Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-10 / 187. szám
1977. augusztus 10. uxnaN , , ^PUJSAG 5 Feltételek és feladatok M Nnezö!i«kil«s«8 nnyagi’masxaki bcs*lsö*vbik helyzete ezőgazdaságunk fejlődése a hetvenes években nemzetközi összehasonlításban nézve is figyelemre méltó. A termelés növekedésének természetesen megvan az anyagi alapja, a rendelkezésre álló termelőeszközök gyorsan gyarapodtak. Ezzel egy időben a termelőerők összetétele is lényegesen változott. A művelt terület és a munkaerő csökkent, így az anyagi-műszaki bázis jelentősége viszonylagosan és abszolút mértékben is megnövekedett. Mezőgazdasági körökben közhelynek számít, hogy a termelés összes anyagi ráfordításának kereken 60 százaléka ma már ipari eredetű. A termelés hatékonyságát döntő mértékben befolyásolja tehát az anyagi-műszaki bázis hasznosítása. Az ipari eredetű anyag- és eszközfelhasználás három nagy tétele közül a takarmányköltség a legnagyobb. E téren nagy az előrelépés, általános a gazdaságos ipari keveréktakarmányok használata. Gondként jelentkezik viszont a termékek változó minősége és a fajlagos takarmányfelhasználás lassú javulása. A műtrágya- és növény- védőszer-felhasználás ugyancsak nagymértékben növekedett. Sajnos az utóbbi két évben a műtrágyánál megtorpanás tapasztalható, pedig a termelés tervezett növelése csak növekvő tápanyagellátással valósítható meg. Szükséges, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek rosszul értelmezett takarékosságból ne mérsékeljék a műtrágya-felhasználást. A gépfenntartás költsége (üzemanyag nélkül) a takarmányozás és a kemikáliák felhasználásának költségénél kisebb, mégis e témakör néhány kérdésével nagy nyomatékkai indokolt foglalkozni. A munkaerő csökkenése miatt, illetve a termelékenység növekedése érdekében ugyanis a termelés gépesítése az elmúlt években és a jelenlegi tervidőszakban is nagymértékben fokozódik. Jelenleg az összes állóeszközök egynegyede gép, berendezés, jármű. Az V. ötéves terv idején pedig a mezőgazdasági beruházásokban a gépesítés részaránya a terv szerint megközelíti a 60 százalékot. A fejlődés egyik jellemzője, hogy a termelési folyamat komplex gépesítése, gépcsoportok alkalmazása kerül előtérbe. A termelési rendszerek a gyakorlatban is mutatják, hogy az összehangolt géprendszerek teljesítménye nagyobb, kihasználása 20—30 százalékkal kedvezőbb az átlagosnál. Az ilyen géprendszerek kiszolgálása is egyszerűbb, gazdaságosabb. Érthető és helyeselhető tehát, hogy a gazdaságok keresik a korszerű, rendszerekbe beilleszthető gépeket. Fáradozásuk azonban nem mindig jár sikerrel. A használt géptípusok számának csökkentése és az összhang megteremtése egyaránt gondot okoz. Gyakori és jogos kritika, hogy a kívánt gépet nem tudják beszerezni, ezért hasonló, de más típusú (esetleg eltérő teljesítményű) gépet vásárolnak helyette. Ez az üzemelési költséget megnöveli, a javítást, karbantartást megnehezíti, mégsem könnyű a helyzeten változtatni. Korszerű gépekből ugyanis a kereslet a nemzetközi kereskedelemben is nagyobb, mint a kínálat, így sok esetben kénytelenek vagyunk tudomásul venni a lehetőségeket. Hosszú lejáratú szerződések megkötése, esetleg nemzetközi termelési kooperációk létesítése távlatban segíthet e nehézségeken. Addig is szükséges azonban a belföldön forgalomba kerülő gépek figyelmes forgalmazása, a beszerzések alaposabb mérlegelése, hogy legalább üzemen belül csökkenjen a géptípusok száma. Hasonló probléma tapasztalható a munkagépeknél. A korszerű, nagy teljesítményű traktorokhoz például ma még gyakran nem áll rendelkezésre megfelelő teljesítményű munkagép. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy azonos munkára gyakran korszerű és közepes teljesítményű gépek is ismertek. A gazdaságok joggal a legkorszerűbb gépet szeretnék megvásárolni. Mégis azt kell mondani, hogy ez a törekvés nem mindig célravezető. A legkorszerűbb gépekből legtöbbször csak igen kevés áll rendelkezésre, a termelés gépesítését, az elhasználódott gépek műszakilag, gazdaságilag egyaránt indokolt cseréjét azonban nem szabad a legeslegújabb gépekre való várakozás miatt halogatni. A termelés gépesítése az említett nehézségek ellenére már eddig is döntő változást hozott a mezőgazda- ságban: Az egyre korszerűbb, nagy teljesítményű gépek, gépsorok alkalmazása viszont nemcsak a termelés technológiáját változtatja meg. Magas szintű ismereteket és követelményeket támaszt a munkát szervező szakemberekkel és az üzemfenntartást biztosító műszaki szolgáltatással szemben. E téren azonban még számottevő az elmaradás. A karbantartás, javítás színvonala, feltételei nagyon differenciáltak. Megfelelő színvonalú hibamegelőző karbantartást a termelő üzemeknek csupán egynegyedében végeznek. Ennek következménye, hogy tízezer traktoron végzett diagnosztikai vizsgálat tapasztalatai szerint a kormányszerkezet és a villamos szerelvények több mint 50 százalékánál, a motorok 38 százalékánál volt kifogásolható a műszaki állapot. Az üzemképesség fenntartásához szükséges karbantartás-javítás elvégzéséhez műhelytér szükséges. A műhelytér a IV. ötéves terv időszakában 16 százalékkal növekedett, ez azonban nem elég. Jelenleg egy 60 lóerős traktorra átlagosan 18 négyzetméter jut, lényegesen kevesebb a műszakilag indokoltnak tartott 25 négyzetméternél. Fokozza a gondot, hogy a meglévő műhelyek is elaprózottak, felszerelésük korszerűtlen. Mintegy 600 tsz nem rendelkezik pédául szerviz- berendezéssel, amely az alapvető karbantartás elengedhetetlen berendezése. A műhelyek szakmunkáslétszáma jelentős, mintegy 60 ezer fő. Gondot jelent azonban, hogy a technikai eszközök műszaki színvonalának emelkedését nem követte a szakmunkások továbbképzése. A munkát irányítók, szervezők száma sem elegendő. A tsz-ekben jelenleg több mint 300 fő szakmunkásra és mintegy hatezer lóerő teljesítményű gépre jut átlagosan egy mérnök. A felmérések azt is mutatják, hogy a gazdaságok egy részében a gépészek nem rendelkeznek kezelési, karbantartási utasítással, nem ismerik kellően a gépbeállításokat. Főként az újabb típusú gépeknél hiányzik az utasítás, ami kedvezőtlenül hat az üzemelésre, a javítások elvégzésére. A korántsem teljes körű, szemléltetésként említett nehézségek mutatják, hogy a gépállomány fejlődésével az üzemelés feltételei döntően objektív okok következtében nem tartottak lépést. Pedig érdemes és szükséges a problémák megoldásával foglalkozni. Reprezentatív felmérés adatai szerint ez úton az egy hektárra jutó javítási költséget 13—15 százalékkal, az üzemanyag-fogyasztást 14—16 százalékkal, az alkatrészfelhasználást 14 százalékkal lehetne csökkenteni. gépkapacitás hatékonyabb kihasználása megköveteli, hogy a mezőgazdasági üzemek fokozottabbb figyelmet fordítsanak gépeik üzemeltetésére, karbantartására, javítására. Ehhez azonban segítségre van szükségük. A feladatokat csak az ipari szolgáltató és a kereskedelmi vállalatokkal történő szoros együttműködéssel lehet eredményesen megoldani. Ki kell építeni a nagy gépek javítására is alkalmas szervizhálózatot, tovább kell javítani az alkatrészellátást. s biztosítani kell a szakmai ismeretek folyamatos fejlesztését, kiegészítését. Mindez az irányító szervek munkájával szemben is növekvő követelményeket támaszt. Zsuffa Ervin, az MSZMP Központi Bizottsága alosztályvezetője Gólyaröptető időben a torkolati műnél A hír, hogy