Tolna Megyei Népújság, 1977. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-21 / 222. szám

1917. szeptember 21. KÉPÚJSÁG 5 Hústermelés Tolna megyében Következetesen megvalósítjuk a hústermelési programot Mint köztudott, a képviselők egy-egy ülésszak előtt, il­letőleg képviselői munkájuk során, több alkalommal át­tekintik országos jelentőségű kérdésben a megyei helyzetet. A képviselők ezúttal a szarvasmarhaprogram, a sejtés- programi, illetőleg az ehhez kapcsolódó beruházási, takar- mányelilátási, stb. kérdéséket tanulmányozták a Paksi Ál­lami Gazdaságban. Vitaindító előadást, amely valóságosan ‘tanulmánynak is megfelel, Somarjai Sándor, a megyei tanács osztály­vezetője tartott. Az igen részletes és elemző 'előadás rész­leteivel ismertetjük meg olvasóinkat. Gazdaság- ■ és életszínvo­nal-politikánk következetes megvalósítását célzó .párt- és kormányhatározatok a gaibo- naprognam alapvető feiada­taitok megoldását követően a húsprogramot állították élel­miszer-gazdaságúink felada­tainak középpontjába. Ezt a célkitűzést mindenekelőtt és legfőképpen indokolta a kor­szerű táplálkozás iránti igé­nyek kielégítése; a világpiaci keresletihez jobban igazodó kiviteli termékszerkezetünk kialakítása, árualapjának bő­vítése; nem utolsósorban pe­dig mezőgazdasági termelé­sünk 'intenzitásának növelé­se. A termelés programozott- nál nagyobb arányú növeke­dése következtében az egy fő­re jutó húsfogyasztás 1975- ben az előirányzatot megha­ladóan. 70,7 kg-ot, 197.6-ban 70 kg-ot ért el hazánkban, de a táplanyagszerkezetben ennék ellenére sem érvényesült az előzetesen kalkulált tenden­cia. Megállapítható, hogy a.ter­melés, a reálbér és az élet- színvonal növekedésével pár­huzamosa n általános« ágb a n véve ‘bőségesebbé vált a la­kosság táplálkozása, azonban nem követte a tápanyag- összetétel tekintetében tudo­mányosan kívánatosnak tar­tott irányzatot. A vizsgált 25 év viszonylatában az összes fehérjefogyasztás személyen­kénti átlagban 13,5 százalék­kal, ezen belül az állati fehér­je 65,8 százalékkal, a zsír- fogyásztás 59,2 százalékkal, a szénihidrátfogyasztás 3,8 szá­zalékkal, az összes energia (kalória) fagyasztás pedig 19,9 százalékkal növekedett orszá­gosan. Hazánk lakossága je­lenleg kereken kétszer annyi hiúst fogyaszt személyenkénti átlagban évente, mint 25 év­vel ezelőtt és ezzel elértük a gazdaságilag legfejlettebb or­szágok társadalmának átla­gos hiúsifogyasztási' színvona­lát. Jellemző eltérés azonban az, hogy amíg Európa vagy más kontinens országainak többségében — magasabb biológiai értékénél fogva — a marha- és juhhús vált ural­kodóvá a húsfogyasztásban, addig a magyar fogyasztók inkább a sertéshúst kedve­lik, amit az összes fogyasztá­son belüli növekvő aránya is kifejez. Ehhez kapcsolódik a még mindig jellemző másik táplálkozási szökás, amely szerint tejből és tejtermékek­ből személyenként csak fele annyit fogyasztunk, punt a korszerűen táplálkozó fejlett országok lakossága. Tolna megye mezőgazdasá­ga a nagyüzemek megszilár­dulásával az extenzív tartalé­kokat ki merítve, a hetvenes évék elején az intenzív fej- lészltéis szakaszába lépett. A mezőgazdasáigi üzemek bel­terjességének erőteljes növe­lése — ugyanúgy, mint a leg­fejlettebb országokban — szükségszerűen az állat- tenyésztés méreteinek és in­tenzitásának fokozását köve­teli meg. EZt célozzák a me­gyének a központi koncep­ciókhoz illeszkedő középtávú és hosszabb távú tervei, ame­lyeknek megvalósítása révén a megye saját szükségleteit jelentősen meghaladó meny- nyiségű hústermeléssel járul hozzá az országosán növekvő bélső ellátási igényék, vala­mint exportképes áruszükség­letek kielégítéséhez. A hústermelés ikapacltását biológiai oldalról mindenkor az állatállomány szerkezete (állatfajok szerinti összetéte­le), ezen 'belül az anyaálilo- mány minősége