Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-12 / 162. szám
1977. július 12. ^PÚJSÁG 3 A törvény az emberért van Dinnyések Kajdacson jvét csányi család költözött a kajdacsi határba a tavasz idején. Híres dinnyetermesztők közül való emberek, akik minden évben távol (vannak otthonuktól, amíg a dinnye meg nem érik és el kel a piacon. A kajdacsi Aranykalász Tsz-ben tavaly is nagy területen termesztették a keresett gyümölcsöt, jó bevétele származott a közösnek, ezért most sem kisebb a termőterület, mint negyven hektár. A két nagy család különböző helyeken vert tanyát, különálló a munkájuk is. De a dinnye mutatja: mindannyian jól értenek a műveléshez. Nagyon szép a kajdacsi dinnyeföld. Az első sárgadinnyéket szerdán vitték el Szekszárdira, a TESZKER V - nek. A sárga csak néhány hektár. Már küszöbön áll a görögdinnye érése is, és mivel minden sikerült az idén, nagy lesz a termés. A szövetkezet bőven megtrágyázta a földeket, még zöldtrágyát is adott a dinnye alá, az időjárás kedvező volt és a csányi családok szorgalmasak. Szabó Sándor és felesége, meg a fiatalok: Káin Lajos és felesége remek földkunyhót építettek, elkülönítve a lakó „épületeket” a garázstól, a konyhától és még inkább a sertés- és baromfióltól. Erdőszélen, száraz kis dombon laknak, a kunyhók tágasak fölül szigetelve. Nemhogy a szőnyeg nem hiányzik belőlük, de még a családi fényképtárlat sem. Naponta hat nagy tejeskanna vizet kapnak a faluból és külön vizet a jószágnak. Malacokat Kajdacson vettek. Nevelik augusztus végéig, aztán viszik haza, a többi holmival. —Tetszik a kajdáqii,, jdUelő,- készített föld. Rengeteget dolgoznak, különösen kapáláskor és szedéskor. Ezekben az időkben hajnali fél négytől késő estig kint vannak a •földön, csak enni járnak' be a szállásukra. Kétszer tíz nap alatt történt meg náluk a kapálás. De a megtermelés még nem minden. A dinnyét őrizni kell, vadaktól és lopós emberektől. Megszervezték a védelmet. Felváltva vigyáznak egész éjjel és nap közben is. Egy autós embert már elkaptak az út mentén, megvan a rendszám, feljelentés lesz ellene. A nyulak, őzek riasztására karikásostorral durrogtatnak Szabóék. Az 56 éves Szabó Sándorné, született Mák Ilona*egész életében vándorolt a férjével, mondja is, hogy jó lenne már abbahagyni, de kell a pénz. A másik család népesebb. Ugyancsak erdőszélen laknak, otthon ácsolt és ideszállított nagy faházban, a melléképületeket pedig a szövetkezet segítségével készítették a helyszínen. Még telepes tv- jük is van Nagy Jánoséknak. Két fiatal pár él együtt a szülőkkel: Nagy Zoltán (aki dinnyeföldön született 1953- ban) meg a felesége, és Bitó László meg a felesége, Nagy Ilona. A hat felnőtt közül öt dolgozik dinnyeföldön, ifjabb Nagyné gyesen van a faházban és az akácfák árnyékában, ahol apró gyerek rug- dalózik a jó levegőn. Az összes munkát ez a két család végzi el, csupán pa- lántakiültetéshez kellett napszámosokat fogadniuk, mert az sürgős munka, nem várhat néhány napnál tovább. A szállítás a szövetkezet dolga. Viszi majd a dinnyét a megye különböző vidékeire, meg a külföldre induló vagonokba, szerződés szerint, de jut a paksi könyvtár előtti lfis térségbe is megint, ahogy “tavaly hordták, mérték a paksiak örömére. Megkóstolhattuk Szabóék első termését, jobb dinnye nem is kell. Úgy látszik, csakugyan kedvez az időjárás. GEMENCI JÖZSEF Fotó: Gottvald Károly Nagy Zoltán, aki dinnyeföldön született, most dinnye mellett neyeli a kisgyerekét Bitónc úgy főz, mint otthon KÖZÉRZETÜNKET any- nyi dolog befolyásolja, hogy lehetetlenség lenne mindet felsorolni. Függ például a jogszabályoktól, a hatósági ügyintézéstől. A paragrafusok behálózzák életünket. Lehet emiatt berzenkedni, de a jogszabályok nélkül egyetlen szervezett társada. lom sem létezhet. Általában nem is a jogszabályok ellen szól valaki, ha baja van a hatósággal, hanem a jogalkalmazás körülményeivel nem tud megbarátkozni. Emiatt olykor rosszul érzi magát, nyugtalan. az Állampolgárok közérzete nem magányügy, különösen ilyen szempontból nem. A társadalmi szervezetek, a minisztériumok, a tanácsok állandóan figyelik, hogy bürokratikus kinövések ne rontsák a közhangulatot. a munkakedvet. Nem véletlen ez, s nem külön program alapján