Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-04 / 182. szám
e Í^pújság 1977. augusztus 4. Atlétika Kaposvárott rendezték a területi ifjúsági összetett bajnokságot, ötpróbában az 1960-ban születettek versenyét K. Balogh Zsuzsa (Sz. Dózsa) nyerte 3014 ponttal. Schwébl Mária az 1959-ben született versenyzők kategóriájában 2931 ponttal a 4. helyen végzett. Csapatversenyben a Szekszárdi Dózsa a 2. helyen végzett a PMSC mögött. * Gazdag Zsuzsa az IBV válogatottban szerepel. A hét végén a Csehszlovákia elleni ifjúsági viadalon vett részt, jó sorozatot ért el gerellyel, legjobb eredménye 44,50 méter. Az ifjúsági barátságversenyen Szófiában dobószámokban két vidéki versenyző, Kripli (Bakony Vegyész) és Gazdag (Szekszárdi Dózsa) vesz részt az igen rangos nemzetközi versenyen. A jugoszláviai Mariborban folyó 9. tenisz Európa-baj- nokság második fordulójából csak egy magyar játékos eredményéről érkezett jelentés: Szőke 7:5. 64 arányban győzött a török özgenel ellen. * Várnában megkezdődött a várnai nyár elnevezésű nemzetközi női röplabdatorna, amelyet idén kilencedik alkalommal rendeznek. Az első napon tartották a Magyarország—Egyesült Államok mérkőzést. Sajnos a magyar lányok jó kezdés után végül 3:1 (—7 14, 13, 3) arányú vereséget szenvedtek. * Befejeződött a nemzetközi vízilabdatorna a Szovjetunió fővárosában. A végső sorrend: 1. Szovjetunió 9 pont, 2. Jugoszlávia 7, 3. Kuba 6. * Alapos zökkenőkkel zajlott le Pekingben az „előbb a barátság, azután az eredmény” címmel létrehozott nemzetközi labdarúgótorna, amelyen három kínai együttes mellett Marokkó, Zaire, Irán és a Koreai NDK együttese szerepelt! A meghívásokból már kitűnik. hogy a kínaiak olyan mérkőzéssorozatot kívántak létrehozni, amelyben ők voltak a fő esélyesek, elsősorban a hazai körülményeket figyelembe véve, s ebben tá- - mogatást kaptak a kínai játékvezetőktől is — pedig előzőleg azt ígérték, hogy a bíráskodás tekintetében nem lesz semmi hiba. Aztán több is akadt. így például a Kínai NK—Marokkó mérkőzés végül is verekedéssé fajult, az ^afrikaiak rátámadtak a sze- üjntük igazságtalan kínai bí- i$ra, a hazaiak pedig meg akarták védeni honfitársukét... Voltak még egyéb incidensek is, a végkövetkeztetés pedig az, hogy csak a jelszó maradt „sértetlen” a barátság nem... Három érem Vichyből Balogh és Bolyári sikere az Európa-bajnokságon Atlétika: a sportok abc-je és az atlétika abc-je Beszélgetés Mindszenty János szakfelügyelővel Hétfőn délután landolt a Ferihegyi repülőtéren a párizsi járat gépe, amellyel a XX. ifjúsági és serdülő asztalitenisz Európa-bajnokságon szerepelt tizenkét magyar versenyző is utazott. Kéthetes távoliét után, sikeres helytállással a tarsolyukban érkeztek haza. Dr. Lakatos György, a Magyar Asztalitenisz Szövetség elnöke és Bérezik Zoltán, a válogatott vezetőedzője üdvözölte elsőnek az egy arany-, egy ezüst- és négy bronzérmet szerzett fiatalokat. A fogadáson virágcsokorral kezükben, természetesen ott voltak a családtagok, apukák és anyukák is. A Tolnai VL két kitűnő asztaliteniszezőjét Merkl Antal szakosztályvezető és Bol- vári József köszöntötte. Örömük, büszkeségük jogosságához nem férhetett