Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-30 / 203. szám
^PÚJSÁG 1977. augusztus 30. Mozi Nem egy világhírű film- szakember egyetért abban, hogy a jövő útja a szerzői fiinj. Az, amikor a rendező maga írja, rendezi, sőt — erre is van példa — a főszerepét játssza filmjében. A velük szemben álló, kollektív munkára szavazóknak is népes tábora van. A kérdést eldönteni nem feladatunk, viszont tény, hogy Alberto Bevilacqua legutóbbi filmje, a Nézd a bohócot az előbbiek táborában nyom jelentős mértékben a mérleg serpenyőjén. Bevilacqua maga írta, rendezte a filmet. Persze a sikert így sem lehet egyértelműen neki elkönyvelni, hiszen a három főszereplő színész személyében méltó segítőtársaikra talált. Közülük talán a legkiemelkedőbb alakítást Nino Manfredi nyújtotta1. Az ő szánalmas zenésze, a gazdagok pénzével szemben csak a bohócálarc mögé bújva, igaz érzelmeit eltitkolva harcolni tudó humanista. Fel kell néznünk rá, mert a mozinézőt nem téveszti meg az álarc. Látja mögötte a szenvedő, de a célért önmagán uralkodni tudó embert. Mennyit ér pénzben kifejezve egy feleség és két gyerek? A gazdagok világa, a „Ras” háztartása: szeretői, üzlettársai, hívei ég talp- nyalói erre várják a választ. Közülük a két ellenfél a Ras és Marcello, a „vándormuzsikus” tudja csak, hogy sokkal többről van szó. Egy élet értelme, tíz év munkája, a kitartó akarással felépített családi harmónia a tét. így csak az értetlenül bámulok csodálkoznak a pénzcsekken az egyes szám után felsorakozó megszámlálhatatlan nullán. A nulla, a névtelen senki, a csak érzelmeivel, a szeretettel harcolni tudó művész legyőzi az eddig pénzével mindent elérő Rast. Költőien szép film a Nézd a bohócot. A művészet az emberi humánum győzelmét hirdeti az üzleti érdekek, a pénz világa felett. A szánalmas bohóc, a vándorzenész, akit a nézők is kinevetnek, egyre nagyobbra nő. Addig, amíg felülemelkedve ellenfelein, nekünk is fel kell néznünk rá. Győzelme után vele ujjongunk, amikor egy gyönyörű parkban a kórusnak a szeretet énekét vezényli: „Ébredjetek alvó szívek, a szeretet istene hív benneteket !” TAMÁSI JÁNOS Kővetkező heti fllmjegyzetünket a Fel a tejjel című film felújításáról írjuk P. P. Vlagyimirov: Kína különleges körzete Gazdagodott a politikai és hadtörténeti irodalom, ugyanis Vlagyimirovnak a Kossuth és az uzsgorodi Kárpáti Kiadó közös gondozásában megjelent testes könyve mindkettőhöz tartozik. A szerző a Komintern megbízottjaként, majd a TASZSZ tudósítójaként 1942 és 1945 között éveket töltött Kínának abban a részében, ahová a Kínai Kommunista Párt hadserege a hceszú menetelés után eljutott. Közelről ismerte Mao Ce-tungot, Csou En-lajt, Liú Sao-csit és az akkor még igen kacér és csinos Csiao-Csinget is. Páratlan élményanyag, melyet jóval a szerző halála után, naplójegyzeteire alapozva, de azokat korabeli dokumentumokkal is kiegészítve adtak közre. Ez az az időszak, amikor nagy — több tízezer ember életét követelő — belső tisztogatás árán Mao megteremtette későbbi szinte „isteni” kinyilatkoztatásokkal fémjelzett hatalma alapjait. Közben — kínai földön szinte az utolsó pillanatig — fölényes japán sikerek jegyé-1 ben folyt a nagy háború, a legkülönbözőbb tábornokok százezres magánhadseregei működtek és kémek, minden irányból, minden irányba. Vlagyimirov könyve hozzásegít az évtizedekkel később kialakult helyzet megértéséhez, maguk a kiadók azonban ennek érdekében már kevesebbet tesznek. A majdnem 650 oldalas kötetből hiányzik egy névutó, de legalább ennyire egy átfogó Kí- na-térkép is. A meglévő kevés, Kínának csak kis részét mutatja, az óriási ország tartomány- és helyneveivel pedig még a földrajztanárok se lehetnek teljesen tisztában. (ordas) Rádió Nem gondolatjel, hanem kérdőjel A legkevesebb amit el lehet mondani a Kossuth Rádió elmúlt pénteki „Gondolatjel” című műsoráról, hogy a hallgató lelkében kérdőjeleket ébresztett. Nem \a jó műsor- szerkesztés, hanem egy tény, amit az Országos Széchényi Könyvtár főigazgató-helyettese indulatok nélkül, tömören, majdnem szenvtelenül mondott el. Sokakkal együtt hosszú évék óta abban a tévhitben éltünk, hogy az idén ősszel fennállásának 175. évfordulóját ünneplő nemzeti könyvtár méltó elhelyezése néhány éven belül megoldódik a budai Vár Krisztina felé néző szárnyában. Nem oldódik meg. Egyelőre „csak” 600 ezer kötet várja a jobb jövőt két itt épített belső tároló toronyban, több-kevés- bé kivonva a közforgalomból, de cseppet sem biztos, hogy épségben. Jövőre megérkezik az egymillió dollárért vásárolt nyugatnémet könyv- szállító berendezés, aminek tárolási helye még bizonytalan, de az már biztos, hogy könyveket nem lesz módja szállítani, ugyanis az építkezésről még semmi hír. Mármint a könyvtárosok nem kaptak ilyet. 