Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-22 / 171. szám
197?. Július 22. Képújság 5 (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A KISZ-es katonafiatalok készségesen tettek eleget, Gyurcsovicg Istvánná, a Szekszárd, Pollack Mihály utcai öregek napközi otthona vezetője kérésének és elvállalták az intézmény pat- ronálását. Kapákkal, szerszámokkal „felfegyverkezetten” siettek az otthonba, hogy munkájuk nyomán megszépüljön a napközi kertje. Vállalták azt is, hogy a napjaik nagy részét itt töltő öregek életébe ezentúl jókedvet, derűt hoznak cite- razenekaruk műsoraival. A katonafiatalok azt vallják, hogy örömet szerezni is öröm. így igaz. A napköziben tett látogatásaik alkalmából készített fotók ezt tanúsítják. Doszpod Zoltán Horváth Jenő bácsi, mint „lemezlovas” Jó időtöltés a kézimunkázás is Hamis garasok az asztalon TELEFON-ROVATUNK szekszárdi olvasóink ösztönzésére kért választ hónapokkal ezelőtt az illetékesektől arra a közérdekű kérdésre, hogy lesz-e a megyeszékhe. lyen gyermekszakorvosi ügyelet s ha lesz, mikortól és hol? Az illetékesek válaszát nem kis bizakodással közvetítettük, hiszen az ígéret úgy hangzott, hogy a dolgozó szülők rövidesen nem kényszerülnek estére megbetegedett gyermekeikkel a felnőttkörzeti ügyeletet fel. keresni. Mi több: a megyei kórház-rendelőintézet gondozócentrumának egyik felszabaduló helyiségében kap helyet a gyermekszakorvosi ügyelet, és a város körzeti gyermekszakorvosainak ügyeleti munkájába besegítenek a kórház-rendelőintézeti egységben tevékenykedő gyermekszakorvosok is. Mint azt legfrissebb értesüléseink bizonyítják, kár volt bizakodni, mert az egészségügyi ellátásnak e kétségkívül fontos kérdése változatlanul kérdés, noha a Tolna megyei Tanács egészségügyi osztálya ma is a sürgősen megoldandó feladatok között tartja számon a gyermekszakorvos; ügyelet létrehozását. A szervezés munkája azonban még most is alig van túl a kezdeti lépéseken. Azt már senki nem vitatja, hogy valóban szükség van-e a felnőttkörzeti ügyelet mintájára létrehozni a gyermekszakorvosi ügyeletet. Ez a vita eldőlt: szükség van! Viszont a megszervezésre vonatkozó elképzelések még mindig rendkívül lTödö- sek. Nem lehet tudni, hogy hol lesz helye az ügyeletnek, az is kérdéses, hogy a pillanatnyilag rendelkezésre álló személyi és tárgyi feltételek elegendőek-e a szolgálat létrehozására. Az sem biztos még, hogy a megyei kórház-rendelőintézet gyermekosztályának szakorvosai önkéntességi alapon készek lesznek csakugyan részt vállalni a gyermekszakorvosi ügyelet ellátásában. ŐSZINTÉN szólva érthetetlennek tartjuk — és egyúttal indokolatlannak is — a hosszan tartó bizonytalankodást. Ezenkívül, a szolgálat megszervezése akkor is a város egészségügyi ellátásáért felelősek dolga marad, ha tovább odázzák a korábban kapott feladat végrehajtását. A megyeszékhelyen örvendetesen sok a gyermek. Ennek tulajdonítható, hogy öt gyermekorvosi körzetünk van, míg a hatodik betöltésre vár. így az ügyelet megszervezésének személyi feltételei nagyjából adottak, s bővíthetők is. Lehetetlen, hogy hely ne akadna! Az sem valószínű, hogy egy második ügyeleti gépkocsi beállítása megoldhatatlan problémát okoz! Akkor hát. mi lesz? Mint azt érdeklődésünkre dr. Horváth Jenő megyei főorvos elmondotta, szeptember elsején a megyei tanács vb egészségügyi osztálya elrendeli a gyermekszakorvosi ügyelet munkába állítását Szekszárdön. Bízhatunk-e az új határidőben? DÖNTSE EL az olvasó, akit egy közérdekű kérdésben. arra illetékeseket megszólaltatva egyszer már elláttunk bizakodnivalóval. Hogy hamis garasok kerültek akkor a közvélemény asztalára? Ez bizony sajnálatos tény. Annyira sajnálatos, hogy kommentálni sem próbáljuk... — Ii — Dombóvári ÁB-flók Mit kínálnak, mit adnak? Beszélgetés Boruzs Barnabás fiókvezetővel (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Az új rendszerű állami biztosításról tájékoztatta minap a Dombóvári városi Tanács Végrehajtó Bizottságát Boruzs Barnabás, az Állami