Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-06 / 184. szám

XXVII. évfolyam, 184. szám ARA: 0,80 Ft. 19*7. augusztus 6., szombat Mai számunkból SZAKCSOPORTOK A ZÖLDSÉGELLATASÉRT (3. old.) A KAMION — ÉS A FORINT (3. old.) CSALÁD — OTTHON (4. old.) OLVASÖSZOLGÄLAT AKI SZERETI AZ ERDŐT (3. old.) A belgrádi megállapodás C77p| már együtt lehet élni! — mondta az osztrák küldött a belgrádi tanácskozás végén, amikor az asztalra került az utolsó javaslat. Hangjában nem csengett lelkesedés, de elutasítás sem ég ez volt az adott körülmények között a legtöbb, amit el lehet ér­ni. Rossz — de talán őszinte — nyelvek szerint ugyanis, ha egy kelet—nyugati tanácskozáson az egyik fél vala­miért nagyon lelkesedik, az a másiknak úgysem felel­het meg. Belgrádban viszont létrejött a megállapodás. Har­minchárom európai és a két észak-amerikai állam kül­döttei elfogadták azt a tervet, amelynek alapján októ­ber 4-én ismét összeülnek, immár magasabb rangú résztvevőkkel, miniszterhelyettesek vezetésével. Június 15-e és augusztus 5-e között zajlott le az előkészítő megbeszélés és ősszel kerítenek sort az érdemi tárgya­lásokra. Október elejétől három, esetleg négy hónapon át végiglapozzák a helsinki záróokmányt, fölmérik, hogy ki mit tett az ebben foglaltak végrehajtásáért, s egyben meghatározzák a további teendőket. Szüksége is van Európának valamire, ami újabb len­dületet ad az együttműködésnek. Némi nosztalgiával, vágyódással gondolunk a helsinki szép. napokra, az 1975-ös találkozó időszakára. Ahhoz az ünnepélyes két naphoz viszonyítva a légkör valóban lehűlt, ne felejt­sük el azonban, hogy az ünnep és a szűrke hétköznapok között mindig van különbség még akkor is, ha közben a felek viszonya (legyen szó házasokról vagy politikai partnerekről) nem romlik. Márpedig azóta — elsősor­ban a nyugati fél hibájából — hűvösebb szelek fújnak és ezt földrészünk is megérzi. RploráHhan mégis Sikerült megtenni egy fon- DCIgf dULJall tos lépést, hosszú hetek birkózása, a nézetek összecsapása közepette ugyan, de harmincöt állam megtalálta a közös nevezőt. Nem csekélység ez, hiszen adott alkalommal még két tárgyaló fél is nehe­zen vergődik zöldágra, ősszel pedig éppen Helsinkihez, az európai együttműködés alapjait lerakó okmányhoz nyúlnak majd vissza, ezt a száz oldalt lapozzák majd végig. Az őszi—téli találkozón is lesznek viták, nyilván olykor élesek js, de az együttműködés mikéntjéről vi­táznak majd. a politikai biztonság erősítéséről, az ipari és a tudományos kooperáció lehetőségeiről, a kulturális és az emberi kapcsolatok fejlesztéséről. A most lezajlott másfél hónap alatt ismét bebizonyo­sodott, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok között a tárgyalások csak kompromisszumok, vagyis kölcsönös engedmények útján vezethetnek eredményre. Végső soron Belgrádban valamennyi résztvevő ebben a szellemben vett részt a munkában, legalábbis az utol­só napokban ennek megfelelően nyilatkozott, különben nem tudták volna konszenzussal, tehát általános egyet­értéssel elfogadni a tervezetet. Az európai biztonsági értekezlet résztvevői hosszú évek — munkájuk meg­kezdése — óta olyasmit produkálnak, ami rendkívül ritka a nemzetközi tárgyalások