Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-10 / 161. szám
700 éves évfordulót ünnepelnek «ügyészen 1977. július 10. MnccTi'i És viharos törté- nu>uu nelmi múltú hazánkban viszonylag gyér számban őriznek középkori okleveleket. Megyei érdekessége van az egyik ilyennek, melyre levéltári kutatásai során Várnagy Antal hívta fel a figyelmet. IV. László magyar király, aki a kúnok iránt érzett hajlandósága révén az utókortól a „Kun” melléknevet kapta, éppen 700 esztendeje tisztázta a hőgyé- szi birtokviszonyokat és ez az első írásos dokumentum a falu életéről. A nagyközségi tanács vezetői szerény keretek közt bár, de megemlékeznek az évfordulóról. Tanácsülésen méltatják a község történelmét és szó lesz erről később az iskolákban is. A jól olvasható latin nyelvű kézirat szövegének magyar fordítása: „Mi, László, Isten kegyelméből Magyarország királya jelen irat értelmében tudtul adjuk mindenkinek, hogy Salamon fia Simon comes színünk elé járulva kérte, hogy adományozzuk neki királyi kegyként szolgáló népeink bizonyos Hölgyész nevű földjét. Mivel azonban az említett föld minősége és nagysága előttünk nem volt ismeretes, azért híveinknek, a fehérvári káptalannak adtuk utasításba, hogy Gergelyfia Péter megbízott emberünkkel együtt küldjék át az ő hites emberüket, akik az előbb említett földet valamennyi szomszéd jelenlétében járják be, és amennyiben az a földterület szabadnak bizonyul, a mi rendelkezésünk alá tartozik és nincs ellene tiltakozás, tüstént iktassa annak birtokába Simon congest.” Simon bán alországbíró nagyhatalmú főúr volt, a si- montornyai első lakótorony építője és sejthetőleg az igényelt terület sem valamicske csip-csup földdarab. Az irat ugyanakkor rendezett korabeli földbirtokviszonyokra vall, arról, hogy a tulajdonjogot regisztrálták és ez a feladat úgynevezett hites helyre, a fehérvári káptalanra hárult. A papok ugyanis tudtak írni-olvasni, amit még a főrangú urakról is csak ritkán lehetett elmondani. A káptalan természetesen engedelmeskedett a királyi parancsnak: „Felséges urának, Lászlónak, Magyarország Isten kegyelméből való királyának imádságait ajánlja a fehérvári egyház káptalanja! Fel- ségtek írását kézhez véve kiküldtük hites emberünket, hogy tanúskodása mellett Felségtek embere, Gergelyfia Péter a királyi szolgálónépek Hölgy ész nevű földje birotkába iktassa be Simon alországbírót.” Határjárás következett, melynek során a területet: „ ... jövedelmével, kaszálóival, rétjeivel és erdeivel, valamint Hölgyö nevű szige- tévelhárom erkényire becsülték.” Mire a király így döntött: „Mi tehát mérlegelve említett Simon comesnek a nekünk és a királyi koronának tett szolgálatait és hűségét, a mondott földet örök jogon neki adományozzuk; és mihelyt ezt az iratot visszahozzák, végleges érvényű függő- pecsétes oklevelünket is adjuk neki. Kelt Segesden, boldog Margit szűz ünnepének A magyar szójátékrekordokról „DICSŐSÉG a magyar nyelvnek, amely ezt lehetővé tette!” — ez a mondat zárja Sebestyén Gábor sokáig világrekordnak számító, hatalmas anagramma-gyűjteményét. (Az anagramma-készítésnél egy névnek, szónak, vagy mondatnak betűjét úgy kell összecserélni, hogy a belőle keletkezett szó vagy mondat újabb értelmet nyerjen, lehe. tőleg olyat, amely kapcsolatban áll az eredeti névvel.) Sebestyén Gábor, aki a múlt században Veszprémben főügyész, később országgyűlési követ, utóbb Sopronban főtörvényszéki tanácsos volt, jó 100 évig tartotta az anagrammakészítés mennyiségi világcsúcsát: Bartakovics Béla egri érsek nevére 5068 ana. grammát készített. Néhány példa a sokezerből: Valóba ritka becs. — A bécsi rab vakolt. — Babarci vak és látó. — A bálba csókért ví. — Ez a szakállas rekord csak napjainkban dőlt meg, Likó Zoltán — Sebestyén Gábor egy késői követője jóvoltából. Likó tízezer anagrammát csinált feleségének. Váradi Erzsébetnek a nevére. Néhány a tízezerből: Zsebeidét varrá. — Irtásba révedez. — Tiszába ér vedre. — Vezéred is barát. — Várt az ebédre is. Persze nem minden rekord tölt meg kéziratkötegeket. Weöres Sándor összesen húsz szótagot irt le, ám az ebből alkotott két verssor minden egyes szótagja összecseng, azaz végig-rím. A rendkívül hosszú kínrím (ez a szakkifejezés az erőltetetten hosszúnak ható rímbravúrokra) a következő: Aj, e nő-kebelű Lidi óta A Jenőke belül idióta ... Dolánya-Kovács Alajos, a KSH egykori elnöke 1667 pa- lindromot készített a húszas években. A palindrom olyan szöveg, amely visszafelé olvasva is ugyanazt jelenti. Do- lányi-Kovács palindromjai publikálásánál jellemző módon ilyen visszafelé is olvasható álnevet használt: Lápi Pálnak nevezte magát. NEM mennyiségi, hanem minőségi csúcsot állított fel Csiba László komáromi nyelvi játékos, a Vallomás című palindromvers szerzője: versének minden sora visszafelé is ugyanaz: A ló szóla: Tömör örömöt Rám a szamár Ajka rakja! Grésty László nyelvészkandidátus, a TIT Nyelvi Játékok Klubjának egyik vezetője a szerzője a leghosszabb magyar palindrom mondatnak. Egy szórakozott lóversenyfogadótól kérdezi: ön ejtette ki talán már a kisadi. hidasi karámnál a tikettet, Jenő? Karinthyék társasága a névadója az eszperente játéknak, de a csupa e betűvel gyártott szövegek divatja már régi időkre nyúlik visz- sza. Varjas János debreceni professzor 55 strófából álló verset írt annakidején csupa e és é betűből. A vers ajánlása így hangzott: Megtért embernek énekje, melyet nemrégen szerzett és egy megkeseredett, de reménységgel teljes lélek képében tett fel egy nevezetlen ember Debrecenben. A HOSSZÚSÁGI csúcs mellett említsük meg itt is a bravúr-rekordot. Karinthy Frigyes a „Boci, boci tarka, se füle. se farka” kezdetű sző. veget így fordította eszperén- tére: „Tehenek gyermeke, tehenek gyermeke, fekete pety- tyekkel tele. Sem szerve, mellyel zengzeteket felvegyen. sem szerve, mellyel legyeket elhessegessen.” CSORNA BÉLA Nicolas Guillén: Bölcsődal kis négerek ébresztésére Gerle röpül át dallal a légen: >— Hopszasza, néger, nap süt az égen! Nincsen az ágyban senki se régen! Vadkacsa, kígyó, krokodil ébren. Még a bogár sem álmos a réten. Kakaó, kókusz, korom a kékben, hopszasza, néger, nap süt az égen! Férfi jön és nő, testszínük ében, szél fut a széllel, nap süt az égen. Nyűgnek az álom nincs ma e népen, senki sem alszik messzi vidéken. Árad az utca mind feketében. Kakaó, kókusz, korom a kékben, hopszasza, néger, nap süt az égen. Szilva, szurokszín, fekete népem, kelj fel, a nap már izzik az égen. Fürdesd meg arcod lángja hevében. Tűzre uraddal! Dobd bele, égjen! Nincsen az ágyban senki se régen... Kakaó, kókusz, korom a kékben, hopszasza, néger, nap süt az égen! (Gáspár Endre fordítása) (102. július 10-én született Nicolas Guillén Lenin-béke- díjas kubai költő.) Csak röviden! A rövidítések korát éljük. Ebben valószínűleg takarékossági szempontok játszanak közre. Takarékoskodunk emberrel anyaggal, idővel, mely utóbbi alatt ebben az esetben az értendő, hogy igyekszünk kevesebbet koptatni a szánkat. Minden remény megvan arra, hogy a növekvő kurtítási áradat az amúgy sem könnyű magyar nyelv megértését a külföldiek számára még nehezebbé teszi. Ügy járnak majd vele, mint a magyar újságolvasó a francia lapokkal, melyek tele vannak nagybetűs rövidítésekkel. Minálunk kifejezőerő dolgában minden bizonynyal a KÖZÉRT viszi el a pálmát. A KOGELLÁTÓ esetében azonban nekem már nem a kohó- és gépipari anyagellátás jut az eszembe, hanem egyszerűen az, hogy valaki „kogellát”, mi mást is tehetne. A rövidítések terén megmutatkozik egy sajátos, torz báj. Képzeljünk el például egy tudósítást, mely az alábbiakhoz hasonló:, „A TOMEGYI és az ÁCSI KISZ-esei tevékenyen kivették részüket a FIN-ből, de mivel előrelátható volt, hogy munkabeosztásuk miatt a DIT-re nem juthatnak el, az intézmények üzemi □ -e más döntést hozott. A DH-mozga- lomban jeleskedett fiatalokat a TOLNATOURIST külön- buszával elvitték a PIV-re. Csatlakoztak hozzájuk a MENCS-esek is. A kiránduláson nem következett be MUCSÖ. pedig a METÁN és a VÁTAN csapatai izgalmas labdarúgó-mérkőzést is vívtak. Minderről a TOMEN- SZER munkatársai tudósítottak. Az utóbbi három rövidítés még nem terjedt (és remélhetőleg nem is terjed) el a hétköznapi nyelvben. A megyei és városi tanácsot, valamint a Tolna megyei Népújság Szerkesztőségét rejti. O. I. Arcképek és tanulmányok Babits kiadatlan írásai Gál István, a fáradhatatlan Babits-kutató új kötettel lepett meg bennünkdt, melyben Babits Mihály kiadatlan, vagy újságokban, folyóiratokban lappangó, jórészt hozzáférhetetlen