Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-10 / 161. szám
ni XXVII. évfolyam, 161. szám ÄRA: 1,— Ft 1977. július 10., vasárnap Mai számunkból DÖNGETI A KAPUT A BRIGÄD (3. old.) VALAMI SZÉPET ... (4. old.) 700 ÉVES ÉVFORDULÓT ÜNNEPELNEK HÖGYÉSZEN (5. old.) FÉLÉVI MÉRLEG VASUTASNAP ’77. TÖMEGSPORTBAN (6. old.) (3. old.) Teremti igyekezet Hatszázötvenmillió forint nem kis pénz. Nagyjából egy közepes gépipari vállalat termelési értékének felel meg. Vagyis, megközelítően ezer-kétezer ember egyévi munkájának az értéke. Nos, ezt a 650 milliót ezúttal szinte játszva kereste meg, napi munkája mellett és munkaidőben, 32 gyárnál, összesen talán 500 ember, tehát vállalatonként 15 —20. Szinte játszva kereste meg, legalább ahhoz képest, amekkora fáradtsággal és energiával esetleg egy egész vállalat állít elő ugyanennyit egyetlen esztendő alatt. Ezek az emberek ezt az eredményt — szakszerűen szólva — költségmegtakarítással érték el. Űgynevezett értékelemző munkacsoportokba szerveződve, módszeresen elkezdték keresni, hogyan, mivel takaríthatnának meg a vállalatuknak egy-, tíz-, vagy ötvenmillió forintot a termelési kiadásaikból. E költségmegtakarítás mögött persze, valójában anyag-, energia-, idő- és munkaerő-megtakarítás rejlik. Megváltoztatott, kis igazítással korszerűsített technológia, vagy egy új szerszám alkalmazása, vagy egy kisebb konstrukciós módosítás, amelyek révén például ugyanazon termékhez kevesebb anyag kell, mert csökkent a hulladék, esetleg az elrontott, pontatlan munkadarabok száma és így tovább. E változások eredménye következtében lett olcsóbb a termelés, a már említett 32 vállalatnál. A használati értéket tékintve pedig ugyanazt a gyártmányt, s abból ugyanannyit termelnek ma is, mint a kisebb-nagyobb módosítások előtt — csak éppen több mint félmilliárddal olcsóbban. Ez az egyik — s valóban látványos és igen elgondolkoztató — eredménye az OMFB által valamivel több mint egy éve kezdeményezett pályázatnak, amelyhez azután a termelőtárcák és több társadalmi szervezet is csatlakozott. A pályázaton részt vevő 32 gyárat 112 jelentkező vállalat közül, értékelemző előzetes programjuk alapján, egy erre a célra alakult tárcaközi bizottság választotta ki. Egy év múltán a már kidolgozott és az adott vállalatnál bevezetett értékelemző tanulmányokat is ez a bizottság bírálta el, s ítélte oda a pályadíjakat. A jó szakmunkások, szakemberek előtt persze az értékelemzés módszere valójában sohasem volt ismeretlen. Azok előtt, akik a munkában, mintegy „belülről indíttatva”, mindig igyekeztek jobb, olcsóbb, egyszerűbb megoldásokat találni. Lehet, hogy csak a saját kényelmükre, azért, hogy csak a „többet ésszel” mottója szerint cselekedjenek. Az ilyen alkotó vénájú emberek sohasem tartották véglegesnek az előző napi eredményeket, műszaki megoldásokat, tudták, hogy az idő haladtával, a tudás és a tapasztalat, a gyakorlat gyarapodásával mindig nyílik mód a változtatásra, arra, hogy praktikusabban, racionálisabban dolgozzanak, javítsanak még a legjobb gyártmányon is, vagy a felhasználó vagy a gyártó hasznára (de sosem a felhasználó kárára). Lényegében ezt a — bízvást mondhatjuk — ősi emberi igyekezetét, a munkálkodó embernek a mindig jobbra törekvését érvényesíti az értékelemzés módszere. Persze korszerű, tudományos formában, az elemzéshez egységes módszert, receptet is nyújtva. De a lényeg ugyanaz: dolgozz a tegnapinál ésszerűbben, jobban, hasznosabban. Illetve — amibe mindez testet ölthet — a munka tárgya legyen (a gép, a szövet, az élelmiszer, a ház, a terv, a számítás, a tervezet, amelyet ki kellett alakítani), mindig tökéletesebb, célszerűbb, korszerűbb, könnyebben, olcsóbban előállítható. Az értékelemzés a korábbi „klasszikus” emberi többre