Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-30 / 230. szám

1977. szeptember 30. ^PÚJSÁG 5 Harmincezer család áj otthonban A megye lakosságának több mint egyharmada Sajtótermékek a megyében mgl magánerős lakásépítés » ; 1951-ben lendült fel ; községekben, városok- k^áaii ban. A napokban kap­tuk az információt az Orszá­gos Takarékpénztár megyei igazgatóságától, hogy a ta­karékpénztári lakásépítési akció százezredik lakásátadá­sa Békéscsabán volt. Tolna megyében, ha száz­ezresről nem is, de ezres és kétezres rekordról számot tudtunk adni. Emlékeznek még rá a Tolna megyei Nép­újság olvasói, hogy az ezre­dik OTP-lakást Tolna me­gyében Nagy Viktor, a Vo­lán dolgozója foglalhatta el, népes, háromgyerekes csa­ládjával a szekszárdi Rá­kóczi utcai százas házban. A kétezredik lakás tulajdonosa Hegedűs József, a Szekszárdi Állpmi Gazdaság dolgozója, aki Bátaapátiból költözött Szekszárdra és akkor jutott OTP-lakáshoz, amikor fele­sége hármas ikreket szült. S azt jelentheti most az OTP lapunkon keresztül, hogy szeptember végéig 2794 la­kást adott át a magánosok­nak. Ez a szám, ha tekintet­be vesszük, hogy az ország­ban százezer lakás épült, igen jónak mondható, hiszen me­gyénk lakossága az ország lakosainak mintegy két és fél százalékát- teszi ki, ugyan­akkor a százezer lakásból 2,79 százalékkal részesedik. Az életkörülmények egyik fontos tényezője a lakáshely­zet. A lakáshoz jutás körül­ményei, feltételei, a lakás­igények kielégítéséhez nyúj­tott állami segítés és hitelezés mértéke, rendszere egyben rávilágít arra is, milyen szín­vonalon áll a lakosság e-kér­désben. A magánerős lakás­építés beindulása óta nap­jainkig több mint 30 ezer Tolna megyei család költö­zött új otthonba, ehhez több mint 1,3 milliárd forint köl­csönt vettek fel az OTP-től az építtetők, illetőleg a la­kásvásárlók. Az utóbbi években arra fi­gyelhettünk fel, hogy a köz­ségekben, a városokban egy­re több telepszerű, többszin­tes és modem lakás épül. Ebben jelentős része van az OTP-nek is, hiszen egyik te­vékenysége a takarékpénz­tárnak a lakásprobléma mi­előbbi megoldása. Tolna megyében első ízben 1966-ban vett részt a takarék­pénztár lakások építésében, akkor 24 lakás készült. Len­dületes fejlődés következett ennek nyomán. Az OTP la­kásépítés munkájának tükrö­ződése tehát a községek, vá­rosok képének változásában is látható, azon túl természe­tesen, hogy a fentebb emlí­tett 30 ezer lakásban legalább 90 ezer ember jutott új ott­honhoz, a megye lakosságá­nak több mint egyharmad ré­sze lakik tehát új lakásban. 1965 és 1970 között kétszáz­ötven lakást építtetett az OTP. 1971 és 1975 között 1930-at. Ez a Tolna megyé­ben épült lakások 22 száza­lékát tette ki ezekben az években. A legutóbbi két év­ben, tehát 1976-ban és 1977- ben a takarékpénztári lakás­építés várhatóan megközelíti a nyolcszázat. S ez már az összes épített lakás 30 száza­lékát teszi ki. Ezek a lakások, főleg Szekszárdon, Bonyhá- don és Dombóváron, illetőleg Pakson és Tamásiban épül­nek. VáVj ermészetesen az OTP a |^P lakások építésében, ér­f tőkésítésében szorosan LillJ együttműködik a taná­csi szervekkel. Jó a kapcsolat a tervező, a kivitelező és a bonyolító vállalatokkal. Ez teszi lehetővé, hogy Tolna megyében is