Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
/ Viharkollekció Évente 360 homokvihar Különös „kollekciót” állítottak össze a Karakum sivatagban dúló viharokról egy türkméniai sivatagkutató intézet munkatársai. A meteorológiai állomások és speciális megfigyelő pontok által gyűjtött adatok szerint a közel félmillió négyzetkilométer területű Türkméniá- ban évente átlagosan 360 homokvihar keletkezik. A legszelesebb helyek a köztársaság nyugati vidékein vannak. A karakumi viharok átlagsebessége meghaladja az óránkénti 60 kilométert. Kiszámították, hogy még a legkisebb vihar is több mint kétmillió tonna port és apró homokszemcsét emel a magasba, de orkán esetén ez eléri a 15 millió tonnát. Az erős szélviharok a homokot egészen a Kaukázusig, sőt Ukrajnáig elhordják. Az olajválság, úgy látszik, nagy lendületet adott a szén- termelés fejlődésének. Az 1971-es átmeneti visszaesés után előbb lassan, újabban azonban elég gyorsan növekszik a világtermelés. 1973-ról 1974-re például 1 milliárd 779 millió tonnáról 1 milliárd 824 millió tonnára. Ez a szám nem tartalmazza az egyébként igen jelentős kínai termelést, viszont megfelelő átszámítással benne foglaltatik a barnaszén és a lignit is. Az olaj drágulása azzal járt, hogy ma már olyan széntelepeket is érdemes kiaknázni, amelyek a közelmúltban még gazdaságtalannak számítottak. A világ legnagyobb széntermelő országa a Szovjetunió, ahol évente kb. 3 százalékkal növekszik a termelés és 700 millió tonna körül van. A növekedés — ha más termelési ágakra gondolunk — talán lassúnak tűnik, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Szovjetunió a szénhidrogénekben is igen gazdag ország, ezért a fejlesztés lassabb üteme tudatos, az energiaszerkezet átalakítását célozza. A Szovjetuniót a világranglistán az Egyesült Államok követi, azt pedig Lengyelország, amely egyre jobban elhúz az utána következő Angliától. A valamikor vezető angol széntermelés mind lejjebb és lejjebb csúszik, s talán csak azért tartja negyedik helyét is, mivel a rangsorban következő Nyugat-Németország is valamelyest visszafogja a termelését. Ezután India következik, majd a Dél-Afrikai Köztársaság, s az évi 60 millió tonna körüli termeléssel Ausztrália zárja le a világ vezető kőszéntermelő államainak sorát. Barnaszéntermelésben a világranglista élén mintegy 250 millió tonnás évi termelésével az NDK áll, kb. 100 millió tonnával megelőzvén az utána következő Szovjetuniót. A több ezer éves tégla A tégla minőségét vizsgálják a prágai Építőanyagipari Kutató Intézetben A nagyobb -lakótelepek házgyári elemekből épülnek. A tégla azonban nem: vesztette el jelentőségét, a fala-zó- anyagokniak még ma is a 80 százaléka tégla. A tégla az egyik legősibb építőanyag. A tógiLa megformázott, megszáríitott és kiégetett agyag. Minősége az agyag ás- ványtartaümátóil' függ, de a tájanként különböző meny- nyiségű fémoxidok csupán a tégla színét változtatják meg. Készítésének módja évezredeken át nem sokat változott. A kibányászott agyagot sekély gödrökben — víz hoz- záöntése után — megtaposták, majd formákba rakták, s a szabadban — az időjárástól, függően — két-'hörom hétig szárították. A megformázott, megszárított idomokat végül a mészégetőhöz hasonló kemencékben kiégették. A korszerű