Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-26 / 200. szám
a “Képújság 1977. augusztus 26, A közművelődés kérdései A zenei ismeretterjesztés „műhelyei” Hol van már az az idő, amikor a könyvtár egyszerűen kölcsönzőhelyet jelentett? Izgalmasan bővülő szolgáltatásait — újabb és újabb váratlan ötleteket valósítanak meg —i ma már az önművelés legfontosabb segítőinek tekintjük. Az utóbbi években egyre több zenei részleg alakul a kisebb könyvtárakban is,' ahol pedig mód van rá, önálló fonotékák létesülnek. Tolnában Szekszárdon működik — a megyei könyvtár részlegeként —külön zeneműtár, és eddigi eredményeit figyelembe véve, példamutatóan. A tamási és a dombóvári könyvtár felépülésekor, a bonyhádi terjeszkedésével újabb zeneműtárak keletkeznek majd, és szükségszerűvé válik hálózatuk megteremtése. Mit tehet ez a hálózat ' a zenei műveltség terjesztéséért, milyen lehetőségek kínálkoznak még? Erről beszélgettünk Marosi Gábor- néval, a szekszárdi zeneműtár vezetőjével. — Szekszárdon sem köny- nyen kezdődött a zeneműtár meghonosítása... — A Könyvtártudományi és Módszertani Központ hároméves tanfolyamán tanított Pethes Iván, aki a zeneműtári mozgalom elindítója, vezéregyénisége, elméletének kidolgozója. Ö javasolta, hogy vizsgáljam meg Szekszárdon egy zeneműtár szervezésének lehetőségeit. így aztán erről írtam szakdolgozatot, és időközben egyre reálisabbnak tűnt, hogy meg is valósuljon az ötlet. Legelőször is azt a tényt kellett elfogadtatni, hogy a zeneműtárnak nem kell feltétlenül a könyvtár épületében lennie. Ha a város központjában van, és a könytártól sincs Marosi Gáborné távol, már teljesítheti feladatát. Akkoriban alakították át az Augusz-házat, és itt sikerült elhelyezni a zeneműtárat. Igaz, társbérletben vagyunk a Liszt Fe- renc-teremmel, de ennek a lehetőségnek is örültünk akkoriban. — Hogyan kezdte el működését a fonotéka? — Komoly előkészületeket igényelt. Nemcsak a speciális bútorzat megtervezése, megcsináltatása, a technikai berendezés vásárlása, az állomány beszerzése hárult ránk, hanem szabályozni kellett a zeneműtár működését, kialakítani a beszerzés, feldolgozás, használat rendjét, felmérni az érdeklődők körét, egyszóval beilleszteni a könyvtári szervezetbe. Mindezt a most alakuló zeneműtárak már egyszerűbben végezhetik, mert készen kapják a módszereket. Mikor mindez megtörtént, háromezer példányos tájékoztató füzetet csináltattunk, és vártuk a zene iránt érdeklődőket. — Hamar népszerű lett Szekszárdon a zeneműtár. — Már az első évben 798 beiratkozott tagunk volt. Tavaly év végén 864. Lassan, egyenletesen növekszik ez a szám, de nem is kívánatos, hogy sokkal több érdeklődő legyen, a helyszűke miatt. Harminc fejhallgatónk van, azaz egyszerre Eredményjelzők exportra A Finommechanikai és Elektronikus Műszergyártó Szövetkezet tájékoztató berendezéseket készít. Termékeik 60 százalékát exportra szállítják. Sokat vásárolnak a KGST-országuk. A szövetkezet készíti a moszkvai olimpiára is a tájékoztató eredményjelző berendezéseket. (MTI Fotó — Balaton József — KS) ennyien hallgathatnak zenét. Most kívánunk beszerezni három új lemezjátszót, hogy növelhessük az egyszerre hallgatható programok számát. De lemezen kívül kottát, partitúrákat és szakirodalmat is gyűjtünk. — Igényli a közönség? — Igen. Aki maga is zenél, gyakran kér kottát, vagy partitúrát. A zenei műveltségi versenyre készülő gimnazisták is nálunk böngészték ezeket az anyagokat. — Kikből áll a zeneműtár közönsége? — Elsősorban tizen- és huszonévesekből. Cáfolva azokat, akik szerint a mai fiatalokat csak a könnyű műfaj, a popzene vonzza. Nálunk popzene egyáltalán nincs. De sok csoportos látogatónk is van — akik egyébként nem szerepelnek a zeneműtár beiratkozott tagjai között. A szekszárdi nyugdíjasok klubja minden hónapban tart foglalkozást, az összes általános és több középiskola látogat el egy- egy órára, és a szakmunkásképző két osztálya havonta kétszer járt ide az elmúlt tanévben. A foglalkozásokat ilyenkor általában nem mi tartjuk, csak mi szervezzük meg, a TIT és a zeneiskola segítségével. — Látom, a zeneműtári „hirdetőtáblán” gyerekrajzok vannak. — Óvodások is járnak ide... Prokofjev Péter és a farkas című művét hallgatták meg, és utána lerajzolták, amit elképzeltek. — Szükség van a zeneműtárosok zenei ismeretére...? _ — Aki a zenét nem szereti, az képtelen egész munkaidejét zenehallgatással, zenével foglalkozva tölteni. Én hat évig tanultam zongorázni, kolléganőm, Béres Jánosné énekszakos a főiskolán, és harmadik társunk, aki tiszteletdíjasként dolgozik, Török Béla bácsi, nagy zenegyűjteményéről közismert Szekszárdon. — A zenét a zeneműtárból haza is lehet vinni... — A zenét, de nem a lemezeket... Lemezt nem adhatunk kölcsön, amúgy is nagyon gyorsan tönkremennek, és nehéz pótolni, egy- egy felvételt újra beszerezni. De szívesen másoljuk át magnetofonszalagra azt, amit kiválasztanak anyagunkból. — Úgy tűnik, a zeneműtárba azok járnak, akiknek már van valamilyen kapcsolata a komoly zenével. — És az ' irodalommal, mert gyakran kérnek irodalmi lemezeket is a .zeneműtárba látogatók. Igen, ez így van, de mivel több mint nyolcszáz emberről van szó, ennek csak örülhetünk!Törtük a fejünket azon is, hogy miként lehelne azokat is ellátni igényesebb muzsikával. akik nem keresik az alkalmat a zenével való találkozásra. Vagy ahol jelenleg még nincs rá' mód. — A legkisebb művelődési házban is van magnetofon, vagy lemezjátszó. Magnetofonszalagok is Vannak. gyakran csak a múló slágerek őrzésére. Nem lehetne ezekkel kezdeni valamit...? ' — Szívesen alakítanánk ki egy válogatást, amit rámásolhatnánk egy-egy művelődési ház szalagjaira, és így eljutna a komoly zene kisebb településekre is... Természetesen a könyvtárakat is a folyamatba iktatva. Most alakítjuk ki egyébként a megye jelenleg működő zeneműtárainak, zenei részlegeinek egységes tematikáját... A zeneműtár olyan lehetőségeket kínál, amivel magánerőből nehéz versenyre kelni: jobb élni velük. A zenei ismeretterjesztéshez igénybe lehet és kell venni a fonotékákat, mint kiderült, a távolság sem akadály. V. F. É. Esztergom A paraszti Érdekes nyári gyakorlatra vállalkozott az Ybl Miklós Építőipari Főiskola műemléki diákkörének egy csoportja. Esztergomban töltötték szünidejük egy részét. A városi tanáccsal kötött együttműködési szerződés alapján, a Balassa Bálint Múzeum segítségével folytatták a város és környéke XVII—XVIII— XIX. századi népi építészeti emlékeinek a felmérését. Ez volt a negyedik alkalom, hogy a paraszti élet emlékeivel gazdagították a műkincseiről, műemlékeiről hazánk határain kívül is jól ismert város építészetének dokumentumait. Esztergomot egykor a szép kapuk városaként is emlegették. Ezért fordítottak a diákok nagy gondot a portabejáratok élethű megörökítésére. A négy év alatt vagy negyvenet vettek számba. Az egyszerű „jármos” kaputól a kőkeretes, fából készült műves barokk kapukig sokféle még ma is megtalálható a városban. A bejáratok általában nagyméretűek, kétszárnyúak voltak. Sok helyütt középen volt a kis kapu, másutt az egyik nagy kapu szárnyába építették be. Színezésükre leginkább a barna és a zöld különböző árnyalatait használták. Rajzpapírra került az a napsugár kapu is, amelynek motívumai az alföldi parasztházaknál is megtalálhatók. A főiskolások csaknem harminc telekegyüttest, kocsisok, bognárok, parasztok egyélet emlékei kori házait, udvarait, pincéit, mezőgazdasági épületeit vették „lajtsromba”. Megörökítették a szentgyörgyme- zei kerületben az egykori bíróházat, amely a XVIII. század végén épült. Csaknem minden szobájában kemence állt, és a füstöt úgynevezett mászókéményen vezették el. Megtalálható még Esztergomban a XVIII. században honos “másik tüzelőszerkezet, a szabadkémény emléke is. Érdekes az a ház, amelyet idei munkájuk során örökítettek meg. 1810 körül épült, úgynevezett könyökben hajlított épület. Feltehetően beálló kocsma lehetett. Sok egyedülálló érdekességet vetettek rajzlapra a Szőlőhegyen, ahol számos szép pince-présház áll. Találtak itt kétszárú, úgynevezett nadrágpincéket is. Hasonlókra leltek az idén az úgynevezett diósvölgyi tájon. Ezek teljes dokumentációját is elkészítették. Az ilyen pince- építkezések tulajdonképpen a török korból erednek. A pince egyik szára azért volt rejtett, hogy az ellenség elől eldugják a bort. Az egyik szár a későbbiekben is a bor, a másik pedig a zöldségek tárolására szolgált. A leendő városgazdák utcaképeket is megörökítettek. Köztük van például a Honvéd utca, amely azért volt olyan széles, mert a kocsisok utcája volt. BERDE ÉVA A szovjet nép jóváhagyta A Szovjetunió alkotmánytervezetét össznépi vitára bocsátották. Az országban a dolgozók gyűléseken és nagygyűléseken fejezik ki, hogy támogatják az új alkotmánytervezetet. A képen: gyűlés a moszkvai Lihacsov Autógyárban. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége 1977. május 27-i ülésén törvény- erejű rendeletet hozott arról, hogy országos vitára bocsátja a Szovjetunió új alkotmánytervezetét. Ugyanakkor jóváhagyta a Szovjetunió új állami himnuszának szövegét és zenéjét. A szovjet alkotmánytervezet a szovjet emberek figyelmének középpontjában áll. Októberben tartják a legfelsőbb tanács soron következő ülésszakát, amikor az alkotmánytervezetet a megfelelő módosítások után jóváhagyják. Az új alkotmány elfogadása nemcsak a szovjet nép nagy jelentőségű történelmi dátuma lesz, de hatalmas jelentőségű nemzetközi esemény is. Az egész országban folyó gyűléseken a szovjet emberek büszkén sorolják a jelenleg érvényben lévő, 1936-ban elfogadott alkotmány óta eltelt 40 év sikereit. Az új alkotmány tükrözi a szovjet társadalomnak az utóbbi évtizedekben bekövetkező változásait, továbbfejleszti