szép eredménye­ket érjünk el a magánerős és az OTP-lakások építésében, illetőleg az országos lakásépí­tési program megvalósításá­ban. Kezdjük a főbb statiszti­kai adatokkal: megyénk összlakosságának 76,4 szá­zaléka él falun, 23,6 száza­léka pedig a három város­ban. Ezek- az adottságok az utóbbi években is befolyá­solták a sajtótermékek elő­fizetési, olvasottsági arányá­nak alakulását. A megyei postahivatal hírlaposztálya a közelmúlt­ban állított össze egy érté­kelést 1977 első félévének tevékenységéről, így friss, pontos adatok állnak ren­delkezésünkre. A megye te­rületén 107 postahivatal és fiókposta látja el a hírlap­szolgálatot, a terjesztést előfizetés és árusítás for­májában végzik. Az árusí­tást összesen 661 postás és nem postai dolgozó végzi. Előzetesen meg kell állapí­tani, hogy nem jut még minden családba újság, akad még tennivaló az elő­fizetői létszám javításánál. Az öt évvel ezelőtti hely­zethez viszonyítva egyéb­ként jelentős a fejlődés. Míg 1972 szeptemberében az előfizetők száma 112 846 volt, 1977 szeptemberében ez a szám 148 570-re emel­kedett. Az egyes lapfélesé­gek közül egyébként éppen a megyei újság előfizetői­nek a tábora gyarapodott' legjobban, 21 650-ről 30 219- re. Növekedett a Népsza­badság, a Fáklya, az Autó- Motor, a Képes Újság, a Magyar Ifjúság, a Nők Lapja, a Rádió és Tv Új­ság, a Szabad Föld, az Élet és Irodalom olvasottsága. Csökkenés egyedül az Ifjú­sági Magazinnál tapasztal­ható: 808-ról 519-re esett vissza a példányszám. Egyes lapok népszerűsége viszont erősödött. Ezek kö­zé tartozik a Világifjúsága is. Közkedvelt lett rövid idő alatt az Interpress Ma­gazin. Az értékesített la­pok összpéldánya fél­éves időszakot tekintve 10 941 635-ről 12 941 635-re emelkedett, ebből több mint tízmillió előfizetéses. Az előfizetői állomány alaku­lása is érdekes: még min­dig többen fizetnek elő képes és egyéb hetilapok­ra, mint a napilapokra. Az utóbbiakra öt éve 42 737, ma pedig 56 385, az egyéb újságokra 70 109-ről 92 185- re nőtt a megrendelők szá­ma. Hogy mennyi forintot adunk ki a különböző saj­tótermékekre? Itt már mil­liós összegekben mérhető a fejlődés, hiszen míg öt év-, vei ezelőtt 14 milliót, az idén az év első felében majd 21 milliót költött a megye lakossága sajtóter­mékekre. „Mucsiból nincs tovább” mondják a helybéliek. In­nen csak vissza, Hőgyész felé lehet megtenni a majd tíz kilométer távolságot a hatvanas sebességnél töb­bet nem igen engedő be­kötő úton. így aztán, aki Mucsiba ér, nyugodtan érezheti azt, hogy céljánál van, hiszen ide akart jön­ni, itt van a dolga. Mi is így cselekedtünk, amikor beszélgetni kezdtünk Ifjú Jánosné hivatalsegéddel, Jenvay Lászlóné körzeti ápolónővel és Keidl Vilmos- né vegyesbolt-vezetővel. — Mit tudok én mondani a faluról? Talán a tanáro­kat kérdezze, vagy a ki­rendeltségvezetőt, esetleg a párttitkárt. Igaz, nem szü­letésüktől fogva idevaló­siak, de azért jobban el tudják mondani, amire kí­váncsi. Meg aztán, most tetterő föl a vacsorát, szil­vásgombóc lesz. A férjem sofőr, nagyon szereti. A család? A nagyobbik lá­nyom Kecskeméten jár a főiskolára, óvónőképzőbe. Úgy tervezi, hogy hazajön, ha végzett. A kisebb pe­dig Hőgyészre jár általá­nosba, az iskolabusszal. Az a rengeteg