Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-30 / 203. szám

■■■a J M ai számunkból zörög a haraszt (3. old.) LABDARÜGÓ­MEGYEBAJNOKSÄG (5. old.) MECSEK-KUPA (6. old.) NEM IS VAGYUNK KÜLÖN (3. old.) ÖTVENÉVES a szekszárdi tűzoltóság, száz év óta ha­zánk nagyobb településein rendszeres önkéntes, majd hi­vatásos tűzoltóság őrzi, védi életünket, vagyonúnkat. A tűzoltók nehéz munkájáról ritkán hallunk, csak egy- egy nagy tűz esetén figyelünk rájuk: hogyan, milyen szakszerűen dolgoznak, mentik az életet, a nép vagyonát. Ez a figyelem természetesen a hivatalos szervek ré­széről állandó és hatékony. A Tolna megyei tűzoltótes­tületek — egyesületek — évtizedek óta a helyi közösség magija, a haladó erők összefogói voltaik. Az évtizedek nem múltak el nyomtalanul, hiszen napjainkban is a tűzoltó- egyesületek a falvakban a legegységesebbek, közösségi szellemük színvonala magas, s nemcsak egymásért, ha­nem az egész község lakosságáért képesek áldozatot hoz­ni. Tolna megyében 64 egyesületben kétezer önkéntes munkása van a tűzoltóságnak, ezen kívül nyolcvannégy üzemi csoport tagjainak a száma is meghaladja az ezer­ötszázat, és biztató az utánpótlás: negyvenegy úttörő tűz­oltó szakkörben ötszáz kisdiák szorgoskodik. Nem könnyű tűzoltónak lenni, hiszen az ember szabad idejét áldozza fel embertársaiért. Havonta rendszeresen tartják foglalkozásaikat, amelyeken elméleti és gyakor­lati tárgyakból lépnek előbbre. Havonta rendszeresen ellenőrző szolgálatot tartanak — és természetesen ott j vannak az elsők között, ha tűz, természeti csapás ér ben­nünket. Szakszerűségük érthető, hiszen aki a testület i tagjává lesz, az élethivatásnak tekinti ezt a munkát. Csa­ládok tucatjait lehetne sorolni, ahol apáról fiúra száll a hagyomány: tagjának lenni az önkéntes tűzoltótestület­nek. Itt van példának okáért a Jendrolovtts család Du- naföldváron: a mai tanácselnöknek még a nagyapja is a testület tagja, a tűzoltóság kiváló embere volt. A duna- földvári Kerekes család, a tolnai Nizelsky család, az al­sónyéki Vancsura család, a tamási Szemes család tűzoltó- dinasztia, hiszen igen sok tagja volt a helyi önkéntes tes­tületnek alapítója, évtizedeken át lelkes munkása. Társadalmi munkának, nemes társadalmi munkának tartom azt, ha valaki arra vállalkozik, hogy ilyen veszé­lyes „szakmában” szolgálja embertársait. Veszélyhely- ' zet mindig adódik, ezért is kell állandó készültségben, — anyagi és emberi erők vonatkozásában egyaránt —, tar­tani a tűzoltóságot. EZEKBEN a napokban némi képet kaphatunk arról, hol tart, milyen eredményei vannak a megyei tűzoltó­ságnak. A szekszárdi kiállítás, lettlégyen bármilyen szakszerű, pontos és életihű, nem tudja visszaadni, nem is adhatja vissza annak a sok ezer embernek lelkes, ál­dozatkész munkáját, akik évszázada munkásai, önkén­tesei voltak a tűzoltóságnak. A néhány könyv, amelyek egyik-másik egyesület száz évét feldolgozzák, tisztelettel adózik az ősöknek, a régi nagy egyesületek alapítóinak, akiknek fiai, unokái napjaink megbízható vagyon — és élet őrei, — védői. ötévenként van általában olyan helyzetben a hazad önkéntes és állami tűzoltóság, amikor felmérhetik, mi­lyen erők állnak készenlétben, ötévenként tartják : ugyanis a megyei, területi és országos versenyeket. Éven­ként pedig a járások hivatásos, önkéntes és úttörő tűzol­tó csapatainak tagjai versenyeznek, felmérik erejüket, tudásükat, ügyességüket — ugyanakkor ezek a hét falu­ra szóló versenyek ünnepék is, hiszen kulturális, sport- rendezvények teszik családiassá, bajtársiassá ezeket a nagy versenyeket. A szekszárdi kiállítás, — amely még több napon át minden bizonnyal az érdeklődők ezreit vonzza — arról győzött meg, — mint régi önkéntes gyári tűzoltót, hiszen harminc éve jómagam is lelkes munkása voltam egy gyári csapatnak, — hogy amit mi úgy jó har­minc éve elkezdtünk, jól teljesedett ki: korszerű fölsze­reléssel ellátott egységek, lelkes önkéntes munkásainak ezrei tevékenykednek érdekünkben, a lakosság élete és vagyona védelméért, biztonságának megtartásáért, meg­teremtéséért. A hivatásos és önkéntes tűzoltóság „harc- készültsége” jó. Nem egy országos versenyen bizonyítot­ták megyénk csapatai, hogy a kollektív munka, a bajtársi szellem, szép eredmények elérésére ad lehetőséget... Sajnos azonban többször kellett bizonyítaniuk a gyakor­latban — a TITÁN-tűznél, kazaltüzeknél, lakásoknál, az autótelepen stb. —, hogy mesterségüket értik, magas fo­kon tudják védeni a nép vagyonát. AZ ILYEN nagy tüzek aztán még jobban egységessé te­szik a csapatokat, önkéntes és hivatásos tagjait még in­kább összeforrasztják erős kollektívává, amely