Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-07 / 210. szám

1977. szeptember 7. KÉPÚJSÁG 5 Sárszentlőrinci Petőfi Tsz Túlteljesítették a vállalást A hizlaldát már lebetonozták Az év elején, a termelési terv jóváhagyásaikor ered­ménytöbblet elérésére tettek felajánlást a sárszentlőrinci Petőfi Tsz tagjai és vezetői. A felajánlás összesen egy­millió 169 ezer forint ered­ménytöbblet elérését tartal­mazza. Úgy szól a vállalás, hogy a tervezettnél 5 száza­lékkal többet termelnek bú­zából, kukoricából, kanzerv- bonsóból, napraforgóból és tavaszi árpából, másrészt pe­dig 5 százalékkal olcsóbban mint amennyit a tervben rög­zítettek. Tartalmazza ezen­kívül a felajánlás azt is, hogy növelik a szövetkezetben a hízósertés-értékesítést. A napokban értékelték az eddigi eredményeket. Tava­szi árpából elmaradt az ered­mény a vállalástól, viszont a búza és a konzervborsó sok­kal többet adott, együttesen 806 ezer forint eredmény- többletet produkált. A szö­vetkezet főagronómusának véleménye szerint úgy tudták elérni ezt a sikert, hogy a ta­lajelőkészítéstől a betakarí­tásig mindenki pontosan és szakszerűen végezte el a munkáját. Előreláthatólag sikerül tel­jesíteni azt a felajánlást is, hogy a tervezettnél több hí­zó sertést értékesít a szövet­kezet. Annak ellenére törté­nik ez, hogy a sertésszállások nagyon korszerűtlenek, sok tekintetben nem felelnek meg az alapvető követelmé­lijlijijjj egyénk a szőlőtermelő ■ }. megyék között rangos \ helyet foglal el, évek óta egyre erősebb po­zíciónk a hazai szőlőtermesz­tésben. Tudunk arról, hogy nemcsak Székszárdon, ha­nem a megye más, eleddig feledésbe ment szőlővidékein is újra éled az évezredes kultúra, megújhodik, s gaz­dag termésével az embert szolgálja, azaz az ember a szolgája a szőlőnek. Mert tudjuk jól, a szőlő csak a púpos embert szereti, ha a tőkék között látható egész nap, hónapokon át a gazda, akkor van jó termés. Akkor van jó gazdasági év. A tu­domány már egyre inkább belopákodik a szőlősorok közé is. Encz Ferenc, ha­zánk világhírű borásza in­dította el a tőkék között a tudományos munkát, jó száz évvel ezelőtt, s ma tisztes folytatóit találjuk Pécsett, a szőlészeti és borászati ku­tatóintézetben. Hagyomány tavasszal, hogy az intézet meghívja a szőlő- barátokat, hivatásos szakem­bereket — bemutatni a leg­újabb eredményeket. A metszési módok, a talaj táp­erejének visszapótlása fon­tos dolog, nem csoda, ha négy-öt megye több száz szakembere vesz részt egy- egy termesztéstechnikai be­mutatón. A tavaszi bemuta­tók folytatása volt, s lesz még a héten: azt mutatják be a kutatók, miként jelenik meg a gyakorlatban munká­juk gyümölcse, azaz a szőlő. nyéknek sem. Megérett a le­bontásra az úzdi sertéstelep, ahol kerítés sincs, hogy meg­akadályozná a környéken la­kok baromfijának bejárását a fiaztatóba és a hizlalóba, veszélyeztetve az állatok egészségét. A süldők még mindig olyan helyen vannak, ahol belesüllyednek a pos­ványba. Beszélgettünk erről a szö­vetkezet főkönyvelőjével és főagronómusával. Elmondot­ták, valóban nagy szükség lenne új épületekre, különö­sen állategészségügyi okok miatt. Az állomány egy ré­szét le kellene cserélni. Fog­lalkoznak a gondolattal, hogy Az MSZMP tudománypo­litikával foglalkozó határo­zataiból tudjuk, hogy igen fontos a tudomány beülteté­se a gyakorlati munkába. Egy ilyen intézet mint a pé­csi, mindennapjaival évek óta beépült már a gyakorlat­ba. hiszen tudjuk, hogySzek- szárdon, Pécsett, Mohácson, sőt még a Balaton vidékén is eredménnyel alkalmazzák a pécsi intézet termesztési technikáját, sőt nem egy új faját honosítottak meg. Hétfőn a