kétség: Balogh Ilona az ifjúsági csapatban arany-, Bolvári Ildikó pedig a serdülők egyéni és csapatversenyében két bronzérmet szerzett. A repülőtéren a MOATSZ elnöke külön is gratulált a tolnaiak eredményes szerepléséhez. A francia fürdővárosban, Vichyben rendezték meg július 23—31. között a XX. ifjúsági és serdülő asztalitenisz Európa-bajnokságot. A Pierre Coulon sportcsarnokban 28 ország mintegy háromszáz versenyzője szerepelt. A magyar színeket képviselő együttes legnagyobb sikerét a Balogh, Bogyó, Oláh, Szabó összeállítású ifjúsági leánycsapat aratta, Európa-bajno- ki első helyezésével. Az elődöntőben a Szovjetunió csapata ellen 3:0, a döntőben Svédország együttese ellen 3:1 arányban nyert a magyar csapat. Az 1977. évi magyar ifjúsági egyéni és páros bajnok, a 17 éves Balogh Ilona Eb-aranya nagyszerű fegyvertény. A serdülő korosztályú, 13 éves Bolvári Ildikó a négy magyar brozérem közül egymaga kettőt szerzett. A csapatversenyek során Urbán- nal az oldalán az A csoportban sorra győzték le ellenfeleiket, csupán Románia csapatától szenvedtek 3:2-es vereséget. Az egyéni küzdelmekben is remekül szerepelt Ildikó. Az elődöntőben a szovjet Antonyan ellen szoros küzdelemben szenvedett vereséget. A két tolnai versenyző Eb szereplésének eredménylistájához tartozik továbbá, hogy Balogh az ifjúságiak egyéni versenyében a legjobb nyolc közé jutásért sorra került mérkőzésen az első helyen kiemelt szovjet Popovától, míg a Balogh— Bolvári ifjúsági páros a legjobb nyolc között Svédország párosától szenvedett egyaránt 2:0-ás vereséget. Egy nappal a versenyzők hazaérkezése után Tolnán kerestük meg az Eb főszereplőit, az egyesület vezetőit, hogy közösen vonjuk meg a kéthetes szereplés mérlegét. A kétszeres bronzérmes Bolvári Ildikó mosolyogva idézte fel a számára nagyon kedves városban, Vichyben átélt versenyizgalmakat. — Harmadik alkalommal szerepeltem Európa-bajnokságon. Az előző kettőn legjobb eredményemet az 1975. évi zágrábi csapatbajnoki 3. helyezés számított. Ekkor sikerült legyőznöm első alkalommal a későbbi kétszeres Eb-győztes jugoszláv Perku- csint Franciaországban kétszer állhattam fel eredmény- hirdetéskor a dobogóra. Legnehezebb mérkőzésemet az egyéni verseny elődöntőjében a szovjet Antonyan ellen vívtam. Ismertem ellenfelemet, 1976-ban Bécsben sikerült legyőznöm, de ezúttal ő volt jobb. Antonyan egyéhként amelyik számban elindult, ott mindent megnyert és végül négy aranyéremmel utazott haza Vichyből. Rendkívül sok élményben volt részünk az Eb-színhelyén, a verseny szünnapján tett közös kiránduláson és Párizsban is. Jövőre Barcelonába rendezik a fiatalok Európa- bajnokságát, ahol én még mindig a serdülők között indulhatok. Nagyon készülök erre a versenyre és remélem, hogy sikerülni fog még eredményesebben szerepelni. Az aranyérem tulajdonosával, Balogh Ilonával ezúttal nem sikerült találkoznunk. Mint Sáth Sándor, vezető edző elmondotta: Balogh a repülőtérről egyenes szüleihez, Vésztőre utazott. Az elmúlt év 'karácsonya óta a sok verseny, s a rendszeres felkészülés nem tette lehetővé számára a szülők meglátogatását. Ezúttal is csak egyhetes szabadságot engedélyeztek