Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-23 / 224. szám
1977. szeptember 23. Küldöttértekezlet után Az újságíró kérdez - Válaszol a Vöröskereszt megyei titkára Nem egészen két héttel a Magyar Vöröskereszt Tolna megyei szervezetének küldöttértekezlete után ültünk le beszélgetni Savanya Gézánéval. A találkozásnak kettős célja volt. Bemutatni e fontos társadalmi szervezetünk új titkárát, majd megtudni, munkájában milyen területekre óhajtja összpontosítani erejét a szervezet már most, majd pedig a Vörös- kereszt V. kongresszusa után. Savanya Gézáné — vagy ahogy többen ismerik; Katona Klára — 31 éves, a Pécsi Tanárképző Főiskola matematika-műszaki szakán végzett 1969-ben. Két évig tanított Szekszárdon, a Zrínyi utcai általános iskolában, s mivel már főiskolai éveiben is vonzotta az ifjúsági mozgalom, a KISZ Tolna megyei Bizottságának úttörő-munkatársa, majd a városi KISZ- bizottság úttörőelnöke lett. Mint elmondotta, örült új megbízatásának, jóllehet az ifjúsági mozgalom munka- módszerei nem azonosak a Vöröskeresztével. De az ismeretlenségből fakadó szorongást feloldotta benne az, hogy szereti a gyerekeket, fiatalokat és az idős embereket. Ezenkívül, jó tájékozódási alapot adott az ifjú vöröskeresztesek munkájának korábban megszerzett ismerete, segítséget az új megbízatással járó feladatok végzéséhez az MSZMP megyei bizottsága. — Ha jól meggondolom sok nekikészülődésre nem volt idő, bele kellett ugrani a munka sűrűjébe, hiszen itt volt a kertek alatt a Vörös- kereszt megyei küldöttértekezlete és megbízásomat követően mindjárt kezdődtek a járási, városi küldöttértekezletek. Ezeken részt vettem, lévén, hogy az ismerkedésre legjobb lehetőségeket mindig a munka adja. — Mi volt az első lépés? — A megyei vezetőséggel való megismerkedés, mivel a vezetőség tagjai, vezetői egy- egy munkacsoportunknak is. Részt vettem a munkacsoportok értekezletein, így a városi, járási küldöttértekezleteken kapott információk már nem hatottak újként. Szóval nem bánom egy csöppet sem, hogy a tennivalók sűrűsége nem hagyott időt meditálgatásőkra. Amint túl voltunk a küldöttértekezleteken, nyomban hozzá kellett látni a megyei küldöttértekezlet előkészítéséhez. Első nekifutásra el is készült egy 54 oldalas beszámoló, amit sikerült' 37 oldalra redukálni. Hogy ebben mi kapott helyet, arról azt hiszem fölösleges beszélni, mivel a küldöttértekezletről szóló tudósításban tömören benne volt, mit végzett a Magyar Vörös- kereszt Tolna megyei Szervezete a IV. kongresszus óta. Csak emlékeztetőül mondom, hogy számot adhattunk néhány szép eredményről, de rá kellett ugyanakkor irányítani a figyelmet több olyan részterületre is, amelyeken előre kell lépnünk. — Fogalmazhatnánk pontosabban, hogy mire gondol és mire gondoltak a küldött- értekezlet felszólalói a sürgető minőségi feladatként? — Szívesen. Az egészség- ügyi ellátás fejlődésének és az egészségügyi felvilágosítás eredményeinek ellenére magas a megyében a csecsemőhalandóság. A Vöröskeresztnek a maga sajátos eszközeivel segítenie kell az egészségügyi szakszolgálatot a csecsemőhalálozás visszaszorításában. Sok tennivaló vár ezenkívül aktíváinkra a területi szociális gondozásban és egyetértettünk abban, hogy a mentális gondozásra több figyelmet kell fordítanunk a jövőben. Arra, hogy a segítségre szoruló idős emberek kevesebbet szenvedjenek a magányosságnak az ő korukban még nyomasztóbb terhétől. Rendezni kell a Vöröskereszt sorait az alkoholizmus elleni küzdelem vonalán is, mert miként ezt a rendőr- kapitányság által kiállított anyag a küldöttértekezlet színhelyén bemutatta, megyénk — amit az ország legkisebb megyéi között tartanak számon — a harmadik helyen áll az egészségüggyel már kapcsolatba került alkoholisták révén. Hátrébb kell sorolnunk ezen a kétes ranglistán és ez csak úgy lehetséges, ha szélesítjük a frontokat és az eddigieknél szervezettebben vállalunk részt az alkoholizmus elleni küzdelem társadalmi tennivalóiból. Ami környezetvédelmi feladatainkat illeti, ezek is kiemelt fontosságúak és végrehajtásuk nem is lesz könnyű. A tisztasági mozgalom megítélésünk szerint elfáradt kicsit, sok helyen csak kampányfeladatnak tekintik a lakó- és munkahelyi környezet tisztogatását, rendezését. A környezet tisztasága igény szerinti állapot kell, hogy legyen. — Ismereteim szerint a megye cigány lakosságával