tanácsi, párt- éstö- megszervezeték vezetőinek nyitottak kaput a pécsi inté­zetben. Tolna megyét érthe­tő okokból népes delegáció képviselte: Somorjai Sándor tanácsi osztályvezető. Mecse­ki János főkertész, Kaposi István a városi tanács osz­tályvezetője, Váradi László, a városi pártbizottság titká­ra. Ott voltak, Pécs, Bara­nya. Kanosvár, Baja jeles bo­rászai, párt- és tanácsi veze­tői. A felelős beosztásban lé­vő vendégek elsősorban arra voltak kíváncsiak, miként fogadják a termelő gazdasá­gok az intézet ajánlásait, eredményeit, hogyan honosít­ják meg a szőlővidékeken. Biztató a helyzet. A bemutató elsősorban azt célozta, hogy az új fajtákkal ismertesse meg a szakembe­reket: láthattunk kifogásta­lan minőségű, állagú bor­szőlőt. Alkalmunk volt meg­ízlelni azokat az étkezési sző­lőket, amelyek minden bi­zonnyal néhány éven belül új sertés- és szarvasmarha­istállók építését kellene elő­készíteni, mihelyt lesz hozzá anyagi ereje a szövetkezet­nek. Úgy vélik, az idei év az első, amikor jó bevételekre van kilátás és így valószínű­leg jut pénz beruházásokra is. Az elmúlt években sok gé­pet vett a Petőfi Tsz. Most ■már az istállóépítéseken a sor. A járási párt-vb kétszer is foglalkozott az itteni hely­zettel, a korszerűtlen, elha­nyagolt telepek felszámolá­sának szükségességével. A megvalósítás, remélhetőleg, küszöbön áll. tömegtermesztésbe kerülnek. Hiszen van bőségesen szapo­rítóanyag. A szekszárdi szak­emberek elsősorban annak örülték, hogy a kadarka is­mét visszafoglalhatja helyét a szekszárdi hegyoldalakon: az intézet sok éves munkája eredményeként létrehozták konszelekció alapján azt a kadarkafajtát, amely bő ter­mő, jó cukorfokú és a külön­féle betegségekre nem olyan érzékeny, mint a szekszárdi hegyen fellelhető régi ka­darkafajták többsége. Az új fűszeres kadarka, vagy más néven a pécsi kadarka a kö­vetkező években nagy terü­leten kerül majd termesztés­re. Az intézet nemcsak szak­tanácsot, hanem jelen eset­ben még szaporítóanyagot is tud adni. A kurucvér ismét napi­rendre került. Ez a festőbor bizonyos értelemben nem kí­vánatos a szőlőskertekben. Az enyhe labruskaíz, a sűrű lé, kissé kesernyés íz miatt a szőlősgazdák nem nagyon kedvelik, viszont más, festő bor hiánya miatt többen te­lepítettek ilyen fajtát. A ku­rucvér hivatalosan ugyan mécr nem terjeszthető, még­is Székszárdon igen nagy te­rületeket találhatunk már, — miként került oltóanyag ide, azt még a kutatók sem tudják. Az tény, hogy a ku­rucvér csak bizonyos meny- nyiségben keverhető a ka­darka borokhoz és különleges íze miatt az így házasított bor nem vihető külföldre, azaz a külföldi cégek — fő­Brigád­találkozó (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári automata távbeszélőközpont „Dombó Pál szocialista brigádja 1977 évi felajánlása közt szerepel, hogy horgásztanyájukon szí­vesen látják a távközlési üzem területéről mindazon postás horgászokat,' akik itt akarják eltölteni szabad ide­jüket. Ezzel is szolgálni akar­ják a 'baráti kapcsolatok ki­alakítását. Ez adta meg az ötletet, hogy a „Kossuth La­jos” szocialista brigáddal kö­zösen meghívják baráti ta­lálkozóra a többi postás kol­lektívát, valamint a Tolna megyei Távközlési Üzem horgászatkedvelőit és csa­ládtagjait. Ezenkívül a bri­gád patronálóját. Szabó La­jos bácsit, aki Mucsiban volt postás. Közel kéthetes szorgos készülődés előzte meg e ta­lálkozót, melyhez a dombó­vári Lokomotiv Horgász Egyesület is minden segítsé­get megadott. A találkozó elsődleges célja: hogy még közelebb kerülj enék egymás­hoz a postás dolgozók; s a horgászás kedvelői is hódol­hattak szenvedélyüknek. A jól sikerült rendezvény