számára, miután augusztus 15- től Tatán, a magyar felnőttválogatott keret tagjaival megkezdi a felkészülést. Merkl Antal szakosztályvezető az eredeti célkitűzés maradéktalan végrehajtásának örült a leginkább. — Lányainkat azzal a célkitűzéssel indítottuk útjukra, hogy Vichyben egyéniben vagy csapatban érmes helyezést szerezzenek. A szakosztályvezetés elvárásának maximálisan eleget tettek. Az Eb-n szerzett érmeik az egyesületünkben folyó munka minőségét is fémjelzik. A siker mögött rendkívül céltudatos edzésmunka van. Sáth Sándor és Ébefhardt János edzők áldozatkéz, fáradtságos tevékenysége ezen a rangos versenyen is kamatozott. Balogh és Bolvári tehetésgük mellett nagyszerű emberi tulajdonságokkal is rendelkeznek. Szeretnék köszönetét mondani a Bolvári családnak azért a sokoldalú támogatásért, amellyel nagy mértékben elősegítették a „két gyerek” zavartalan felkészülését. Sáth Sándor vezető edző az indulástól eltelt évek eredményeinek felelevenítésével kezdte nyilatkozatát: — Amikor 1972-ben megalakítottuk az asztaliteniszszakosztályt. bizony nem gondoltuk, hogy a Tolnai VL öt évvel később a sportág egyik vidéki bázisává válik. Az előző ifjúsági és serdülő Eu- rópa-bajnokságokat tekintve vidéki versenyző csak elvétve harcolta ki a magyar csapatba kerülés jogát. Bolvári immár harmadik. Balogh pedig második alkalommal szerepelt a kontinensen legjobbjaink küzdelemsorozatán. Fejlődésüket a franciaországi eredmények is igazolják. Sikeres heytállásuk nagy örömömre szolgált, annál is inkább, mert mindketten rászolgáltak a MOATSZ szakvezetőinek válogatási bizalmára. Bolvári korcsoportjában szerepelt, s az őt ezúttal megelőző két versenyző jövőre már az ifjúságiak között indul, így a következő Eb-n Ildikó léphet elő a serdülőranglista élére. Szakosztályunk számára külön is örvendetes, hogy közvetlen utánpótlásunkat is olyan versenyzők alkotják, akik közül megítélésem szerint a közeljövőben ketten-hárman joggal pályázzák meg a válogatott keret tagságát. Toronyi István, a nagyközségi tanács és a Vörös Lobogó sportkör elnöke a következőket mondotta: — Az egész község lakossága izgatottan várta nap mint nap az Európa-bajnokságról érkező híreket. Az elért eredmények még azokat is lázba hozták, akik korábban az asztalitenisz sport iránt közömbösek voltak. Rendkívül büszkék vagyunk sportolóink eredményeire. A franciaországi Eb-n elért sikeres szereplés folytatását várjuk versenyzőinktől. Az egyesület elsődleges célkitűzése, hogy az NB I-es szakosztály működését fokozott mértékben segítse. A megnövekedett feladatok feltétlenül nagyobb anyagi kiadásokkal járnak, ami fokozott felelősséget ró a sportkör ' vezetőire. Jelentős anyagi támogatást kaptunk eddig a megyei tanácstól és a sporthivataltól. Szakosztályunk életét és tevékenységét, ezen belül válogatott versenyzőink eredményeit velünk együtt figyelemmel kísérik a megye politikai és gazdasági vezetői is. A két fiatal tolnai asztaliteniszező várakozáson felüli szereplése megyénk nagy sportsikere. Tolna megyei sportolónak az elmúlt negyedszázad során ritkán adatott meg az Eb-n érmes helyezést szerezni. Utoljára 1963-ban Kálmán János a