Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-31 / 179. szám
Mai számunkból JÓL MEGFIZETVE, DE 3. old. NÉPDAL VAGY MAGYARNÓTA? 5. old. A TÁBLÁZAT ÉLÉN AZ SZ. DÓZSA 6. old. MUNKÁSSZÁLLÓK 3. old. Forinttal ős forint nélkül Volt egy időszak, nem is olyan régen, amikor sokat lehetett hallani, olvasni az úgynevezett fluktuációs vizsgálatok egyik alapvető tévedéséről. Gyakran és mindenáron azt próbálták ezekkel a vizsgálatokkal bizonyítani, hogy az emberek sok mindenért cserélgetik munkahelyeiket, de a pénz, a magasabb bér csak afféle tizedran- gú szempontként vehető számításba, a fluktuáció okainak elemzésekor. Ma sem tudni pontosan, hogy voltaképpen miért ragaszkodtak egyesek ehhez a meglehetősen képtelen — vagy azt is mondhatom: képmutató — állásponthoz, a lényeg, hogy túl vagyunk rajta, egy tévhittel szegényebbek lettünk. Mindenkinek, akit illet, be kellett látnia, hogy az emberek valóban sok mindenért cserélnék munkahelyet, de akik sorozatosan cserélgetik a munkahelyiüket — s itt a gyakorító képzőt szíveskedjenek hangsúlyozni — azok elsősorban és mindenekelőtt a töibb pénzért, az ötven fillérrel vagy egy forinttal magasabb órabérért teszik. Mellesleg: az is megérne némi töprengést, vagy akár nagyobb szabású vizsgálódást — akár így utólag is —, hogy vajon a magasabb bérért való munkahelycserék mögött minden esetben a spekuláció, a megátalkodott „vándormadarak” ügyeskedése húzódott-e meg? Vagy esetleg — ez csak feltételezés! — a jelenség, a gyakorlati munkaerő-gazdálkodás, sőt az egész ösztönzési rendszer egy fajta kritikája volt? Hadd jegyezzem meg, amikor „ösztönzési rendszert” említek, nem kizárólag és nem feltétlenül az anyagiakra gondolok. Mert az már nem sorolható a feltételezések kategóriájába, hogy nálunk a munkára való ösztönzés elsősorban és egyre inkább „pénzcentrikus”; szembetűnő jellegzetessége az anyagi érdekeltség mindenekfeletti és mindent helyettesítő szerepének feltételezése. Néhány jellemző és nagyon zavaró jelenség, amivel gyakrabban találkozhatunk: iAzt mondja a tervező: ha jó az érdekeltségi — ösztönzési rendszer, akkor tudok csak megfelelően tervezni; a jelenlegi rendszer összezavarja az áttekintésemet. Vagyis: ha lesz jó ösztönzési rendszer, akkor lesz jó terv is. S válaszol az ösztönzés problémáival foglalkozó szakember: ha jó tervet csináltak, akkor tökéletesítjük az ösztönzési rendszert is. Közbeszól a munkaügyi szakember: ha jobban ki lehetne választani a megfelelő embert a megfelelő helyre, akkor az ösztönző hatások is jobban érvényesülnének, vagyis nem lehet hatékonyan ösztönözni azt, akinél hiányoznak a szükséges képességek és készségek Az ilyen és ehhez hasonló dilemmákból, bizonytalanságokból pedig mi következik? Például az, hogy nagyon kevés helyen vizsgálják, elemzik a különböző ösztönzők hatását, azt, hogy miként reagálnak a dolgozók egy-egy ilyen intézkedésre, vagy éppenséggel azt, hogy vajon miért nem érvényesül egy helyesnek látszó elv. Az üzemi demokratizmus adta lehetőségeket ezek emberformáló szerepét — minden ezzel kapcsolatos elhatározás ellenére — sem sikerült kellően kihasználni, sőt: még e lehetőségek kibontakoztatásával is alapvető gondjaink vannak. Nincsenek kidolgozva, következésképpen nincsenek kiaknázva a nem anyagi hatóerőikben rejlő lehetőségek. Az egyidejűleg működésibe léptetett ösztönző hatások gyakran nemhogy erősítenék, hanem éppen semlegesítik egymást. Egyszóval: hogy nem tudjuk egységes erőként működtetni az anyagi és az erkölcsi tényezőket. S mert az ösztönzés ügye ennyire bonyolult és szövevényes, sokan a legegyszerűbb megoldást választják: egy-egy, az átlagosnál nagyabb teljesítményt, egy-egy különösen jól