törekvésnél annyiban azonban, mindenképpen jobb hatásfokú módszer, hogy csoportmunkát tételez fel. E munkát értékelemző munkacsoportok végzik, amelyekben különböző szakmájú, tudású, gyakorlatú, beosztású szakemberek és szakmunkások egyeztetett és kidolgozott terv alapján elemzik a lehetőségeket: hol a szervezetet, hol a gyártmányt, hol a gyártási eljárást vizsgálva, mit lehetne azon ésszerűsíteni. A csoport munkamódszere a közös gondolkodás, a konzultáció, az eszmecsere, a vita. Az értékelemzés, ha nem is a tudomány, de alkalmazásához mindenesetre sokrétű ismeretanyag elsajátítása szükséges. Nem szabad pusztán divatból belevágni, mert kellő ismeretek híján, jóval több kár származhat, mint haszon. A módszer fogásait, szisztémáját, tudományát meg lehet és érdemes is megtanulni. Az mindenképpen nélkülözhetetlen, hogy egy-egy megalakított elemzőcsoportban mindig legyen 2—3 ember, aki ezt a speciális tanfolyamokon nyújtott ismeretanyagot már elsajátította, és önállóan alkalmazni tudja. S aztán jöhet a vállalat vezetői által feladott lecke, amelyet a kicsi, de erős csapat bizonyosan jól megold. G. F. Vasutasok kitüntetése Hazaérkezett a magyar parlamenti küldöttség Apró Antal nyilatkozata a tanácskozásról Szombaton hazaérkezett Leningrádból Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke vezette parlamenti küldöttség, amely részt vett a Varsói Szerződés tagállamai parlamenti képviselőinek konzultatív tanácskozásán. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Péter János, az ország- gyűlés alelnöke. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Apró Antal megérkezésekor az MTI munkatársának elmondta: — A Varsói Szerződéshez tartozó országok parlamenti küldöttségeinek leningrádi találkozása hatékonyan szolgálja az európai biztonság és együttműködés erősítését, hozzájárul a helsinki tanácskozás záróokmányában foglaltak megvalósításához. Megállapítottuk: szélesedik az országok közötti együttműködés mind gazdasági, mind tudományos, környezet- védelmi téren. Az élet igazolja a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének fontosságát. Ugyanakkor látni kell: az enyhülés ellenfelei is aktivizálódnak, folytatják a fegyverkezési hajszát. Megpróbálják kérdésessé tenni az enyhülés lehetőségét, sőt szeretnék törölni azt a szót, hogy enyhülés. A leningrádi tanácskozás felhívja az európai országok, az USA és Kanada parlamentjét: fokozzák erőfeszítéseiket a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a leszerelésért, mindenekelőtt a nukleáris leszerelésért. Meggyőződésünk: a helsinki okmányt aláíró parlamentek sokat tehetnek ezért. Újból felhívtuk a figyelmet arra, hogy a helsinki okmányt aláíró országok elsőként ne alkalmazzanak nukleáris fegyvert. A parlamenti képviselők járuljanak hozzá az európai államok olyan fontos kérdéseinek megoldásához, mint például az energetika és a közlekedés. Mi készek vagyunk tárgyalni más országok parlamentjeivel ezekről a kérdésekről. Ha a parlamenti képviselők rendszeresebben találkoznak, véleményt cserélnek, sok kérdésben előre juthatunk olyan fórumon is, mint az 1977 májusában, Bécsben sorra kerülő interparlamentáris konferencián. Delegációnk aktívan részt vett a tanácskozás vitájában, a határozat előkészítésében. A tanácskozás eredményes volt, s reméljük, hogy a többi ország parlamentjéhez intézett felhívásunk visszhangra talál — fejeződik be Apró Antal nyilatkozata. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A vasutasnap alkalmából Bátaszéken a vasutasotthonban gyűltek össze a vasutasok, ahol Vajda Gyula állomásfőnök méltatta a tavaly óta végzett odaadó, lelkiismeretes munkát. Az ünnepségen Kiváló dolgozó kitüntetést adtak át 18 vasutasnak. * Pécsett pénteken délután tartották a dél-dunántúli megyék vasutasainak központi ünnepségét. Itt vette át a Kiváló vasutas kitüntetést Eklics Gyula dombóvári főellenőr vonatvezető, Márkus József műszaki főellenőr, mozdonyvezető. Miniszteri dicséretben részesült Katona János műszaki főfelügyelő Dombóvárról. Vezérigazgatói dicsérettel tüntették ki Ba- benyecz Mihály és Kővágó Mihály bátaszéki vasutast, valamint Horváth Lajost, Kecskés Imrét és Nézics Tibort, a dombóvári vasúti csomópont dolgozóját. tató hordja a szemet. A szállítóleveleket a mezőőr állítja ki a tábla szélén. A brigádvezető figyel, nincs-e valami baj. gyorsan tudjon intézkedni. Az ebédet kiviszik az aratóknak a kisvendéglőből. Időmegtakarítás ez is, nem kell hazajárni. Szódavizet kapnak bármikor, ott van a közelükben. Megvártuk az ebédhozó kocsit, hogy együtt legyen az összes arató ember. A hangulat kitűnő. Hiába nehéz a munka, nem keseríti el őket, mert boldogulnak. Kiállták a próbát. Győzött a tudás és a munkaszeretet. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly. A terv bevált és ezt természetesnek tartják az Igazság Tsz vezetői, traktorosai, illetve kombájnvezetői egyaránt. Arról van szó. hogy mindent megszerveztek, megtettek, amit lehetett ég olyan emberek aratnak a madocsai határban, akik nagyon lelki- ismeretesek. A madocsai erőpróba Ott kezdték a búzavágást a szövetkezet kombájnosai, ahol legjobban elfeküdt a termés. Fölsorakoztak a Du- naföldvár felé vezető út mellett és egész nézősereg feszült figyelmétől kísérve hoz- . záláttak. Fölszedtek mindent. A mag a tartályba került. Kalászemelővel, lassan haladva és csak egy irányban, a dőléssel szemben: így tudták szépen learatni az egész területet. A siker óriási volt a nézők között. Kimentünk arra a táblára Scheidl Lajos tsz-elnökkel, megnéztük a tarlót. Minden rendben. Hatalmas területeken teljesen lefektette a búzát a vihar a madocsai határban. Az aratásra valóságos hadi tervet kellett kidolgozni. Kíváncsi volt, vagy inkább félt az egész falu. hogyan lehet most kombájnnal aratni. A termés java a földön ma. rád. össze kellene szedni a régi kaszás embereket — mondogatták némely helyen. A legfiatalabb kombájnos- sal beszélgettünk, Galó Istvánnal. Májusban szerelt le a katonaságtól. 22 éves. Lengyelen tanult gépszerelést. A katonáskodás előtt már két évig dolgozott kombájnon. Számára különösen nagy erő. próba az idei aratás, még- sincs semmi fennakadás a munkájában, fgy beszél: — Tudtuk, hogy meg lehet csinálni. Figyelni kell és a gép engedelmeskedik. Az elnök halkan megjegyzi: — A Pista nagyon szorgalmas és szófogadó. Apja és bátyja is a szövetkezetben dolgozik. rom kombájnnal kevesebb állt rendelkezésre. A kiszolgálásra nagyon ügyelnek. Lassúbb a tempó a vágásban, de ez nem azt jelenti, hogy ácsorogni is lehet, ha csak nem kényszerül rá valamelyikük, géphiba miatt. A szerelő állandóan ott tartózkodik a közelükben és a helyben elhárítható hibákat gyorsan megszünteti. A termés elhordása is olyan, ne kelljen várni fölöslegesen soha. Amikor könnyebben aratható részen haladnak, tehát gyorsabban, akkor több vonönkéntes jelentkezéssel ültek gépre, akik kombájnol- nak. Szeretik a legnagyobb nyári munkát, nem riadnak vissza a hosszú munkanaptól. Ha az időjárás engedi, reggel hat órától este nyolcig mennek a búzában. A mostani viszonyok között legalább hat nappal tovább tart az aratás, mint rendesen, a lassúbb, óvatosabb tempó miatt. Elég lett volna 14, de kell 20 nap is, így számítják. A búza 800 hektár, az őszi árpa 90, és van káposztarepce 50 hektáron. Volt már ilyen sok dőlt gabonája a szövetkezetnek, 1973-ban, de akkor nehezebb helyzet alakult ki, mert háEz már a jobb területek közé tartozik Az elnök mutatja a kalászemelőt Galó István
