Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-28 / 202. szám

1977. augusztus 28. ^PÚJSÁG 3 Szekszárd, húskombinát A kiemelt állami nagyberu­házás fogalmával szinte szö­ges ellentétben állnak — a kis, apró problémák. Pedig — és ezt bizonyítani sem szüksé­ges, százmilliós beruházások­nál is csúszhat a határidő egé­szen parányi akadályok mi­att ... Az első levél dátuma: má­jus 7-én postázták a Tolna megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat irodájában. Egy tulajdonképpen egy­szerű vízleválasztó tartály el­készítéséhez kér segítséget a KISZ-vezetőség nevében a helyi KISZ-szervezet. Ezt olvasva az emberben két egymásnak ellentmondó érzés ébred. Az egyik, hogy lám, lám, mennyire felszínes az a vélemény, hogy ezek a KISZ-védnökségek nem. egye­bek egyszerű formaságnál. Itt a bizonyíték az ellenkezőjére. A másik — távolról sem „ikerérzés” — hogy fantaszti­kus ellentmondás, egy kiemelt országos nagyberuházáson gond biztosítani egy kondenz- ■tartály beszerelését. Ami, ha látszólag apró láncszemként is, de szükséges, hogy a tmk- csarnok megfelelő állapotra hozva, ősztől biztosíthassa a további technológiai szerelés zavartalanságát... És így to­vább ... A magyarázatot megadni minderre néhány sorban na­gyon nehéz lenne. Miről is van szó? íme a történet: Egy-egy beruházás kivite­lezésében jó néhány kivitele­ző vesz részt. Ezek egybehan­golt munkája biztosíthatja csak az illető beruházás za­vartalanságát. Ha itt-ott valami csúszás van, nem kell feltétlen égbe­kiáltó lazaságokra gyanakod­ni. Egy-egy kivitelező gyak­ran több, egyaránt fontos be­ruházáson dolgozik,, és egy­szerűen nem fér bele minden lehetőségek szabta korlátok közé. A köznyelv ezt az álla­potot lakonikus tömörséggel úgy fogalmazza meg: Ez van... Adott esetben egy negyven köbméteres kondenztartályt kellett volna legkésőbb ez év szeptemberig legyártani ah­hoz, hogy a központi hőellá­tás a tél beköszöntőre megol­dódjon a tmk-csarnokban. Ami nélkül hosszú heteket csúszhat a beruházás-. És itt jutott szóhoz a RISZ- védnölkség. A két érintett vál­lalat, a Csőszerelő Vállalat és az Április 4. Gépgyár nem tudta vállalni a rendelkezésre álló kapacitásból a munka el­végzését. Objektív akadályok... Miféle „protekciót” jelent hát akkor ilyen esetben a KISZ-védnöfcség teheti fel bárki joggal a kérdést? A magyarázat lényegesen egyszerűbb, mint a laikus gon­dolná. Szó sincs protekcióról. Az egyik KISZ-szervezet kér valamit a másiktól. Valami pluszt, ami biztosítja, hogy sínre kerüljön a dolog. A gyakorlatban ez a követ­kezőképpen fest: Mondjuk, az Április 4 Gépgyárban néhány munkás, KISZjfiatal vállalja, hogy munkaidő után, „csak úgy,, kiszabja a kondenztar- tály kijelölt lemezrészeit. Eze­ket aztán a Csőszerelő néhány ügyes hegesztője egy műsoron kívüli, néhány Papos szekszár­di „kirándulás” során, a hely­színen összeállítja. Kész is, ez minden... Ez minden, ez az a plusz, amit a KISZ-védnökség hoz­zátehet egy ilyen fontosságú beruházás lebonyolításához. Azt is mondhatná erre egy megrögzött pesszimista, nagy dolog, mikor ez a kitaposott, hivatalos rendje a dolognak. De ez esetben épp a lényegről feledkezne