Tolna Megyei Népújság, 1977. augusztus (26. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-19 / 195. szám
A ^PÚJSÁG 1977. augusztus 19. A közoktatás kérdései Az új iskolai dpkumentumok Az 1977—78. tanévtől a szakmunkásképző iskolában, 1978 szeptemberétől az általános iskolákban és a szakközépiskolák egy részében, 1979 őszétől valamennyi középiskolában a nevelés és oktatás új tervei szerint kezdődik az iskolai munka. A világ egyik legnagyobb teherautógyára épül Naberezs- nije Cselniben. Az autógyár nagyságát is jól mutatja a város fejlődése: 1970-ben még csak 39 lakosú volt ez a város. Ma több, mint 250 ezren laknak itt. És a gyár még csak részlegesen kezdte meg a termelést. Képünkön: már szériában szerelik a KAMAZ-t. Az új tervek meghatározzák az iskolákban folyó oktató-nevelő munka alapelveit, tartalmát és eszköz- rendszerét, befolyásolják módszereit. Kidolgozásukra és bevezetésükre az MSZMP KB 1972. évi közoktatáspolitikai határozata alapján kerül sor. Az új dokumentumok a határozat végrehajtásának eszközei. A társadalom, a termelés és a* tudomány nagyarányú fejlődése megköveteli, hogy az iskola időről időre megújuljon. A jelenlegi dokumentumok a hatvanas évek elején fogalmazódtak meg az 1961. évi III. sz. törvény alapján. A törvény által körvonalazott fő célok — az iskola és az élet kapcsolatának elmélyítése, az oktatás korszerűsítése, a szocialista nevelés hatékonyabbá tétele — ma is érvényesek. Tennivalóink azonban, az eltelt 15 év fejlődését és az előttünk álló társadalmi, tudományos-technikai feladatokat figyelembe véve, egységesebben, konkrétabban, határozottabban fogalmazhatók és valósíthatók meg. i A dokumentumok tartalmukban és formájukban is jelentős új vonásokkal rendelkeznek. Mindenekelőtt azzal, hogy a nevelés elsődlegességének, a nevelés és oktatás egységének követelményét nemcsak a pedagógiai gyakorlattal szemben támasztják, hanem a tervekben is megvalósítják. Megszüntetik a nevelési terv különállását, egységben fogalmazzák meg az iskola nevelési és oktatási feladatait. Az osztályfőnöki órákon folyó nevelés mellett a dokumentumok szerves része a tanórán és az iskolán kívüli nevelés terve is. Az egymással szoros összefüggésben lévő terveket az „Alapelvek” fogja össze, az iskolatípus célját állítva az egész dokumentumrendszer tengelyébe. Az egyseges rendező elv szerinti tartalmi és formai felépítés jogosít fel bennünket arra, hogy „dokumentumcsaládról” beszéljünk, i A korábbiaknál konkrétabban fogalmazódnak meg a tervekben azok a kívánalmak, amelyeket a társadalom támaszt az iskolai nevelő és oktató munkával szemben. Az özekre adott válaszok is egységes, a lehetőségekkel számpló oktatáspolitikai-pedagógiai alapállást tükröznek, melyek a hatvanas években megindult pedagógiai pezsgés, a sok hasznos kutatás, kísérlet eredményét realizálják. Uj módon értelmezi a dokumentumcsalád a műveltség tartalmát, melyet a társadalmi-emberi értékek rendszerének, a tudás, az érzelmek, a meggyőződés, a világnézet és a magatartás egységének tekint. Ilyen módon lényegesen megváltoztatja a művelődési anyagnak és az oktatásnak a pedagógiai folyamatban betöltött szerepéről vallott — még ma sem ritka — nézetet, amely a műveltsé-. get az ismeretek összességére korlátozza. Ezzel elősegíti az oktatás és a nevelés helyes viszonyának felismerését. Kidolgozottabb és gyakorlatiasabb az új dokumentumok követelményrendszere. a jelenleginél. Megfog- hatóbbá teszi a célokat, segíti az oktatás „technológiájának”, a tanítás-tanulási folyamat irányításának, tervezésének, eszközeinek, módszereinek kidolgozását és a tanulói munka ellenőrzését. Körülhatárolja a követelmények minimumát és optimumát. Ezzel segíti a tanuló egyéniségének differenciált fejlesztését, a művelődési hátrányok megszüntetését és a tehetség- gondozást. Lényeges új vonása a dokumentumoknak, hogy sok korábbi kötöttséget oldanak fel és jelentősen növelik a pedagógiai munka alkotó jellegét. A tanítási anyagot törzsanyagra és kiegészítő anyagra bontják, lehetőséget nyújtva a kiegészítő anyag szabad kiválasztására. A tanterv mellett nincs utasítás, amely módszertani tekintetben jelentősen behatárolta az egyéni törekvéseket, néha kedvét szegte az újító, kutató pedagógusnak. Helyét módszertani alapelvek foglalják el, amelyek a tanulók személyiségének fejlesztésében egyre tökéletesebb módszerek alkalmazására serkentenek. Az új dokumentumok az iskolai oktató-nevelő munka tartalmi továbbfejlesztésének és módszertani megújulásának lehetőségét teremtik meg. Azonban a legszebb tervek is csak annyit érnek, amennyi a gyakorlatban megvalósul belőlük. Valójában vezérfonalává a pedagógiai munkának csak akkor válnak ha pedagógusaink is vállalják a megújulást, ha azonosulnak a dokumentumokban megfogalmazott célokkal, ha cselekvő munkásai lesznek a tartalmi-metodikai korszerűsítésnek. A pedagógus kulcspozíciója nem változik. Továbbra is alapvetően fontos tényezője marad a nevelési és a tanítási-tanulási folyamatnak. Az új dokumentumok egy ténylegesen meglévő ellentmondást oldanak fel, amely a régi, már jó néhány éve szűk tantervi keretek és a nevelés-oktatás tartalma között feszült. Megszüntetik a túlterhelést, az örökös időzavart és egyéb gondok nyomasztó terhét, tágabb teret nyitnak a továbblépésre. A lehetőségekkel tudnunk kell élni. Ennek alapvető feltétele, hogy alaposan megismerjük azokat. Úgy tűnik, a valóságos pedagógiai szabadság nem attól függ majd, mit engednek és mit nem engednek meg az előírások. A szabad, alkotó pedagógiai munka korlátainak veszélye sokkal inkább a belső feltételek hiányosságai, a közömbösség és a rossz értelemben vett rutin oldaláról fenyeget. Ezért arra kell törekednünk, hogy pedagógusaink teljes mértékben azonosuljanak a dokumentumok szellemével, hogy iskoláink a szocialista személyiség kibontakozásának sokszínű, alkotóműhelyeivé váljanak. Werner András, a pedagógus továbbképzési intézet igazgatója ...1917. október 25-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előestéje. Ke- renszkij, az ideiglenes kormány miniszterelnöke íróasztali naptárának letépett lapjára írta: „Kenyér félnapra...” Az ezután, következő polgárháború és külföldi intervenció szinte teljesen tönkretette Oroszország amúgy is gyenge gazdaságát. 1920-ban annyi vasat termeltek, mint a tizenhetedik-tizennyolcadik század fordulóján. A világ ipari termelésében Oroszország 0,5 százalékkal részesedett, ez százszor kisebb volt, mint az Egyesült Államoké. A huszadik század elején — ha nem változott volna a társadalmi berendezés — az írni-olvasni tudást Oroszország európai részében 120, a Kaukázusban és Szibériában 430, Turkesztán vidékén pedig 4600 év alatt tudták volna elérni... Az ország a nemzeti katasztrófa küszöbén állt. Most pedig hasonlítsuk össze a számadatokat 1917-től 1977- ig. „Kenyér félnapra...” 1976- ban takarították be az ország történetében a legnagyobb termést — 224 millió tonna gabonát 258 millió lakosra. Vastermelés a tizennyolcadik század szintjén... 1976 tavaszán az SZKP 25. kongresszusán megállapították; még több lett azoknak a termékeknek a száma, amelyek gyártásában a Szovjetunió első helyre került a világon. A szénhez, érchez, cementhez, és számos más termékhez csatlakozott az acél. a műtrágya. A Szovjetunióban termelték 1976-ban a legtöbb nyersacélt a világon: 147 millió tonnát... Százszoros lemaradás az Egyesült Államoktól... Most száz fiatalember közül — éljenek az európai részben, vagy Türkméniában — 97- nek tízosztályos, középfokú végzettsége van. A szovjet kormányzat évei alatt több mint negyven nép kapott saját ábécét. A diákok száma' 17-szeresére, a könyvkiadás' 30-szorosára növekedett. Néhány számadat 60 év fejlődéséről Akkor és ma ... Gazdag nyár Talán még soha nem volt ilyen gazdag nyarunk, mondta Jánosné Szalay Gabriella, a hő- gyészi nevelőotthon igazga tóhelyettese. A felső tagozatosok saját osztályukkal voltak kéthetes hegyi gyalogtúrákon. Az alsósok a járás bélatelepi úttörőtáborában töltöttek egy hetet. Az intézet kilencven lakója közül szinte mindenki megtanult úszni. Volt, aki Dombóváron egyhetes tanfolyamon vett részt, a többiek a tamási strandra jártak át. A Fóti Gyermekvárosban az idén is megrendezték a hagyományos, diákotthonok közötti vetélkedőt, ide is : aztak gyerekek Hőgyész- ről. Az intézet csapata részt vett az úttörő-olimpia területi döntőjén. Ha az időjárás megengedte, gyakran jártak strandra Tamásiba, de voltak — az állami gazdaság autóbuszával — a gu- narasi termálfürdőben is. Az általános iskola a legjobb tanulókat csillebérci táborozással jutalmazta, a megyei művelődésügyi osztály pedig Zánkán biztosított néhány helyet a nevelőotthonosok számára. A patronáló üzemek és szocialista brigádok is gondoskodtak néhány gyerek nyári programjáról, így például a Dombóvári MÁV Vontatási Főnöksége, az állomásfőnökség és a Bonyhádi Cipőgyár József Attila brigádja. A nagyobbak a Hőgyészi Állami Gazdaságban kukoricát cimereztek. A keresetük egy részét takarékbetétben helyezték el, a többit tetszés szerint költ- hették el. Az intézetben maradottak se unatkoztak a nyári szünetben, mert lehetett fürdeni a két kis medencében. Mindennap egy, másfél órát dolgoznak a parkban, aztán szabad foglalkozás van. Nézhetik a televíziót, a klubban lemezjátszó van. Esténként műsoros szalonnasütéseket rendeznek a parkban. Bérlete van az intézetnek a művelődési otthon rendezvényeire is. A bábműsorokat a kicsik, a színházi előadásokat és a beat- koncerteket a nagyok látogatják. Mindaddig rendjén mennek a dolgok, míg Szekér Pál kritikus kimondottan az irodalmi lapokban publikálta tanulmányait. Addig viszonylag békességben élt; néhány írót és néhány költőt kioktatott ugyan a modern irodalom kérdéseiről, néhány író és költő meg is neheztelt rá, de neki ebből a legparányibb kára sem keletkezett. A baj úgy kezdődött, hogy Szekér Pál kitört a szakmai gyűrűből, mind több cikket írt a napilapokban, sőt, egyszer elkövette azt a hibát, hogy közölni engedte fényképét az egyik nagy példány- számú képes magazinban. így tudta meg a város^hogy az egyébként szürke kinézetű ember: neves férfiú. Olyanok szólították meg az utcán, akik eddig észre sem vették — sőt, kimondottan keresztülnéztek rajta —, most a kezét rázták, vállát veregették barátságosan, feketekávéra invitálták, miközben azt mondogatták: — Ejnye, ejnye, Szekér úr, maga a világ legszerényebb embere. Hát az újságokból kell megtudni, hogy ilyen kitűnőség él közöttünk? Még szerencse, hogy olvassuk az újságot. Kedvenc eszpresszójában Évike, a felszolgálólány ettől kezdve szinte áhítattal csüg- gött az ő szeretett mesterén, végül pedig a lány elpirulva megvallotta a nagy titkot: — Szekér úr, kérem, én is szoktam irogatni. Mire Szekér Pál csak eny- nyit mondott: — No... A lány nem hagyta kicsúszni markából a mestert. — Szekér úr, én magának, mint hozzáértő embernek, szeretném megmutatni a verseimet. Szekér Pál rosszkedvűen erre is csak azt mondta: — No... így mutatta meg Évike a pepita füzetbe írott verseket, amelyek mind-mind valamely közismert sláger ritmusára íródtak. A szánalmas te- hetségtelenség annyira feldühítette a kritikust, hogy őszintén megmondta a véleményét. Évike természetesen nagyon köszönte az őszinte bírálatot, de valami egészen picinyke ellenséges fény fellobogott a szemében, s ettől kezdve, ha Szekér Pál egy duplát rendelt, összesúgott a kávéfőzőnővel, és olyan híg löttyöt lökött a mester asztalára, hogy attól a nem is nagyon becsületes embernek is kinyílik a zsebében a bicska. De még ezzel együtt is rendjén mennének a dolgok, ha a húsboltból Seregély Ferenc hentesmester nem üzen, hogy Szekér úrral nagyon szeretne néhány intim szót váltani. Egy üres órájában átballagott hát a kritikus a húsboltba, ahol Seregély mester véres bárdját tisztogatta éppen, mert már közeledett a zárás ideje. Aztán együtt mentek arra a bizonyos néhány intim szóra a sarki vendéglőbe. Ott Seregély mester megvallotta a következőket: két esztendeje anyagi okok miatt otthagyta a felesége, vagy hogy pontosabbak legyünk, a mester szűrét tette ki a lakásból. Három hónapig úgy csatangolt szegény, mint a kóbor kutya. Akkor részben azért, mert vissza akarta magát hízelegni az asszony kegyeibe, összeütött néhány verset. Egyiket, a legszebbet, nyomban el is szavalta, s a jámbor kritikus már a költemény címétől is majdnem fel- üvöltött. így szólt: „Felkötöm magamat szomorú fűzfára...” — No, mit szól hozzá? — kérdezte öntelten a hentes- mester. — Ugye, érdemes foglalkoznom a versírással? lA kritikus kínosan töprengett. Gondolkodott, gondolkodott, megmondja-e az igazságot. Végiül úgy döntött, nincs értelme félrevezetni ezt az embert. Vétek lenne becsapni. A versek miatt talán elhanyagolná a becsületes munkát, tönkretenné az életét. Azt mondta hát: — Ne haragudjon, Seregélyes úr, de ezek a versek rosz- szak. Nem is versek ezek. Nem érdemes vele foglalkoznia, Seregélyes úr! A hentes ádámcsutkája akkorára nőtt, mint egy rosszul kötött nyakkendő csomója, szeme villogott, mint a stop- lámpa, de nagy önuralommal azt mondta: — Nagyon köszönöm az őszinte kritikát. Hát akkor... ezek szerint örökre el kell búcsúznom a költészettől... Másnap pedig azt mondta a hentes a munkatársainak: — Ismeritek azt az írót, vagy micsodát? — Ismerjük — mondták a munkatársak —, benne volt az újságban is a fényképe. Mi van vele? — Semmi — mondta zordan a mester. — Csak figyelmeztetlek benneteket, hogy az az alak egy öntelt majom. A munkatársak magyarázatra vártak, a pénztárosnő is felnézett, abbahagyta a kötő- getést. Ám Seregélyes úr magyarázat helyett így zárta le a témát: — Ne sajnáljátok tőle a mócsingot... SIMON LAJOS Mezőgazdasagí főiskola lUyítran Eddig több mint tízezer jól képzett szakembert adott a csehszlovák mezőgazdaságnak a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola. A felsőfokú tanintézet korszerű kis „egyetemi várost” kapott a hetvenezer lakosú nyugat-szlovákiai város mellett.