sikerült munkát, egy-egy többé-kevésbé tisztességes összegű jutalommal honorálnak (ha éppen van erre keret). Az erkölcsi elismerés különböző formáinak, lehetőségeinek pedig egyre kevesebb a becsülete. Nemcsak az esetleges kitüntetésekről van szó. Nem is csak a sokat emlegetett „jó szóról”, a teljesítményt elismerő dicséretről van szó; jóllehet, az ilyesfajta magatartás lényegében nem más, mint ambíciót adó, önbizalmat erősítő ösztönzés. Az ösztönzés eszköztárába kell sorolni mindazt, amivel az ember munkakedve megőrizhető, és állandóan fokozható. Az ember természetes és ösztönös vágyai közé tartozik, hogy legalább figyeljenek arra, amit csinál, hogy minősítsék a munkáját és törekvéseit, hogy tudja, „hányadán is áll” a munkahelyén. Semmivel sem lehet jobban elpusztítani a munka- és szakmaszeretetet, a hivatástudatot, a munkahelyhez való tartozás érzését, ha közönyösen és lélektelenül veszik tudomásul mindazt, amit valaki ott végez. Ha valaki azt veszi észre, hogy nem túl fontos a munkahelye számára, akkor ennek természetes reakciója, hogy a munkahely sem lesz fontos az ő számára. S ez esetben kezdődhetnek a vizsgálódások arról, hogy miért is nő a fluktuáció, miért is cserélgetnek az emberek munkahelyet. Vértes Csaba Szombat estig 99 százalék éiegyébema gatona bétakarításótf|f§||§ Mintegy háromhetes megfeszített munkát kívánt Tolna megyében a kalászosok betakarítása. Az idei aratást nehezítette, hogy több alkalommal volt félnapos, egész napos eső. így a gépeket ki kellett állítani a munkából. Szombaton reggel tájékozódtunk a megyei tanács illetékes osztályán, hogyan, milyen eredménnyel folyik a gabona betakarítása. Somor- jai Sándor, a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezetője elmondotta, hogy a szombat délelőtti legfrissebb adatok igen kedvezőek: e szerint a megyében a gabona több mint 99 százalékát betakarították — a mezőgazda- sági termelőszövetkezeteknek 53 130 hektárról, az állami gazdaságoknak pedig 11 431 hektárról kellett a gabonát learatni. Tegnap délelőtt fejezték be Bölcske térségében az aratást, ezzel az eredménnyel azt jelenthették, összegezhették a tanács osztályán, hogy csak a bonyhádi járás egyes községeiben maradt meg néhány hektáron learatatlan gabona. Itt előreláthatóan vasárnap végeznek a munkával, s ezért várható, hogy az idei aratást-betakarítást a Tolna megyei üzemek hétfőn fejezik be. Hatszáz kombájn dolgozott az idei aratáson a Tolna megyei földeken. A hatszáz kombájn vezető közül kettőt mutat képünk, amikor a tábla végére értek, befejezték az idei betakarítást. Diplomáciai kapcsolatok Granadával A Magyar Népköztársaság és Grenada attól az óhajtól vezérelve, hogy a kölcsönös előnyök álapján minden téren erősítsék kapcsolataikat, az Egyesült Nemzetek célkitűzéseivel és alapelveivel összhangban elhatározták, hogy diplomáciai kapcsolatot létesítenek egymással nagykövetségi szinten. * Grenada a Karib-tenger délkeleti részében elterülő, 344 négyzetkilométer nagyságú sziget. 1974 februárjában nyilvánították hivatalosan független állammá, korábban Nagy-Britannia külbirtoka volt. (MTI) Nem lesz líbiai-egyiptomi találkozó Egy egyiptomi hivatalos személyiség a Mena hírügynökség jelentése szerint közölte, hogy „Egyiptom és Líbia nem tervez politikai találkozót vitája rendezésére”. A 60. évforduló tiszteletére Félidőben : biztató eredmények A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munkaverseny első félévi eredményeinek összegezése a legtöbb helyen megtörtént. Mérlegre került 2600 brigád mintegy 30 ezer tagjának munkája. A verseny szervezéséért felelős szervek és személyek elkészítették az ösz- szegezéseket, amelyekből megállapítható, hogy