Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-30 / 178. szám

1917. július 30. KÉPÚJSÁG 3 AZ ÉPÜLET közönyösen várja sorsa fordulását, roég- csak vakolatát sem hullatja... Igaz, sok mindent elviselt a kilencven esztendő alatt, amit edldig kihúzott. Volt benne kaszinó, lett benne italbolt, és persze kellemes dolgok is . történtek falai között, teszem azt, számos fergeteges han­gulatú bál, néhány bensősé­ges klubest. Az épölet csöndlesen sütte- ti i(1972-iben felújított) csere­peit, közben folyik a vita — mondhatnám harc —, hogy a kultúra birtokolja, vagy öreg falai közt tanyát üssön az ipar? Beszéljünk azért komolyab­ban: végül is komoly az ügiy. A művelődési házak fontos­ságát bizonyítgatni nem kell, és azt sem, hogy új építése rendkívüli költségeket jelent. Akkorákat, amelyeket váro­saink esetében is csak nyögve- keservesen bírunk, és akkora községek is hiába állnak sor­ba új művelődési házért, mint .például Tolna vagy Du- naföldvár. Nos, — mindebből az következik, hogy ha elad­ják a nagymányokiak jelen­legi művelődési házukat, jó ideig nem lesz másik helyet­te. Mit jelent ez a „jó ideig”? Talán nem is csak egy évtize­det. Ezt a borúlátóak határo­zottan állítják. Ezért aztán vannak, akik ellenzik a községi tanács ter­vét, nem akarják eladni a házat NagyimányOkon, és a község határain túl: mert ez az ügy már közüggyé nőtt. A legutóbbi viharos törté­nés — sokak szerint a „vég­játék” — aláírásgyűjtés volt. Bonfig Tamás vájár, a műve­lődési ház ifjúsági klubjának vezetője (mellesleg ez a klub .jkdváló”) a szerzője a négy- példányos levélnek, az omi­nózus tizenhat sornak, né­hány — meg nem nevezett társávál együtt: a községi ta­nács ne adja el1 a művelődési házat, újítsa fel inkább. Kö­rülbelül négyszázan írták alá. Igaz, pályafutása nem volt hosszú, mert a községi ta­nács elnöke, titkára, a kör­zeti megbízott rendőr kísére­tében felkereste azokat a he­lyeket, ahol az episztolák vár­ták az aláírókát. A vezetők mit mondtak, mit nem — ne firtassuk. Egy levelet magá­hoz vett az elnök, a többire sem került több név. EGY ALÁÍRÓT megkeres­tünk. Wusch ing Pál, a nagy- mányoki 14-es számú Nép­bolt üzletvezetője nem szíve­sen emlékiszik a dologra: — Kérem, idejön a boltba a község első embere, és... Ilyesmibe keveredni! Ezek után azt mondom, felőlem el- adhátják az épületet, nem érdekel. Bánom, hogy nem magamtól jöttem rá, hogy mi­re megy a játék. Mások talán amit aláírtak? vállalnák, A községi tanács elnöke szerint az aláírók jó része nem is helybeli, tehát joga sincs, hogy véleményt nyilvá­nítson a kérdésről. (Termé­szetesen az elnök nem ellen­őrizne, nem is ellenőrizhette, hogy a négyszáz aláíró hol lakik.) Az biztos, hogy nagyon megdöbbentette ez, a műve­lődési ház megmentését a zászlójára tűzött akció. Alighanem első mérgében indult el arra a bizonyos kör­útra, amelynek során Wu- schllng Pálhoz is eljutott — tegyük hozzá, a Bonfig-portá- ra is, ám a fiatal vájárral nem találkozott. (Nem volt valami jó hatású séta. De hallgassuk az elnököt, dr. Mózes Györgyöt: — A község érdekét szol­gálná, ha eladnánk a műve­lődési ház épül étét: ezért ás született meg a terv. A mű­velődési ház távol esik a köz­ség központjától, olyan he­lyen van, ahol a lakások a távlati tervben szanálva lesz­nek. Felújítani ezért sem ér­demes, de nem is lenne rá pénzünk. A Bonyhádi Ruha­ipari Szövetkezetnek sürgő­sen szüksége lenne egy épü­letre, mert kénytelen volt mázai telepét felszámolni, így hát hajlandóak lennének kifizetni az egymillió-nyolc­százezer forintot, amire a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat illetékes részlege ér­tékelte a művelődési házat... Ebiből a pénzből építhetnénk tornatermet. Vannak elképze­léseink a művelődés