Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
12 Képújság 1977. augusztus 20. magazin magazin magazin Napelemek - terjedőben A Nap energiáját felhasználó szerkezetek fejlesztése az űrkutatás előrehaladásával vett lendületet. Nem csoda, hiszen az űrhajó berendezéseinek leggazdaságosabb energiaforrása valóban a Nap. A napelemek rendszerint szilícium- vagy gallium-arze- nid diódák. Teljes napsütésben ezek teljesítménye általában négyzetcentiméterenként néhány ezred wattnyi. Az űrjárművekre éppen ezért tekintélyes számú, nagy felületet kitevő napelemet kell felszerelni. Földi viszonyok között olyanképpen lehet növelni a teljesítményt, hogy lencsékkel vagy tükörrel ráirányítják a napfényt a napelemekre. Ennek eredményeképpen a fényerősség a természetes, tiszta napsütésnek a kétszeresére is növelhető. E módszernek azonban határt szab ■nz, hogy a napelemek ellenállása meglehetősen nagy, ha az áramerősség növekszik, az elemek belső energiafelhasználása is nő. Érdekes — képünkön látható — napelemmel működő szerkezetet mutattak be a hannoveri vásáron: órákat, amelyek napenergiával működnek. Képesek összegyűjteni és raktározni a nappali órák alatt, és így éjszaka is működnek. Nagy előnyük,! hogy műfénnyel a Nap helyettesíthető a működésükhöz. (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Alállomás építése a közös energiarendszerben A kenyér évezredes históriája A KENYÉR története, a hozzá fűződő szokások, hiedelmek sok-sok — tragikus és komikus — históriát tartogatnak számunkra. A történetkutatók megállapították, hogy minden időben az emberiség egyik legfőbb tápláléka a lisztes anyagú kenyér volt. Amikor a tudósok ráakadtak az ősemberek barlangjaira, településeire, a vastag földrétegek alatt, sok évezredes, többé-kevésbé megkövesedett, konzerválódott maradványok között búzára és elszenesedett kenyérre is találtak. S mivel tény, hogy a mai örök hó és jég birodalmában, a Déli-sarkon valamikor pálmák virágoztak, feltehető, hogy ennek a földrésznek lakói is kenyérrel vagy ahhoz hasonló, lisztes anyaggal táplálkoztak. Kínában találjuk a búza termesztésének legrégibb nyomát, de ennél jóval több adatunk van az ősegyiptomi búzatermesztésről, ahol kőbe vésett írások, és a piramisokban talált búzaszemek igazolják a 6000 évvel ezelőtti fejlett gabonatermelést. Európában a svájci cölöpépítményekben és aggteleki barlangunkban is hat évezredes, kőkorszaki búzát találtak. A zsidóknál, amint azt a Bibliában több helyen olvashatjuk, a földművelés igen megbecsült foglalkozás volt, s a gabonaérés megállapítása nevezetes vallási ünnepség keretében történt. Az aratás megkezdésének idejét a templomban hirdették ki ünnepélyesen. Húsvét első napjának estéjén a szántóföldön néhány kalászt letörtek, ezután megvárták, amíg a nap lenyugodott, majd az ég felé forduló csoport énekelve háromszor megkérdezte: érett-e már a gabona, itt van-e már az ideje az aratásnak? Egy másik csoport igenlő felelete után néhány kévét levágtak, a templomba menve nyomban kicsépelték, megőrölték, s olajjal keverve áldozatul mutatták be. Pünkösdkor az aratás befejezése szintén nagy egyházi ünnepség keretében folyt le. Ábrahám idejében kovászolt, tehát savanyított kenyeret ettek, de Mózes már eltiltotta a zsidókat a kovászolt kenyér fogyasztásától, mert a meleg égöv alatt a kovászolt kenyérben olyan bacilusok tenyésztőitek, melyek á kenyeret emészthetetlenné tették, s járványos betegséget okoztak. Ezért parancsolta meg Mózes, hogy a húsvéti bárányt csak kovásztalan kenyérrel szabad enni. A görögök az egyiptomiaktól tanulták a kenyérsütést, de Dionüszoszt tartották feltalálójának, s ünnepein nagy kenyereket hordoztak körül. Tőlük kedvelték meg a kenyeret a rómaiak, körülbelül i. sz. 170 körül, de már Augustus császár idején, 300 nyilvános római sütődében készítették a rabszolgák a négyszögletes, 4 centi vastag, nyolc harántbevágásos kenyeret, a szigorú kasztrendszernek megfelelően, 3 féle minőségben. (A plebsz kenye- re korpás árpa és zab keverékéből készült.) Rómában a földművelés állami védelemben részesült, s minden római a harci tudományon kívül a földművelést is köteles volt megtanulni. Aki silány, vagy kevés gabonát termelt, azt szigorúan megbüntették, a szorgalmasak, a mezőgazdaság fejlesztői nyilvános dicséretben és jutalomban részesültek. Rómában a legrégibb és legértékesebb kitüntetés a kaiászkoszorú volt. Tőlük a gallok tanulták meg a kenyérsütést, ők használtak hozzá először élesztőt, s lassan elterjedt Európában is. A 'németek viszont csak a középkorban kezdtek kenyeret sütni, a svédek egészen a XVI. századig nem ismerték a sütött kenyeret. Magyarországon a sütőipar bölcsőjét már I. István korában megtaláljuk. Sok érdekes szokás kapcsolódik a kenyér sütéséhez, például az ősi étel-áldozat maradványa volt hazánkban egészen a legutóbbi évtizedekig az elajándékozás: a bizonyos jeles napokon koldusoknak sütött cipó. A kenyérsütés tiltott napjai voltak a kedd, a péntek, főleg az új- holdi péntek: ilyenkor a kenyér — már egy 1670-ből származó feljegyzés szerint is — keletien marad, az „asz- szonynapok” (Kisasszony, Boldogasszony, Luca) kenyere, továbbá a nagypénteken, vasár- és ünnepnapi mise alatt vetett kenyér pedig kővé válik. Az ősi szokások maradványainak a keresztény hitvilág elemeivel való érdekes keveredését láthatjuk a következő rítusokban: a kovászhoz frissen hozzák a vizet, mégpedig szótlanul és háttal mennek a kúthoz; da- gasztáskor nem jó idegennek jelen lenni. Egy korabeli leírás szerint: mielőtt kezüket a tésztába nyomják, istenhez fohászkodnak, dagasztás közben magasra hányják a farukat, dagasztás után tenyerüket domborúra formázva megütögetik a tésztát, aztán keresztet vetnék rá. Bevetéskor az első kenyérbe tesznek egy seprűfűt meggyújtva, vagy nyírfacsomót, rácsavart olajos vagy zsíros ronggyal, melyet szintén meggyújtanak, hogy a kemencében világítson, s egy miatyánkot mondanak a purgatóriumban lévő lelkekért. Mikor minden tészta bent van, az aszony két kézzel fogva, combja felé emelgeti ruháját, mondván: „hasadj föl, repedj föl, csúcs kerekedj, lapos domborodj !” A kiszedett kenyereket egymás mellé rakják a. földre, azután valamennyit lemossák: a vizet napkeletnek kell kiönteni! MA MÁR egyszerűbb a kenyérsütés. Órabérben csinálják. A legendák ideje lejárt ... Azonban a mai ember is szereti és becsüli a jó kenyeret. Egy hódmezővásárhelyi öreg ember, hajdani kaszás, így vall szülőföldje kenyeréről: „A határ kitűnő fekete földje termette a legsi- kérebb búzát minden időkben. Ennek lisztjéből sült olyan fölhasadt, gálánt kenyér és nyalka cipó, hogy a nem idevalósi vendég nem. győzte csodálni, dicsérni, és jó ízűén enni a feslősbélű vásárhelyi kenyeret.” Csóti László Közös áram - kevesebb gond A Bulgáriát, Csehszlovákiát, Magyarországot, Lengyelországot, az NDK-t, Romániát és a Szovjetunió Ívovi villám osenergia-rendszerét egyesítő “Barátság” távvezeték-hálózat évente 20 milliárd kilowattóra energiát továbbít, mindig akkor, és oda, ahol éppen szükség van rá. E rendszer működésének operatív irányítását a prágai központi diszpécser-igazgatóság bonyolítja le. Mióta létrejött az egyesített energetikai rendszer, egyenletesebbé vált a részt vevő országok áramellátása, minthogy a ,.Béke”-rendszer révén néhány gombnyomással átcsoportosíthatók a csúcsfogyasztási időszakok más-más terheléseiből adódó tartalékok. A távvezeték-hálózatba bekapcsolt országok ily módon több mint másfél millió kilowatt erőmű-kapacitás építését takaríthatták meg. A ,,Béke”-rendszert a hálózat mind tökéletesebb kiépítésével egy kivételesen nagy feszültségű, 750 kilovoltos, energiaátviteli szakasz megépítésével és sok más módon fejlesztik tovább az érdekelt országok. Az is bizonyos mértékű tovább lépést jelent, hogy a KGST tagjain kívül más országok is részt vehetnek az együttműködésben; Ausztriával és Törökországgal már meg is valósult az áramcsere. A „Béke” távvezeték hálózathoz a Szovjetunió Ívovi villamosenergia-rendszere csatlakozik, amely csupán egy a hatalmas ország egységes energiarendszerének 11 körzeti egysége közül. (A 11 közül 7 a Szovjetunió európai területén található.) A kolosszális energetikai szervezet hatósugara körülbelül 6 millió négyzetkilométerre terjed ki, s az energiatermelés eléri az évi 700 miliárd kilowattórát. Az energiahálózat továbbfejlesztése rövidesen aktuálissá teszi egy 1150 kilovoltos váltóáramú, valamint egy 1500 kV-os egyenáramú távvezeték megépítését. Kísérlet az űr komppal Sikeresen lezajlott Kaliforniában az első kísérlet az űrkomppal. Az „Enterprise” nevű űrkompot az Edwards légitámaszpontról egy Boeing— 747-es repülőgép vitte fel 6700 méter magasságra, majd 45 perccel később az űrkomp levált a repülőgépről, és két utasával, Fred Haise és Gordon Fullerton űrhajósokkal, 5 perces motor nélküli siklórepülés után simán leszállt az előre kijelölt sivatagi terepen. Az „Enterprise” 37 méter hosszú farokrésze egy ötemeletes épület magasságának felel meg, a két szárny fesz- távolsága pedig azonos egy DC—9 típusú repülőgép szárnyai fesztávolságával. A tervek szerint az űrkomp, amely 7 személy szállítására alkalmas, 1980-tól kezdve mintegy „ingajáratban” fog a világűr és a Föld között személyeket és űrlaboratóriumi felszereléseket szállítani. A Zöldségtermesztési Kutató Intézet makói kutatóállomásán új* vöröshagyma-fajták előállításával kísérleteznek a nemesítők. Céljuk, hogy elsősorban nagyüzemi termesztésre alkalmas, a konzerviparnak megfelelő terményt hozzanak létre. Képünkön: a virágzó hagymák mesterséges beporzása látható. Képünkön: Sorozatban gyártott, alumínium-ötvözettel borított csehszlovák, sugárhajtású gyakorló repülőgép. (MTI Külföldi Képszolgálat) Az alumíniumot korunk fémének nevezik, joggal, hiszen az élet minden területére betört. Előnyös tulajdonságai, például a kis fajsúly- lyal párosult nagy szilárdság, az ennek következtében előálló súlycsökkenés, az üzemanyagban, vontatási energiában megnyilvánuló megtakarítás, a hasznos teher növelésének a lehetősége, a jó zajelnyelő képeség stb., alkalmassá teszik felhasználását a járműiparban is. A gépkocsi és autóbusz, vasúti kocsi és hajógyártásban egyre több helyen helyettesítenek vele más anyagot. Legnagyobb szerepe azonban a repülőgépgyártásban van. Érdekes, hogy a magyarországi születésű Schwarz Dávid elgondolásai alapján tervezték és készítették el Németországban 1897-ben az első merev vázú, kormányozható léghajót, melynek szabadalmát Zeppelin megvette. 1917-ben jelent meg az első Junkers-gép, a Ju—4, amely teljesen alumínium-ötvözetből készült. Ugyancsak az első világháborúban készültek Tupoljev orosz tervező köny- r.yűfém gépei is. Az 1930-as évek elején a repülési sebesség növekedésével kezdtek alumínium lemez burkolatot alkalmazni a repülőgépeken, sőt a belső hossz- és keresztmerevítőket is alumíniumból állították elő. Az alumínium nemcsak könnyűségénél, hanem jó megmunkálhatóságánál fogva is igen alkalmasnak bizonyult erre a célra. Ma már a repülőgépek szárnyai, teste kizárólag alumínium ötvözetből készülnek, a könnyű sportgépeken, a hangsebességet jóval túllépő katonai gépeken, és az óriási teherbírású személy- és teherszállító gépeken egyaránt. Legutóbb a Concorde típusú óriásgép készült alumínium ötvözetből. A felhasznált ötvözettípust külön ebből a célból vizsgálat al^ vetették. A gépnél ugyanis nagy hőhatásokra is számítottak. A 30 ezer órán át 130 C fok hőmérsékleten végzett szilárdsági kísérletek után a nyúlás 0,1 százalék alatt maradt. A fepülőgépiparban hosszú ideig a szegecselés volt az egyetlen kötési mód, ezt látjuk a legtöb utasszállító gépen is. Újabban elsősorban szárnyfelületek készülnek ponthegesztéssel és ragasztással is, valamint a kettő együttes alkalmazásával. Konzervhagyma