gyerek regge­lente. .. százan is vannak. A tanács is Hőgyészen van, de nem panaszkodhatunk, törődnek velünk, amit le­het, megadnak. * — Azt hittem, a férjem jött meg, nekünk is ilyen autónk van... siettem is haza. Itt a községben mi bevándorlónak számítunk, Dunakömlődről jöttünk ide lakni három hónapja. Na­gyon szép szolgálati lakást kaptunk. Nézzen körül nyu­godtan. A gyerek? Hatéves lesz, most kell neki haza­jönnie az oviból. Szép az óvoda, de csak egy óvónő van és így nem tudtak minden gyereket felvenni. A munkám? Van tennivaló bőven. Délelőtt négy he­lyen voltam injekciózni, délután pedig vérnyomás- mérések, elszaladt a mai nap. Szórakozás? Kétheten­te hazamegyünk Dunaköm- lődre a szülőkhöz. Mucsi- ban van többször is szín­ház, a művelődési házban, oda eljárunk. Legutóbb az „Anyós ellen nincs orvos­ság” című darabot láttuk, igen a dérynések voltak itt. Itthon megvan mindenünk, tévé, magnó. Kezdjük meg­szokni az új helyet. * — Mi jól érezzük ma­gunkat itt Mucsiban. Nem mondom, vannak gondok is, főként a bolt ellátásá­val. Nem olyan nagy dol­gokra gondolok ám, hogy mit nem lehet kapni. Egy­szerűen a napi cikkek hiá­nyoznak sokszor. Háztartá­si-vegyi anyagok, hypo például ritkán van, aztán a klórmész is. Friss töltelék­áru jön hetente Hőgyész- ről', azzal nincs probléma. A nagyobb dolgokért úgyis oda kell menni. Az embe­rek? Nem verik a fogukhoz a garast, azt mondhatom nyugodtan. Ha van pénzük, elköltik, autóra, víkendház- ra. Szórakozás? A mozi szerintem itt falun fölösle­ges. Alig járnak. Nem úgy az ifjúsági klubba. A fiata­lok mindig oda mennének! Én is elmentem egyszer, hiszen az én gyerekem is oda jár. Megnéztem, szép. Berendezték rendesen.Gon­dok? A munka a legfőbb. Nincsen sok helybeli mun­kalehetőség. Az eljárók száma ezért nagy, reggelen­te 3—4 busz is viszi a munkába indulókat. A fia­talok pedig, ha kiröpültek valamilyen iskolába, nem­igen térnek haza dolgozni. Azért mi jól érezzük ma­gunkat. Az öregek? Már megbánták, hogy nem jár­tak el az ő napközijükbe, amit ezért kellett lezárni. Az ételt így is házhoz vi­szik nekik. — herczeg — Borjád Petőfi-méhes Megyénknek kevés Petőfi­vel kapcsolatos emlékhelye van, ezért azt gondolhatnánk, hogy gondozásuk megfelelő, látogatottságuk kielégítő, A helyszínen tapasztaltak vi­szont nem győztek meg ben­nünket arról, hogy a borjádi Petőfi-méhes, ahol 1845-ben járt a költő, a Sass család vendégeként, a -jelenlegi kö­rülményei között megfelel a várakozásnak. A gondozással alapvető problémák nincsenek. A Sass- kúria melletti csöpp méhest két éve teljesen helyreállí­tották, kívül-belül alkalmas­sá tették látogatók fogadásá­ra, berendezték fotókkal, kó­piákkal, néhány használati tárggyal. Az épülethez kis kertet kerekítettek, gyü­mölcsfákkal, virágokkal. Nemrégen azonban vandál elemek feltörték az ajtót és elvittek egy faragott széket és egy csikóbőrös kulacsot. Az ajtó azóta is nyitva van. Az érdeklődő a gondnoknő­höz, Szeder Jánosnéhoz for­dulhat kérdésével, kik jártak az utóbbi időben a Petőfi- méhesben. Segítségével pon­tos statisztika áll rendelke­zésünkre. Januártól szeptem­berig 1225 volt • a látogatók száma. A látogatók zöme is­kolai csoporttal érkezett. Egyéb turistacsoport ritkán fordul meg