további sorsáról, és megfelelőnek tartjuk, sőt az eddiginél jobb­nak, amit kínálunk! A község központjában készül a posta, tűzoltórak'tár és MHSZ-klub épülete. Itt egy szép klubszo­ba és iroda van. A szomszé­dos községi pártszékiház he­lyiségeit is használhatjuk májd művelődés céljára — mondja.. AZ ÉPÜLETEKET megnéz­tük, a községi- párttitkár is csatlakozott hozzánk. Amit láttunk: szép is, jó is — vagy legalább annak ígérkezik — és mégis. Iroda és klubszoba ugyan lesz, de végűi is mű­velődési intézmény nélkül marad a nagyközség. Nem is egy-k'ét évig. Térjünk vissza a régi épü­lethez. Ne gondolja a kedves ol­vasó, hogy valami romhal­mazról van szó. Műszaki ál­lapotát „jó közepesnek” be­csülték értéke megállapítása­kor. Hinnünk kell1 ennek a dokumentumnak, más ugyan­is nincs. Hivatalos felmérés eddig nem készült arról, hogy valójában mennyibe -kerülne, és megérné-e az épület tata­rozása. A megyei tanács ke­retéből — 1980-ig — erre fél­millió forint van egyébként előirányozva! A HÁZ NEM romos, de nagyon, végtelenül elhanya­golt. Szégyenére fenntartójá­nak, de vezetőinek is. (Mert jó pár igazgató megfordult már Nagymá nyakon, talán mondani sem- kell.) Mióta — 1965-től — a községi tanács tulajdona, a tetőfelújításon és néhány kilsébb javításon kí­vül' semmit sem tettek álla­gának megóvására. Például nem- festették ki... (Mindez a-z ifjúsági klubra nem vo­natkozik, annak elfogadható a külleme — nem hiába ra­gaszkodnak hozzá a fiatalok, benne van a munkájuk is.) Ha a művelődési házban működő italbolt végleg meg­szűnne — a községi tanács vezetői szerint is- szükségte­len —, akikora terület állna a művelődni, vágyó nagymá­ből valami jó kerekedik... A szakkörök, klubok szétzilá­lódtak, az emlberek azt mond­ják, minek járjanak hozzánk, amikor úgysem sokáig lesz már itt művelődési ház. Én nem bánom-, ha eladják a ré­git, mert így nem lehet benne dolgozni, annyira elhanyagolt. Csak a jövő... Nem nagyon bízom benne, túl sók a tíz­tizenöt év — -kesereg. Az emeleten lesz az új klub nyökdak rendelkezésére, miint máshol alig ekkora, 3200-as településen. Nagyterem, kis­terem, klub, három-négy szakköri helyiség is kialakít­ható. Pontosabban-: használ­hatóvá tehető, mert hiszen az ötszázezer forint tényleg nem sök. Bár... Ribling Ferenc, a megyei tanács pénzügyi osztályveze­tője szerint a felújítási kere­tek — kényszerből — képlé­kenyek, s legtöbbször inkább felfelé kerekednek. Az osz­tályvezető, mint pénzügyi szakember egyébként nem tartja helyesnek eladni a mű­velődési házat, kezdeménye­zésére többek között meg fog­ják állapítani, hogy valójá­ban mennyibe kerülne a fel­újítás. — Nem szüntethetünk meg egy művelődési intézményt anélkül, hogy tudnánk, mi lesz helyette. Tudni kellene, milyen konkrét elképzelések vannak Nagymányokon az új művelődési ház építésére, mi­lyen pénzből- képzelik el? A most eltervezett átmeneti ál­lapotot évtizedekre konzer­válni, s hogy „majd valaki” építkezik Nagymányokon — nos, erre nem számíthatnak — mondja. Surján József fél éve van a községben: ő a művelődési ház igazgatója-: — Május hatodikén került először hivatalosan szóba a művelődési ház eladása. Az­óta forr, pezseg minden. De nem olyan pezsgés ez, ami­A nagymányokiak egy ré­sze azért bosszankodik, mert úgy véig sok a hűhó, sem­miért. Mások fájlalják az in­tézmény elvesztését. Közben a község „össze­spórolt” hétszázezer forintjá­ból készül a klubszoba és az irodahelyiség a postaépület emeletén. Vannak, akik ezt a pénzt is inkább a művelő­dési házra költötték volna... A TANÁCSELNÖK a kör­levelek megszületéséig mát sem tudott arról, hogy a falu­ban sokan helytelenítik ter­vét. A tanácstagok megsza­vazták a dolgot, és nem jelez­te egyetlen hivatalos szerv­nél