megbíz­hatóan teljesíti szolgálatát azon a fontos poszton, ahol önkéntességi — illetőleg hivatásos — alapon állnak. PÁLKOVÁCS JENŐ Daimand Szedik a másodvetésű zöldbabot Négy betakarítógép szedi a babot ______:_______________________ Kétszáz hektáros a Dal- mandi Állami Gazdaság szántóföldi kertészete. Há­rom éve termesztik jelentős területen a zöldbabot. Az idén hetven hektár termésre kötöttek a konzervgyárral szerződést. A fővetésű zöld­babot már betakarították, most a takarmánykeverékek után másodvetésként vetett zöldbabot szedik. Kezdettől fogva gépesítet­ték az egész technológiát a vetéstől a szedésig. Az eddigi két betakarítógép helyett most négy Ploeger szedi a zöldbabot. Jó a termés, hi­szen hatvanöt mázsa hüvelyt takarítanak be hektáronként. Valamennyit a konzervgyár­nak szállítják Szigetvárra. Harminc hektár területen termeszt a gazdaság az idén paprikát. Jól sikerült a helyre vetett paprika is. A szedés folyamatos és a ter­mést félig feldolgozva szál­lítják a konzervgyárnak. Egy gép és néhány asszony végzi a „csumázást”, vagyis a ko- csány, a magok és erek eltá­Szállításra vár a friss szedett áru volítását, olyasfélén mintha töltött paprikához készítenék elő. Az így feldolgozott pap­rika kerül a teherautókra. Negyven vagon paprika szállítására kötöttek szerző­dést a konzervgyárral. Jó termés ígérkezik a száz. hektáron termesztett burgo­nyából is. Fejlesztik a jövőben ennek, a kultúrának a termesztését, a tervek a burgonyaterület háromszáz hektárra való nö­velésével számolnak. Etiópia az ENSZ segítségét kéri Továbbra is súlyos harcok folynak Eritreában, az Erit- reai Felszabadítási Front és az etióp kormánycsapatok között. Az eritreai felkelők felrobbantották a hidakat az Addisz Abebából a tarto­mány fővárosa, Asmara felé vezető úton, és így a város­ban harcoló körülzárt kor­mánycsapatok utánpótlást csak légihídon kaphatnak. Az Eritreai Felszabadítási Front állítása, szerint geril­láik elfoglalták Keren és Agordat stratégiai jelentősé­gű városokat és körülzárták Massawa tengeri kikötőt. A nyugat-szomáliai fron­ton a kormánycsapatok erő­feszítéseket tesznek Direda- wa, Harar és Jigiga körzetei­ben állomásozó egységeik megerősítésére. A katonai parancsnokság Diredawa vá­rosában tömeggyűlést rende­zett, amelyen az Addisz Abe- ba-i rádió közleménye sze­rint 80 000 ember vett részt. Az etiópiai kormány a ko­rábban elrendelt általános mozgósítás kiegészítéseként széles jogkörrel rendelkező bizottságot hozott létre a nemzeti forradalmi harc elő­segítésére — jelentette az AFP. A bizottság feladata, hogy megszervezte a háború sújtot­ta ország hadseregének anya­gi és műszaki fejlesztését, koordinálja ennek gazdasági, társadalmi és politikai felté­teleit. E szerv teljes jogkör­rel rendelkezik az ország közlekedési és távközlési esz­közei felett, ellenőrzi az élel­miszer-termelést. Az Addisz Abeba-i rádió felszólította az ENSZ köz­gyűlését, lépjen közbe az or­szágban kialakult súlyos helyzet rendezése érdekében. Arafat Moszkvában A Palesztin Felszabadítási Szervezet küldöttsége, élén Jasszer Arafattal, a PFSZ végrehajtó bizottságának el­nökével, hétfőn Moszkvába érkezett. A palesztin felsza­badítási mozgalom vezetője alig több mint négy hónap­pal ezelőtt járt legutóbb a szovjet fővárosban, amikor több napon át tárgyalt Andrej Gromiko külügymi­niszterrel és fogadta őt Leo- nyid Brezsnyev is. Gromiko szovjet külügy­miniszter hétfőn fogadta Jasszer Arafatot és a kül­döttség tagjait. Harmincéves a madocsai népi együttes 'mm -í2L-S-V " ‘ • • „Öreg nótafák, fiatat szívva/...'* A madocsai művelődési ház udvarán szombat este fehér ruhás kislány állt a reflektorok fényében. iA harmincéves madocsai népi együttes jubileumi est­jén mondta a rímekbe sze­dett beköszöntő szövegel: „öreg nótafák. fiatal szívvel, Tiszta forrásból és mennyi hévvel...” Az udvaron sebtiben ki­alakított nézőtéren ott szo­rongott egy fél falu és a meghívott vendégek. Har­minc év sikerekben gazdag emlékeit ünnepelték együtt a táncosokkal, énekesekkel. Fent á színpadon három nemzedék, nagyapák, apák és unokáik mutatták fel mindazt a népi dal- és tánc­kincset, ahogy ezt az együt­tes megőrizte. A délutáni órákban nyílt meg az a kiállítás, amely az elmúlt 30 év sikereinek, em­lékeinek dokumentumait mutatta be az érdeklődők­nek. Madocsa, az egész falu jogos büszkeséggel ünnepelte a napot, a sikeres est befe­jezésekor meghatódva, büsz­kén mondta az együttes köz- tiszteletben álló vezetője, Földesi János: — „Mögen kigyütt az em­berközelség...” Böngészés a kiállítási tablón Nagyapák és unokák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents