Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-05 / 183. szám

1977. augusztus 5. Í^PÜJSÁG 3 Ne vitassuk ®L-,h°zzll ________________ értők jogát a nemes izgalomra, az oltha- tatlan kíváncsiságra, amit a technika friss eredményeit megtestesítő tárgyi alkotások iránt tanúsítanak. Egy-egy gép, berendezés ma valóban teljesíthet annyit, mint ko­rábban üzemépületet meg­töltő ember és eszköz, elektronikus vezérlése segít­ségével olyan műveleti uta­sításokat hajthat végre auto­matikusan, amilyeneket ré­gebben fél óráig magyarázott a képzett szakmunkásnak is a művezető vagy a technoló­gus. Szokás a technika cso­dáiról beszélni, ám a szak­emberek számára nem lehet­nek csodák. Mégis, némely esetben azt tapasztalhatjuk, egy-egy tetszetős holmi szin­te megbűvöli jövendő tulaj­donosait, s már csak odahaza, az üzemben derül ki, a cso­damasina nem képes csodák­ra. A nemzetközi munkameg­osztás fokozódásával folya­matosan növekszik a külföldi eredetű technika aránya nép­gazdaságunkban. Gondoljunk csak a gabonabetakarító és más kombájnokra, a teher­gépkocsikra, szerszámgépek­re, vegyipari berendezésekre, hiszen egy-egy nagyberuhá­záson sok esetben tíz, tizenöt ország képviselteti különbö­ző cégekkel magát. A hetve­nes évek első felében az ösz- szesen beruházott gépek, be­rendezések kereken ötven százaléka külföldön készült. (Ennek 56 százaléka szocia­lista, 44 százaléka fejlett tő­kés országokból származott). A második ötéves terv idején. 1960 és 1965 között a külföldi eszközök aránya még alig haladta meg a negyven szá­zalékot, tavaly viszont már 55 százalékot ért el. A számok összevetése nem hagy kétsé­get afelől, tartós folyamatról van szó, a nemzetközi mun­kamegosztás érvényesülésé­ről. Aminek persze ésszerű arányait, kereteit, a kiadott pénz fejében megszerzett technika milyenségét, ideha­za kell felelősséggel eldönte­ni. Természetes követelmé­nyek ezek, elsőként az ipar­ban, hiszen tavaly minden beruházási száz forintból harminckilencet az ipar köl­tött el. azaz a 150 milliárd- ból 58,5-et. Jelzi ez a része­sedés, miért van meghatáro­zó ereje, mi és hogyan tör­ténik az ipari beruházások­nál. Az arányok egyébként is sokat mondóak. A szocialista szektor tavalyi, összesen 150 milliárd forint értékű beru­házásaiból 66 milliárdot az építés, 73 milliárdot viszont a gép-, berendezésvásárlás kö­vetelt, azaz 1976-ban is, meg 1975-ben is, megfordult a ko­rábbi arány, az építéssel szemben a gépbeszerzés ruk­kolt az első helyre. Ez egész­séges, kívánatos, sokáig szor­galmazott folyamat, nem mértéke csökkentéséről, ha­nem Összetétele ésszerűbb alakításáról van szó. Sajnálatosan gazdag példa­tárunkba belemarkolva, va­jon ésszerűnek nevezhető-e olyasfajta építőanyagipari csodagépek beszerzése, amik ugyan nagyon szépek, de még egyetlen műszakban sem ér­ték el — két év alatt! — a várt, ígért teljesítményt? Igaz, a gyártót a nemzetközi bíróság kártérítésre kötelezte, ám a népgazdaságnak ter­mékre, gazdaságosan előál­lított árura, s nem kártérítési pénzre van szüksége. Folytat­hatjuk a több millió dollá­rért vásárolt vegyipari beren­dezéssel, amit több ember ja­vít, mint amennyi kezel, s perelni sincs kit, mivel a szállító csődbe jutott... Ott vannak azután a kivagyiság­ból vett de napi fél műszak­ban használt csodagépek, az­után azök, melyek tizennyolc hónapig ládákban a gyárud­varon