téglagyártás menetrendje ettől semmiben sem tér éli, megváltoztak azonban a téglagyártás eszközei. A mai téglagyár egyik legfontosabb eszköze a présgép, ebben kaip ja meg a termék a formáját. Ez a húsdarálóhoz hasonlóan tömöríti és préseli az agyagot egy formán át. A présgépiben az agyag áthalad egy 0,8—0,9 atmoszféra nyomású légritkított kamrán is, itt eltávoznak az agyagból a légbuborékok, és ezáltal az agyag képlékenyebb és tömörebb lesz. A présgép szájnyílásán a megformált agyag folyamatosan áramlik ki.. Belőle egy — az agyag áramlási sebességével összhangban működő — vágóberendezés szabja le a 'kívánt hosszúságú darabokat. Kopaszok mokkája Ügy tűnik, Anglia lesz a kopaszok Mekkája. Egyre több kopasz német, olasz, francia és svájci utazik át a csatornán, hogy pótoltassa kihullott haját; az angol haj- átüiltetők serények, és a font váltóárfolyaima még mindig kedvező. „iFőleg a külföldi üzletre vagyunk utallve” — mondta Leonard Pountney, az egyik legnagyobb európai transzplantációs klinika' -tulajdonosa. Ilyen rövid procedúra azonban csak a kopasz helyék beültetésénél lehetséges. A másik technika, mellyel egy darab fejbőrt ültetnek át, tovább tart: általában két- hárorn héten belül háromszor kell operálni. A minap este, hazatérve a munkából, megpillantottam íróasztalomon gimnazista fiam új tanszercsomagját. Legfelül a kékes- lila iskolai csomagolópapír volt, meg a címkék. A gyerek megvette a tanszereit — ötlött azonnal eszembe. Nagy kölyök már, nálam egy fejjel is magasabb, nyugodtan rá lehet bírni a bevásárlást. Ez se úgy van, mint régen volt. Mintha tegnap történt volna, úgy emlékszem rá. Először akkor esett szó a dologról, amikor az egyházközségi elemi iskola negyedik osztályának már a felén is túl voltunk. Éppen vége lett a húsvéti szünetnek, s tanítóm (Mészégető Imrének hívták, nyugodjék békében) szedte be az értesítőket. Névsor szerint, sorban vittük ki a dobogós tanítói asztal elé, kinyitva, hogy látni lehessen benne a szülői aláírást. Olyant kérdezett tőlem akkor, amire hirtelenjében alig tudtam felelni. — Laci fiam, szeretnél-e továbbtanulni? Magasabb iskolába járni, tanult ember lenni... — Igen, szeretnék — vallottam meg — de tudja a tanító úr is, hogy a mi családunkban nem szokás az ilyesmi... — Tudom, jól tudom. De van egy ötletem. Hol is laktok ti ? ... Amennyire csak bírtam, siettem haza az örömhírrel. Rögtön mesélni kezdtem anyámnak, hogy miket mondott nekem a tanítóm. De ő félbeszakított. — Nyíljon már ki a szemed ! Ki bírná azt a sok költséget? Hát nem látod reggelente, hogy a pusztáról csak a főkomornyik lánya, aztán az ács, meg a kőműves gyereke jár a polgáriba? Ök tehetik, az apjuk dupla kom- menciót kap ... Meg gyerekük sincsen hat, mint nekünk. Mert bennünket avval áldott meg csak a jó isten ... Apám a hír hallatára nem szólt semmit, csak megint pipára gyújtott, pedig előtte már elszívta a vacsora utánit. Akkor este nem is esett több szó a dologról. ♦ Másnap reggel szomorúan és szokásomtól eltérően, egyedül indultam el a falu felé. S hogy ne találkozzak még a barátaimmal se. jókora kerülőt tettem, útba ejtve a vasútállomást. Elkéstem. De a „Meszes” — így becéztük magunk között a tanítónkat — nem adott kormost, pedig lelkileg már felkészültem rá. Csak azt