történetében: össze tudják egyeztetni harmincöt résztvevő sokféle állás­pontját, érdekeit, nézeteit. A CTnrioiicfa országok most is, mint annyi aAUtl«llIsLít más nemzetközi értekezleten, messzemenő megegyezési készséget tanúsítottak. A belg­rádi előkészítő tanácskozás utolsó napjaiban éppen egy szovjet javaslat tette föl az i-re a pontot. E megegye­zési készség azonban nem azonos a kicsinyes alkudo­zással, nemes célokat szolgál: az együttműködést, az enyhülést. Belgrádban olyan munkatervet fogadtak el, amely lényegében megfelel a szocialista országok elkép­zeléseinek és főképpen Európa érdekeinek. T. I. Lengyelország Tovább folyik a harc az árvízzel Lengyelország árvízsúj­totta délnyugati területei­nek lakosai fellélegezhet­nek — a természeti csapás legveszélyesebb szakaszát a jelek szerint átvészelték. Csütörtökön lényegesen ke­vesebb csapadék hullott, helyenként még a nap is kisütött és lassan emelke­dik a hőmérséklet. A ka- tasztrófasúj tóttá körzetek­ben kezd csökkenni a fo­lyók vízszintje. A folyók vízállása tovább­ra is magas és az árvíz- védelmi riadókészültség változatlanul fennáll. A fo­lyók mentén fekvő helysé­gek katasztrofális helyzet­be kerültek, lakosságukat részben a hadsereg kétéltű járművei látják el élelmi­szerekkel és ivóvízzel. A legnagyobb gondot ál­talában az ivóvízhiány okozza. Az egészségügyi miniszté­rium minden óvintézkedést megtett, nehogy járvány törjön ki. Tovább folyik a harc az áradat ellen. A veszélyez­tetett épületekből még min­dig újabb és újabb embe­reket mentenek ki. Egye­dül Jelenia Gora vajdaság­ban eddig 3000 embert mentettek ki, több mint 1110 épületből — főleg a lengyel és a szovjet had­sereg egységei. Önkéntes segítők ezrei vesznek részt az egyelőre még fel sem mérhető ká­rok elhárításában. Az export növelésének záloga Dr. Bíró József tájékoztatója Bíró József külkereskedel­mi miniszter pénteken a Par­lamentben tájékoztatta az új­ságírókat külgazdaságunk eredményeiről és tennivalói­ról, az árucsere-forgalom idei első félévi alakulásáról. Elmondotta, hogy javult a termelő és a külkereskedelmi vállalatok együttműködése. A külföldi partnerekkel az év első felében nagyobb ará­nyokban jöttek létre magán­jogi szerződések, mint tavaly ilyenkor. A rubelelszámolású partnerekkel lényegében már egész évi forgalmunkat, a nem rubelelszámolásúakkal a forgalom 85 százalékát kö­tötték le eddig. A szocialista országokkal az első félévben mind az exportunk, mind az importunk 22 százalékkal nőtt, a tőkés valutában elszá­molt export 17, az import pe­dig 31 százalékkal emelkedett egy év alatt. Kedvezőtlen világpiaci folyamatok A világpiaci folyamatok nem kedvezőek. A fejlett tő­kés országokban a beruhá­zások bizonytalanok, a fellen­dülés továbbra is várat ma­gára. Az árak többségükben nem kedveznek nyersanyag- importőr vállalatainknak, de azoknak a cégeknek sem, amelyek a hagyományos ipari magyar termékeket kínálják tőkés valutával fizető vevőik­nek. A cserearányok alaku­lásának kilátásai romlottak a múlt év októberéhez-no- vemberéhez, tehát ahhoz az időszakhoz képest, amikor megtervezték 1977-es felada­tainkat. Azzal kell számolni, hogy az idén a nem rubel- elszámolású import árai 11— 12 százalékkal