megyénkben soha nem látott színvonalat ért el e nemes mozgalom. Ma már értékelhető és megállapítható, hogy az év elején tett vállalások többsége körültekintő volt. Azokra a tennivalókra irányította a figyelmet, amelyek elérése a legfontosabb. Nagy hangsúlyt kapott a termelékenység növelése, a termékek minőségének javítása, versenyképességének fokozása, a gazdaságos anyagfelhasználásra törekvés és az önköltség csökkentése. Egyed Mihály, a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsának titkára egy közelmúltban tartott értekezleten mondotta: — A szocialista brigádok a vállalások megtételénél a mozgalom hármas jelszavának megvalósítására törekedtek. Örvendetes, hogy a versenyben részt vevők nagy többsége a munkahelyi helytállás mellett általános politikai vagy szakmai képzésben is részt vesz. Ugyanakkor máris több ezer munkaórában és több millió forintban mérhető a végzett társadalmi munka értéke. Aktivitás. tenniakarás jellemzi a brigádokat és arra törekszenek. hogy az évfordulóval összefüggésben, annak mintegy lényeges tartalmi vonatkozását kidomborítva, igyekeznek minél többet megtudni a Szovjetunióról és e tudásukat vetélkedőkön, versenyeken összemérik. A vállalások maradéktalan teljesítése — egyben a szocialista brigádmozgalom jelenleg már elért színvonalának továbbfejlesztése — érdekében a féléves értékelések során néhány helyen külön kiemeltek egy-két feladatot. Különösen fontosnak tartották a teljesítmények eddiginél gyakoribb és rendszeresebb értékelését, az eredmények nyilvánosságra hozásának biztosítását. Az is szóba került, hogy a kiemelkedő teljesítményeket akár erkölcsi, anyagi elismerésben is kell részesíteni. Változatlanul feladat, hogy a vállalások segítsék a gazdasági egység , eredményességét, ezen belül a szocialista munkafegyelmet és járuljanak hozzá a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodáshoz. Több helyen szóvá tették, hogy az újítómozgalom fejlődése út- jából néhány akadályt el kell hárítani, egyebek között úgy. hogy az elfogadott és bevezetésre alkalmasnak talált újításokat mielőbb hasznosítani kell. A vállalások félévi eredményeit értékelve dr. Rúzsa János, a Szekszárd városi pártbizottság első titkára arról adott tájékoztatást, hogy a megyeszékhelyen 40 termelőegység és három intézmény 1011 brigádjában 10 ezer dolgozó dolgozott. A vállalásokkal kapcsolatosan fontosnak tartotta azt a jellemvonást, miszerint azok jól illeszkednek a pártszervek, a pártalapszervezetek cselekvési programjában megjelölt feladatokhoz. Ez egyben arra is rámutat, hogy a munkaversenyben most is kezdeményező, irányító szerepet vállaltak a kommunisták. Példamutatóan dolgoznak a napi munkavégzés mellett a kommunista műszakokon, a kulturális és sportvetélkedők megrendezésében is. Az első félévi tapasztalatok összegzése azt mutatja, hogy a gazdasági tervek teljesítésére vonatkozó felajánlásokban is megértették a lényeget a szocialista brigádok. Nem hajszolják a tervek mennyiségi túlteljesítését értelmetlenül, csak any. nyival teljesítik túl az előirányzatot, amennyire az exportkötelezettségek teljesítéséhez a népgazdaságnak szüksége van. Ehelyett a szekszárdi üzemekben is a munka minőségének javítását tartották egyik legfontosabb feladatnak, amelynek az eredménye, hogy pl. a BHG-nál 36 százalékkal csökkent a selejt termékek (Folytatás a 2. oldaton) Aratási hajrá, munkacsúcs, hogy szabad szombat van, ez csak a központi telepen látszik, a Szekszárdi Állami Gazdaságban. Csak „egy legény”, Palkó János, a raktári ügyeletes van állandó készenlétben, hogy felügyelve a százmillió forintos raktári készletre, azonnal biztosítani tudja a termelőgépek alkatrész-ellátását.