kérdezte: mikor találhat otthon mindannyiunkat? Hogy mit szóltak az iskoláztatásomhoz a szüleim, azt nem firtatta. Még aznap délután beállított hozzánk. Csak az anyám volt otthon, meg én, és előttem beszélgettek. Anyám eleinte hallani se akart a dologról, végül mégis engedett. Beleegyezett, hogy a vasárnapi kismise után tanítómmal együtt felkeresik Sélley plébános urat. Nekem is a gyereksereggel zsúfolt kismisére kellett vasárnaponként járnom, így együtt mehettünk anyámmal. Ö rózsafüzér-fej volt én meg többszőr is ministráltam már, így hát bizakodtunk. Bementünk a templomba, kiki a maga helyére. A mise alatt többször is azon kaptam magamat, hogy egyre a gimnáziumon jár az eszem. Nagyon szerettem volna, hogy sikerüljön, ezért és vezetésképpen is még ott elmondtam magamban egy úrangyalát, meg egy miatyán- kot. Óráknak tűntek a percek, míg végre megpillantottam a sekrestyéből kijövő édesanyámat. Szomorúan, lehajtott fejjel ballagott felém, 'kezeiben tartva szép, nagy fekete táblájú imakönyvét, rátekerve a szentolvasót. Halkan, suttogva kezdte: — Két gyereket is taníttatott már az egyházközség és szégyenszemre mind a kettő kivetkőzött a felszentelés előtt. De te ezt se tehetnéd meg, hiszen ki látott már sánta papot? Csak a kéthelyi zsidópap sánta, de mi katolikusok vagyunk!... Különben is, az isten megveri a nagyravágyókat... Miért akarsz te több lenni, mint a testvéreid? Mint a te tisztességes apád ? ... — ezt üzeni a plébános úr. Aznap éjjel sírhattam álmomban, mert arra ébredtem, hogy sötét van, mégis ott van az ágyam mellett anyám és simogat... Már kezdtem kiverni a fejemből a gyönyörű álmot, amikor másodszor is kigyalogolt hozzánk a tanítóm. Sötétedés után jött, mert mindannyiunkkal beszélni akart. Emlékszem, még papírt, ceruzát is hozott és előttünk számolta ki, hogy havonta 5—6 pengőbe kerülne csupán a polgári iskola, nem többe. Ennyit meg tejből, tojásból, egy-egy választási malacból, vagy borjúból is ki lehet árulni. Még a nővérem napszámpénzéhez sem kellett hozzányúlni. Addig érvelt, biztatott bennünket, meg dicsérte az eszemet, míg végül ismét győzött. Beíratas Hónapról hónapra Szeptember Neve szerint a hetedik, a naptár szerint a kilencedik hónapja az évnek a harmincnapos szeptember. Az elnevezés ugyanis latinul hetediket jelent, mert a rómaiaknál a naptári íév nem január, hanem március elsején kezdődött. __ A hónap régi magyar neve őszöliő hava, mert szeptember elsején kezdődik a meteorológiái ősz. A csillagászati számítások viszont az ősz kezdetét 23-án 4 óra 29 percre teszik. így aztán a meteorológiái ősz december elsejéig tart, miig a csillagászati ősz vége, a tél kezdete december 22-ilke. Szeptember havát a mérleg havának is nevezik, az állat- öv egyik csillágképérőll, s valóban egyensúlyba kerül a mérleg a hónap folyamán: szeptember 25-én és 26-án két perc eltéréssel 12—12 óráig tart a nappal és az éj is. Egyéhként a Nap elsején 5 óra 2 perckor, kél, és 18 óra 25 perckor nyugszik, míg harmincadikán 5 óra 41-re szól az ébresztő a Napnak, napnyugta pedig 17 óra. 26 perckor van. A hónap folyamán tehát több mint másfél órával csökken a nappal időtartama az éjszakához képest. Szeptember nemcsak a szüret, hanem a szüreti mulatságok kezdetének hónapja is. A vidékenként