1959 óta születnek és enyésznek el a köztudatba „bedobott” határidők, de a Kulturális Minisztérium nák egyelőre sejtelme sincs a befejezésről, az építésinek még annyira sem. Mindez aligha megnyugtató. O. I. Utassy József: Csillagok árvája Egy verseskönyv bemutatása néhány sorban éleve reménytelen. így — lemondva a teljesebb elemzésről — csak néhány gondolatot jegyzünk le ide, amelyeket a figyelemfelhívás belső kényszere vált ki belőlünk. A költő eddigi életútjáról: 1941-ben született Ózdon, a II. világháborúban apja elesett (az árvaság e kötetben egyik meghatározó élménye), a gyermek Utassy József az elemi és a középiskola elvégzése után — miközben három évet dolgozott — az ÉLŰIÉ bölcsészettudományi karának magyar—népművelés szakára került. Az elementáris, „otthonról hozott” élmények és trgédiaésírák aztán itt, Budapesten, az Elérhetetlen föld című antológia szerzői gárdájával együttmunkálkodva értek igazi költészetté (a „Kilen- cek” közül: Kiss Benedek, Mezey Katalin, Kovács István, Oláh János nevét emelhetnénk ki az Utassyé mellé). Ami utána történt, azt idézzük költőnktől: „Első verseskönyvem címe: Tüzem, lobogóm! A Magivető Könyvkiadó jelentette meg 1969-ben. 1969 augusztusában teljesen magamra maradtam toliammal. Azóta is vele, feleségemmel és fiammal élek Budapesten.” Utassy József második könyvének kiemelkedő erénye, hogy a legszemélyesebb lírai téma is (szerelem, az apa elvesztésén érzett fájdalom) történelmi égisz alá „emelkedik” az ő „heves felaijzottságú verseiben. „Eszmevilágában meghatározó szerep jut a haza gondjának, féltésének. Hazájához, a mai Magyar ország- •hoz való szenvedélyes kötődése, átszellemültségbe párázó hazaszeretete egyéniségének sarkalatos tartalma ” — olvashatjuk a szerkesztői ismertetőben. A könyv cikluscímei nagy erejű asszociációs lehetőségeket hordoznak: Szemfedő föld, Könyörtelen könyörgés, Áve, Éva!, öszvi- lág —. A haza, a szerelem és a költészet hármas egységének feltétlen tisztelete ez, amiért Utassyról mondják, hogy ő az egyetlen — fiatal költőink között — aki tehetséggel meri vállalni Petőfit; nyelvének magával ragadó tisztasága is hangsúlyozandó. Záró motívumként említsük meg a kötet talán legszebb versét, a Pohárköszöntő címűt, a társadalmi töltéstől feszített sörök tetőzése, a konklúzió letisztultán rövid: „ ... egy mondatot, egy mondatot csak, csak egyetlen mondatot, egv árva mondatot ragyogj csak: EMBERNEK MAGYART, MAGYARNAK EMBERT!” Devecseri Zoltán Palásti László: Kaland az étteremben A vendéglőben, mialatt a levesemet kanalaztam, megpillantottam a főosztályvezetőmet. A hatodik asztalnál ült egy nővel, aki nyilván a felesége lehetett. Azért a felesége — gondoltam —, mert szótlanul ültek egymás mellett. Én félig felemelkedtem a székről, és meghajoltam a főnököm felé. Nem vette észre a köszönésemet. No, nem baj, majd megismétlem... Pár perc múlva, amikor úgy láttam, hogy asztalom irányába néz, megint köszöntem. Most se vett észre. Kellemetlen, bosszankodtam, mert attól féltem, hogy megpillant, és azt hiszi, hogy nem akarok köszönni. Elvégre én csak egyszerű beosztott vagyok, ő pedig főosztályvezető. És a főnököt illik üdvözölni... Megint próbálkoztam, ismét eredménytelenül. Mögötte fiatal pár ült. Már előbb észrevettem, hogy a férfi dühösen tekint a távolból rám. Most feláll, odajön az asztalomhoz és ingerülten így szól: — Figyelmeztetem, hogy ne fixírozza a hölgyet, és ne hajlongjon feléje! Az ingerült férfinak széles volt a válla, a magasságát 182—184 centiméterre taksáltam. — De kérem — próbáltam magyarázatot adni, ő azonban félbeszakított: — Ne