a szocialista demokráciát. Tökéletesebbé váltak a szovjet állampolgárok jogait megfogalmazó részek. Ilyen a munkához, a pihenéshez, az egészségvédelemhez, a társadalombiztosításhoz, a művelődéshez, a kulturális eredmények élvezéséhez, a szólás- szabadsághoz, a lelkiismereti szabadsághoz, a tudományosműszaki és művészi alkotómunkához való jog. Az állampolgárok jogai tartalmasabbak és mélyebbek, a mögöttük álló anyagi biztosítékok teljesebbek és nagyobb súlyúak lettek. Kim Rizsov: Valamit tenni kell Első dialógus — Valamit tenni kell, Mása! Máskülönben elmegy Lapinék- hoz — mondta Lena, miközben kicsavarta a frissen mosott pelenkát. — Micsoda?! Egy árva szót sem hallok... — mondta Misa, és kikapcsolta a padlókefél őt. — Lapinék megint elkapták Surát, amikor a gyereket sétáltatta, Meglátod, itthagy minket! — Nem fog elmenni. Hiszen nálunk az én egész mérnöki fizetésemet megkapja. — Ha elmegy, nem tudom befejezni a disszertációmat. — Majd keresünk egy másikat. — Naiv emiber! — csattant fel Lena. — Ne felejtsd el, hogy nálunk nincs munkanélküliség. Még szerencse, hogy a lakás- problémája megoldatlan. A családhoz kell láncolni. — Hogyan? — Hát például úgy, hogy mindennap megborotválkozol. Nézd, Sura még fiatal. Unalmas esténként a tv előtt üldögélnie. Egyszer még majd elmegy a moziba, és bekövetkezik a legszörnyűbb: találkozik egy jólszituált férfival, akinek még jobb lakása van, aztán megkezdődik a nagy regény... — Mégis, mit javasolsz? Ne engedjük moziba? — Éppen ellenkezőleg. Udvarolnod kellene neki egy kicsit. Moziba vinni, sőt: színházba, étterembe! Második dialógus — Valamit tenni kell, Misa! Máskülönben elmegy Lapinék- hoz — sóhajtott fel Lena, miközben a fürdőkádat súrolta. — Micsoda?! Egy árva szót sem hallok... — mondta Misa, és befejezve a mosogatást, elzárta a csapot. — Suráról beszélek. Lapinék nem hagyják békében. — Lenocska, én teljes gőzzel csapom neki a szelet. És azt hiszem, sikeresen. Tegnap a múzeumban megfogta a kezem, és megkérdezte: „Szeretsz, Misa?” — Este?! — Mondtam, hogy igen — vallotta ibe becsületesen Misa. — Igazi férfi vagy! Még 'jó, hogy hozzád mentem, nem ahhoz az idióta Szemjonovhoz. Mostantól kezdve munkaidő után bennmaradok az intézetben, hogy kettesben lehessetek. — Minek? — Azt hiszed, pusztán szavakkal sikerül itt tartanod? Ne felejtsd el, Sura még fiatal! Harmadik dialógus — Valamit tenni kel, Misa! — nyögte Lena, miközben kezében padlóronggyal kimászott az asztal alól. — Micsoda?! Egy árva szót sem hallok... — mondta Misa, és kikapcsolta a mosógépet. — Sura elmegy! — Ostobaság! Megígérte, hogy a sírig velem marad! — És te?! — Mondtam, hogy én is. — Istenem! Mondd, fel tudod te fogni, hogy egy nő számára, milyen megalázó az a fonák helyzet, amelyikben Sura van? — Megértem — mondta szégyenlősen Misa. — Annál is inkább, mivel gyerekünk lesz. — Na látod! Haladéktalanul el kell venned feleségül! — De mi lesz veled? — kenődött el Misa. — Elválok tőled, aztán mint háztartási alkalmazott nálatok maradok. Majd az ismerősöknél f ogunk randevúzni. Első monológ — Valamit tenni kő, Misa! Máskülönben elmén Lapinékhoz: — mondta Sura, miközben szórakozottan nézegette a divatlapot. ZAHEMSZKY LÁSZLÓ fordítása