senki, hagy másként lát­ja a művelődési ház sorsát. Pedig van az aláírásgyűjtés­nél egyszerűbb módszer is, nem beszélve arról, hogy lám, az aláírásokat könnyű vissza­vonni. A na-gymányoki művelődé­si ház eladásának ügye — a közhittel szemben — még nem dőlt el. Az aláírásügy nem volt „-végjáték”, és nem tekintendő tragikus fordulat­nak sem. Ugyanis — a nagy­mányokiak hiedelmével szemben — nem fogja az alá­írások gazdáit leellenőrizni senki. Megbüntetni sem... A DÖNTÉST a megyei ta­nács végrehajtó 'bizottsága hozza meg: egyetértésük nél­kül művelődési házat sehol sem adhatnak el! Nagymányokon sem. VIRÁG F. ÉVA Komáromi Zoltán felvételei Győré Új helyre kerül az óvoda Jelenleg 54 gyerek jár egy óvodai csoportba Győrében. A kiesük körülményei nem mondhatók rózsásnak. Napkö. ziellátást biztosítani sem tud­nak az óvodásoknak, de az áldatlan állapot hamarosan véget ér. A festés, mázolás, takarítás és egyéb aprómun­kák vannak hátra még és át­adhatják a régi alsó tagoza­tos általános iskolából és a vele egy épületben lévő taní­tói szolgálati lakásból kiala­kított új, két foglalkoztató­csoportos óvodát. A régi épület átépítésére a községi tanács mintegy há­romszázezer forintot fordított. A lakosság közreműködésével 23 alkalommal szerveztek ed­dig társadalmi munkaakciót az óvodaépítéshez. A lakos­ság társadalmi munkájának értéke meghaladja a százezer forintot. Az átépítés szakmunkáit a helyi téesz brigádja végezte. Az óvodának saját konyhája, ebédlője lesz: a szeptember elsejétől óvodába járó gyere­kek már napközis ellátást is kapnak. Amíg nem készül el a községi törpevízmű, az óvo­da vízellátását jó minőségű vizet adó ásott kútból bú­várszivattyúval biztosítják. Az új óvoda teljes átadását augusztus húszadikára terve­zik. Addig még teljes társa­dalmi munkában készítik el a 85 méter hosszú betonalapú kőkerítést és a még hátralé­vő belső munkákat. A helyi termelőszövetkezet azon túl, hogy a kivitelezést vállalta, társadalmi munka­akciókkal is segítette az építkezést. Ha az óvoda el­készül, az elkövetkező évek­ben sem lesz gond a györei óvodás korú gyerekek elhe­lyezése. Harmincdekás paprikák 30 dekás paprikák terem­nek Forintos Ernő győri nyugdíjas postás kertjében. A kert dísze egy óriás pa­radicsombokor, amely több mint 300 darabos termést érlel. Az ügyes kertész eddig négy versenyen vett részt és valamennyin díjat, oklevelet nyert. Most a kistermelők mosonma­gyaróvári tájkiállítására és bemutatójára készül, ahova fólia-konténerbe csomagol­va elviszi gyökerestől az óriás — ember magasságú — paradicsombokrot is. A mennyiséggel szemben a minőség előtérbe kerülése, a versenyképes áruk arányá­nak növelése, a teljesítmény­nyel megegyező bérezés, a szervezés fokozása, a munka­erő-gazdálkodás, a kutatás eredményeinek gyors fel- használása, mindaz, amiről eddigi cikkeinkben szóltunk, szorosan kapcsolódik a vál­lalati érdekeltséghez és irá­nyításhoz. Helyénvalónak kell tartanunk azt a véle­ményt, hogy a gondok jelző- rendszert alkotnak, azt mu­tatják, hol és miben hiány­zik — vagy nem érvényesül — az érdekeltség, hol vált túlhaladottá az irányítás módszertára. A tapasztalatok arra figyelmeztetnek, sem az érdekeltségben, sem az irá­nyításban nem sikerült a kí­vánt változásokat elérni, a vállalatok többsége új fel­adatait a régi módon akarja végrehajtani, s ez érthetően feszültségeket teremt. TÚLZOTT CENTRALIZMUS Makacsul tartja magát a mindent egy kézbe felfogás. Valamikor, az iparfejlődés kezdeti szakaszában az üze- mecskét valóban vezethették — ahogy ez a köztudatba plántálódott — zsebből. E képletes zseb a főnöké volt, ő adott mindenre utasítást, ő vett fel és bocsátott el embereket, ő fizetett... Ma persze a vállalati apparátus sok mindent ellát, ám a zseb maradt. A Gazdaságkutató Intézet a vállalati irányítás­ról, a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága pe­dig a vállalati belső érde­keltségi rendszerről folyta­tott vizsgálata megegyezően azt állapíthatta meg, hogy túlzott centralizmus érvénye­sül. Nehogy félreértés legyen: az egyszemélyi, felelős veze­tés elve érvényes. Ezt azon­ban sok helyen úgy valósít­ják meg, mint a tevékenység egészének egy kézben, törté­nő összpontosítását. Az anyaggazdálkodástól a túlóra­keret felhasználásáig, a gép­vásárlástól az árubemutatóig, mindenért a vállalatvezető „felel”, de mert ennyiféle feladatot képtelenség jól egyeztetni, a felelősség is csak látszólagos. Valójában a túlzott centralizmus a szer- vezet szétdarabolódásához, a részek egymástól független működéséhez nyit utat, s a szervezet csúcsa hiába szor­galmazza a hatékonyabb munkát, az alkotóelemek nem alkalmasak ennek gya­korlati érvényesítésére. A Gazdaságkutató Intézet vizs­gálatának megállapításaihoz visszanyúlva: a negyedik öt­éves terv időszakában leg­gyorsabban fejlődő vállalatok azok voltak, amelyek az álló­eszközök bővítésével együtt korszerűsítették az irányítási rendszert, s megteremtették a népgazdasági célokhoz il­leszkedő belső érdekeltséget. Atmen nr ÉS FELEMÁSSÁG Más oldalról, de ugyanoda közelítve: a Pénzügyminisz­térium Bevételi Főigazgató­ságának vizsgálati tapaszta­latai szerint a vállalatok többségének belső érdekelt­ségi rendszerét a felemásság jellemzi. Például: valamely vezető érdekelt az ún. osz­tályos áruk arányának csök­kentésében, csak éppen nincs módja ezt ösztönözni beosz­tottjainál. mert azok alap- és teljesítménnyel kombinált órabérét mások állapítják meg, s az ún. minőségi pré­miumokat is azok határoz­zák meg. Az összhang kialakításának képessége hiányzik a legjob­ban ma a vállalatoknál- Rendbe tesznek egy-egy rész­területet, ám nem jutnak ta­podtat . sem előbbre, mert a többi szervezeti alkotóelem — vagy érdekeltségi elem — úgy működik, mint koráb­ban. Ezért sűrű eset, bizo­nyos szervezési intézkedések sem mérséklik, sőt fokozzák a zavarokat, a belső ellent­mondásokat. mintha azt su­gallnák, jobb volt a régi módon. A következetlenség, az ide-oda kapkodás tükrö­ződéseként foghatjuk fel a vállalati irányító szervezetek ismétlődő formai átalakítá­sát, amikor a csoportból osz­tály, az osztályból főosztály lesz. gyarapodnak a címek, a rangok, de a munka marad, amilyen volt. A CSOMÓPONTON ÁLLVA Ne kételkedjünk az irányí­tók túlterheltségében, de ab­ban igen, szükségszerű-e?! Avagy: a vállalati szervezet korszerű formáját felépítve, szabadulni lehetne a terhek egy részétől? A szónoki kér­dés magában hordja a fele­letet. de sajnos, ma még rit­kaságnak számít az a szerve­zet, ahol a vezetők a csomó­pontokon állnak: megelőzik az élesebb ütközéseket a to­vábbi haladás irányát mutat­ják. Sokkal jellemzőbb az az eset, amikor mindenki egy, vagy két lépcsővel alacso­nyabb szintű vezető felada­tait végzi, s valójában — senki sem vezet! Büntetlenül ezt nem lehet megtenni, s a büntetés: az alacsonyabb hatékonyságú munka. Amibe a költséggaz­dálkodás gyatrasága éppúgy beletartozik, mint az új ter­mékek. technológiák vonta­tott, bevezetése a gyártásba. Az elavult, a zsebből történő irányítás fölszámolása nem egyike a hatékonysági tarta­lékoknak, hanem a legfonto- sabbja. LÁZÁR GÁBOR (Következik: Jól megfizet­ve, de...) A Kereskedelmi és Minőségellenőrző Intézetben évente csaknem 5000 új terméket vizsgálnak meg, mielőtt keres­kedelmi forgalomba kerül. Képűnkön az új Skodát vizs­gálják. Eladó művelődési ház? Nagymányokon várják a döntést A hatékonyság útjai (9.) Cég, zeebtXÍI irönvltwa • • Ötezer újdonság

Next

/
Thumbnails
Contents