélesebb lesz. — st — Fotó: Gottvald Munkában a kirakóhajó Csere János Bach Ádám kotrómester Megtelt az uszály Vajnai János megyei szak- felügyelő, a paksi gimnázium orosztanára, tízgyerekes családból származik. Édesapja kertész volt, ő agronó- mus szeretett volna lenni, öt testvéréből az is lett, neki nem sikerült. A szegedi egyetemre került orosz szakra. — Fél év alatt tudtam annyira a nyelvet, hogy meg is szerettem. Minden nyelv tiszta forrás, tanítani csak úgy lehet, ha állandó kapcsolatban vagyunk ezzel a forrással. Eddig kilencszer jártam a Szovjetunióban. Először 1961-ben egy pedagógusdelegációval, háromszor vettem részt hathetes egyetemi nyelvkurzuson, háromszor turistaként ismerkedtem az országgal és a néppel, egyszer voltam egyhónapos tanfolyamon és egy négyhetes nyelvtáborban is voltam. — Melyik volt a legemlékezetesebb út? — Az első. Akkor jártam először külföldön. Azóta sem voltam máshol, csak a Szovjetunióban. Este értünk Moszkvába. A kicsomagolás után kiléptem a Berlin- szállóból és megpillantottam azt, amiről itthon annyit álmodoztam. Szerettem az ó-orosz építészetet mindig, és akkor rögtön megnézhettem a Kitájgorodot, ezt a régi ku- pecnegyedet, vörös téglafalakkal körülvéve. A turisták általában nem veszik észre a legszebb kis épületeket a nagyok mellett. A legszbeb út az odesszai kirándulás volt. Begördült a vonat a pályaudvarra, ahol száz egyetemista várt, akikA szovjet emberek olyanok, mint a régi építészetük: harmóniában van a természettel. Tisztelik és szeretik a hagyományokat. Odesszában meg kellett nézni a Pus- kin-házat és azokat a fákat, amiket már ő is látott és a városalapító szobrát. Fölkeli sétálni a Patyomkin lépcsőn és leszaladni rajta. A tengerhez el kell menni és meghajolni előtte. Leningrádról semmit nem tud az, aki nem sétált a Néva-parton, a nyárikertben és nem látta az Izsák székesegyházat. A Tretyakov-képtár mellett láttam az Andronyikov- képtárat is. Ott van a legtöbb Rjubljov-kép. Novgorodban ötven templom van és az ottani kreml szebb, mint a moszkvai. A vlagyimiri székesegyház a tatárjárás idején már több mint százéves volt, és még most is áll. Szuszdál- ban hat kolostor van és még ötven templom a kolostorfalakon kívül. Hallottam a rosztovi harangokat. Úgy vannak elhelyezve, hogy a természet adja az akusztikát. Jártam Zagorszkban, a pravoszláv „Vatikánban”. Mesélhetnék, mi mindent érdemes még megnézni a Szovjetunióban annak, aki nyitott szemmel és nyílt szívvel érkezik. — Mit szeretne még látni a Szovjetunióból? — Mindent! — Szibéria valószínűleg csak álom marad, de az orosz nyelv forrásaihoz, szovjet barátaimhoz még sokszor szeretnék visszatérni. Erre egyébként hivatásom, a nyelvtanítás is kötelez. IHÁROSI IBOLYA fl Vöröskereszt megyei küldöttértekezlete (Folytatás az 1. oldalról) A véradómozgalom fontosságáról nem kell külön szólni. Stabil, rendszeres véradógárda alakult ki a megyében, ugyanakkor az új véradók aránya évről évre csökken. A megyei vezetőség a küldötteken keresztül köszönetét mondott valamennyi véradónak és szervezőnek. A véradók fele ipari munkás, negyedrésze a mezőgazdaságban dolgozik, de igen alacsony az értelmiségiek aránya. A polgári védelem munkájából is kivette a részét a Vöröskereszt. A megyei vezetőség beszámolójában szólt még a szervezeti mozgalmi életről. A vitában tizennyolcán szólaltak fel, akik a beszámolót a helyi tapasztalatokkal egészítették ki. A szervezet igen szerteágazó tevékenységének minden területéről szó esett fa hozzászólásokban. tDr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára, a megyei pártbizottság és a tanács nevében üdvözölte a küldötteket, majd utalt a szóbeli kiegészítésben elhangzottakra, miszerint a megye gazdasági élete sokat fejlődött. De a szocializmust nemcsak a gazdasági életben építjük, fel kell építeni mód kialakulásának segítésében nagy feladatok várnak a szervezetre. Fontos politikai döntések előkészítésére, és azoknak végrehajtására mozgósítják az embereket. Nagyon sok vöröskeresztes aktíva éppen ezen a módon kapcsolódik be a közéletbe és von be másokat is. A Tolna megyei szervezeteknek a jövőben elsősorban a tartalmj munkát kell javítani, de a szervezet számszerű erősítése is feladat marad. Szólt még a megyei pártbizottság titkára a környezetvédelemről és a cigány lakosság körében elért fel- világosító munka eredményeiről. Végezetül hangsúlyozta az együttműködést a párt-, az álami és a társadalmi szervekkel. A küldöttgyűlés a beszámolót és a határozati javaslatot elfogadta, majd megválasztották a megyei vezetőséget. Elnök ismét dr. Horváth Jenő lett, titkár pedig Savanya Gézáné. Az V. kongresszuson tizenketten képviselik megyénket. Az értekezlet utolsó napirendi pontja kitüntetések átadása volt. A Vöröskereszt legmagasabb nemzetközi kitüntetését, a Florence Nightingale emlékérmet kapta meg Majoros Lászlóné nyugdíjas ápolónő. A Vöröskeresztes Munkáért kitüntetés arany fokozatában részesült Nagyréti Miklósné védőnő és az emberi fejekben és a szí- dr. Dobrovidh Mária járási vekben is. A szocialista élet- főorvos. Sóderhegyek a parton Kavicsbányászok