való foglalkozás is fontos tennivalója a Vöröskeresztnek. — Valóban így van. E mind bonyolultabbá váló területen nem mondhatunk le a jövőben a párt-, állami, társadalmi szervezetekkel való együttműködésről és szakítanunk kell azzal a korábbi gyakorlattal, hogy a cigány lakossággal döntően csak az egészségügyi állomásainknak van kapcsolata. Egyébként egészségügyi állomásaink funkcióját is helyre kell tennünk, számba véve, hogy hány, valóban rendeltetésének megfelelően működő állomásunk van. Pillanatnyilag sok állomás csak első- segélynyiúj tó-hely. — Meggyőződésem szerint hosszan folytathatnánk közhasznú kérdezz-felelek „játékunkat", lévén a Vöröskereszt munkája igen összetett. Mégis arról lenne jó hallani, hogy mostanában mi történik a szervezet háza táján? Túl vannak a nagy finisen, megvolt a küldöttértekezlet, a kongresszus, amin ott lesznek a Tolna megyei küldöttek a jövő hónapban lesz. Most pihennek? — Szó sincs erről. Már elkezdődtek a városi, járási vezetőségi ülések. Ezeknek mindegyikén szeretnék részt venni, de ezúttal már nem a tájékozódás igényével, mert az ülések tárgya a tennivalók konkretizálása, a reszortfelelősök kijelölése lesz. — Még egy kérdést, ha szabad. Mennyi időt kíván a Vöröskereszt megyei titkáraként íróasztal mellett tölteni? — Vegyük úgy, hogy az elmúlt időszak különleges volt, sok, csak íróasztal mellett végezhető munkája miatt. Fel kellett készülni a küldöttértekezletre. Az elkövetkezőkben csak a valóban szükséges időt akarom íróasztali munkára fordítani, mert a közösen elhatározott minőségi javulások a szervezet tevékenységében csak élő kapcsolattartással képzelhetőék el. — Köszönjük a beszélgetést és eredményes munkát kívánunk a Vöröskereszt Tolna megyei Szervezetének! — László I. — KÉPÚJSÁG 5 parancsnokság segítségét a területükhöz kapcsolódó témákban tűzvédelmi kiállítás megrendezéséhez. Ilyen kérés volt például, hogy a paksi atomerőmű-építkezés területén is rendezzenek önálló kiállítást. A kiállítás ideje alatt az állami tűzoltóegységeken belül jubileumi vetlékedőket rendeztek. A szellemi és gyakorlati versenyben a hivatásos , tűzoltók hat csoportban mérték össze tudásukat. A díjakról a Simontornyai Bőrgyár, a Simontornyai Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat, a Bonyhádi Bőripari Szövetkezet és a szekszárdi bőrdíszmű gondoskodott. A jubileumi eseménysorozat befejezéséül szeptember 2-án tartották meg tűzoltóink a fegyveres társszervekkel közös sportnapjukat. A sportnapi rendezvény célja az volt, hogy a különböző fegyveres szervek tagjai ne csak a munkában, hanem a szórakozásban, a kikapcsolódásban is találkozzanak. Kispályás labdarúgásban a bajnokságot a paksi járási rendőrkapitányság csapata, röplabdában pedig a dombóvári városi tűzoltók nyerték meg. Az utóbbi években — és erre a kiállítás is utalt — tűzoltóságunknak megnőtt a szerepe az elhárítás mellett a korszerű tűzmegelőzésben is. Javul a tűzvédelem helyzete, s ebben szerepet játszik az js, hogy megyénkben háromezer önkéntes és vállalati tűzoltó segíti a hivatásosok munkáját.- Tj Két új kazán beépítését végzi a szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat, házilagos kivitelben, a déli fűtőműben. A meglévő négy mellé építendő két kazán biztosítja majd a kemény hidegben is a város jelentős részének távfűtését. A kazánokat kifizették, de sajnos a Láng Gépgyár budapesti gyára hónapok óta késik a szállítással. A bőrdíszmű vállalat szekszárdi üzemének úgynevezett kultúrtermébe a képzőművészeti világhét alkalmából szobrok költöztek. Farkas Pál szép szobrai, a tehetséges művész megvalósult kísérletei egy- egy emberi pillanat újrateremtésére. A bőrdíszmű dolgozói — többségük asszony — két műszak között találkoznak a művekkel. Körbejárják a termet, rácsodálkoznak egy-egy kő- vagy agyagarcra. Mosolyognak, töprengenek. Emlék fényesíti szemüket. Keskeny résnyi- re szippantott szájjal figyelnek. Keveset szólnak, inkább magukban nézelődnek. Nem tudom, később, műszak közben, gondolnak-e a szobrokra? Amíg ujjaik fürgén végzik a megszokott műveleteket, fejűkben jut-e hely az iménti élmény visszaidézé- sére? Beszélnek-e otthon a szobrokról? A mű most odament hozzájuk. Elmennek-e legközelebb ők a művekhez? VIRÁG F. ÉVA Komáromi Zoltán képriportja Szobrok, két műszak között Még egyszer egy kiállításról Késnek a kazánok