meg. (Nem utasításra, nem kény­szerből, nem anyagi haszonért, oldják meg ezék a fiatalok az ilyen „kis” problémákat. „Ha­nem csak úgy .. Valahol talán, egy hivatalos jelentésben a fenti kis törté­net néhány soros, személyte­len mondattá áll össze, vala­hogy így: „A zöld utat a KfSZ-véd- nökség akció eredményeként Ezek után be is fejezhetném az egészet, mint egy szép, de igaz mesét, itt a vége... De azért egy icipici ironikus megjegyzést — ami úgysem ronthatja le a fenti történet pozitív tartalmát — mégis tennem kell. Vajon, K'ISZ-korosztályon túl, sőt a KISZ-től függetle­nül is, nem lehetne-e az éle­tünk számos egyéb területén rendszeresíteni az effajta „Zolid utat akciót”? — gyvgy — Tsz-elnökök A PAKSI JÁRÁS tsz-elnö- kei részére tanácskozást ren­dezett a járási pártbizottság és a járási hivatal illetékes csoportja, osztálya. Megbe­szélték a gazdálkodás első félévi eredményeit és a gon­dokat. Tájékoztatást kaptaka szövetkezeti elnökök arról az állásfoglalásról, melyet a já­rási pártbizottság fogalma­zott meg az első félév gaz­dálkodása alapján. A szövetkezetek rekord- termést takarítottak be őszi búzából, de még mindig elég sok az olyan szövetkezet, amely jóval az átlag alatt ter­mel. Erre csak részben ad magyarázatot a talajviszo­nyok heterogenitása, a bel­vízkár, a műtrágya- és alkat­részgond. Kétségtelen vi­szont, hogy javíthatott volna az eredményen ezekben a tsz-ekben a jobb vetőmag­ellátás, továbbá a növényvé­dő állomás jobb munkaprog­ramozása. Csökkenteni lehe­tett volna a betakarítási vesz­teségeket is még gondosabb munkával. Jó példa erre Sár- szentlőrincen, ahol a dőlt ga­bonás táblákon újból jártak a kombájnok és így hektá­ronként 50 kilóval javították az üzemi átlagtermést. Felvetődött a tanácskozá­son a jó partneri viszony szükségessége a beruházások megvalósításához. Nagy gon­dot okoz a gazdasági veze­tőknek, hogy hosszú időt vesz igénybe a beruházási tervek elkészítése, a típustervek adaptálása. A tervezett beru­házások pénzügyi fedezete biztosítva van hitelfelvétel nélkül, és rendelkezésre áll az építőbrigád is, de a terv­dokumentáció késik. A ME- ZÖBER nem tudja kielégíteni az igényeket. Szükséges, hogy segítséget adjanak a párt- és állami szervek a fejlesztés folyamatos megvalósításához. A parlagterületek hasznosí­tását meggyorsítaná, ha álla­mi támogatást, kedvezményt kapnának a szövetkezetek a meliorációs munkákhoz. Más­tanácskozása részt pedig azt kérik a gazda­ságvezetők, hogy a hasznosí­tott területeken ne okozzanak egyre nagyobb kárt a föld­mérők és a DÉDÁSZ szerelői. Néhány üzem kirívó példával indokolta kérését: igen jelen­tősek a már elvetett, sőt a betakarításra váró növények­ben is a taposási károk évről évre nőnek. A társadalmi tu­lajdon iránt nagyobb fele­lősséget kell megkívánni az ipari vállalatoktól. Ne a bí­rósági eljárás legyen az egyetlen mód az elintézésre. A zöldségtermesztés eddigi hozamai kedvezőek, de még mindig nincsenek kihasznál­va a járás termesztési adott­ságai, sőt az öntözési kapa­citás sem. Ebben a tevékeny­ségben a Paksi Állami Gaz­daság a példamutató, ame­lyet modellüzem lett. A járási pártbizottság gaz­daságpolitikai