változó népszokás általános vonása a vidám, lovasbandériumok által vezetett felvonulás, a borkirály, a hordón trónoló alkalmi uralkodó tiszteletére, és a nem kevésbé hangulatos szüreti bál, sok tánccal, tréfával, a mulatság szőlőgirlan- dokkail díszített színhelyén. Energiaközpont a Várban A budai Várban épül fel az ország elektromos energia- ellátásának irányító központja. A többszintes, környezetébe jól illő épületben két vasbeton „héjú” torony is épül. Ezeken kapnak majd helyet az erőművekkel és más üzemviteli központokkal rádiókapcsolatot biztosító antennák. (MTI-Fotó — Csikós Gábor felvétele — KS) Apám a maga egyetértését, jól emlékszem^ igen gyakorlatiasan indokolta meg: — Ismerem jól a fiamat. Tudom, hogy a paralizis miatt sántikál, ezért soha nem lehet belőle jó béres, se jó kocsis. De az esze tényleg vág és szinte bolondja az, olvasásnak. Még a főgépészék szemétjéből is kiszedi a Tolnai Világlapját, csakhogy olvashasson ... A múlt éjjel meg a dunyha alatt bújta azt a könyvet, amit maga adott neki, tanító úr... Ki is égette a villanylámpám drága, új elemét... Ennek mindene az olvasás, hát azért nem bánom, ha mégis megpróbáljuk. Talán neki sikerül... * Az újabb családi döntés után nem volt nálam szófo- gadóbb és szorgalmasabb gyerek a környéken. A tanulás meg a házimunka mellett kamillát szedtem és iskolába menet bevittem a Guthék boltjába, s eladtam. Húszhúsz filléreket szoktak adni egy kiskosár gyógyvirágért. S az iskolaév ünnepélyes bezárása után az első hétfőn — kérésemre — pirkadatkor ébresztett anyám. Hajnali fél négykor én is odaálltam az uradalom tejcsarnoka elé, a napszámra jelentkezők közé. Szerencsém volt: dr. Hunya- dy kegyelmes gróf urunknak a 36 ezer hold földjére akkor kellett a munkáskéz. Bennünket, tíz-tizenkét éves gyerekeket a kertészetben dolgoztattak. Kapáltuk a paprikát, a paradicsomot, szedtük a primőrtermést. Uzsonna után meg egészen estig öntöztünk. Mindig csak sötétben indulhattunk haza, porosán és fáradtan. De, emlékszem, a fizikai fáradtságot elnyomta bennem az örömérzés : ismét több egy nappal, újra több egy napszámmal! Csak a hét végén, szombaton este szomorodtam el, amikor kihirdették az iroda előtt, hogy ránk, gyerekekre a jövő héten már nem lesz szükség. Van most elég felnőttkéz is. S a baj ezúttal sem járt egyedül. Ahogy elém tették a bérlistát, látom ám, hogy ez áll a nevem után: 6 nap, összesen 1 pengő 20 fillér .., Húsz fillér egy 14 órás munkanapra. Számolni kezdtem magamban: mit is vehetnék a napi keresetért? Kaphatnék két kis gombóc fagylaltot, esetleg tizenhárom méregerős, legolcsóbb fajtájú, büdös cigarettát: Hunniát vagy Dunát, De most még ennek a kis pénzforrásnak is vége ... Szomorúan mentem haza életem első keresetével. Aznap este anyám a legkedvesebb ételemmel, mákos tésztával várt vacsorára. Miközben ettem, kihozta a sublót felső fiókjából a bukszát, majd kivett belőle egy szép, ropogós tízpengőst. — Megkaptuk a fertálypénzt — újságolta. — Ezt rád szántuk. A beiratkozásra. * Arra a nevezetes napra is jól emlékszem. Apám praktikus tanácsára kora reggel, hősével indultunk útnak Marcali felé. Járt ugyan arra Űjra munkába állított aknaszállító berendezés (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A szén reneszánsza