meghaladják a tavalyi átlagárakat, míg az exportban csak 6—7'százalé­kos áremelkedés várható, így a tőkés viszonylatú csere­arány romlása a tervezett 1 százalék helyett 4 százalékra is emelkedhet. A nemzetközi piacokon ugyanis ez év első felében 40—45 százalékkal emelkedett az ólom, 30 szá­zalékkal az ón, 60-nal a gya­pot ára, a kávé pedig csak­nem háromszor annyiba ke­rül, mint tavaly ilyenkor. Ez­zel szemben a főbb magyar exportcikkek közül a henge­relt áru ára 11 százalékkal csökkent, s olcsóbb lett a vi­lágpiacon a búza is amely­nek tonnájáért tavaly még 150 dollárt kaptunk. A szocialista országokkal folytatott kereskedelmünkben az árak, a terveknek megfe­lelően, alatta maradnak a tő­kés forgalomban érvényesülő áraknak, a cserearány azon­ban bizonyos mértékben itt is romlik. Változatlanul ked­vező számunkra a Szovjetu­nióból importált kőolaj ára, amely tonnánként 49,20 ru­bel. A lökés piacon ugyanis — a határon átvéve — 115 dollárba, vagyis átszámítva 77 rubelbe kerül egy tonna olaj. A világpiaci árnál 60 százalékkal olcsóbban hozzuk be a Szovjetunióból a fenyő fűrészárut és 55 százalékkal olcsóbban a kohókokszot. A Szovjetunióba irányuló ex­portunkban viszont az idén átlagosan 5 százalékkal emel­kednek a mezőgazdasági cik­kek árai, míg a gépeket 7, a könnyűipari termékeket pe­dig 8 százalékkal adjuk drá­gábban, mint tavaly. A miniszter hangsúlyozta a termékszerkezet korszerű­sítésének, a minőség javítá­sának nagy jelentőségét. Az első félévben ismét több jele volt annak, hogy hagyomá­nyos termékeink piaca csök­ken. tehát a mai igényeknek megfelelően árukat kell aján­lanunk, egyébként annak el­lenére, hogy exportunk az el­ső félévben számszerűen je­lentősen nőtt, az eredmények­kel nem minden területen le-, hetünk elégedettek. A száza­lékszámok csak a tavalyi, vi­szonylag alacsony szinthez magasak, évi exporttervünk időarányos részét azonban az első félévben nem egészen sikerült teljesíteni. (Folytatás a 2. oldalon) Építkezés Szekszárdon, bontás Pakson Száz állatni bérlakás épül a megyeszékhelyen ebben az évben. A lakásokat két részletben fogják átadni, negyve­net a harmadik, halvanat pedig a negyedik negyedévben. Képünkön az Arany János utcai százlakásas épület. Egy sor öreg, csúnya házat lebontanak Paks központjá­ban, de nem azért, hogy szebbeket építsenek helyet­tük, hanem az útszélesítés, korszerűsítés csak így válik lehetővé. A nagyon szűk, rá­adásul kanyargós út már régóta nem felel meg a kö­vetelményeknek. A házbontás után mindenképpen jobb és szebb lesz majd — a teljes útrekonstrukcióval — a paksi régi központ, hiszen a szállót is rendbe teszik, tatarozzák. A központtól kicsit beljebb két jó házat kénytelen lebon­tatni a tanács, a gyógyszer­tári épületet és a zöldség­bolt—játékbolt- sarkot. Ezek a házak annyira összeszűkítik a főutcát, hogy két autóbusz csak óvatosan tud elmenni egymás mellett. Ezen a részen építenek majd — kellő távol­ságra az új úttól — nagy, mo­dern áruházát. Néhány év alatt teljesen átalakul Paks központja, előnyösen, tetsze­tősen, az igényeknek megfe­lelően. Rengeteg munkát ad az előkészítés is: a kisajátí­tott házak lakóinak, dolgozói­nak elhelyezését kellett meg­oldani a