Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-05 / 183. szám
© "Képújság 1977. augusztus 5. Szekszárdiak a rajtnál .ÉN- ' Csák Péter A verseny rangidős pilótája, 1938-ban a nagy hírű műegyetemi repülőklubban kezdett repülni. 1957-től a szekszárdi klub tagja. 1963—1977. között a klub titkára, 1967-től 1976-ig az őcsényi repülőtér parancsnoka volt. Motoros és vitorlázógéppel repült óráinak száma 1200, ezüstkoszorús pilóta, oktató. Civilben a megye kórház főmérnöke. A repülés szervezésében betöltött feladatai miatt ez idáig kevés versenyen indult, Öcsényben Cobrával rajtol. Molnár Ernő 35 éves, ezüstkoszorús pilóta, 1959-ben kezdett repülni. Hosszú ideig a veszprémi repülőklub titkára volt. Négy éve tagja a szekszárdi klubnak, repült óráinak száma: 450. Részt vett a negyedik Gemenc-bajnokságon, most Pirat típussal repül. Idén értékes időtartamot: 7 óra 50 percet repült. Veszprémből jár öcsénybe, a várpalotai Alumíniumljohóban szerszámkészítő csoportvezető. Simó Willy I Hármashatárhegyen, a műegyetemi klubban kezdett repülni 1950-ben, később a Cskalov-klub titkára, majd a jogutód Postás-klub tagja. 1970 óta repül öcsényben, jelenleg a klub edzője. Több mint 1700 repült órája van, repült típusai között számos kiváló géptípus (például: ASW, PIK—20D) szerepel. Gépészmérnök, a budaörsi repülőgép-javító üzem helyettes vezetője, berepülő pilóta. Sok versenyen értékes helyezéseket szerzett, az idei bajnokságon Cobra típussal repül. Ma megnyitó Öcsényben Gemenci vitorIázóretoülő-bajnokság nya, inkább gazdagságuk, miatt. Hosszú időt kell kalandozni az éppen húsz éves szekszárdi klub múltjában ahhoz, hogy megérteni és értékelni tudjuk jelenét. Hallgatni a történeteket a hét alapító tag úttörő munkájáról, az első hangár felépítéséről. A csöndes évekről, amikor a tagságnak repülés híján csak a munka jutott. Fura dolog elképzelni a repülést gép nélkül, de Öcsényben erre is volt példa: akadt olyan év. amikor csak a társklubok segítségével juthatott néhány felszálláshoz a tagság. Ma jó dolog benézni az őcsényi hangárba: Góbék, Cobrák, Piratok, Muchák és Esztergomok jelentik a színvonalas gépparkot, s ha nem is az a gond, hogy ki üljön a gépbe, néhány éve mindenesetre új fejezet kezdődött a klub történetében. A megváltozott körülmények között sem változott azonban az őcsényi repülőtér mozgatója: a közösségért végzett munka. Társadalmi erőből épült föl az új iroda, a szállás, s a klub tagjai a légifotózással népgazdasági- lag is kiemelkedő értékű munkát végeznek a megyében. A hétközi-hétvégi üzemnapok nagy része is munkálkodással telik. Ez nemcsak őcsényi „szokás”, reptereinken 6—8 óra munka egy-egy felszállás „ára”. Ez az a munka, amely repülőszerveinket: a Magyar Honvédelmi Szövetség Országos Központját, a MÉM Repülőgépes Szolgálatát és a MALÉV-et is a szekszárdi klub mellé állította, s ez az a munka, amely miatt az őcsényi repülők teljesítménye különleges értéket kap a társklubok tagjainak szemében is, s talán ez magyarázza az immár ötödször megrendezendő gemenci bajnokság varázsát. Ötödik éve valamennyien rendhagyó, „gemenci” időszámítás szerint élünk: az augusztusi megnyitóhoz mérjük a napok múlását. Még mi, újságírók is szabadon hagyjuk naptárunk augusztusi napjait, országjárásaink között sem feledkezve meg az őcsényi látogatásról. „OTT LESZEL Gemencen?” — kérdezte legutóbb valaki, s az igenlő válaszra nem minden él nélkül jegyezte meg: „Persze, hisz Öcsényben értenek az újságírók nyelvén.” Nem tudom, ő mit érthetett ezen, én azóta is ku- tatgatom, mi is hoz Gemenc- re bennünket. Nemcsak engem, de valamennyiünket, akik egyszer is részesei voltak a versenynek. A televízió már-már elmaradhatatlan stábját Edelényi Gáborral az élen, Szamay Icát és Csatorday Zoltánt a Képes Sporttól, vagy Gámán Gábor fotoriportert a Pajtástól és sorolhatnám. Hosszú a lista, s közülük sokan idén is itt lesznek Öcsényben. — major —■ gatnak ki — és nemcsak a látványos megnyitó vagy záróünnepségeken, de egyszerű versenynapon is — az őcsényi reptérre, s szeretnének valamit megtudni a repülésről, a versenyről. Alábbi „repülőiskolánk” nekik szeretne segítséget adni. Egy repülőverseny két hétig tart. Ez alatt kell a mezőnynek a verseny értékeléséhez szükséges négy feladatot teljesíteni, a helyi sport- bizottság és a repülésirányító szolgálat napra megadott útvonalain. A repülési feladat háromszög-, hurok-, szabadtáv- és pókhálórepülés lehet. Nálunk a háromszög- és a hurokrepülés a gyakori: előbbinél két, utóbbinál egy adott fordulópont érintésével kell az indulási helyre, itt az őcsény; repülőtérre visszaérkezni. A feladatok nagysága az időjárástól és a repülési korlátoktól függően változik: 100, 200. 300, vagy 500 kilométer lehet. Az indulás előtt a sportbizottság eligazítást tart: itt kap -tájékoztatást a mezőny az időjárásról, a repülési korlátokról, a jellegzetes tereptárgyakról. Valamennyi versenyző útvonalvázlatot készít, térképre rajzolja a feladatot. Az eligazítás után a motoros gépek megkezdik a vontatást, s a mezőny fölhúzása után tíz perccel nyit az indulási vonal. A versenyzőknek egy órán belül kell az indulási vonal, azaz a reptérre lefektetett fehér ponyva fölött maximum ezer méteren bejelentkezniök és elin- dulniok. Az útvonalon a berajzolt térkép, az iránytű, a jellegzetes terepszínek és tereptárgyak, a rádió és a pilóta fizi- kai-földrajzi-meteorológiai ismeretei segítik a repülést. Újabban nagy szerepet kapott a rádió: ma már jobbára párban vagy csapatban repülnek a versenyzők, útközben adatokat, információkat cserélve, s így a két vagy több pilóta tudásának össze- adódásából jobb eredmények születhetnek. EGY REPÜLÖVERSENY megrendezése: a verseny- és vontatógépek „összegyűjtése”, a kiszolgáló testület (gépkocsivezetők, szerelők, hangármesterek, kisegítők) toborzása, száz embernek étkezés és szállás biztosítása nemcsak egyéves előkészítő munkát, de jelentős személyi, anyagi terheket is ró a rendezőkre, Ezért is tűnt merészségnek egy őcsényi verseny gondolata, s amikor 1973-ban először felsorakozott a mezőny az őcsényi hangár előtt, egyedül talán csak a rendezők bíztak a sikerben. Arra azonban még ők sem számítottak (hogyan is számíthattak volna, hiszen nem sokkal azelőtt még „életéért” küzdött a klub), hogy ez az első, országos visszhangot keltő viadal milyen nagyszerű folyamat elindítója lesz. Most, az V. gemenci vitorlázórepülő-bajnokságra készülve a magyar repülés egyik legrangosabb versenye elé nézünk, olyan verseny elé, amelyen megtiszteltetés a részvétel, s amelynek híre túlnőtt