és kihaszná­lási foka .határozza meg. Eb­ből a szempontból előnyös változás mént végibe me­gyénkben a nagyüzemi gaz­dálkodás kialakulásával, an­nak ellenére, hogy a tehén- állomány létszáma az 1938. évinél majdnem 10 ezerrel (23—24 százalékkal) keve­sebb és 30 ezer 300-at tesz ki jelenleg. Ugyanakkor vi­szont az anyakocák száma az 1938. évi (és az 1950-es évekig is jellemző) 20—21 ezerrel szénében, ma több mint 39 ezer, vagyis majdnem kétsze­resére növekedett. Ha figye­lembe vesszük azt, hogy egy anyakocától három-négy szer annyi vágóállatot nyerhetünk évente súlymennyiségben, 'minit egy tehén után, akkor megállapíthatjuk, hogy a te­hén 1 é ts zám-fcs öikk en és sei ki ­gok állománya dominál: a fel­nőtt állománynak tyúkfélék­ből 85 százalékát, kacsából 100 százalékát, pulykából 100 százalékát, libából 39 száza­lékát tartják. Ear a hústermelésben az országosan is és megyénkben is vezető szerepet betöltő ága­zatra, a sertéstenyésztésre vonatkozóan már 1967-től kezdődött a kormányszintű húsprogram, átfogóan az egész állattenyésztési ágazat intenzívebb fejlesztését a X. pártkongresszus határozatai­nak nyomán, alapvetően a IV. ötéves tervtörvény állí­totta előtérbe. Az országgyűlési képviselők csoportja a Paksi Állami Gazdaságban tanulmányozta a húsipari program végrehajtását. Képünket a gazdaság korszerű takarmányüzemé­ben készítettük. Ezt az üzemet tizenkét hónap alatt a gazdaság saját kivitelezésben készítette el. terén feszített feladatok há­rultak a termelőszövetkezeti gazdaságokra. A tervidőszak elején megjelent gazdaság- politikai intézkedések (az 1025/1972. sz. kormányhatáro­zat és egyéb szabályozások) által teremtett kedvező felté­telek hatására a tehénállo­mány ebben a szektorban dinamikus fejlődésnek indult. Ennek végeredményeként a megye tehénlétszámát az elő­irányzott 15 százalékkal szem­ben csak 12,2 százalékkal si­került fejleszteni 1975-re (5 év alatt)', annak ellenére, hogy a termelőszövetkezeti közös gazdaságok 22,3 százalékos állománynövelést valósítot­tak meg. Mindamellett a lét­számnövelésnek ilyen aránya is meghaladta az országos át- 1 ág ölj. Túlnyomórészt ebben ’ a tervidőszakban teremtődtek meg az állomány nagyobb mértékű koncentrálásának és a tartástechnológia korszerű­sítésének a feltételei, amely­nek eredményeképpen ma 29 szakosított tehenészeti tele­pen tartják az összes nagy­üzemi tehén állomány 50 szá­zalékát. iA megye nagy- és kisüze­mei 1975-'ben összesen 15 619 tonna (27 763 db) vágómarhát értékesítettek, amely 13,7 szá­zalékkal több az 1970. évi ér­tékesítésnél. Az összes vágó- m/arhiatenmelés 16 444 tonna volt, amely egy tehénre vetít­ve átlagosan 554 kg-mak, 100 hektár mezőgazdasági terü­letre pedig 59 mázsának felel meg, szemben az 1970. évi. 393 kg-mai, illetőleg a 100 ha-ra j;utó 37 mázsával. A vágó­marha-termelés a megye ösz- szes vágóállat termeléséből 21 százalékkal részesedik. A vágómarhák minősége az el­múlt években állandóan ja­vult és a világpiacon is ver­senyképesnek bizonyult. A sertébhíb esett évi marhahústermelési kapacitás helyébe ö't-hatSzor annyi sertéshús termelő bioló­giai kapacitás lépett be. Az állománynak és a termelés­szerkezetnek ezt a változását szerves összefüggésben kísér­te — vagy inkább késztette — a növénytermesztés szerkeze­te is, a kukorica vetésterüle­tének és egységnyi hozamá­nak dinamikus növekedése. 