munkabizott­sága utóvizsgálatot tartott a szakosított tehenészeti telepe­ken. Kevés kivételtől elte­kintve pozitív eredményt mu­tat a vizsgálat. Elismeréssel kell szólni arról, hogy az el­ső félévben 1515 liter a tehe- nenkénti tejtermelés, járási átlagban. Realizálódott a ter­vezett állatértékesítés is. A tehenészeti ágazatban még van lemaradás a létszámot illetően, de ezt az év végéig megszüntethetik a szövetke­zetek. A háztájiban növeke­dett a sertés- és a szarvasmarha-állomány egy­aránt. A TERMÉSÁTLAGOK to­vábbi fokozása intenzív ta­lajerő-visszapótlást igényel. A tanácskozáson megfogal­mazott állásfoglalás felhívta az elnökök figyelmét arra, hogy szükséges a szerves trá­gya jobb felhasználása, keze­lése, tárolása. Pártbizottsági kezdeményezés alapján egyébként célvizsgálatot vé­gez a járási hivatal ezzel kapcsolatban. Sinorovits István, a járási pártbizottság munkatársa A megyénkben elkobzott bűnjelek egy része lanyszerelő elismerésre mél­tó önfegyelemmel nyugodt marad. Két kérdése van csupán: — Ki volt a feljelentő? Mennyi lesz a büntetés? Az ő számára feljelentő tulajdonképpen a véletlenek balszerencsés összejátszása, meg a pénzügyőrök jó sze­me volt. A büntetés? Jósol­ni felesleges, de a tiltott határátlépés kísérletéért egy ízben 14 hónapig a tör­vénynél már vendégeskedett 28 éves férfi, most valami­féle enyhe szabálysértési bírságra nem számíthat. Előkerült: egy üstház, ben­ne 180 literes buktatós üst; egy réz üstsisak; egy réz üstpáracső; egy réz hűtőpa­lack; egy gázégő fej. Utób­bi gázbojlerből kiszerelve változtatta meg eredeti funkcióját. Az 55 literes fe­kete műanyag kannában fél hektó 52,1 fokos pá­linka volt, odahaza a Sza­badkai úton pedig — ahová végül is a házigazda nem ép­pen szíves segítségével — sikerült bejutni, 11 mázsa cukor. — Szüretre tettük félre! Mindez együttesen jócskán felül van a szabálysértési határon, bűntettnek minősül, hiszen Pohankovics — ma­ga vallotta — sosem járt üres csomagtartójú Ladával a paksi homokon. A Lada hátsó ablakán egyébként egy tépett felirat látható: „....berséget az utakon is, köszönjük. Magyar Autó­klub”. Nemcsak a felirat, a gépkocsi is meglehetősen vi­harvert. Sokat használták. Túl sokat. Pálinkaszállításra. ORDAS IVÁN Szekszárdié! Feketehalomig Hz IL 15—-53-as Lada nyomában Ennek a furcsa hajlandó­ságának köszönhette Pohan­kovics István, kiskőrösi la­kos, hogy 1977. augusztus 25-én nem ismerősök, hanem idegenek zörgettek a Sza­badkai út 51. számú ház kapuján. KISKÖRÖS KÖZELRŐL Kiskőrös tudvalévőén a Nagy-Alföldön van. Akik nemcsak irodalomtörténettel foglalkoznak, azok Petőfi szülőházán kívül is találnak itt sok helyi érdekességet. Zám Tibor író lassan évti­zedeket szentelt már annak, hogy ezekre felhívja a fi­gyelmet. A zugpálinkafőzésről van szó. Kiskőrös környékén az otthon megszokottól eltérő környékre érkezik a Tolna megyei látogató. Asztallap simaságú terep és amerre a szem ellát, mindenhol ta­nyák. Kisebbek és nagyob- nak, akácfákkal vagy jege­nyékkel övezve. Szőlők vég­telen sora. A tanyák ritkán lakottak, de a kiskőrösi pénzügyőri szakasz parancs­noka — Somogyi Ferenc fő­hadnagy — szerint, jó, ha nem