álltak, s úgy telt el ga­ranciális idejük, hogy a víz­hatlan csomagolást tépték le mindössze a ládahegyről, ez volt az „üzemszerű próba”! Ne röstelljük leírni, bár szégyellnivalóan konyhai böl­csesség: a gépvásárlás szak­ma! Érteni kell hozzá, tudni minden csínját-bínját még azt is — igen, azt is — mi­lyen anyagokkal, miféle technológiai környezetben, mennyire képzett kezelőkkel kívánják működtetni a gépet. Ismerni szükséges a válasz­tékot — s nem egyetlen cé­get, hanem cégek sorát épp­úgy, mint a már működő, ún. reférenciaberendezések jel­lemzőit. Szó sincs arról, hogy hiányoznának idehaza a kel­lő felkészültségű szakembe­rek. Csak olykor nem ők bo­nyolítják le az üzletkötéseket, vagy nem kérik közreműkö­désüket, máskor meg úgy, hogy nem figyelnék a vevő kikötéseire, avagy a vásárló- nem ad pontos információt, mire van szüksége. Sokféle, aprónak tűnő __________1 mulasztás kö­vetkezményeként elillan a csoda, marad a kiábrándulás. Egy valamire azért jó: ta­nulni, okulni belőle, s a le­vont következtetésekhez iga­zítani — személyeknél is, szervezeteknél is, tárgyi fel­tételeknél úgyszintén — a cselekedeteket. VERESS TAMÁS Mecseki szikfák Szekszárdon Gránit bányászok hatosról Pécsváraddal szemben kell egy mel­lékútvonalra hajtani. OHM Csodálatosan szép a kornyék. Mindkét oldalon dombok és erdők. Néhány kilométer után egy sínpárt keresztezve jut a látogató az erdősmecskei kőbányába. A kapuban hatalmas gépkocsik­kal lehet találkozni, melyek szállítják a Ijegy kincsét, a gránitot. A legapróbb dara­bok útalapba kerülnek, a na­gyobbakat pedig vízépítési célra, gátak és egyéb, a me­derbe kerülő létesítmények építésére használják. A grá­nit ugyanis nagyon nehéz, a víz nem tudja elmozdítani. Egészen pontosan ebből a gránitból egy köbméter hu­szonhét mázsa. Nincsenek benne hajszálrepedések, eb­ből következően nem veszi be a vizet, és ami ennek újabb következménye, nem fagy szét, ugyanakkor rugal­mas, nem törik. Olvasóink előtt már ismeretes, hogy Szekszárdon, a művelődési ház melletti téren nemsokára áll majd Prometheus szobra, Varga Imre alkotása. Anyaga krómacél, körülötte pedig hatalmas sziklák lesznek. Mégpedig ebből a bányából. Néhány darab (harminc­negyven mázsa) már „elké­szült”, de lesznek ezeknél na­gyobbak is, amelyeket majd csak a jövő évben tudnak lerobbantani. Mélyen vannak, utat kell még építeni a szál­lításhoz. A bányáról még annyit: 1914-ben kezdték itt a követ bányászni és ez tar­tott egészen 1929-ig. Ekkor abbahagyták a bányászatot. Csak a háború után, ponto­sabban 1951-ben indult meg újra a fejtés, de azóta folya­matosan tart. Harmincöt fi­zikai dolgozó, hatalmas gé­pek és nem éppen kis meny- nyiségű lőszer itt a munka­Ezek a kövek már Szekszárdra kerülnek Peischer Jakab bányamester erő. Naponta és folyamato­san, télen és nyáron megsza­kítás nélkül dolgoznak. A bányamester szerint nem ad­ja magát könnyen a hegy. Ha egy mázsás darabot akar­nak kétfelé vágni, még ahhoz is lőszer kell. olyan kemény, ellenáll minden külső erőnek Kép, szöveg: Bakó Jenő' Figyelembe kell azonban venni, hogy ezeknek a csa­ládi házaknak a terveit vagy a helyi kisiparosok készítik, Vagy egy házra való doku­mentációja van a szomszéd­nak és azt el lehet kérni. És ezeket olyan személyek bí­rálják el, engedélyezik fel­építeni, akik maguk is hasonló épületeket terveznek — másolnak. Az építésenge­délyezési eljárás is egysze­rűbb minden olyan típusú épületre, amelyből már ko­rábban is építettek az adott településen. Sokszor hírül adta a sajtó, hogy az Építési Tájékoztatási Központ külön­böző versenypályázatok út­ján mintegy 140 családi ház­ra dolgoztatott ki típustervet, amely fillérekért az építők rendelkezésére áll, mégpe­dig az építési engedélyhez előírt tartalommal. Igaz, építészberkékben vitatkoz­nak e tervek használhatósá­gáról, ám annyi bizonyos, hogy e tervek felihasználása a jelenlegi falusi utcaképnél szebb, esztétikusabb, anyag- takarékosabb házak felépíté­séhez nyújtson lehetőséget. E 140 típusterv alapján azon­ban eddig csak nagyon kevés épület valósult meg. Visszatérve a műszaki ter­vekben előírt anyagok be­szerzésére, az idén már 63 százalékkal több anyag vár­ta a vásárlókat a telepeken, mint egy évvel korábban. A kereskedőik jól becsülték fel a várható keresletet, mert már februárban 35 százalék­kal több falazóanyagot, 9 szá­zalékkal több csempét, 25 százalékkal több padlóbur­koló kőlapot, 14 százalékkal több parkettát vásároltak a magánépíttetők, mint az elő­ző év hasonló időszakában. Viszont hiánycikk volt a kü­lönféle fűrészáru, a kőpor és burkolóanyag. * Aki most akarja lakásépí­tését megkezdeni, jobb ha nem is keres erre kivitele­zőt, hiszen csak idejét vesz­tegetné. Feltehetően az épí­teni szándékozók egy részé­nek megvan a kivitelezője, amelyről esetleg már évekkel ezelőtt gondoskodott, vagy pedig — s ez a többség — há­zilagos kivitelezésre vállal­kozik, tehát a családtagok­kal, a barátokkal, az ismerő­sökkel együtt, kisiparosok irányításával szándékoznak a lakást, a házat felépíteni. Ar­ról sem szabad hallgatni, hogy sok helyütt szabálytala­nul „fekete munkaerőt” al­kalmaznak, kiemelt bérrel. Mivel ez utóbbi, főképp a városi társasház-építkezések- nél eléggé gyakori, érdemes erre néhány szót vesztegetni. A „fekete munkaerő” hétköz­ben a legtöbb esetben az ál­lami, szövetkezeti építőipar­ban dolgozik, és szabad idejét áldozza fel a külön kereset reményében. Az építőipari vezetők sokat panaszkodnak erre, hiszen hétfőn az a mun­kás, aki átdolgozta a hét végét, fáradtan, kimerültén érkezik munkahelyére és ott az elvárható teljesítményt nem tudja nyújtani. Az állami, szövetkezeti épí­tőiparban dolgozó szakmun­kások azonban kérhetnek és kaphatnak engedélyt a mun­kaadótól arra, hogy egy-egy házilagos kivitelezésben épü­lő társasházat, családi házat az ő művezetésükkel építse­nek. Aki ilyen engedéllyel rendelkezik, az nem számít „fekete munkaerőnek”, ám az építtetőknek az illetőt be kell jelenteni az sZTK-nál, és já­rulékot kell utána fizetniük. Ezt az építtetők sokszor el­mulasztják, s ennek akár az SZTK-, tanácsi ellenőrzéskor, akár az esetleges balesetnél, betegségnél komoly következ­ményei lehetnek. Olyan vál­lalkozásról viszont nincs tu­domásunk. hogy a városi és a községi családi házakat „fekete munkaerők” építik fel. A gond természetesen az, hogy az állami, szövetkezeti, tanácsi építőipar jelenleg még nem képes arra, hogy évente 80—90 ezer lakást fel­építsen az országban. Az éves lakásépítési tervet is úgy állítják össze a szakem­berek, hogy eleve feltétele­zik: több tízezer lakást a la­kosság saját munkájával há­zilagosan épít. A hivatásos és nem hivatásos kivitelezők kö­zötti átmenetet egy új forma képviseli: a félkészház-épí- tés. Több