'Másik fő jellemzője a me­gye jelenlegi állattenyészté­sének az, hogy a hagy állat­fajok döntő többsége, mégpe­dig a tehénállománynak 85 százaléka, a kocaállománynak 65 százaléka, az anyaijuh- állománynak 80 'százaléka a nagyüzemekben található, míg a kisállattenyésztésben a háztáji' és kisegítő gazdasá­Az 1970-es évek elején, a IV. ötéves terv fejlesztési cél­kitűzéseinek végrehajtását szolgáló központi intézkedé­sek kellően hatásosnak bizo­nyultak, amelyeket a kedve­ző felvásárlási ár és a vi­szonylag jó központi takar- mányellátás (takarmányfor- galom) is jól alátámasztott, a bőséges megyei kukorica- termések mellett. (Az 1974- ben beállt külpiaci dekon­junktúra azonban hasonló visszahatást váltott ki e te­kintetben is, mint a szarvas­marha-ágazatban.) A terv­időszak első felében fennállott kedvező folyamat eredménye­képpen már 1973 végére 18 százalékkal növekedett a me­gye kocaállománya az 1970. évi bázishoz képest, amikor a nagyüzemek mellett a kis­termelők is igen nagy mér­tékben — két év alatt szinte kétszeresére — növelték kocaállományuk létszámát. Ennek eredményeként a terv­időszak közepén szinte ugrás­Ez év elején Karászi Kálmán a Székesfehérvári Víz­ügyi Igazgatóság vezetője tájékoztatta tanácskozásukon a megyei képviselőket a Tolna megyei vízgazdálkodás­ról. A tanácskozást Bátán tartották, s a képviselő javas­lata nyomán számos vízgazdálkodási kérdésben ajánlá­sokat tettek a megyei vezetésnek. (Archív felvétel). kedv. A megye kocaállomá­nya (előháSival együtt) 7,7 százalékkal, ezen .belül a kis­üzemekben 18,7 százalékkal növekedett. Ez a növekedés k'isébb arányú ugyan az or­szágos átlagnál összességé­ben, d'e ha figyelembe vesz- szük azt, hogy a mezőgazdasá­gi területegységre jutó sertés­létszám tekintetében Tolna megye a dunántúli megyék között 160,2 darabbal az első, országosan pedig Békés me­gye után (170,8) a második helyen áll, alkkor értékében nem kite eredménynek szá­mít. A kocaállomány 1977 el­ső felében az állami gazdasá­gokban 6,2 százalékkal, a tsz- ekben 3,7 százalékkal, a kis­termelőknél 1,8 százalékkal, mindösszesen 3,4 százalékkal növekedett és a megye egé­szében 39 981 darabot tesz ki. Ez az anyaállomány nagyság­rendileg kellően alátámasztja a vágósertés-termelés kívánt méretű fejlesztését, különö­sen akkor, ha kihasználásá­nak hatékonysága minden szektorban eléri a genetikai­lag adott és gazdaságilag is megkívánt fokot. A szekszárdi húskomtanáí szerűen felfutott sertéshús- termelés és -értékesítés már lényegesen túlhaladta az öt évre előirányzott fejlesztés ütemét és arányát. E folya­matban 1974-ben bekövetke­zett törés kihatásaképpen a megye kisüzemi kocaállomá­nya két óv alatt 30 százalék­kal (több mint ötezerrel) le­csökkent. Ezt a tendenciát ak­kor a kocasüldő-kihelyezési akció sem tudta fékezni. Mindezen problémák ellené­re is, a nagyüzemek követke­zetesebb és szilárdabb maga­tartása folytán 1975-bein 5,9 százalékkal több kocát szám­láltak a megyében mint 1970- ben (A. G.-iban 43,3 százalék­kal, t:sz-ben 21 százalékkal), vágósertésből pedig az áru­termelés a tervidőszak végén 71,9 százalékkal haladta meg a bázisévi mennyiséget, a cé­lul kitűzött 31—32 százalékos növelési aránnyal szemben. 1975-'ben a megye gazdaságai összesen 53 602 tonna vágó­sertést állítottak elő. amely­ből az egy kocára »utó átla­gos mennyiség 1669 kg. míg 1970-ben ugyanez csak 1221 kg volt. Ez az eredmény jól tükrözi az intenzív, nagyobb termelőképességű fajták el­terjedését, .valamint a koca- állomány évről évre javuló kihasználását. Mutatja ezt a 100 kocára totó ellesek száma is, amely 1975-be.n az állami gazdaságokban 235, a terme­lőszövetkezeti .közös gazdasá­gokban pedlig 205 volt. A takarmányhasznosulás terén ugyancsak jelentős ja-, válás tapasztalható. A megye termelőszövetkezetei a sertés- hizlalásban 1971 -ben pl. még 4,7 kg abrakot használtak fel 1 kg súly előállítására, 1976- ban pedig már csak 4,0 kg-ot. Az 1976-ban életbe léptetett kedvezőbb intézkedések hatá­sára a kistermelők körében helyreállt, a nagyüzemi szek­torban pedig fokozódott a sertéstenyésztési és 'hizlalás! .Megyénkben a sertéshús- termtelés további nagyarányú fejlesztését teszi szükségessé a Szekszárdon létesülő modern húskombinát, amely a tervek szerint 