tanácsnak. Fotó: G. K. — K. Z. Bontják a régi üzletsort Eredményesen befejeződött az előkészítő tanácskozás Márkus Gyula, az MTI tudósítója jelenti: Péntek délben megtartott 59. plenáris ülésével befe­jezte munkáját az őszi belgrádi európai biztonsági és együttműködési találko­zó előkészítő tanácskozása. Ezen a részt vevő 35 ország küldöttsége elfogadta az őszi találkozó idejét, napi- és munkarendjét rögzítő határozatokat, amelyeknek kidolgozása több mint más­fél hónapos munkát igé­nyelt. A találkozó nyilvános zá­róülésén Milorad Pesics nagykövet, a jugoszláv kül­döttség vezetője elnökölt és mondott beszédet. Megálla­pította, hogy az előkészítő megbeszélések bonyolultak voltak, de az elfogadott do­kumentum az összes részt­vevő igényeit kielégíti és a helsinki konferencia záró­okmányának elvein nyug­szik. — Előkészítő értekezle­tünk eredményes munkát végzett — mutatott ró Pe­sics nagykövet. Mindany- nyian reméljük, hogy ez az esztendő újabb előrelépést hoz kontinensünk biztonsá­ga, együttműködése. a nemzetközi enyhülés útján. Ezt követően a Vatikán küldöttségének vezetője — aki az utolsó plenáris ülé­sen elnökölt — az összes delegáció nevében köszö­netét tolmácsolta a jugo­szláv kormánynak az elő­készítő tanácskozás kitűnő munkafeltételeinek biztosí­tásáért, majd ezekkel a szavakkal zárta felszólalá­sát, „A viszontlátásra ok­tóber 4-én, Belgrádban.” Az eredményesen véget ért előkészítő tanácskozás határozatai alapján az őszi találkozó az új-belgrádi „Száva” kongresszusi csar­nokban október 4-én, dél­előtt 10 órakor kezdődik és résztvevői arra törekszenek, hogy ez év december 22-ig záróhatározattal, eredmé­nyesen elvégezzék munká­jukat. Ha azonban ez még­sem sikerülne, akkor a jö­vő év január közepétől február közepéig újból összeülnek. A találkozó megnyitó ülésén számítanak Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár részvételére. Az őszi belgrádi találko­zón a küldöttségek alapve­tően plenáris üléseken tár­gyalnak. Képviselőik a na­pirend fő pontjaként: „Be­ható eszmecserét folytatnak majd a záróokmány rendel­kezéseinek megvalósításá­ról és a helsinki konferen­cia által meghatározott fel­adatok végrehajtásáról, mind a konferencián meg­vitatott kérdésekkel össze­függésben a kölcsönös kap­csolatok javításáról, az európai biztonság megszi­lárdításáról és az együtt­működés fejlesztéséről, to­vábbá az enyhülés folya­matának jövőbeli tovább­fejlesztéséről”. Harcok Dél-Libanonban Dél-Libanonban, az ún. Mardzsajun-fronton az iz­raeliek támogatását élvező jobboldali fegyveres erők pénteken nagyszabású tüz­érségi, aknavető- és gép­puskatámadást intéztek a palesztin és baloldali erők állásai ellen. A jobboldali erők akcióját az izraeli tüzérség is támogatta. A TASZSZ hírügynökség Bejrútból keltezett jelenté­se rámutat: Izrael a Dél- Libanonban végrehajtott fegyveres provokációkkal akarja aláásni az országban megkezdődött normalizáló- dási folyamatot és tovább­ra is fenn akarja tartani ezt a feszültséggócot. Az ENSZ-megfigyelők je­lentése szerint az izraeli tüzérség júliusban 27 al­kalommal lőtte Dél-Liba- non területét, izraeli repü­lőgépek pedig 13-szor ha­toltak be az ország légte­rébe.

Next

/
Thumbnails
Contents