elkészült egy 850 tonnás folyami uszály a füredi hajógyárban, nem hozza izgalomba a zsilip személyzetét. Kicsi a víz, azaz alacsony a vízállás. Meg különben sem eresztik azoinnal a nagyvilágnak az uszályt, amint lecsúsztatják a sólyáról, van azon még annyi munka, hogy hetekbe kerül, mire jelzést kér a zsilipnél, vizet kap és mehet az útjára. A zsilip éppen ezért álmos, nagy szája tárva-nyitva, az megy rajta át, aki akar, nem is kell fizetni — igaz, máskor sem. A hajósoknak szerződése van, a motorcsónakos, inkább fogja a testet, külön a motort aztán szépen átballag a parton, az alvízről a felvízre vagy fordítva. A Sió-torkolati mű tulajdonképpen csak szombat és vasárnaponkon mozgalmas, a kirándulók hoznak ide élénkséget, tőlük hangos és néha utánuk piszkos a zsilip hídja, a feljárók, annak ellenére, hogy különféle helyeken tilos a járkálás. A turista, tudjuk milyen: minden lyukba bekukkant, mindent megakar tapasztalni, s legjobban annak örülne, ha a személyzet dolgoztatná a zsilipkaput, ha az elzáró szekrényt rakosgatnák helyükre, meg vissza a tároló térre. Egy gólyacsalád igencsak jó helyet talált magának az üzemépület egyik kéményének tetején. A család legifjabb tagjai ottjártunkkor éppen röpülni tanultak. Négy felvételünk azt mutatja, hogy különösebb iskola nélkül könnyedén repüli az első métereket a rántani való gólya, mint ahogy az egyik turista minősítette a rántani azért mégsem való védett madarat, a gólyát. A zsilip alatt az alvíznél, egész kis üzem működik. A vízügyiek sóderkikötőt rendeztek be, s itt rakják ki terhes uszályaikat. A kis motoros, a vontató most már pihenhet. hosszú út áll mögötte, hiszen Paks térségéből csurgo.it, kínlódott a közel háromszáz tonnás, azaz har- minevagonos rakományával. A sóderosok alatt árválkodik az idegenforgalmi Gemenc elnevezésű — miért ne legyen éppen ez a kis utas- szállító hajó Gemenc nevű, amikor még az isten is Gemenc maguknál” — mondják a turisták — utasra várván, utas azonban csak egy-kettő jön, éppen ezért a személyzet is csak akkor gyújtja be a motort, ha előre jelzett turistacsapat jön. Ha példának okáért egy család akarná meghajóztatni magát, várnia kellene legalább még négy személyautóra való utast, hogy kitöltsék a kishajót .. s. Tehát pihennek a zsilipe- sek, röpülni tanulnak a gólyák hiszen hosszú út áll előttük, s dolgozmak, szünet nélkül rakodnak a vízügyi- sek, míg a Gemenc utasra, sok utasra vár. Persze, azért az idő szalad. Amikor ott jártunk, ásítva nézett a kapu le is, föl is a nagy vízre, ma pedig itt a nagy áradás, úgyhogy az is ritkaság, ha így látjuk, ilyen szép csöndesnek a zsilip környékét PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: Bakó Jenő A zsilip nyitva áll Öntözés egymillió köbméter vízzel Megyei statisztikák alapján az öntözőberendezések — a mezőgazdasági nagyüzemekben lévők — kihasználtsága ötven százalék körüli. Ez esetben nem vigasztalhat bennünket az a tudat sem, hogy országosan is hasonló a helyzet. (Korántsem arról van szó, hogy az évnek csak minden második napján üzemeltetik őket. Az ötven százalék annyit jelent, hogy a legszárazabb időszakban is állnak a szivattyúik, mikor legjobban kellene a víz, mikor a leggazdaságosabb lenne a mesterséges csapadék kijuttatása.) Pedig víz van, van öntöző- berendezés is, és van öntözni- való kultúra is... Nézzünk egy olyan egységet, mely nemrég kezdte meg működését és az öntözés példájaként lelhet említeni. A Sió balparti öntözőfürt még nem készült el teljesen. Hiányoznak az automatikus vezérlés egyes műszerei, trafók, kisegítő berendezések. Ennek ellenére azt lehet mondani, az idei éviben a fürt a hozzá tartozó gazdaságokat igény szerint