1980-ban kezdi meg üzemelését és 1982-101 fog teljes kapacitással termelni. Az Induló évben 278 munka­nap alatt napi 1400 sertés­vágással számolva összesen 390 ezer vágósertés-szükség­let jelentkezik, amelynek ki­elégítése megyén belüli ter­melésiből biztosítható. A húskombinát teljes ka­pacitású üzemiben 1982-től napi kétezer vágás mellett évi 550 ezer vágósertést igényel. Ez az 1980. évi szükséglethez képest 160 ezer sertéstöbble­tét jelent, amelynek előállí­tása az intenzitás Javítása mellett is csak a kocaállo­mány és a férőhely-kapacitás további növelésével lesz meg­oldható a megye üzemeiben. Ehhez résziint új telepek léte­sítése válik szükségessé, de jelentős bővítést eredményez­hetnek (mintegy 40—50 ezer férőhelyet) a rekonstrukciós fejesztésnek is, az ISV-tech- nológia szerinti malacutóne- velő ketrecek (battériák) be­építésével. Ilyen kimunkált ajánlattal és- tervvel már töb'b mint 30 üzem rendelkezik, de a megvalósítás pénzügyi fedezete többnyire még hiányzik, illetve ennek meg­teremtése bizonytalan. A többlettermelés takar­mányszükséglete mind a ter­melés, mind a keverékgyártó kapacitásiéj lesztés szempont­jából biztosíthatónak ígérke­zik. A fejlesztéshez minden­képpen fokozott körültekin­tésre és tervszerűségre van szükség min'd az irányító szervek, mind a termelőüze­mek körében. Több juh A juhállomány növekedése megyénkben a tsz-ek meg­alakulásával jelentősen fel­gyorsult: az 1938. évi 71 200- ról már 1960-ban 107 ezerre emelkedett és 1966-ban érte el a legnagyobb létszámot, a 133 945 darabot. Az ágazat háttérbe szorult anyagi- műszaki ellátottsága, rosszab­bodó közgazdasági helyzete és munkaerő-ellátottsága követ­keztében az állomány 1967-től 1972-ig fokozatosain csökkent, nemcsak megyénkben, hanem az egész országban. Ebben je­lentősen közrejátszott 1969- ben a gyapjú felvásárlási árá­nak a csökkentése. Megyénkben 1973 óta bár mérsékelt, de mégis növekvő tendencia jellemzi az állo­mány számbeli alakulását. Minőség tekintetében az el­öregedett és helyenként már leromlott anyaállomány „fia­talítása”, lecserélése, vala­mint a hús-gyapjú típus ki­alakítása jelentett figyelemre méltó javulást. Az állomány 197'5-iig az 1972-es mélypont­hoz képest az állami gazdasá­gokban 21,5 százalékkal, a tsz-ekben .19,9 'százalékkal nö­vekedett, 1976-ban pedig az előző évhez viszonyítva ösz- szességében további 5,3 szá­zalékkal. Az anyalétszám 39 ezer darabot tesz iki, az össz- állomány 69 ezer darab. lA juhtartás tekintetében is kibontakozóban van egy kon­centrálódási és szakosodási folyamat. Amellett, hogy az ágazatot egyes üzemek fel­számolták, a juhászattal to­vább foglalkozó gazdaságok közül többen folyamatosan növelik állományukat és áru­termelésüket. Gondot fordí­tanak az elhelyezési és takar­mányozási viszonyok javítá­sára, sőt újabb épületeket is létesítenek. A baromfi a mi megyénk­ben jellemzően a háztáji és kisegítő gazdaságok profiljá­ba tartozik, de a baromfihús- (broiler) termelésben iaz erre is szakosodott termelőszövet­kezetek szerepe mégis meg­határozó. Ezek állították elő az 1975-ben összesen megter­melt 7027 tonna vágóbaromfi mennyiségének a 45 százalé­kát, a felvásárolt árübaromfi- nak pedig 90 százalékát. A 100 hektár mezőgazdasági te­rületre jutó vágóbaromfi- termelés megyénkben jelem leg 25 mázsának felel meg. A pecsenyeesirke előállítása ugyan valamelyest növeke­dett, de a kacsahústermelés az öt évvel ezelőttinek egy- harmadára zsugorodott. A baromfihús-termelés to­vábbi erőteljesebb fejleszté­se megyénkben különösebben nem lehetséges azért, mert ábrafcígényes voltánál fogva ütközik a sertéshústermelés kiemelt fejlesztési program­jával. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése Helyünk a világban Az intenzív fejlesztés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents