Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-13 / 163. szám
A KÉPÚJSÁG 1977. július 13. ON KERDEZ Levélcímünk: * 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Kevés a szóda A Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat decsi takarmánykeverő Szemének kilenc dolgozója aláírásával kaptunk levelet, írják, hogy munkahelyükön nagy a porképződés, ezért az új munkavédelmi szerződésben a vállalat elrendelte, hogy szikvizet kell biztosítani a dolgozóknak egész éven át. A szekszárdi ÁFÉSZ helyi szikvízüzeme volna hivatott az üzem ellátására, de gyakran napokig, sőt egy hétig sem tudnak szódát biztosítani. A dolgozók kérték a körzeti üzemvezetőséget; járuljanak hozzá, hogy a szódát az üzem szomszédságában lévő maszektól vásárolják. Hozzájárulnának, ha az ÁFÉSZ adna igazolást, hogy az ellátást nem tudja megfelelően biztosítani. Igazolást pedig hiába kértek, nem kaptak. Lúdas Géza, a Szekszárd Sárköz- és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi osztálya vezetője szerkesztőségünknek küldött levelét — mely bizonyára örömükre szolgál a decsi- éknek — közöljük: — A decsi szi'kvízüzemünk- ben a termelést mellékfoglalkozású dolgozó foglalkozásával tudjuk csak biztosítani. Ennek következménye, hogy a kiskereskedelmi és vendéglátóipari egységeink ellátása mellett a keverőüzem dolgozóinak igény szerinti szikvízellátását teljes mértékben biztosítani nem tudjuk. Telefonszámunk: 129-01, 123-61. Vízellátás Pakson Molnár Istvánná paksi olvasónk több paksi lakos nevében írt levelet szerkesztőségünknek. A víztorony környékén laknak, ahol napközben egyáltalán nincs víz és nemcsak, hogy öntözni, de még inni sem lehet. Kénytelenek éjszaka virrasztani, hogy vizet foghassanak. „Sokszor lehet hallani, olvasni, hogy előre tájékoztatják a lakókat a vízkorlátozásról. Miért nem lehet ezt nálunk is bevezetni? így időben megtudnánk, mikor zárják le a főcsapot és időben, lehetőleg nappal tudnánk vizet fogni.” Borbás István, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója válaszol: — Vállalatunk Paks vízellátásának nehézségeit ismeri. A község gyors fejlődését és az ezzel járó megnövekedett vízigényt sem a meglévő vízbázis, sem a meglévő vezetékek nem tudják maradéktalanul biztosítani. A vízellátási zavarok különösen a nyári csúcsfogyasztás időszakában jelentkeznék. A paksi vízmű rekonstrukciója folyamán a fővezetékek átépítése, a nagydorogi úti vízműtelep építése, valamint a vezetékrendszer átalakítása után oldódik meg Paks jobb vízellátása. A vezetékrendszerek átalakítása során a Virág és Szérüs utca átkötése, illetve átépítése is szükséges, mely 1978-ban valósul meg. A fenti munkák megvalósításáig vízellátási zavarokkal számolni kell, tekintettel arra, hogy az egyes vízellátási zónák között időszakosan egyes vezetékeket le kell zárni. Felhívtuk a paksi üzem- vezetőségünk. figyelmét a gondosabb üzemeltetésre és az érintett utcák vízellátásának fokozott figyelemmel kísérésére. Túráztatják a motorokat Brett János Szálkáról írja, hogy szomszédjában minden este két-három fiatal motoros „tanyázik”, túráztatják a motorkerékpárokat. Amikor nagy a sár, nem a földesúton, hanem a járdán közlekednek. Félő, hogy balesetet okoznak. „A községben többen fel vannak háborodva, de nem tudjuk mit lehet tenni”. Továbbá írja, hogy hiába beszélgetnek a fiatalokkal, kérik, hogy csendesebben legyenek, annál nagyobb zajt csapnak. Ha szóvá teszik, hogy nagy port kavarnak az úton és a járdán, azt mondják „locsolják fel”. Dr. Deák Konrád osztály- vezető ügyész a következőket válaszolja: — Az egyes szabálysértésékről szóló 17/1968. (IV. 14.) Korm. számú rendelet 23. paragrafusa szerint: „Aki lakott területen vagy lakóházban indokolatlanul olyan zajt okoz, amely mások nyugalmát sérti, háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.” Községekben a fenti szabálysértés miatt az eljárás a községi tanács hatáskörébe tartozik. A rendőrség a fenti szabálysértés miatt helyszíni bírságot szabhat ki. Téves tehát az az álláspont, hogy csendháborítást csak este 10 órától lehet elkövetni, a jogszabály ilyen időbeli korlátozást nem tartalmaz. Utalnunk kell azobam arra, hogy indokolatlan zajokozásról van szó, s olyanról, mely mások nyugalmát sérti. Egy motor beindítása, a motor- kerékpárral való elindulás kétségtelenül bizonyos zajjal jár, ez nem tekinthető csend- háborításnak, ezzel szemben elköveti ezt a szabálysértést az, aki más ablaka alatt csak azért túráztatja motorját hosz- szabb időn keresztül, hogy ezzel embertársa nyugalmát sértse. Szabálysértést követ el az is „aki köztisztaság fenntartására, a vizek és a levegő tisztaságára, valamint a szennyvizekre, az állattartásra vonatkozó egészségügyi jogszabályt vagy az ilyen jogszabály alapján kiadott egészségügyi rendelkezést megszegi,” és ugyancsak szabálysértést képez, ha valaki motorkerékpárral járdán közlekedik. Amennyiben a szálkai motorkerékpározók nem hagynak fel szabálysértést is megvalósító magatartásukkal, indokolt ellenük szabálysértési feljelentést tenni. Üzenet: Kérjük Nagy Pál- né szekszárdi Előhegyi lakótelepi olvasónkat, hogy szíveskedjen megküldeni pontos címét szerkesztőségünknek, ugyanis tanácskérő levelére küldött válaszunk a „cím elégtelen” jelzéssel visszaérkezett. Ml VÁLASZOLUNK Jogszabályokról—röviden A gyorsíró és gépíró iskolákról szól az oktatási miniszter. 5/1977. (VI. 27.) GM. számú rendelete, amely szerint ezek az iskolák középfokú oktatási intézmények, és a gépíró és gyorsíró munkakör betöltéséhez szükséges alapfokú szakmai képzettséget, továbbá nem befejezett középfokú általános műveltséget nyújtanak, tanulóikat szocialista világnézetre és hivatástudatra nevelik. A képzési idő két tanév, alapfokú tanfolyamon a képzési idő középiskolai végzettséggel rendelkezők számára egy tanévre összevonható. A rendelet — amely a Magyar Közlöny idei 50. számában jelent meg — szabályozza, hogy 'kik vehetők fel az iskola első évfolyamára és kik alapfokú tanfolyamra. Az iskola tanulói — a jogszabályban felsorolt kivételektől eltékintve — tandíjat nem fizetnek, az alapfokú tanfolyami díj, azok részére, akik már szakképesítéssel rendelkeznek, 80 forint. A Minisztertanács 23/1977. (VII. 1.) számú rendelete módosítja és kiegészíti a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományú tagjainak nyugdíjáról szóló korábbi rendeletet, táblázatban tünteti fel a szolgálati kötelmekkel összefüggő rokkantsági nyugdíj összegét az illetményátlag százalékában, rögzíti a legalacsonyabb és a legmagasabb illetményátlag összegét is. A rendelet, amely kihirdetése napján (július 1-én) hatályba lépett, a Magyar Közlöny f. évi 51. számában jelent meg. Ugyanitt jelent meg a könnyűipari miniszter 7/1977. (VII. 1.) Kdp. M. számú rendelete a munkaközi szünet kiadásáról és díjazásáról, s a rendelet szerint a munkaközi szünetet a munkaidőn belül kell kiadni a nem fizikai foglalkozású dolgozóknak, kivéve a termelés közvetlen irányításával, anyagi, műszaki ellátásával foglalkozókat. Az előbbiek alá nem eső dolgozóknak a munkaidő megszakítás nélküli (műszakidő előtt vagy után) biztosítható a munkaközi szünet a jogszabályban megjelölt munkahelyeken. A munkaközi szünet díjazásának egy órájára járó összege 6,30 forintnál alacsonyabb nem lehet. Kihangsúlyozandó, hogy a rendelet hatálya a könnyűipari ágazatba tartozó vállalatokra szövetkezetekre, stb. terjed ki. A munkaügyi miniszter 9/1977. (VII. 1.) Mü. M. számú rendelete a fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetkezetek dolgozóinak munkavégzésére vonatkozó szabályokról szól, s e rendeletből csupán az alábbiakat idézzük: „A dolgozó díjazására, valamint a részére járó egyéb juttatásokra és térítésekre —ha jogszabály eltérően nem rendelkezik — az állami szervvel munkaviszonyban álló dolgozókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.” (Magyar Közlöny idei 51. szám.) A Művelődésügyi Közlöny f. évi 12. számában jelent meg a kulturális miniszter 105/1977. KM számú utasítása a kulturális intézmények belső ellenőrzésének rendjéről, s az utasítás melléklete irányelveket ad a belső ellenőrzés rendjének kialakításához, a vezetői ellenőrzéshez, megjelöli az egyszemélyi felelős vezető feladatait, a beosztott vezetők feladatait és a belső ellenőr feladatait, részletesen szabályozza a tevékenység folyam métába épített ellenőrzést, külön fejezetben szól a belső ellenőr személyéről és anyagi, valamint erkölcsi megbecsüléséről. Dr. Deák Konrád, a TIT városi-járási szervezetének elnöke 1. s:;sssg felsőfokok bírósági tárI gyalása volt. A leg- / hosszabb az Egyesült ..... .. Államok történetében, kilenc és fél hónapig tartott. A legdrágább: egymillió dollárt emésztettek fel a tárgyalás költségei. Kétszázhuszonöt napig tartották az esküdteket bezárva, amíg meghozták ítéletüket: valamennyi vádlottat halálra ítélték. A sok kötetes akta a „Kalifornia népe Charles Manson, alias Jézus Krisztus ellen indított pere” — feliratot viselte. A bűnüldözés történetében ez volt az első, s minden bizonnyal ez is marad az ■utolsó eset, amikor egy bűnöző a Megváltótól kölcsönözte álnevét. Megbízhatónak látszó kimutatások szerint erről a perről írtak a legtöbbet az Egyesült Államok történetében. A gyilkosságok közül csak egyetlen esettel, John F. Kennedy lelövetésével foglalkozott többet az amerikai sajtó ’— •abban az ügyben azonban, mint ismeretes, soha nem került sor bírósági tárgyalásra. A vádat Vincent Bugliosi képviselte. Koronatanúja Linda Masabian volt. — Mondta-e valaha Manson, hogy ő a Jézus Krisztus? — kérdezte tőle az ügyész. — Nem, ezt soha nem állította — hangzott a válasz. — Milyen körülmények késztették önt arra, hogy mégis ezt higgye? — Én Krisztust kerestem magamban és azért láttam annak. Az ügyész megakadt. Zavarában furcsa útra terelte a kihallgatást. — Mansonnak volt szakálla? — Igen! — Leborotválta később a szakállát? — Igen! — Látott már valaha olyan képet, amelyen Krisztus sza- kálltalan volt? — Nem. — Miután Manson leborotválta a szakállát, még mindig azt hitte, hogy ő Jézus? — Igen. Ez a jelenet Bugliosi kevés számú kisiklásai közé tartozik. Egyébként kitűnő munkát végzett a tárgyalás folyamán, valamint a vádirat ösz- szeállításában. A Los Angeles-i rendőrség jóvoltából alig állt a vádhatóság rendelkezésére bizonyíték. Még azután sem, hogy a tettesekről tudták, hogy tettesók és egy véletlen folytán valamennyien már jóval előbb a rendőrség őrizetébe kerültek. A rend derék őrei, akiket a televízió krimisorozatai, mindig tévedhetetlennek ábrázolnak, ebben az ügyben hibát hibára halmoztak. Mintha semmiképpen sem akartak volna a bűnözők nyomára bukkanni, mintha szántszándékkal meg akarták volna semmisíteni a bizonyítékokat. Nemcsak a helyszínen, röviddel a Cielo Drive 10 050. szám alatti villában történt szörnyű vérfürdő felfedezése után, hanem a bírósági tárgyalóteremben is meglehetősen szánalmas alak benyomását keltette Jerry Joe DeRosa. Ez a rendőr volt az, aki a 8 L 15-ös számú rendőrjárőrként először érkezett rádiós kocsijával a villába. A tárgyaláson elmondta: amikor később, az őrizetbe vett William Garretsonnal el akarta hagyni a villát, az elektromos zárra járó kapu belső oldalán észrevette, hogy az a gomb, amellyel a kaput nyitni lehet, véres. Mi sem látszott kézenfekvőbbnek, mint a feltételezés: a gyilkos nyomta meg a gombot, az ő kezétől lett véres és minden bizonnyal az ujjlenyomatát is rajtahagyta. DeRosa mégis megnyomta a gombot. Végeredmény: ujjlenyomatával megsemmisítette azt az ujjlenyomatot, amely azonnal a gyilkos nyomára vezethette volna a rendőrséget. — Miért nyomta meg az uj- jával a véres gombot a kapun? — kérdezte tőle az ügyész. — Azért, hogy kijussak a kapun! — Szóval, nem véletlenül, hanem szándékosan tette? — Valahogy ki kellett mennem... A tárgyalóterem közönsége nevetett. A rendőrön. És egy másikon akkor, amikor egy tízéves gyerek szégyenítette meg a közbiztonság őreit. Steven Weiss mintegy három héttel azután, hogy a lapok tele voltak a Sharon Tate- üggyel, a szülői ház mögött egy revolvert talált. Az okos kis Steven — elég bűnügyi sorozatot látott ő is már a televízióban — a cső végén és két ujjal óvatosan fogta meg a fegyvert, nehogy megsemmisítse az esetleg rajta lévő ujjlenyomatokat. így vitte haza, s letette édesapja íróasztalára, aki meg sem érintette, s azonnal feltárcsázta a rendőrség számát. A Los Angeles-i rendőrök ezúttal gyorsak voltak — nem úgy, mint a helyszínen, ahol 1969. augusztus 9-én a tett felfedezése után éppen öt órával érkezett csak meg a gyilkossági csoport, addig buzgó, de hozzá nem értő kollégáik teljesen összeforgatták a helyszínt. Most egy bizonyos Michael Watson azonnal fel is kereste Weissé- ket. Kérdés Stevenhez a tárgyaláson : — Megmutattad Watson bácsinak a forgópisztolyt? — Igen. — ö kézbe fogta azt? — Igen. — Hogyan fogta meg? — Mindkét kezével és mindenütt... A gyerek azt is elmondta, hogy Watson kiürítette a tárat, amelyben 7 üres hüvely és még hét töltény volt. Egy Hi Standard Longhorn 22-es forgópisztoly volt, olyan, amilyennel akkor, szeptember 1-én már rendelkezésre álló adatok szerint a Polanski- villában gyilkoltak. A rendőrség azt is tudta, hogy a markolat jobb oldali része sérült. A Steven által talált fegyver tökéletesen megfelelt ennek a leírásnak. Hogy Watson ezók után az egész, nagy fontosságú leletet egy borítékba zárta, s átküldte a „talált tárgyak osztályára”? Ismét alkalom adódott rá, hogy a tárgyalóterem közönsége nevessen. Egyébként természetesen nagyon szomorú ügy volt ez. Hét ember életéért kellett felelnie a vádlottak padján ülőknek. Vagyis: Charles Mansonnak, „Jézus Krisztusnak”, s három fiatal lánynak, tettestársainak, de egyben áldozatainak: Susan Atkinsnak, Patricia Krenwinkelnek, Leslie Van Heútennek. öt embert öltek meg a Cielo Drive 10 050-ben. A gyilkosságot 1969. augusztus 9-én reggel, nyolc óra és fél kilenc között Winifred Chapman, a házvezetőnő fedezte fel. Az 50-es éveinek közepén járó asszony a szokásos időben érkezett meg munkahelyére. A ház kapujához érve, valami szokatlant vett észre. Egy drót lógott a kapun, leszakított telefon- vezeték lehetett. Ahogy belépett, egy fehér gépkocsit látott, amely nem volt sem a ház lakóié, sem a Mrs. Chapman által ismert látogatóké, barátoké. Az asszony még észre sem vette, hogy a gépkocsi vezetőülésében egy holttest hever. Rosszat sejtve, gyors léptekkel igyekezett a házhoz, a hátsó személyzeti bejárón. Ahogy a konyhába lépett, kipróbálta a telefont. A készülék süket volt. Átment az ebédlőn, a lakószobába sietett. Két nagy kék hajókoffer állta útját. Ezek előző délután, amikor munkája végeztével a házvezetőnő távozott, még nem álltak ott. A kofferen ragadós vért látott és két, a folyosón heverő törülköző szintén véres volt. Mindenütt vért látott, sok vért. A ház főbejárata nyitva állt. Kinézett rajta: a ház előtti úton vérfoltok. Kissé odébb, a füvön egy holttest hevert. rémült asszony sikol- Jt tozva rohant segítsé- A ígért. Abban az irány- "-■• ban távozott, amelyről jött, de az udvaron néhány méternyire eltért attól az útvonaltól. Közelebb haladt el a gépkocsihoz, s most látta meg a fehér Rambler- ban is a holttestet. (Folytatjuk) A Polanski-vitla vendégei: Sehring Abigail, Folger, Frykowski, Parent Pintér István: Gyilkosság - ; a „szeretet jegyében”