kérjen, mert könnyen kaphat egyet! Velem könnyen megjárhatja! — Ezzel sarkon fordult és visz- szament a helyére. — Mit csináljak? — töprengtem. — Ha nem köszönök, a főosztályvezetőt bántom meg, ha viszont megint igyekszem elcsípni a tekintetét, akkor esetleg ettől a nagy darab embertől kapok egy pofont. Elmélyülve láttam neki a csemege sertéskaraj elfogyasztásának, és amikor feltekintettem, örömmel vettem észre, hogy a fiatal pár kifelé indul. A nő feltűnően kacéran öltözött, szép nő volt. Ezt valóban félteni kell. Asztalukhoz most magányos nő ült le. Ismét eljött a pillanat, amikor azt hittem, na most észre fogja venni főosztályvezetőm a meghajlásomat. De nem ő, hanem az újonnan érkezett nő vette észre, és kedvesen visszamosolygott. Úgy látszik, megtetszettem neki. Újabb két eredménytelen próbálkozás után fizettem és eltávoztam. Másnap találkoztam Kelemennel, barátommal aki most vidéki részlegünkben dolgozik. Szemrehányó hangon mondta: — Nem érdemied meg, hogy szóba álljak veled. Tegnap tízszer is odaköszöntem neked az Aranypulykában az asztalodhoz, de hiába erőlködtem, sehogy se akartál észrevenni... Tv-napló Déry Tibor emléke A nekrológok áradatában a tv szerényen magával, a művel jelentkezett, s a portugál királylány költői története valóban méltón idézte Déry Tibor művészetét. A választás szerencsés, a gyorsaság dicséretes, legföljebb az zavarta az embert, hogy a Déry-film más műsortársakat kívánt volna. S természetesen Déry jelentősége is. Ma még nehéz fölmérni igazi nagyságát, csak azt tudjuk, mindenképp azok között a helye, akiknek életműve a század tükre, függetlenül attól, hogy A befejezetlen mondat, vagy a Felelet hogyan áll meg századunk legnagyobb regényteljesítményei mellett. De minden méricskélés és összehasonlítás méltánytalan, Déry művészetéből századunk szól hozzánk, de ez az időszerűség egyben valami biztonságot és állandóságot is jelent: ilyennek látta korát, s ilyennek ábrázolta egyijc sokat hányatott fia. Mert Déry pályája nem volt ment buktatóktól, de jelentőségét éppen az adja meg, hogy mindig meg tudott újulni, s mindig újabb feladatokat állított maga elé. Ezért őrizhette meg munkakedvét késő öregkorában is, hisz nem adatott meg neki a megelégedettség öröme, mindig magasabbra tört, mindig talált új felfedeznivalót. A tv-film nem a jól ismert erényei felől közelítette meg, ez a költői elbeszélés a kis formák mesterét mutatta be, s ki tudja, nem ez a legerősebb oldala? Markáns novellái a műfaj legjobb alkotásai közé tartoznak, s néhány oldalba életsorsokat tudott belesüríteni, miközben biztos vonásokkal rajzolta fel magát a kort is. Ezért örültünk ennek a filmnek, remélve, hogy sor kerül a többi Déry-film felújítására is. Cs. L. Vasárnap Szekszárdon vendégszerepelt a HM Tűzoltóság központi zenekara: délelőtt térzenét adtak, este pedig a huszonhét tagú zenekar „átalakult” Tinódi kamarazene- karrá, és a régi megyeháza udvarán adtak koncertet reneszánsz műveikből. A kétórás műsorra a zenekar tagjai koraibeli ruhákat öltöttek, és korabeli hangszereken játszotta. A hangulatos műsorban fővárosi művészek is közreműködtek. Fülöp Attila és Leblancz Győző, az Állami Operaház tagjai, valamint Prevóz János, a Filharmónia tagja dalokat adtak elő, Konrád Antal, a Nemzeti Színház tagja pedig verseket mondott. A zenekar egyébként augusztus 20-án Dunaíöldváron lépett fel, s ott is, és vasárnap Szekszárdon is műsoruk közreműködője volt még Bán Júlia és Zsebeházi Ágnes, a du- na földvári művelődési ház. irodalmi színpadának tagjai. A Hiltonban rendszeresen fellépő zenekar szekszárdi műsorának első részében XVI—XVII. századi zeneműveket és verseket adott elő. A. második résziben „Zenés mulatság a török Magyarországon” című műsorukat mutatták be. A műsor második része Mossóczi Vilmos, tűzoltó százados, a zenekar vezetője bemutatójával kezdődött: a. korabeli hangszerekről szólott; a közönségnek. HÚSZ SZOBOR A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat kőszobrász- műtermének dolgozói igen jelentős munkát vállalatak. Ebben az évben mintegy 20 nagyméretű szobor készül el. Az alkotások részben a fővárost, részben vidéki városokat díszítik majd.