írásait gyűjtötte egybe. Természetesen nem tudjuk megállapítani, hogy mit rejt még a hagyaték, s milyen újabb meglepetésekre számíthatunk, amelyek tovább gazdagítják majd a Babits-életművet, az új kötet is éppen elegendő ahhoz, hogy a hagyományostól eltérő megvilágításba helyezze Babitsot. A közismert és unalomig ismételt kép a korától elfordult poéta laureatust mutatja, aki elefántcsonttornyában él gőgös elzárkózottságban, mit sem törődve a világ napi dolgaival. A megcsontosodott hagyománnyal nehéz szembeszállni, hisz nemzedékek ismételték, pedig ez a látszólag magába zárkózott költő nemcsak azzal volt világirodalmi jelenség, hogy nevét csak a kortárs-Európa legjobbjai között lehet említeni, hanem azzal is, hogy roppant érzékenyen reagált kora minden jelenségére. Gál István korábbi könyve (Babits Adyról) több évtizedes babonát igyekezett kiiktatni a Babits-megítélés- ből, a mostani — egyebek között — a közéleti írót is bemutatja, néhány olyan munkával, ami valóban a meglepetés erejével hait. „Ne engedjétek magatokat kijátszani! Le a született és fizetett népgyilkosokkal! Éljen a köztársaság! Amíg király lesz mindig lesz háború!” — ugyan ki ismerne ezekben a sorokban Babitsra, aki szintén 1918-ban lelkesen írja, hogy „a magyar forradalom valóságos csoda volt”. Egészen korai írásokat is felkutatott Gál István, mint a modern impresszionistákról szóló tanulmány, ami 1910-ben előadásnak készült Bogarason, s a fiatal Babits képzőművészeti tájékozottságát mutatja. Az írások legtöbbje természetesen írókról, irodalomról szól, s mindenütt meglep roppant fölkészültségével, biztos ítéletével. Csak egyetlen példaként: egy tanulmányban hosszan elemzi Gábor Andor Mireio-fordítását, amiből az is kitűnik, hogy egybevetette a provence-i eredetivel ami önmagában sem kis teljesítmény, arról nem is beszélve, hogy néhány telitalálata még a bírálatban is közelebb tudja hozni hozzánk Mistral költeményét. Babits — Gál István is megjegyzi — aránylag kevés tanulmányát gyűjtötte kötetbe, pedig ezek az írások a magyar esszé fontos fejezetét jelentik, s egyenes folytatásai a Gyulai—Péterfy—Riedl hagyománynak, s ugyanakkor tulajdonképpen innen indul ki a modem magyar esszé. Babits felkészültsége és érzékenysége minden új jelenségre reagált, s csak csodálni tudjuk biztos ítéletét, írjon bár Flaubert regényéről, Balázs Béláról vagy Juhász Gyuláról. Néhány nagyszabású esszé is helyet kapott a kötetben, mint a Browning, a Tennyson, vagy a Vasárnapi Újság 1913-as évfolyamában rejtőzött kitűnő Boccaccio. Gál István jegyzeteiben csak a legszükségesebbre szorítkozik, mint aki tudja, hogy ezek a tulajdonképpen elfelejtett írások önmagukért beszélnek, még akkor is, ha a mai olvasó időnként ellentmond Babits gondolatainak (mint A magyar jellemről című tanulmány esetében). De az egész köteten átragyog Babits szelleme, s világos okfejtése, ítéletének pártatlansága ma is példa lehet. CSÁNYI LÁSZLÓ Heap* Hold és az állatok Orosz János festménye (N émeth Ernő felvétele — KS.) I nyolcadán, az Ur 1277. esztendejében. LÁSZLÓ” Hőgyész további történelme magyar módra viharos volt. Simon úr után egymást váltották a különböző nagyhatalmú birtokosok, általában Simontornya várának tulajdonosai. A Kanizsaiakat Ozorai Pipó követte, őt a Hunyadi-ellenes Garaiak, majd Mátyás király és felesége, Gergelylaki Buzlay Mózes és Pöstyéni Gergely. A török időkben, 1571—72-ben még 30 ház állt a faluban, majd a pusztulás következett és a XVIII. században a Sinzen- dorff és Mercy grófok újra- telepítési akciója. Utóbbiak különösen kegyetlen földesurak voltak, viszont a környék legjelentősebb településévé fejlesztették Hőgyészt. Utánuk az Apponyiak következtek. a múlt száHogyészen ejsggv_ tizedeiben algimnázium működött, a reformátusoknak pedig zeneiskolája. A falu hosszú ideig járási székhely volt. A ikapitalizálódás időszakában korán kialakult a munkásosztály, a hengermalom, bőrgyár, téglagyár dolgozóiból. A hőgyészieknek már a múlt század végén volt óvodájuk, két elemi iskolájuk és 1930-tól polgári iskolájuk. Hőgyészen a legnagyobb munkaadó jelenleg az állami gazdaság. A község fejlesztési terveivel lapunkban más alkalommal már foglalkoztunk és ennek a jövőben is figyelmet szentelünk. ORDAS IVÁN