Tolna megyei épí­tőipari szövetkezet alkalmaz­za ezt a lakosság által ked­velt kivitelezési módot. Voltaképpen nem is új ez az építési forma, hiszen az ország különböző tájain már sok éve próbálgatják, de mind a mai napig nem vált (vagy nem válhatott?) töme­ges akcióvá. A félkészház­építési formában a leendő tulajdonosok, vállalkozók el­végzik az alapozást és a fa­lazást. a szak- és szerelőipari munkákat, a vakolást pedig az építtető maga fejezi be. A közbülső munkafolyamato­kat, a szerkezetépítést hivatá­sos kivitelező végzi, ezzel biztosítva van az épület sta­tikai szilárdsága és kihasz­nálható az olykor bőségesnek mondható magasépítési (fő­képp Dázgyári) kapacitás. Általában a kivitelezők, a nagyobb vállalatok, húzódoz­nak a lakásépítés e formájá­tól. Ez igaz mind az egész, mind a félkész házak előállí­tására. A magán megrende­lésre történő lakásépítést pe­dig különösen nem szeretik a kivitelezők. A leendő lakás- tulajdonos, illetve annak kép­viselője a beruházó ugyanis szigorúan ellenőrzi a minő­séget, reklamál, rendbeho­zatja a hibákat. Egy új jog­szabály még tovább bővítette a megrendelők védettségi kö­rét, ugyanis bevezették a hiánypótlási kötbért. Ez azt jelenti, hogy az átadás után észlelt minőségi hibákat a kivitelező köteles egy hóna­pon belül felülvizsgálni és ki­javítani. Amennyiben ennek nem tesz eleget, kötbért kö­teles fizetni, amely a lakás költségvetési összegének 2—8 százalékát is elérheti. Tehát egy 4—500 ezer forintos la­kásnál — háznál — 32—40 ezer forintot is visszafizethet a kivitelező az építtetőnek. Helyes ez az intézkedés, még akkor is, ha nem teszi „kí­vánatossá” a lakásépítést a kivitelezők számára. Mennyibe is kerül egy la­kás ? A legnehezebb ezt meg­mondani a kalákában épülő családi házakra, hiszen Utó- kalkulált adat sem áll ren­delkezésre. Pénzügyi szervek is csak megközelítő összegek­ből számolnak vissza, ehhez illesztették az OTP-kölcsön mértékét és a vállalatok is az ilyen típusú házakat vi­szonylag kis összeggel támo­gatják. A családi ház építé­sén belül új, szívesen alkal­mazott forma a lánc-, sor- átrium-házas beépítés, amely — egyesítve a hagyományos és az új előnyeit —, ezek te­rületfelhasználási szempont­ból kedvezők. Kezdetben az ilyen beépí­tési formát nem fogadták el az illetékesek telepszerű épí­tésnek — Dombóvárott pél­dául— (tehát az érdekeltek nem kaptak rá szociálpoliti­kai kedvezményt és a hagyo­mányos családi háznál ked­vezményesebb hitelt), ám múlt év elejétől erre meg­emelt hitelt kaphatnak az érdekeltek. Érdemes felhív­ni arra is a figyelmet, hogy a munkások családi házainak építését i« különleges pénz­ügyi könnyítések segítik. összefoglalva: ebben az ötéves tervidőszakban is az ország lakásépítésén belül,ki­emelt feladat a tervezett 280 ezer magánerőből építendő lakás megteremtésének tá­mogatása. A különböző pénz­ügyi, jogi, igazgatási rendel­kezések mind e célt szolgál­ják, hiszen az állam nem vál­lalja és nem vállalhatja ma­gára az ország összes arra jogosultjánák lakással való ellátását. Az öntevékenység bátorítása, segítése tehát e területen egyaránt érdeke az egyénnek és a társadalom­nak. — BM — Pj — (Vége) . Sok tízmillió forintba kerül a lakótelepek közművesítése. A képűnkön látható víztározó, nyomásfokozó a szekszár­di Bakta-lakótelep ellátására épült. ; Csoáa0p,

Next

/
Thumbnails
Contents