Biztosító dombóvári városi fiókjának vezetője. E tájékoztató kapcsán kerestük tel Boruzs Barnabás fiókvezetőt, arra kértük, beszéljen az Állami Biztosító összetett feladatairól. — Mit kínál, biztosít az ÁB az ügyfeleinek? — Az Állami Biztosító fennállásának 28 éve alatt igen sok — az igényekhez igazodó — biztosítási formát dolgozott ki. Az életszínvonal növekedése azonban újabb igényeket hoz felszínre, sok esetben van szükség a meglévő biztosítási formák bővítésére. Példaként: Dombóváron a gunarasi termálfürdőnél megépített hétvégi nyaralók megnövelték a keresletet a nyaralóibiztosítások iránt. De más példákat is említhetnék. Kínálatunk igen széles skálájú és minden jelentkező igényére reagálunk. Ennek következménye volt, hogy 1976-ban bevezetett új biztosítási formákat igen megkedvelték mind az állampolgárok, mind ipedig az üzemek. — Mekkora az ÁB dombóvári fiókjának biztosítási állománya? — Dombóváron és a város környéki községekben összesen 19 300 biztosításunk van. Természetesen vannak olyan személyek, akik nemcsak egyfajta biztosítással rendelkeznek. Az üzletfelek 70 százaléka van a városban és 30 százaléka a város környéki községekben. A területünkön 17 szocialista szektornak van biztosítása, a legkedveltebb biztosítási formák itt az álló- és forgóeszköz-biztosítás, a GASCO-biztosítások, de a termelőszövetkezetek nagy része szívesen köt nagyüzemi növénybiztosítást is. — A sokféle biztosítási mód közül az állampolgárok hogyan választhatják ki a részükre legmegfelelőbbet? — Erről bárkinek kimerítő felvilágosítást adnak szakembereink. — Melyik biztosítási formákat ajánlja Boruzs elvtárs? — Tekintettel arra, hogy ügyforgalmunknak egy-két harmada személyi biztosítás, ezért elsősorban erről beszélek. A dolgozó emberek feltétlenül vegyék igénybe a munkaheliyeken működő CSÉB-biztosítás különböző fokozatait! Családoknak a nagy életbiztosítást ajánlom. Igen nagy számú az óvodás korú és iskolás korú gyermekek évenként megújított balesetbiztosítása is, amely területünkön 'mintegy 98 százalékos. Ezenkívül a gépjárműtulajdonosok részére a CASCO-biztosítást ajánlom, amely két év óta ugyan már növekedett, de még nem érte el egészen a 50 százalékos arányt. Itt szeretném megjegyezni, hogy 1977. január 1. óta megszüntettük a kezdő vezetői pótdíjat. — Befejezésül hallhatnánk még valamit a szocialista szektorok biztosításáról? — Ipari szövetkezeteink, valamint az ÁFÉSZ és a két takarékszövetkezet az új rendszerű biztosítást megkötötte. E biztosítás bevezetésénél nagyon fontos célkitűzés volt, hogy az új konstrukció ne rójon az üzemekre elvistelihetetlen díjter- heket, ezért az új biztosítások díja nem emelkedett jelentős mértékben a régihez viszonyítva. A kockázatbővítés viszont jelentékeny volt és az adatfelvétel is jobban igazodik a szövetkezetek könyvelési adataihoz. Az 1976. január 1-én bevezetett mezőgazdasági üzemek vagyonbiztosításánál több alternatíva állt a nagyüzemek rendelkezésére, amelyet mezőgazdasági nagyüzemeink megfelelően ki is használtak. Szükségesnek tartom még elmondani azt is, hogy a technika gyors fejlődése, az életviszonyok dinamikus változásai következtében előfordulhat, hogy egy-egy jónak ígérkező módozaton is rövid időn belül kell változtatni, esetleg teljesen új konstrukcióval kell jelentkezni. — Köszönöm a beszélgetést! Magyarszéki Endre gas armincegy év után némi szégyenkezés árán ugyan, de bevallhatom, hogy nem éppen ma- színvonalú érettségi bizonyítványom „főiskolai és egyetemi tanulmányokra érett" bejegyzésének minimális szerepe volt a Magyar Agrártudományi Egyetem kert- és szőlőgazdaság-tudományi karára történt felvételemben, ahová 259-ed magammal kerültem. Az egyik nagy tekintélyű professzor viszont „unokaöccsének” titulált és ez a merőben érdemtelen kitüntetés sokat nyomott a latban. Nyugodjék békében az illető! A „bó- tyám-öcsém” megszólítás gyerekkorom óta annyira megszokottá vált közöttünk, hogy évtizedek teltek el, amíg eszeimbe jutott boncolgatni