Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-23 / 197. szám
1971. augusztus 23. 4 Filmjegyzet A bűn története Baiatonbogíér Barcsay-Kondor kiállítás Balatonbogláron a kéthegyi kápolnában nyílt meg Bar- csay Jenő és Kondor Béla kiállítása, melyen a két mester legszebb grafikai lapjait mutatják be. A kiállítás szeptember 25-ig tekinthető meg. Képünk a kiállítás megnyitóján készült: Újvári Lajos festőművész, Krattochwill Mimi, a kiállítás rendezője és Dévényi Iván művészet- történész, aki megnyitotta a két kiállítást. Foto: Király Sándor Rádió D Metronóm a Metronóm ’77-ről A bűn története című kétrészes lengyel filmet Stefan Zeromski regénye alapján Walerian Borowyczk rendezte. Az első részben a rutinos vontatottsággal csordogáló cselekmény közben volt idő eltöprengeni azon, hogyan is lehetne egy epikus regényt jól filmre vinni. így nem, az biztos. Az első rész színes képsorozat — még illusztrációnak sem nevezném — egy regény nyomán. Az eredetit nem ismerve nem tudom, hogy az is unalmas-e, vagy csak a képi reprodukció sikerült ilyenre. A második részben aztán van minden, ami egy kalandfilmben egyáltalán elképzelhető, csak az a kérdés, hogy egy melodrámába oltott rémtörténetet miért kell lélektani drámává maszkírozni. Jelen esetben ebből meglehetősen nagy kavarodás támadt. A cselekmény pergése elmosta a figurák belső indítékait, a lélekábrázolás pedig hol vontatottá, hol pedig egyenesen morbiddá tett egyes jeleneteket. Maga a cselekmény sem mindig követhető, a szereplők hol eltűnnek, hol váratlanul felbukkannak egy másik városban, sőt országban. Van ebben a filmben minden, ami egy regényben talán még elviselhető, de így együtt, amikor a saját szemünkkel látjuk, túl sók egy érző kebelnek. A hősnő az elején egy órás vívódás után odadja magát nős szerelmének, aki Rómába megy, hogy a válást kieszközölje, de ott el is tűnik. Ewa, a szemünk láttára megszüli, majd megöli gyermekét, banditák zsarolják, megerőszakolják, majd végighurcolják Európán. Közben megöli egy hódolóját, akit kirabolnak, majd ahelyett, hogy visszamenne varróleánynak, vagy Amerikába a banditákkal, inkább prostituált lesz. Egy másik gróf, aki a fejébe vette, hogy birtokán angyalt nevel az utcalányból, magával viszi, de őt nem javító szándékkal. Újra jönnek a banditák, akik most első szerelmét akarják megölni, és kirabolni, de hősnőnk élete árán is megmenti. Vadnyugati lövöldözés, a főbandita látványos, a hősnő szívszaggató elvérzése zárja a történetet. Mindezek ellenére látszik a filmen, hogy a rendező, az operatőr és a színészek tehetséges emberek. Ebben a felállásban akár nagyon jó filmet is csinálhattak volna — csak nem ebből a történetből. Mendelssohn e-mol hegedűversenye viszont még akkor is szép, ha gyilkosság közben csendül fel. — Ihárosi — Nem mindennapi gúnnyal védekezett a rádió ismert gazdaságpolitikai műsorának vezetője. Kondor Katalin az ellen, hogy közel kétéves munkáját egyesek netán ösz- szetéveszthetnék a vegyes visszhangot keltett Metronom ’77 című könnyűzenei produkcióval. Erre nincs is sok ok, ugyanis az „igazi” Metronóm szokás szerint eleven volt, érdekes és még a hazai számítógépnek az a leégéssel határos csodája sem fenyegette, hogy csak háromszori nekirugaszkodásra képes összeszámlálni harminc szavazatot. A rádióhallgató nem csekély élvezettel figyelhette ezt a rádió-tévé „bel- háborút”, melyből teljes joggal ez előbbi került ki győztesen. A gazdaságpolitikai Metronóm ezúttal egy szakmunkás véleményét kérdezte meg a nyugatról beszerzett mikro- tűrésű szerszámgépekről; beszámolt a hazai seprű- és ecetgyártási exportról; Kádár Bélának a latin-amerikai gazdasági problémákat feszegető könyvéről és a Láng Gépgyár Szovjetunióba irányuló paradicsomfeldolgozó gépsor exportjáról. Színesen, élvezetesen, szinte mint mindig. O. I. Kunfi Zsigmond és Lukács György más-más alapról Ismerték el: „mindnyájunk szellemi atyja volt”. A tanítvány Révai József élete végéig viaskodott a tanító- mester teljesítményének értékelésével. Az egyre inkább eszmei ellenfél, Jászi Oszkár legközelebbi barátjának tudta. Halálakor az egész haladó magyar szellemi közélet meghajtotta előtte az elismerés és tiszteiét zászlaját. S tulajdonképpen a mai napig sem csitultak el körülötte végleg a kedélyek. Életművének egyetemes értékelése, monográfikus feldolgozása késik. Mindazonáltal a marxista-történetírás és elmélet néhány fontos, a megoldás felé mutató kritikai szempontot vetett fel a Szabó Ervin-i gondolatokkal kapcsolatban. a könyvtáros Működésének -legegyértelműbben megítélt — korszerű és kiemelkedő — területe a könyvtárügy. A foglalkozása szerint jogot végzett, alacsony, vézna, bajuszos, szemüveges, beteges Szabó Ervin élete végéig könyvtáros volt. Gyors karrierje 1899 végétől 1904-re mindössze két közbeeső állomáson át vezette a megalakítandó Fővárosi Könyvtár élére. Bárczy István budapesti polgármester és Wildner Ödön kulturális tanácsnok támogatásával, nagyfokú függetlenséggel és a kor világszínvonalán építette ki Budapest máig működő nyilvános és tudományos (szociológiai és a politikai) könyvtárát. A világháborús évekre a mai Ferenczy István utcában otthont talált, immár önálló intézmény a korszerű társadalomtudományos műveltség fellegvára, a korban egyedülálló haladó és demokratikus művelődési központ lett. A POLITIKUS Édesanyjának orosz rokonsága révén került kapcsolatba 1898—99-es bécsi tanulmányai idején az orosz forradalmárok — szociáldemokraták, ökonomisták, esszerek — egyes kiemelkedő képviselőivel. Egyben az osztrák szociáldemokrácia vezetőivel is szoros baráti viszonyt alakított ki. A bécsi környezetben vált szocialistává. Mindkét kapcsolata élete végéig elkísérte. Egyik összekötője lett az oroszországi forradalmi mozgalmaknak. Embereket és kiadványokat segített továbbítani, különböző — egymással is rivalizáló — orosz irányzatoknak segített. Ugyanakkor rendszeres cikkírójává vált a Neue Zeit-nak. a kor vezető marxista folyóiratának. Hazatérve igen hamar a Népszava főmunkatársa, állandó cikkírója lett — egyelőre ideálisan összeegyeztetve könyvtárosi-tudományos és pályakezdő mozgalmi tevékenységét. Már ekkor komoly fenntartásai voltak azonban a hazai szociáldemokrácia színvonalával — provincializmusával, időszerűtlen betegpénztári jellegével, esetenkénti amoralitásá- val szemben. Úgy érezte; magasabb. korszerűbb és forradalmibb szintre kell emelni a magyar mozgalmat. Elvi állásponttá vált idegenkedése a fegyelmezett pártkeretektől megkönnyítette számára a frakciós tevékenység vállalását. Fiatal értelmisé- giek-egyetemisták csoportját (a Polányi testvérek. Pór Ödön, Mérő Gyula, Vágó Béla. Beck Salamon, László Jenő) gyűjtötte maga köré, nevelve-képezve az alig fiatalabbakat. Tulajdonképpen neki köszönhető a szocialista diákmozgalom önálló, az agi- tációt és a kultúrmunkát segítő-fejlesztő tevékenységének megindítása. 1903-ban megvált a Népszavától és hajlamainak és képzettségének megfelelően a kor legszínvonalasabb és leghatékonyabb haladó értelmiségi folyóiratával, a Huszadik Századdal és az azt kiadó Társadalomtudományi Társasággal lépett kapcsolatba. Ez mindenképpen lehetővé tette, hogy a haladó és liberális polgári értelmiség jelentős csoportjaival ismertesse meg a szocializmust. Egyben kritikája volt ez a lépés az SZDP-vezetésnek, amellyel szembeni ellenzéki frakciós tevékenysége is ettől az időponttól datálódik. Ekkor, ezekben az években fekteti le — a hagyományos, német típusú parlamenti munkáspárt alkalmatlansága feletti túlzó reakcióként — pártszervezési elveit; a decentralizált, demokratikus, frakciók alakítására is lehetőséget nyújtó, a szilárd vezetést és fegyelmet megkerülő pártfelépítési modellt. Ugyanekkor fordult a francia szindi- kalisták tevékenysége és elmélete felé. Bennük az általa mindig parlamentinek felSzabó Ervin Tv-napló Krimi, magyar módra MEGNYUGTATÓ TUDNI, hogy akik biztonságunkon őrködnek, nemcsak kitűnően képzett emberek, de minden hájjal megkent mesterei is szakmájuknak, akik keresztülhúzzák a fondorlatos ellenség valameny- nyi számítását. Az ember őszintén drukkol a mieinknek, pontosabban drukkolna, ha nem tudná jó előre, hogy az igazság győzni fog, s a forgatókönyv írói csak hiszik, hogy nem látunk át szitájukon. Dehogynem, főleg, ha azt a bizonyos szitát olyan ritkán szőtték, hogy a gyakorlatlan kriminéző is úgy lát át rajta, mint egy ablakon. Ne kerteljünk, A játszma, két folytatásával együtt sikertelen alkotás, s aki végignézte, inkább türelmét tette próbára, mint idegeit, izgalomról ugyanis szó sem volt. Erről derekasan gondoskodott a rendező Szemes Marianne, aki pillanatnyi feszültséget sem tudott teremteni, sőt helyenként érthetetlenül lelassította a játékot. Félbeszakított telefonbeszélgetések, elharapott mondatok próbálták csigázni a néző figyelmét, ám igazán nem volt nehéz kitalálni, hogy mi van a mondat másik végén, amit egyelőre nem volt szabad hallanunk. A kriminek kialakult műfaja van, sőt klasszikusai is vannak, főleg ha Dosztojevszkijre gondolunk. Játék- szabályai mindenképp félreérthetetlenek: a nézőnek valamit — akár a megoldást, akár a nyomozás cselvetéseit — nem szabad tudnia, a krimi ugyanis a meglepetés műfaja, s még a logikát is fejtetőre lehet állítani, ha a néző elhiszi a meglepetést. Ha minden megy a maga útján, ha csupán egyetértő bólogatásunk- ra van szükség, akkor még akár igaz is lehet a történet, örülünk, hogy győzött az igazság, esetleg koccintunk is rá, aztán egy jót alszunk utána. VISZONT INKE LÁSZLÓ igazán kitűnő volt, mindenképp jobb krimit érdemelt volna. Kolozsvári Grandpierre Emiltől viszont jobb novellákat is kaphattunk volna. Ugyanis lényegesen jobb író, mint amilyennek a Nyitott könyv három novellája mutatta. Ezek egy kicsit sápadtak, erőltetettek, nem a legjobb értékeit jelentik Kolozsvári Grand- pierre-nek. A vizitben elsikkadt a gúny, a Tarokko- zóknak nem volt atmoszférája. Hajdufy Miklós rendező is részes ebben, aki a „vándorjampit” olyan rémes hacukákba bújtatta, amilyeneket ma a legvadabb fiatalok sem hordanak, s az ember csak csodálkozott, hova tette az eszét ez a rendes lány, hogy beleszeretett ebbe a karácsonyfába? A harsányság nem mindig meggyőző, ahogy rendszerint nem annak van igaza, aki a leghangosabban beszél. Viszont maradéktalanul tetszett a Vujicsics Tihamér- emlékműsor, amit akár egy jelképnek is felfogható visszaemlékezés fejezett be: a szálloda udvarában hajnali négykor felhangzott Vujicsics fuvolája, de senki nem panaszkodott a csendháborítás miatt, ellenkezőleg, sorra nyíltak ki az ablakok, s a szálló vendégei áhítattal hallgatták a hajnali szerenádot. AZ ORSZÁG ABLAKAI épp akkor kezdtek kinyílni Vujicsics muzsikájára, amikor sokat ígérő pályáját kettétörte az értelmetlen halál, s mégis úgy érezzük, teljes egész, amit örökül hagyott. Akik ismerték, azok viliódzó lényét sem felejtik, amelyről oly szívesen beszéltek barátai, ismerősei Gothár Péter szép filmjében. Szerencsés gondolat volt a keretjáték, amely az augusztusi szerb búcsú egyházi és világi eseményei közepette szólította Vujicsics Tihamér emlékét, s legföljebb azt sajnáltuk, hogy a róla készített portréfilmből nem villantottak fel néhány képet. Csányi László fogott meddő politikai harc helyett a gazdaságilag szervezett munkásság közvetlen akciójának, egy tényleges forradalmi változásnak az ígéretét látta. A korabeli munkásmozgalom állapota — Lenin és Bernstein is ezt bírálva alakították ki egymással gyökeresen szembenálló mozgalmiideológiai elméletüket — őt -is taszította, de kérdéseire nem találta meg a lenini választ. Ellenzéki tevékenységét nem adta fel, sőt, 1909-ben magával a párttal is szakított. Élete végéig ezután független szocialistának számított. Noha közvetlen környezetének jelentős része 1918-ban megtalálta az utat a kommunista párthoz, ő maga igazi tábort, tömegeket nem tudott, nem is volt képes maga mögé állítani. AZ IDEOLÓGUS 1903-ban a Társadalomtudományi Társaság vitáján „A szociológia újabb irányzatairól” Szabó Ervin ismertette a szocializmust. Történelmi pillanat volt ez. „Magyarországon, magyar nyelven ekkor jelent meg a marxizmus teljes tudományos fegyverzettel. Magyar tudományos fórumon először lépett fel valaki a marxi és engelsi életmű ismeretében, ráadásul a kor szociológiai műveltségének birtokában” — írja egyik életrajzírója. S hogy a vitában végső soron győztes szocialista (marxista) világnézet a szűk értelmiségi körön túl is terjedjen, azért Szabó Ervin sokat tett. Nagy marxista szociológiai szintézisét a társadalmi osztályokról és az osztályharcról ugyan nem sikerült megírnia, az eredeti Marx- és Engels-szövegek kétkötetes kiadásával, és a 48—49-es magyar forradalom és szabadságharc első marxista igényű monografikus feldolgozásával évtizedekre befolyásolta a marxizmussal ismerkedő hazai érdeklődőket. Ahogy a pártról vallott felfogása végső soron késleltette a forradalmi, új típusú munkáspárt megalakítását, antidialektikus és esetenként etikai idealista nézetei a marxizmus teljességének átélésében és alkalmazásában gátolták. írásai, cikkei, tanulmányai mégis a mai napig tartalmaznak fontos, meglepően aktuális mondanivalót, mindenekelőtt a marxista tudományos alapállásnak az elmélet és a gyakorlat kapcsolatának elvá- laszthatatlanságának igényét. „Nem szabad elmaradnunk az elméletben. Régi megismeréseink állandó és folytonos revízió alatt kell, hogy legyenek. Le kell vonnunk a gyakorlati próbák tanulságait. És új megismeréseket kell szereznünk.” Szellemi-gondolkodói nyugha- tatlanságának, a fennállót állandóan meghaladni törekvő marxista igényességének értékes vallomása ez. — DÜRER — / Következő heti filmjegyzetünket a Nézd a bohócot című olasz filmről írjuk flzabö Erűin 1877-1918