Borjádon. Ez év­ben mindössze öt. A látoga-- tási csúcs márciusban volt. Ekkor 780-an keresték fel, fő­ként a forradalmi ifjúsági napok egyik programjaként a méhest. De jönnek az is­kolások rajkirándulások, sőt társadalmi munkázások al­kalmával is. A kölesdi diá­kok például csapat emlékal­bumot is küldenek az ország iskoláiba a Petőfi nevű úttö­rőcsapatoknak és őrzik a cse­refényképet. Sikeresek a mé­hesben tartott irodalomórák is. Az egyéni és csoportos tu­ristalátogatások száma vi­szont kevés. Javítani kellene a helyzeten, akár néhány fi­gyelemfelhívó táblával a kör­nyék közútjai mellett, akár az emlékhely színvonalasabb berendezésével, prospektu­sokkal. Gondolunk itt pél­dául a helyszínen meghall­gatható versekre, magnó, vagy lemez segítségével, esetleg filmvetítésre. Máris színesebb, emlékezetesebb élményt adna a kirándulók­nak a borjádi Petőfi-méhes megtekintése. Két orci az oszkírnolckol ■“■■■ SBzckszorcIoi'i Szökellő szarvasok, győztes vadászok örömtámca, sámán- dobok mindent betöltő dü­börgése és zene, zene, költé­szet minden mozdulatban, minden felcsendülő hangban. A távoli föld, a nehéz kö­rülmények között, minden­napos kemény hardban élő eszkimók, a csukcs nép életét varázsolták a szekszárdi mű­velődési ház színpadának deszkáira az Ergirom együttes tagjai. Műsoruk méltó sikert aratott. Az előadás szüneté­ben az együttes művészeti vezetőjével, Ilja Szel j in ovics Izrailovval beszélgettünk. — Kilenc éve alakult az együttesünk. Akkor gyűjtöt­te maga köré a dalolni, tán­colni szerető eszkimók csukcs fiatalokat egy híres eszkimó vadász, Nutetein. ö volt az, aki az első táncokat nekünk megmutatta. Nutetein már nem él, de emlékét azzal őriz­zük, hogy folytatjuk, amit ő kezdett el. — Milyen messze van az önök városa Anadir? — Tizennyolc óra repülés kellett ahhoz, hogy Moszkvá­ba érjünk. Ha ezt az utat ha­jóval és vonattal tesszük meg, akkor huszonhat napig uta­zunk. — A magyarokról, a ma­gyar táncokról, dalokról hal­lottak azelőtt, hogy ide el­jöttek? — A Mojszejev együttes táncosaként én már jártam Magyarországon. Az idén má­jusban is itt voltam meg­beszélni ezt a fellépéssoroza­A győztes vadászok tánca tot. Akkor találkoztam Tímár Sándorral, a Bartók-együttes vezetőjével. Megnéztem egyik táncházukat és megtanultam egy széki táncot. Vendéglá­tóim nagyon kedvesek voltak, adtak egy filmlfelivételt is a táncról. Azt otthon nagyon sokszor levetítettük és a töb­biek is megtanulták a táncot. — Miért nem láttuk ezt a műsorszámukat Szekszárdon? — Az előző fellépésünkkor, Békéscsabán egy sajnálatos baleset történt. Az a tánco­sunk, aki a széki táncban a szólót táncolta, elesett és csú­nyán megsérült. A szekszárdi fellépésre nem is tudott el­jönni velünk. Az együttes zenei vezetője, 'Nyikolaj Mencel azt is el­mondta, hogy a táncok zené­jét ugyan nagyrészt ő szerez­te, de igyekezett felhasználni a csukcs eszikimó tánceleme­ket és a stilizált modern tán­cok színes egyvelege, a vi­dám, amatőrös jókedvvel elő­adott produkció nagy sikert aratott a szekszárdi színpadon éppúgy, mint az ország többi nyolc színiházában, ahol idei turnéjukon az Ergiron együt­tes tagjai felléptek. Tamási Vidáman, fiatalosan Tánc a darvak hűségéről

Next

/
Thumbnails
Contents