Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-08 / 211. szám
4 ^PÜJSÁG 1977. szeptember 8. Éremművészet 1977 Szeptember 5-én nyílt meg a Képcsarnok Éremművészet 1977. pályázati kiállítása, a budapesti Csontváry-terem- ben. A gazdag anyagból mutatjuk be Osváth Mária Léda, és 01csai-Kiss Zoltán Kossuth- és Munkácsy-díjas érdemes művész Cervantes című alkotását. Farkas Lídia A képzőművészeti világhét alkalmából a szekszárdi Szi- nyei Merse-teremben ma délután megnyílik Farkas Lídia festőművész tárlata. A bemutató anyagából választottuk ki Farkas Lídia egyik csendéletét. Múzeum Lentiben A Zala megyei Lentiben, a helyi amatőr honismereti kutatók — régészek irányításával — feltárták a település középkori maradványait. A cölöprendszerre épült várat kifli alakú védelmi rendszer, vizesárok óvta a külső támadástól. A vizesárkot újból kiásták, méreteinél fogva alkalmas arra, hogy csónakázótó legyen belőle. A korabeli várépület egy része ma is áll, raktárnak használják. A jobb sorsa érdemes épületrészben múzeumot és turistaszállót szándékoznak létesíteni a lentiek. Szezon után Hamarosan ismét elkezdődnek az egyetemi szemeszterek, ami egyúttal azt is jelenti, hogy bezárja kapuit a szünidei, pontosabban nyári egyetemek sora. Idén is széles körű nemzetközi érdeklődés kísérte a TIT nyári egyetemeinek mindegyikét. Tizenhét városban rendezték meg, és 39 országból 1303 külföldi hallgató vett részt ebben a sajátos oktatási formában. Háromszáztizenhét előadás hangzott el, s ezeket szabad idős programok egészítették ki. A hallgatók megismerkedtek hazánk legszebb tájaival, történelmi, régészeti, művészeti emlékeivel, s részt vettek kirándulásokon, hangversenyeken, zenés és táncos összejöveteleken. A statisztikából az is kiderült, hogy a hazai üdülők szerint is kellemes nyári program az egyetem: 1230-an vettek részt magyarok a tizenhét nyári egyetemen. Gyermekszínházak Ez a furcsán hangzó szó: ASSITEJ a gyermek- és ifjúsági színházak nemzetközi szervezetének neve. Jövőre a szervezet Spanyolországban tartja hatodik közgyűlését. Az ASSITEJ feladata, hogy a gyermekeknek, fiataloknak szóló színházi alkotások körét bővítse, az ifjúság színházkultúráját nemzetközi méretekben is gyarapítsa, § hogy a színházat világszerte jobban használják fel a fiatalok nevelésére. előtt. Kádár György kőszár- hegyi szakcsoporttag, nagydíjas, óriási paprikái is méltán vonzottak sok csodálót, mint ahogyan Tapolczai János óriási lila karalábéi is. Dunántúlt napló Holland és orosz művészek nevéhez fűződik a konstruktivizmus nevén ismert művészeti irányzat, amely az 1910- es években jelentkezett és hatott a XX. század jellegzetes izmusai között. A hatvanas években ismét felerősödött ez a szerkezetet hangsúlyozó és szem előtt tartó művészi látásmód. Képviselőit újkonstruktivisták néven emlegetik. Ezzel a címmel nyílt meg az irányzat hazai alkotóművészeinek kiállítása vasárnap délelőtt Pécsett, a Színházi téri kiállítóteremben. Az alkotások többsége az utóbbi egy-két évben készült, s jó részben a pécsi Janus Pannonius Múzeum megrendelésére. Ugyanis, mint ahogy megnyitójában Romváry Ferenc művészet- történész is kiemelte: a kiállítást főpróbának tekintik. Anyaga — ma már a múzeum tulajdonát képező művek — kibővítve a jövő évben Hollandiában kerülnek bemutatásra: abban a szellemi környezetben, ahol a tízes években Mondrian, a konstruktivizmus egyik megalapítója is dolgozott. A magyar új konstruktivisták pécsi anyagát holland fölkérésre Utrechtben, Shiedam- ban, Arnhemben és Herso- genboschban mutatják be 1978-ban. PETŐFI NÉPE Kiskunhalason a város társadalmi munkában való építésének, rendezésének több mint két évtizedes hagyománya van. A mozgalom története alatt összesen mintegy ötvenhárommillió forint értékű társadalmi munkát végzett a város lakossága. Különösen kimelkedő volt az elmúlt évi teljesítmény, amelynek értéke meghaladta a 11 millió forintot. Az idei társadalmimunka- programok közül kiemelkedik az ifjúsági park építése. A létesítmény egy részét már májusban birtokba vehették a fiatalok. Az eddigi munkákban és a továbbiakban egyaránt elsősorban az üzemek KISZ-esei tevékenykednek lelkesen. Az állami gazdaság dolgozói egy óvodai csoport elhelyezésére alkalmas épületet alakítottak ki nemrég, egy megüresedett tanteremben. Az egy üzem — egy iskola, illetve az egy üzem — egy óvoda mozgalom keretében a patronáló vállalatok munkáskollektívái ebben az évben is elvégezték a szükséges kisebb karbantartási munkákat. javításokat és játékokat készítettek a kicsinyeknek. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Kiállítás volt Székesfehérváron, a vidám parkban. Fejér megyei kertbarátok és kistermelők mutatkoztak be a nagyközönség előtt. Kellemes környezetben, ügyes, jó szervezés segítette a kiállítókat, hogy minden érdeklődő, látogató képet kaphasson, mi minden terem meg a kiskertekben. Járva a kiállítást, a látogató őszinte elismeréssel áll meg a bicskei kertbarátok egyik tagjának, Bocs Ferenc- nének paradicsomkollekciója A kertészkedést segítő, ügyes kisgépeket is bemutatták. Elsősorban olyanokat, amelyek készítőik ügyességét dicsérik. Somotmi Néplap Nyolcmillió forintos költséggel elkészült Kaposváron az élelmiszeripari szakközép- és szakmunkásképző iskola rekonstrukciója. Hat új tanterem létesült, s megszűnt a korábbi szertárhiány. A tanév második felétől mód lesz arra, hogy bevezessék a kabinetrendszerű oktatást. A laboratórium fejlesztéséhez a különböző élelmiszeripari trösztök a nyolcmillión kívül további nyolcszázezer forintot adtak az intézetnek. A fiatalok januártól birtokukba vehetik az épületátalakítás során nyert új kulturális létesítményt is. Százharmincöt tanuló kollégiumi elhelyezéséről gondoskodnak, a végső megoldást azonban a La- tinca kollégium birtokba vétele jelenti majd. Érdemes megemlíteni: a tanulók és az intézet dolgozói mintegy háromszázezer forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá az iskola korszerűsítéséhez.. Kaposváron az intézet két első osztályt indít az élelmiszeripari szakközépiskolai tagozaton, ahol hatvan tanuló kezdi meg tanulmányait, s kétéves cukorgyári munka után technikus minősítővizsgát tehet. A húsipar számára szakmunkásokat képeznek. A Kaposvári Húskombinát a tanévkezdésre elkészítette a korszerű tanműhelyt. Az új iskolaévben megkezdik az érettségizett tanulók konzervipari szakmunkásképzését is. Bulgária Az oktatás számokban Amíg az 1945—1946-os tanévben Bulgáriában egy pedagógusra 35 tanuló jutott, mára ez a szám 18-ra csökkent. Az iskolák küszöbét naponta több mint 1600 000 tanuló lépi át Az országban több mint ötezer különféle tanintézet működik, s ezekben mintegy 90 ezer pedagógus dolgozik. A most végrehajtás alatt álló iskolareform értelmében a diákok politechnikai és szakosított oktatása jelentősen fokozódik. Bulgáriában a tanulók csaknem 80 százaléka szakközépiskolákban és technikumokban tanul. Jelenleg az országban 25 felsőoktatási intézet működik, és ezekben több mint 130 000 egyetemi hallgató folytatja tanulmányait. A felszabadulás előtt az országban egyáltalán nem képeztek mérnököt. Ma az egyetemisták és főiskolások lakosságra számított arányát tekintve Bulgária az első három között van világviszonylatban is. AZ IGAZAT megvallva, mosolyogtunk, amikor az öreg — összemelegedve velünk jó esti beszélgetéseken — kimondta: „Világszám voltam, gyerekek”. De túl fiatalok voltunk ahhoz, hogy hangosan is kételkedni, merjünk. Laci bácsi azonban megérezte, hogy nem hiszünk neki, s annyiban hagyta a dolgot. Mi még egyszer-kétszer cinkosan összenevettünk, ha feltűnt körünkben a „íVilágszám”, aztán nem törődtünk vele. Abban persze senki sem kételkedett, hogy az öregnek volt valami köze a cirkuszhoz (cirkusZművészefhez), de hát messziről jött ember... A népművelési berkek abban az időben különben is csak úgy hemzsegtek a levitézlett színészektől, bűvészektől, s mindenféle csepűrágóktól. Többségük régi plakátokat, fényképeket mutogatott, s mindenkinek volt magyarázata arra, hogy miért tört derékba a karrierje. A történetek — rendszerint az ital hatására — kifényesedtek. De volt, aki nem ivott; a féldeciknél sokkal olcsóbb öngerjesztéssel „adta elő magát”. így ismerhettem meg Karády Katalin egykori vőlegényét — akihez a művésznő még most, Sao Pauló-i masamód korában is oltihatatlan szerelemmel ragaszkodott —, így kötöttem barátságot egy hetven körüli (,;A koromról nem beszélünk, kedvesem, különben is már Beregszászban meghamisította egy kedves fiú a keresztlevelem ...”) primadonnával, aki ■már a húszas években a Sztanyiszlavszkij-szisztéma szerint játszotta Glavári Hannát. S közel kerültem még másokhoz is, mert mindig jó közönség voltam, aki hisz a mesékben. így hát nem véletlen, hogy Laci bácsi nekem mutatta meg — évekkel első találkozásunk után — azt az amatőrfilmet, amelynek fölvétele új szakaszt nyitott életében. A filmen — a rosszul besötétített délutáni szobában, a búgó-zümmögő kis vetítőgép mellett — egy szabályos trapézszámot láthattam, ugrásokkal, fogásokkal, szaltókfcal. A fölvétel pár héttel azelőtt készült. Ahogy lepergett a tekercs, az öregúr kivezetett háza kertjébe, s megmutatta a helyszínt. Erős állványrendszer volt; ez tartotta a trapézt, amelyen ugyanúgy lehetett dolgozni három artistának, ahogyan a cirkusz kupolájában. Ezt az állványzatot egy évtizedig építgette a volt cirkuszi ember. Először csak nagy titkon, s csak önmagában. Közben figyelte a fiait, hogyan nőnek, erősödnek. Az öreg külsejében is igyekezett megőrizni az artistát. Ettől egész megjelenése kicsit excentrikussá vált: éppen ezt akarta. Nem volt civil. A két fiú azonban — bár kisgyerekként talán még utazott a cirkusszal a nagyobbik — .már nem őrizte a manézs-lhagyományokat. Legalábbis látszólag. Még egyszer megnéztem a filmet — akkor már figyelve a mutatvány finomságait is, meghallgatva a szakmai magyarázatot —, s csak bámultam. — Ja, öregem — mondta Laci bácsi minden pátosz nélkül, de nagyon komolyan —, a vér nem válik vízzé! — Majd megkérdezte: — Mit gondolsz, lesz belőlünk valami? — Hogyhogy lesz-e? A szám kész, máris műsorképes — lelkesedtem. Jóákaratúan mosolygott, mint ahogy a naiv embereken szokás, s megmagyarázta: „Nézd, lehet, hogy már mutat valamit a dolog, ide ezzel a névvel nem lehet... A két háború között én világszám voltam. Nemcsak Európában, Amerikában is. Ha hiszed, h'a nem — de most már el kell hinned! — egy milliomosnő meg akart vásárolni, S mikor azt mondtam, hogy nem hagyom a cirkuszt, az egész manézst hajlandó volt kifizetni.” — Aztán meggondolta — próbáltam ugratni az öreget. Ö azonban nem ment bele a játékba. — Nem ismered a cirkuszt — csak ennyit mondott. Aztán másról beszélgettünk. Idő kellett, míg visszavezettem. ,— A trapé, tudod — mondta akkor (így, a szóvégi hangzó nélkül) — szerelem. De több is annál. Mert a trapénak nem lehet hazudni. Húszdekányit sem, egy másodpercet sem. Mert akkor otthagy, s zuhansz a semmibe. (Az én derekaimon sohasem volt longe.) De mindig hű voltam hozzá. így aztán megvárt akkor is, mikor .bekötötték a szemem, s három szaltó után repültem rá. Végre megértettem, miben állt a világszám. Mikor látta, hogy igazán hiszek, megmutatta az Amerikában készült színes fotókat. — Nagy ember vagy, öreg — próbáltam engesztelni régi kétkedéseimért, s kicsit meg is hatódtam, ö nem. Telve volt tervekkel, energiával. Egy idő után — ezt már csak újságokból tudom — a szám valóban műsorképes lett. Úgy hírlett, a kisebbik fiú túltesz még az apán, az egykori Repülő Ördögön is. Természetesen Laci bácsi volt a „fogó”, a gyerekek repültek. Az öreg vékony, szinte cingár ember volt. Lötyögő öltönyében kicsit komikus. Azok közé tartozott, akik levetkőzve mutatkoznak meg igazán. Az izmai azonban így sem voltak túlságosan dagadóak, inkább kötélszerűek s erősek. Tökéletesen uralkodott a testén. Mikor a készülő számot láttam, azért megkérdeztem: „Meddig fogod bírni?” (Az ötvenihez nagyon közel járt már.) Hallgatott. Másként .próbálkoztam: „Nem félted a fiúkat?” (Azt meg sem mertem pendíteni, hogy ő maga fél-e vagy sem.) Egy ideig ismét hallgatott, aztán azt mondta: „Ezek olyan civil kérdések...” A szám már sikerrel futott itthon, s kilátásban volt egy külföldi szerződés is, amikor az öreg lezuhant. •A rokkantsági nyugdíjához valami nyilatkozatot nekem is alá kellett írnom, hogy a szerencsétlenül járt artista ettől-ed- dig népművelőként dolgozott. Sem akkor, sem később nem találkoztunk. Azt sem tudom, él-e még. Valaki dühösen mesélte, hogy minden a legnagyobb rendben ment a számmal, de az .öreg valami újat akart. A próbákon úgy látszott, sikerül, s akkor... De hát minek akar valaki ötvenen felül újítani? — kérdezte a beavatott. — Ez olyan civil kérdés — válaszoltam szinte durván, s otthagytam. Aztán fogadkoztam, hogy majd írok egy jegyzetet arról, milyen tiszteletreméltó az az ember, aki nem elégszik meg a lecke felmondásával, aki nemcsak eljátssza, hogy bátor, aki nem kapaszkodik biztosítókötelekbe, de akinek mindig számíthatunk felénk nyújtott kezére. Nem írtam meg, mert túl retorikusnak találtam. GYARMATI BÉLA si©^szÉo@yls Világszám kyltaráBos kal®od]@sitóp