ellátta a szezonban öntözővízzel. Vígh Istvánnal, az üzemegység vezetőjével beszélgettünk az első félév tapasztalatairól. A fürthöz 1400 hektár öntözött terület tartozik, négy üzem területén mintegy 45 kilométer föld alatti vezetékkel, nyomócsövekkel Sió- agárdtól Fácánkertig, tizenöt kilométeres körzetben. Ennek ellátásához van két 400 kilo- wattos szivattyú — másodpercenként háromszáz liter teljesítménnyel — és két 90 kilowattos — másodpercenként hatvanliteres teljesítménnyel. Technikai érdekesség, hogy a két nagyobb — négyszáz kilowattos — szivattyú hatezer volttal működik — ezért is kellenek a transzformátorok. A különböző teljesítmény a gépek gazdaságosabb üzemeltetését teszi lehetővé, hiszen nem mindig szükséges a másodpercenkénti 720 literes kapacitás üzemeltetése, nem mindig öntöznek a terület minden üzemében, nem mindig maximális a terhelés. A maximális teljesítmény nincs, és előreláthatóan sohasem lesz kihasználva. Ez ugyanis nem kevesebb mint ötszáz szórófej — ötven, berendezés — egyidejű üzemeltetését tenné lehetővé. A fürthöz tartozó négy üzemben összesen csak tizenhárom öntözőberendezés önjáró, mozgatásához nem, vagy kevés ember szükséges. A fent említett teljesítmény eléréséhez még jó néhány berendezés és legalább száz ember kellene, ami a jelenlegi munkaerő- helyzet mellett elképzelhetetlen. (A telepíthető berendezések vannak túlsúlyban.) A kihasználás másik tényezője, hogy a terület nagy részén a vezetékek föld alatt futnak és a szárnyvezetékek: felszínre hozott'— betongyűrűvel körülvett csatlakozói — hidránsok — jelentik a. vízforrást. Más területeket tehát nem lehet öntözni, csak azokat a táblákat, amelyek felszíne alatt a csövek fekszenek. Évek viszonylatában szükséges a vetésforgó. Ismert tényezők miatt nem lehet mindig ugyanolyan arányban és csak kertészeti kultúrákat termeszteni az öntözhető területeken. Más, esetleg kevésbé vízigényes kultúrák közbeiktatása, —ha a terület kis százalékán is — de elkerülhetetlen. Ez is ma-' gyarázza azt, hogy miért nem lesz teljes a kihasználtság. Az öntözőfürt jelenlegi ki- használtsági foka jónak mondható. Már áprilisban — a palánták kiültetése előtt — megkezdődött az öntözés. Nagy többségében az igen vízigényes kertészeti kultúrák öntözése történt. Különféle zöldségnövények mellett a legnagyobb területtel a burgonya szerepel. Eddig öt olyan hét volt az öntözési idényben, amikor egész héten át folyamatosan — többnyire éjszakai öntözéssel is — hullott a mesterséges csapadék a. táblák jó részére. Az öntözési forduló — napi tizennyolc órás üzemelés mellett — tizennyolc nap. Ez annyit jelent, hogy szűk három hét alatt minden táblát végig tudnak öntözni a jelenlegi kapacitás mellett. A tápláló csatorna nem a Sióból táplálkozik — a gyakori szennyezettség miatt —, hanem a bogyiszlói holt Du- na-ágból, ahol az esést biztosítandó két szivattyú emeli be egy hat méter magasan induló csatornába a vizet. Ez közel tíz kilométer után jut el a villanymotoros szivattyúkig. A nem kis költséggel épült üzem amortizációja negyven év. A költségek vetítési alapegysége a köbméter. Jelenleg egy köbméter öntözővíz ára — a területre kijuttatva — egy forint ötven fillér körül mozog. (Kivétel a mözsi tsz néhány szivattyúja, amelyekkel a nyílt csatornából is öntöznek.) Látszólag ellentmondó, de valóságos az a tény, hogy minél többet öntöz egy adott üzem, annál olcsóbb a víz. Vagyis az egy- ötven lehet kevesebb is, ha többet öntöznek, mert ez esetben az állandó költségek nagyobb számmal osztódjak, kevesebb lesz a köbméterre jutó tarifa. Az öntözőfürt évi kapacitása egymillió-kétszázezer köbméter öntözővíz. st—gk A szivattyúhoz Sikerült az első felszállás