országhatárainkon. S amikor azokat a mozgatókat keressük, amelyek a verseny ötszöri sikeres megrendezéséhez vezettek, akkor elsősorban a szekszárdi repülők munkájáról kell szólnunk, akik nagy áldozatvállalással, szorgalommal teremtették meg a versenyek feltételeit. Olyan „hátországgal” mögöttük, amelyre ezidáig nem volt a magyar repülésben példa. A Magyar Honvédelmi Szövetség Országos Központja és a MÉM Repülőgépes Szolgálat kezdettől fogva támogatja a versenyt. Példájuk nyomán lépett be a patronálok sorába a MALÉV amely a vándorkupa felajánlásával a szekszárdi klubnak a magyar repülésben végzett munkáját ismerte el. Repülő- szerveink összefogása először versenyünkön valósult meg, s méltán tartják a gemenci bajnokságot ma már az egységes magyar repülés jelképének. Egyedülálló az a segítség is, amelyet a klub és a verseny a Tolna megyei párt-, állami, gazdasági és társadalmi szervektől kap. Egy- egy verseny alkalmával érezhetjük különösen azt, hogy egész megyénk magáénak tekinti klubunkat. Az ötödik, jubileumi verseny ezúttal is a standardosztály győztesének járó Ge- menc-kupáért. illetve a szabadosztály első helyezettjét megillető MALÉV-kupáért folyik. A Gemenc-kupa sorsa az idén eldől: az öt évre kiírt vándorserleget a kétszeri győztes, vagy a rendező klub kapja meg. A bajnokságon a nevezések szerint valamennyi hazai klub képviselői indulnak. A standardosztály húsz versenyzője Fóka—C, Fóka—4, Fóka—5 és Pirat, a szabadosztály harminc pilótája pedig Jantar, Cobra, A—15, St. Cirrus, Cirrus és PIK—20D gépeken rajtol. A mezőny most is nemzetközi lesz: három finn versenyzőt várnak a rendezők. Egy repülőszakmai érdekessége is lesz a viadalnak: rajthoz áll egy PIK —20D, a finnek világbajnoki aranyérmes gépe is. Az V. gemenci vitorlázórepülő-bajnokság fővédnöke ezúttal is: Fazekas József, a MALÉV vezérigazgató-he- lvettese Megyénkben nem ritka a repülőgép látványa, maga a verseny azonban még a repüléshez szokott szemnek is különleges élmény. Ezt mutatja az is. hogy versenyről versenyre mind többen látoA versenyrepülés kelléke még a barográf, a magasságíró, amely a különböző magassági korlátok megtartását, a folyamatos repülést igazolja. A másik fontos eszköz a fényképezőgép: a fordulók megtételét ugyanis a fordulópont (kiemelkedő tárgy: templom, vasút, torony megadott koordinátájú) fényképével kell igazolni. A célba érkezést a célvonal négyszáz méter alatti átre- pülése jelenti. A versenyszám értékelése a megtett kilométerek és az átlagsebesség alapján történik, az értékelhetőség feltétele az értékelhető fordulópont-fotó és barográf-szalag. A verseny programja: Bevonulás: augusztus 4-én, 15 óráig. Ünnepélyes megnyitó: augusztus 5-án, 9 órakor. Első versenyszám: augusztus 5-én. Utolsó versenyszám: augusztus 18-án. Eredményhirdetés: augusztus 19-én, 10 órakor. Gépek hazaszállítása: augusztus 19-én. 12 órától Nem egyszerűen a környezet teszi, bár való igaz: ritka szép élmény a táj. Egy lépés és ott a gemenci erdő. lejjebb a Duna csíkja, körös-körül pedig a szemnek oly jóleső dombos tolnai vidék. Mind megannyi izgalmas látvány, dehát a repülő ember a reptér után ítél, s így nézve „ül” igazán a fenti megállapítás. S hogy mi teszi Öcsény varázsát? — nehéz lenne megmondani. Nem is az okok hiáSorrendben az ötödik