atyafiságunk tényleges fokát. Nem a legegyszerűbb nyomon követni. A neves tudós anyai nagyapám nővére lánya unokatestvére férjének sógora volt. Keményen tartottuk a „rokonságot”, tulajdonképpen máig sem tudom, hogy miért. Attól félek, hogy az emberi összefonódások útjai ki- fürkészhetetlertek. Egyik nyakig begombolkozott riportalanyommal még feszélyezettnek is csak jóakarattal mondható társalgásunk váratlanul meleg barátságba fordult, miután kiderült, hogy néhai apám Zsablyai születésű volt, én pedig negyven éve több alkalommal is megfordultam Apatinban. Egyikről se tehetek. Cs. a kitűnő mérnök és sportember se tartozik a fecsegek közé, de velem mindig szívesen szóba áll. Ezt nem megnyerő egyéniségemnek köszönhetem, hanem annak, hogy valamikor négy osztállyal felettem járt a gimnáziumban. Merő véletlen. Tagadhatatlan viszont, hogy nálam is más „kezdősebességgel” indul az, akiről megtudom, hogy bár sok éves különbséggel, de ugyanannak az iskolának a padjait koptattuk. Szégyenletes elfogultság él bennem a kertészekkel szemben, a bevezetőben említettek miatt, de ugyanígy a juhászok és gépállomásiak iránt is. Kedves munkahelyem volt a Gyapjútrösztnél és az Állami Mezőgazdasági Gépállomások közül kettőn is. Aki pedig a lovat szereti, az nálam csak jó ember lehet. Embert nem eszem, tehát lovat sem eszem. Négy felmenőm vélt közvetlen kapcsolatban a lótenyésztéssel. Rég elmagyarosodo11 ismerősöm valami atavisztikus lobogással lelkesedik a délszlávokért; az egyik kitűnő állatorvosról úgy sejtem, hogy mérsékeltebb honoráriumot kér akkor, ha a beteg jószág gazdája székely. Kideríthetetlen módon összetartoznak a volt kollégisták, katonacimborák, eszperantis- ták, íjászok, „régi” megyei és városi urak, a rendőrség pedig megmondhatója annak, hogy a börtöntöltelékek is. A falubeliekről jobb nem beszélni. Feleségemék faluja hozzávetőleg 4000 lelkes, de egyre szilárduló meggyőződésem. hogy ez a 4000 ember legalább 40 000 helyen található és — mint állítólag a cserkész — ahol tud, segít egymásnak. Elvtelen ez a segítség? Elvi alapjait alighanem bajos lenne megtalálni. Skálája felmérhetetlenül széles. Kezdődhet az egyszerű útbaigazításnál, vagy az elméletben mindenkinek kijáró, de az összefonódások révén mégis kevesebbeknek adott jó szóval1. Folytatódhat egy telefonnal (mivel a szó elszáll és az írás megmarad, az ajánlólevelek kezdenek kimenni a divatból), meleg ajánlással és még számlál-- hatatlan más módon. Akár pincebuli formájában is. Az ilyesfajta összefonódás azt hiszem annyiban különbözik a „szocialista összeköttetéstől”, hogy többnyire nem történik adok-veszek alapon. Ezt azonban nem kell túlságosan nagy' fajsúlyú dicséretként elkönyvelni. Végtére is, ha valaki szintén a tüzérségnél szolgált, az tulajdonképpen sokféle véletlen ösz- szejátszásának eredménye volt és semmi garancia arra, hogy ez alkalmasabbá teszi valamilyen poszt elnyerésére, mint azt, aki a híradósoknál koptatta a mundért, vagy esetleg egyáltalán nem volt katona. Ugyanekkor tévedés lenne az előbbi példákkal illusztrálni próbált összefonódások mögött valami átgondolt tervszerűt, netán maffiát keresni. Az egyik főhivatalban dolgozó férj attól még nem válik a Cosa-nostra tagjává, ha vacsorakor megkéri a másik főhivatalban tevékenykedő feleségét, hogy nézzen utána X. Y. ügyének. — Tudod érdekel, mert katonacimborám (földim, iskolatársam, valamikor kollégám, stb.) volt az illető! z nem protekciókérés, de a jámbor érdeklődéstől könnyűszerrel azzá válik. Ha X. Y. ugye iránt a főhivatal osztályvezetője érdeklődik, az nem kerüli el a beosztottak figyelmét, mert mit lehet tudni, hátha... És az akta legalábbis néhány sorszámmal előbbre rukkol, ha ugyan nem nyer soronkívüliséget. Nem tudnám kezemet a szívemre téve állítani, hogy olyan hiba ez, amelytől jómagam mentes vagyok. Vigasz, de meglehetősen sovány vigasz, hogy tapasztalataim szerint más sem az. ORDAS IVÁN Dominóparti — órákon át Katonák „húzzák”a talpalávalót Összefonódásaink