biztosíték arra, hogy a jövő­ben is találkoznak azok a postás dolgozók, akiknek fá­radságos, nehéz napi munká­juk után a szabadban eltöl­tött kikapcsolódás felüdülést jelent. Gaál István Dombóvár A Balaton vízminősége Feltűnő vízminőségi válto­zások tapasztalhatók a Bala­ton keszthelyi és szigligeti öblében. A Balaton keszthe­lyi és szigligeti öblében meg­kezdődött a természetes vi­zek pusztulásának egy újabb szakasza, az úgyneve­zett eutrofizálódás. A VITUKI, a Tihanyi Bio­lógiai Intézet és a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem több javaslatot tett a tó vé­delmére. A Balaton vízminőség-vé­delmének feladatait, a kuta­tások legújabb témáit rövi­desen tudományos ülésen is megvitatják a hidrológusok. (MTI) leg az NSZK-beliek — nem vásárolják meg a kurucvér- rel kevert bort. Éppen ennek ellensúlyozására a fűszeres kadarka szelektálása, hogy úgy mondjam megmentése, az utókor számára az intézet nagy-nagy érdeme. A figyelem Székszárdon a pécsi, volt püspöki szőlők iránt nagy. A kertészek rend­szeres látogatói az intézet­nék. S mindig hoznak haza valami új, használatra alkal­mas kutatási témát. Leg­utóbb például a műtrágyázás témájában léptek nagyot elő­re. A pécsi kutatóintézet nem egy kísérleti tábláján két­százötven-háromszáz mázsás termést is elértek, 14—15 cu­korfokos eredménnyel. Van persze ennek követője: a szekszárdi Jóreménység és Béri Balogh Ádám Termelő- szövetkezet szőlészetében, az intenzív műtrágyázás követ­kezményeként 180 mázsás termést már elértek. Idén is jók a terméskilátások. A pécsi szőlészeti és borá­szati kutatóállomás dolgozói, dr. Diófási Lajos igazgatóval az élen hasznos munkát vé­geznek. A tudományos munka eredményeit rend­szeresen adják a termelő gazdaságoknak. A hétfői be­mutatóról a párt- és tanácsi vezetők azzal a nyugodt ér­zéssel távozhattak, hogy a párt tudománypolitikai ha­tározatának ez a része meg­valósul — mindannyiunk hasznára. PALKOVÁCS JENŐ Licencet vásárolt a Video­ton, melynek alapján számí­tógépeket gyártanak. S nyomban tisztázzuk, nem a régmúlt időket akarjuk fel­idézni — hiszen a székesfe­hérvári gyár egyszer már vett ilyen licencet a francia C. I. I.-től. Egyszóval nem erről van szó, hanem arról, hogy a Videoton most, 1977- ben újabb licencet vett ugyancsak a francia cégtől, s a licencet ugyancsak szá­mítógépgyártásának fejlesz­tésére használja fel. Látszólag fura história. Különösképpen, ha meggon­doljuk, hogy e második vá­sárlás nem fillérekbe került, hiszen a C. I. I. csaknem 24 millió frankot kért a licen- cért. Zavarhatja a tisztánlá­tást az a tény is, hogy a Videotonnak saját, több száz dolgozót foglalkoztató fej­lesztési intézete is van. En­nek ellenére ők mégis a li­cencvásárlást választották. MAR 1980-RA GONDOLNAK Sőt, Székesfehérváron jó befektetésnek tartják ezt a 24 millió frankot. Mert azt mondják, már most gondol­niuk kell arra, mi lesz a kö­vetkező tervidőszakban. A komputerek világában ugyanis gyorsan évülnek el a termékek —egyes számítá­sok szerint ez az idő két-két és fél év. Az pedig világos, hogy 1980 után is csak kor­szerű gépékkel maradhatnak a piacon. A most megvásái rótt licenc alapján 1980-ban már új terméket gyártanak — az azonban kétséges, ha maguk fognak a fejlesztésbe, az évtized végére árut tud­nak-e produkálni. Ilyenfor­mán tehát ezzel az újabb li­cencvásárlással nemcsak időt, de pénzt is megtakarí­tottak. A székesfehérváriak li- cencvásárlási politikája ed­dig őket igazolta. Hét éve kö­tötték az első megállapodást a francia céggel, akkor a nul­láról indultak. Ma termék- szerkezetükben 40 százalék­kal részesednek a számítás- technikai eszközök, tavaly 2,6 milliárd, az idén 2,7, 1980- ra pedig 3,1 milliárd forintért adnak el komputereket és az ezekhez csatlakozó különféle berendezéseket. A jól meg­választott licencnek és a gyors adaptálásnak köszön­hető, hogy hazánk be tudott kapcsolódni »a KGST-orszá­gok Egységes Számítástechni­kai Rendszerébe, s ezáltal a hazai termékeknek hosszú távon is biztos piacot tudott szerezni. A francia cégtől vásárolt két licenc nem az egyedüli példa a székesfehérvári gyár gyakorlatában. A számítás- technikai eszközök gyártásá­nak felfutásával párhuzamo­san — az előnyök és a hát­rányok mérlegelése után — több kisebb-nagyobb licenc, know-how vásárlásra is sor került. így dobták piacra például a ma világszínvona­lon álló sornyomtatójukat, amelynek gyártási eljárását az amerikai Data Product-tól vásárolták meg. De kötöttek hasonló jellegű mgeállapo- dást a Siemens-szel, és más neves cégekkel is. A PIAC KÖVETELMÉNYE A licencvásárlások által fel­szabadult fejlesztési kapaci­tást pedig igyekeztek olyan termékek kimunkálásra hasz­nosítani, amelyek keresettek a piacon, s megvan a lehető­ség, hogy rövid idő alatt leg­alábbis megközelítsék a vi­lágszínvonalat. így például saját vizuális megjelenítő­jükből 1972 óta több mint 3700-at gyártottak, s adtak el. A szám nemcsak a ter­mék keresettségét jelzi, ha­nem egy másik tényre is fel­hívja a figyelmet, nevezete­sen : kevés cég van a világon, amelyik ilyen nagyszámú so­rozattal dolgozik. A Videoton ma elsősorban a szocialista országokba ex­portálja termékeit. A külön­böző licencek és know-how-k vásárlása persze nemcsak azt segítette elő, hogy a gyár év­ről évre növelje exportját, hanem azt is, hogy a gyártók évről évre csökkentsék ter­mékeik tőkés importtartal­mát. Sokatmondó az adat: amikor Székesfehérvárott a számítástechnikai eszközök gyártása megkezdődött, termékeikhez hatvan száza­lékban a tőkés országokból szerezték be az alkatrésze­ket. Erre az esztendőre ezt az . arányt már sikerült 12 száza­lékra leszorítani. CSÖKKENŐ KOCKÁZAT Egyre több vállalat látja be, hogy műszáki fejleszté­sének egyik fontos eszköze a külföldi tudás megvásárlása. A számítások szerint sok éves átlagban a saját fejlesz­téshez képest általában 2,5— 3 év gyorsítást jelentenek a licencvásárlások. De nem­csak az idő a döntő, hanem, az is, hogy a licenciák rend­szerint többet foglalnak ma­gukba, mint a hazai kutatás- fejlesztés eredményei. A li- cencekben rendszerint a. gyártási ismeretek megszer­zésén túl, kereskedelmi ta­pasztalat is megtestesül: benne a fogyasztók várható reagálása, s ezáltal a vállalat kockázata is csökken. Természetesen a licencek, know-how-k nem lehetnek műszaki fejlődésünk meg­gyorsításának kizárólagos eszközei. Ám mint egyik fontos módszerre kétségkívül az eddiginél jobban építeni kell rájuk. Márcsak azért is, mert sokszor ezek a licencek segíthetik elő, hogy a tennék piacra dobásáig rövidebb le­gyen az idő, s kevesebb — legalábbis hosszú távon — a ráfordított pénz. K. NYIRÖ JÓZSEF Japán lámpagyártó gépsor Az Egyesült Izzó normál lámpa gyárában megkezdte pró­baüzemét az egymillió dollárért vásárolt japán lámpa­gyártó gépsor. A berendezésen óránként 900 Tungsram- Par típusú lámpa készül. Az izzó alkalmazható kirakatok, kiállítási termek megvilágítására, s nagy előnye, hogy burkolat nélkül használható a szabadban is. Képünk: ja­pán szerelő ellenőrzi a gép működését. (MTI-fotó, Bara István felvétele — KS) G. J.—G. K. Az úzdi telep épületei a régi majorban Fotó: Gottvald A tudomány a gyakorlatban Kiváló eredmények a szőlészeti kutatóintézetben

Next

/
Thumbnails
Contents