moszkvai, majd 1969-ben Orbán László a bukaresti ökölvívó Európa-bajnokságról tért haza bronz-, illetve aranyérem birtokában. Éppen ezért osztjuk véleményünket Toronyi István elnökkel: mi is büszkék vagyunk a tolnai versenyzőkre. FEKETE LÁSZLÓ Németh Miklós, a világ legjobb gerelyhajítója, a sportág első számú magyar büszkesége. De hol vannak hozzá hasonló tudású atléták? Egy kezünkön megszámolhatjuk azokat a magyarokat, akik ebben a fontos sportágban elérik a világszintet: a távolugró Er- délyiné Szabó Ildikó, a kö- zéptávfutó Zemen János, a gerelyhajító Paragi Ferenc és Boros Sándor. Szépíteni nem lehet a helyzetet, nem is érdemes, hiszen az atlétika éppen azért népszerű, mert az óra és a mérőszalag pontosan jelzi a teljesítményt. Szóvirágok, érvek és mentségek nem segítenek, csak az eddiginél sokkal jobb eredmények juttatják előbbre a magyarokat az egyes számok nemzetközi rangsorában. A szakemberek már korábban felismerték, hogy a hazai atlétikát tervszerű munkával kell kilendíteni a kátyúból. Idézzünk az OTSH 1974- es állásfoglalásából: „Az atlétika elterjedése és színvonala az egész testnevelés és sport állapotának és további fejlődésének meghatározója, nemzeti test- és sportkultúránk színvonalának fontos befolyásoló tényezője. Az atlétika fejlesztését kiemelkedő értékei, az ifjúság testi nevelésében, a sportágak utánpótlás-nevelésének biztosításában és a magyar sport nemzetközi tekintélyének növelésében betöltendő szerepe miatt ifjúság- és társadalompolitikai kérdésnek kell tekinteni.” Immár három esztendő telt el az állásfoglalás óta. Mindszenti János szakfelügyelővel a sportág változásairól, fejlődéséről beszélgettünk. — Mit jeleznek a számok? — Először a sportág alapjait kívántuk szélesíteni. Az általános iskolákban sok futóversenyt rendeztek, egyre több szülő és pedagógus ismeri fel, hogy a fiatalok számára nemcsak előnyös, hanem elengedhetetlenül szükséges az atlétikus mozgás elsajátítása. Több helyen rendszeresen rendeznek tömegversenyeket, így azután megnőtt azoknak a száma, akik alkalomszerűen a mezőre vagy a pályára léptek. 1974-ben 40 000, 1975- ben 160 000 és 1976-ban pedig 200 000 résztvevője volt ezeknek a tömegversenyeknek. Emelkedett az igazolt atléták száma is: 1974- ben 10 000, 1975-ben 21013, és 1976-ban 28 746. Szélesedtek tehát az alapok, de ezzel nem lehetünk elégedettek, mert korántsem használtunk ki minden feltáratlan lehetőséget. — És a szakosztályok? — Szeretnénk megszüntetni az országban a „fehér foltokat”, vagyis csökkenteni akarjuk azoknak a településeknek, iskoláknak a számát, ahol nincs atlétikai szakosztály. 1974-ben 172 sportegyesületi szakosztály működött, 1975-ben 176, 1976- ban 221. Növekedett a diáksportköri szakosztályok száma is, 1975-ben 342 volt, tavaly viszont 392. Több a szakemberünk: 1974-ben 60, 1975- ben 92, 1976-ban 105 főfoglalkozású edző tevékenykedett. — Hogyan viszonylik egymáshoz a főváros és a vidék atlétikája? — Kezdjük azzal, ahol a vidék vezet: a serdülő és az ifjúsági vonal. Itt a vidékiek jobban állnak, ezt mutatja az is, hogy az utánpótlás- és az ifjúsági válogatottban többen vannak, mint a fővárosiak. Ez biztató: a múlttal ellentétben, nemcsak Budapestre támaszkodhat a magyar atlétika, hanem most már az ország egyre több tájára, megyéjére. — Jelenleg tehát még nem ez a helyzet? — Még nem. Nézzük csak meg az Európa Kupa-versenyen pályára lépő magyar válogatottat. A 24 férfi versenyző közül 8 a vidéki, a nőknél jobb az arány, itt 15 közül 9 nem fővárosi. Ha a jelenlegi ifjúságiak felnőnek, akkor nyilvánvalóan jobb lesz a helyzet. Jelenleg már néhány nagyon erős vidéki bázisa van az atlétikának: Nyíregyháza, Pécs és Diósgyőr, mindhárom városnak „A” kategóriás szakosztálya van. — Milyen helyet foglalnak el ezek az „A” kategóriás szakosztályok rangsorában? — Ez a. sorrend a pályán elért eredmények alapján: 1. Bp. Honvéd, 2. Újpesti Dózsa. 3. Vasas, 4. Pécsi MSC, 5. Nyíregyházi VSC, 6. Diósgyőri VTK, 7. Bp( Spartacus. Megjegyzem, hogy a szakosztályok rangsorolása a MASZ értékelgr si rendje szerint, a különböző korosztályok országos bajnokságain és a minősített atléták száma alapján szerezhető pontok alapján történt. Nincs „A” kategóriás szakosztálya Debrecennek, Zalaegerszegnek. Győrnek. Szolnoknak és Dunaújvárosnak, de itt is fejlődik az atlétika. Érdemes elidőzni a megyei atlétikai szövetségek helyzetéiig^ Rangsorolásunk szerint Borsod-Abaúj-Zemplén az első, Baranya a második, Fejér a harmadik, Csongrád a negyedik, Szolnok az ötödik, Szabolcs-Szatmár a hatodik... A további sorrend: Győr-Sopron, Hajdú-Bihar, Pest, Veszprém, Bács-Kis- kun, Zala, Nógrád, Békés, Tolna, Vas, Heves és Somogy. — Mit tart a legörven- detesebbnek a vidéki atlétikai életben? — Megszűnt a legjobbak feláramlása Budapestre, mert ahol élnek, ott is van megfelelő edzési lehetőségük, van megfelelő pálya és jól képzett szakember. Nyíregyházán és Veszprémben például műanyag borítású futó-, illetve ugróhelyet létesítettek. A példát más városok is követik. — Hogyan lehet meggyorsítani az atlétika fejlődését? — Minél több fiatallal kell megismertetni és megszerettetni ezt a fontos sportágat. Jó lenne és reméljük, hogy a következő iskolaévtől már így is lesz: minden általános iskolás 11 —12 éves gyerek részt vesz olyan versenyrendszerben, amelyben kiderül, van-e tehetségük az atlétika valamely ágához. A legjobbak jövőre a Népstadionban, az országos döntőben mérik össze tudásukat. egyszerre a felnőttek Népszava-kupa versenyével. Ez a körülmény feltehetően ösztönzi a fiatalokat. Lényeges az is, hogy a szakemberek figyeljék az Edzett ifjúságért tömegsportmozgalom versenyeit és az ezen feltűnő tehetségekkel foglalkozzanak, erősítsék velük a szakosztályokat. Sok függ az iskoláktól is, ezt nem lehet elégszer hangoztatni. Mindenütt meg kell szervezni a tanórán kívüli atlétikai tevékenységet, ezért az eddigieknél többet tehetnek a megyei tanácsok művelődési osztályai. Eddig a beszélgetés a szakfelügyelővel. Nem kétséges, a közös cél az, hogy viszonylag rövid idő alatt minél több magyar versenyző kerüljön a nemzetközi élvonalba. Ne csak négy-öt klasszis legyen, mint most, hanem legalább kétszer ennyi. MOLNÁR KÁROLY Bolvári Ildikó és Balogh Ilona az Eb-re történő elutazás előtt. A verseny után még boldogabban mosolyogtak...