mérettetik meg időnként a hatósági munka. Mert az állami szervezetek a hatósági eljárásokban az ügyintézéssel alakítják kapcsolataikat, az emberekkel. De ennek során más is történik. Az ál. lampolgárok segítséget kapnak jogi ismereteik gyarapításához. Szükség is van erre, mert a jogszabályokból olyan dömping éri a hivatalokat, az igazgatási apparátusokat. hogy még a szakemberek sem tudnak min. dig lépést tartani a paragrafusáradattal. Visszatérő panasz a túlszabályozottság. Sokan túlbecsülik a jogi szabályozás lehetőségeit, holott legtöbbször vezetési, szervezési módszerekkel jobban meg lehetne oldani a problémákat. A rendeletek között nehéz eligazodni. A nehéz tájékozódás akadályozza a központi elgondolások széles körű megismertetését. de akadályozza az állampolgárokat is abban, hogy minden esetben tisztában legyenek jogaikkal — így kötelességeikkel is. Példaként említhetném annak az embernek a történetét, aki. napokig nem tudott aludni egy hivatalos értesítés miatt. Nem tudta lehunyni a szemét, mert nem értette az írás szövegét. Attól tartott, valami nagy szabálytalanságot vétett. és ezért kérte a tanács a megjelenését. Amikor az irodában magyarra fordították a felszólítást, akkor tudta csak meg, hogy a földadó össze, írása miatt kellett megjelennie. A MINISZTÉRIUMOK programjukban állandóan harígsúlyozzák: a jogszabályoknak közérthetőknek kell lenniük. Sőt, a Pénzügyminisztérium — Grétsy László nyelvész szerkesztésében — tavaly kiadta a Hivatalos nyelvünk kézikönyvét, ami gyorsan elfogyott. De a jogi nyelv körüli viták alig mérséklődtek. A nyelvi bonyolultság nehezíti az ügyintézést. Például a kisajátítási jogszabály értelmezése nem egyöntetű. A szakemberek napokig el tudnak vitatkozni egy-egy paragrafusról. Nemegyszer a kisajátítások ezért elhúzódnak, s az építési terület elkészítése késik. Az élet pedig nem tűri a túlszabályozottságot. Any- nyira sokrétű, sokarcú, hogy nem lehet aprólékos szabályokba szorítani. A hibák elkerülése általában rugalmasságot követel. Természetesen, kár lenne az adminisztrációt feleslegesnek, szükségtelennek feltüntetni. Adminisztráció nélkül nincs állami és gazdasági élet. De meg kell különböztetni a szükségest a feleslegestől és figyelni kell az elkerülhe- tőre. a feleslegesen bonyolultra. A RUGALMASSÁG azon ban nem mehet a törvényes- - ség rovására. De sok esetben a paragrafusokhoz való betű szerinti merev ragaszkodás a jogalkalmazásban kifejezésre szánt szellemi érvényesülést fékezi. Legrosszabb esetben lehetetlenné teszi egy rendelet hatá. sósságát. A törvények, a rendelkezések szelleme magában foglalja a szocializmus humanitását, s azt az elvet, hogy minden az emberért történik. A szabályok lehetőséget adnak, hogy a jog- alkalmazók figyelembe vegyék döntésüknél az ügyfe. lek érdekeit, személyi körülményeit. Azonban gyakran ehnarad a méltányosság lehetőségének kihasználása. Nyilvánvaló, mert úgy nagyobb lenne a felelősség. KÖNNYEBB a paragrafusokat betű szerint venni, mint többéi mérlegelni, és személyre szólóan dönteni. Kényelmesebb a hivatali vasálarcot feltenni, mint az élethez igazodva, a paragrafusok szellemében eljárni. A szocializmus körülményei között azt várja a társada. lom, hogy a jogalkalmazók mindig és mindenkor hű meghallói legyenek a törvényeknek. Ami ebben a megfogalmazásban azt jelenti: a jogszabályokat a társadalmi rendeltetésnek megfelelően alkalmazzák. A jogpolitika érvényesítése nem lé. lektelen jogászi munka, legalább is nem szabad, hogy az legyen. Amikor hivatalokban, irodákban egy- egy rendeletet, törvényt végrehajtanak, akkor a politikát valósítják meg. A rugalmasabb feladat- megoldás egyszerűsíti az ügyintézést. Alapvető politikai érdekeink ezt diktálják. De az egyszerűsítéssel egye. nes arányban növekszik a felelősség. A túlzott adminisztráció egyik sarkalatos hibája, hogy elmossa a felelősséget. mert rendkívül megosztja azt. A XI. PÁRTKONGRESZSZUS határozatai is nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy az állami és társadalmi élet minden területén megszüntessük a hatékonyságot rontó okokat Halász Miklós Sokat ígér a negyven hektár, július elején Kóstolgat az ifjabb Káin Szabó Sándorék lakótelepe Jelentések és ívelésén gaz, hogy mind ritkábban, de minden esetben zavarba ejtenek egyes jelentések, tekintve,. hogy mint valahány megyétjárónak, nekem is vannak személyes tapasztalataim egyre és másra vonatkozóan. A disszonanciát a jelentések és a valóság között nem áll szándékomban itt minősíteni, az viszont talán nem árt — esetleg még használhat is —, ha arra hívom fel. a figyelmet, hogy ez a fajta disszonancia sokkal, de sokkal ártalmasabb, mint azt a beszámolókat szépre, problémamentesre keregítgetők gondolnák. Évek óta tudósítója vagyok a megyei tanács és a megyei tanács vb üléseinek. Nem tapasztaltam még csak nyomaiban sem azt az igényt, hogy ezek a felelős és tiszteletre- méltóan széles tájékozottsággal rendelkező testületek csak a kifogástalanra kozmetikázott információkra lettek volna kíváncsiak. Mondhatnám úgy is; több évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a jelentésekre, beszámolásokra kötelezettek valamelyike — nem lévén tökéletes rend a munkájában — megpróbál mellébeszélni például a vb elé kerülő beszámolóiban. A szórvány próbálkozások sikertelenek maradnak már évek óta és jó ez nekünk valahá- nyunknak, akik ha nem is olyan fokon, mint a megye vezetői, de a haladás irányába tekintünk és némi jártassággal is rendelkezve már a közügyek gyakorlásában ott van bennünk a készség, adni . is szerény erőnkből valamit ' azért, hogy lépésről lépésre haladva, mind otthonosabbá tudjuk tenni a szűkebb hazát. S abból, ami anyagi, szellemi, erkölcsi tőkénket alkotja. A jelentéseknek tulajdonképpen minden fokon ezt az igény szerinti haladást kellene célozniok, őrizkedve az általánosítások legcsekélyebb megnyilvánulásától is. Montijuk néha, hogy mindenki olyan kalappal tud köszönni, amilyen van neki. Tragikomikus és mellette felelőtlen igyekezet megpróbálni elhitetni mondjuk egy svájcisapkás emberrel, hogy a legfinomabb és legdivatosabb kalapot lengetheti, mint sajátját. A svájcisapkás nem esett a fejére gyerekkorában. Ennek következtében jogosan sértődik meg és húzódik vissza egy idő után a hallgatás sün- disznóállásába azzal, hogy „Hiába beszéltem, senki sem figyelt oda! Mit értenek akkor egyesek a demokratizmus alatt?” ha már itt tartunk... P nemrég rangos fóru- tj. mon volt alkalmam hallani azt, hogy megyénk lakosságának kereskedelmi ellátása — ezen belül az alapellátás — megfelelően biztosított. Fellélegezni — hogy hála, egek helyett az ez irányba tett erőfeszítéseknek — nem volt már időm, mert az úgynevezett „végeken” élők nevében szólásra emelkedtek tucatnyian és még csak nem is erőlködtek azon, hogy észrevételeiket a szabályt —ez esetben az optimista kijelentés — erősítő, kivételként tegyék meg. Mit szaporítsam a szót... Már ebben sem szabad differenciálás nélkül nyilatkozni, mert azokban, akik a kis településeken élnek, menten talpra- ugrik az ellentmondás kisördöge. Különösebb biztatás nélkül sorolják, hogy milyen dühítő tapasztalataik Vannak saját alapellátásukról, vagy arról, hogy a vegyesbolt csak nevében vegyes, továbbá, hogy a zöldségésboltban minden egyéb akad, csak zöldség és gyümölcs nem, vagy arról, hogy hiába vásárolt meg a községi tanács az ÁFOR-tól kiszuperált tartályokat, olajkútjuk 200 liter olaj kihúzása után ismét rossz és jaj az olajtüzelésre átállt háztartásoknak! Kinyilatkoztatással az objektív tényeket nem lehet megváltoztatni. Ű-’-'Tj tt vannak aztán a szol- i gáltatások! Számlálha- ;/ tatlan szervezet dolga a szolgáltatások szervezése, fejlesztése. Van községünk, melynek egyetlen szolgáltatója a borbély. E helyzet kialakulásának — tudjuk valahányan — sok az ágaboga, tisztában vagyunk azzal is, hogy a szolgáltatásokat szervezéssel kell és lehet is biztosítani. De gondolkodjunk annak az embernek a fejével is néha, aki szolgáltatást kíván a pénzéért, amit erre helyben nem költhet el, ugyanakkor azt hallja, hogy ilyen, meg ilyen mértékben fejlődtek a szolgáltatások. Ami igaz. De nem általában az és ezért kelthetnek ellenérzéseket az olyan jelentések, amelyekben a sorolt eredmények elütnek a tennivalókra pontosan rámutató valóságtól. Ismétlem, nem minősíteni akartam egy jelenséget, csak rámutatni, s azzal az eltökélt szándékkal, hogy máskor is megteszem, ha szükséges. — lászló —