minden ötödik van va­lamilyen összefüggésben a zugpálinkafőzéssel. A dolog sokkal kevésbé vidám, mint azt netán hin­ni lehetne. Majdnem azt mondhatnánk, hogy „legke­vesebb” a hatósági szemé­lyek és a főzök közt folyó magánháború. A legrejtet­tebb utakon, módokon, csa­tornákon nap-nap után szál­lítmányok sokasága indul út­nak innen a Dunántúlra, ahol az olcsó „túlsóféli” pá­linkának megvannak a fel­vásárlói. — Van, aki a „jó erős” főzetet követeli meg — mondja a főhadnagy. — Azt hígítja tovább 45 fokosra. A pálinka családi élete­ket dúl fel, egészséges em­bereket tesz tönkre, munka­idő-kiesést okoz, arra is csá­bít, hogy a szomjazok hoz­zányúljanak a közvagyon­hoz, hiszen a pálinkakeres­kedők nem ragaszkodnak a készpénzfizetéshez. Az említett napon Pohan­kovics István szabad idejé­ből vett el jó néhány órát a pálinka. SZABADKAI ÜT 51. — Csoda lenne, ha ott­hon találnák! — vélekedtek a kiskőrösi szakemberek, amikor megyénkbeli kollé­gáik több egybehangzó be­jelentés nyomán eljutottak hozzájuk és említést tettek az IL 15—53-as Lada veze­tőjének különös terepjáró hajlandóságáról. Nem is volt otthon. A szép porta rácskapuján zöld bádoglemez, még belesni is bajos. A szomszédasszony. Idős, a lehetőségek végső határáig zárkózott néni, akinek még a kendője is úgy van szo­rosra csomózva az álla alatt, mintha gátolni kíván­ná önmagát a fölös beszéd­ben. — A Pista? Kinn van va­lahol a szőlőben! — Merre? • Egyetlen lendülettel öleli körül karmozdulatával a négy égtájat. A kiskőrösiek ugyanis összetartok. Nem adják ki egymást, hiszen ki­nek lenne szíve a másiktól elvenni egy ilyen jó jöve­delemforrást, mint a pálin­kafőzés? Hogy másnap vi­szonzásul ővele tegyék meg? A helyi pénzügyőr zász­lósnak azonban van terep­ismerete. Nem Lada, hanem GAZ veri a homokutak po­rát. Messze kinn a határ­ban két távcső üvegje csil­lan a kukoricás szélén. — Lehet, hogy távcsövez­nek bennünket? — Minden bizonnyal! Ez az első „őrlánc”, két siheder formájában. Kuko­ricás szélén távcsövet hor­dani nem tilos, a GAZ ter­mészetesen meg se áll. De nem állnak meg a legkülön­bözőbb irányokból a határ­ból váratlanul előkerülő gépkocsik se. Van közöttük sárga, bordó, szürke. A hí­vatlan látogatók számára ez az utóbbi szín lenne az ér­dekes, de a rendszám egyi­küknél se stimmel. FEKETEHALOM 37. Kiskőrös V. kerülete a Fe­ketehalom. A 37-es számú tanya kapuja tárva-nyitva. A nyári konyha előtt ott a keresett gépkocsi. Tulajdo­nosa békésen üldögél és hall­gatja a táskarádiót. Oda­benn hatalmas üstből cse­peg a pálinka. Mit csinál az ember, ha az összes szabályok betartá­sával tetten érik? Pohánko- vics István, állás nélküli vil­A Lada vagy köznyel­ven „Zsiga”, kétségtele­nül kitűnő gépkocsi. A 6-os úton csak a legfur­csább érdeklődésűeknek jutna eszébe megszám­lálni, hogy naponta hány halad végig a betonon. A Lada terepjáró képes­ségei sem elvetendők azonban, amit szintén ki lehet próbálni, bár elő­fordulhat, hogy ha vala­ki túl sokat próbálgat, meglepő látogatókat kap. Főleg, ha Ladájával a paksi járásnak mindig ugyanazon a részén, a leginkább félreeső homo­kos utakon, dűlök között tűnik fel.

Next

/
Thumbnails
Contents