Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-19 / 168. szám
a ÍvÉPÚJSÁG 1977. július 19. Moziban Csigalépcső Bárány Tamás Csigalépcső című regényét a közelmúltban adták ki újra, a könyvből készült filmet felújították és most a Filmbarátok Köre hálózatában vetítik. Az ajánló füzetek szűkszavú ismertetése szerint a film, amely 1957-ben készült és Bán Frigyes rendezte, azért emlékezetes, mert ismét megjelennek benne — a korábban száműzött — magánélettel kapcsolatos gondok. A jegyzetíró életkora magánügy, mégis kénytelen vagyok közölni, hogy a film bemutatása idején hatéves voltam. így aztán képtelen vagyok elképzelni, milyen társadalmi légköre volt azokban az időkben a szerelmi háromszögeknek, különös tekintettel a nős férfiakat elcsábító hajadonok szerepére. Halványan dereng, hogy kora ifjúságom idején az „el- váltság” még sokkal súlyosabban ítéltetett meg, mint manapság. A lényeg mindenesetre az, hogy a filmet is, mint minden más műalkotást, keletkezésének korából kiszakítva is élveznünk kell. Ha csak készülése idejének aktualitásaival együtt mond valamit, nem művészi alkotás. Lehet érdekes, izgalmas, vitát kavaró — ahogy az lehet egy újságcikk is, amire szintén nem mondjuk, hogy művészi alkotás. A Csigalépcső húsz évvel elkészülte után enyhén szólva naivnak tűnik. Érzelmes képsorai — ma már moso- lyognivalóan teátrális beállításokkal — arról regélnek, hogyan csábul el egy tehetséges, többre vágyó könyvtáros férfiú, aki a fővárosba kerülve egy férjvadász — ám lelke mélyén azért jobb sorsra is érdemet szerzett — leányzó karmai közé kerül. Míg ő csábul, szépséges és megrendítően szelíd hitvese, falusi magányában, egyre csak rosszat sejt és sír-rí, bűbájos gyermekei pedig mit- sem sejtve ugrabugrálnak. Benkő Lajos könyvtáros — ahelyett, hogy szánva-bánva bűnét, megtérne a vonzó hitveshez — a film befejezésekor tragikusan a semmibe réved. (A regényben kétséget kizárva a csábító leányzó, Edit mellé pártol, de ezt nem lehetett volna olyan „szépen” jelképezni, mint ahogy a semmibe révedés sikerült.) Az elmondottak után bizonyára logikátlannak tűnik, hogy azt írom, nagyon örvendetes, hogy végre magyar filmeket is felújítanak. Mert igaz, hogy a Csigalépcsőről kiderül, nem sokat ér, de az mégis sokat jelent, hogy elénk kerül egy dokumentum: ilyen filmeket néztek Magyarországon 1957-ben. Egyébként még a nyáron felújítanak több régi magyar filmet, olyanokat, amelyek nem szerepelnek a filmklubok kiválasztott művei, azaz az igazán maradandó alkotások között. Vagy mégis? Nem bánnánk a meglepetést. És kíváncsian várjuk a felújításokat. VIRÁG F. ÉVA Jövő héten a Két férfi jelzi érkezését című filmről írunk, amelynek kísérő műsorában a Szekszárdon forgatott Cső című kisfilmet vetítik. Könyv Károlyi Mihály: Hit, illúziók nélkül Károlyi Mihály nagy nyeresége a magyar memoár- irodalomnak. Neveltetése olyan volt, hogy bár egész életében szeretett volna, sosem sikerült bensőséges kapcsolatot teremtenie az emberekkel, a tömegekkel, legalábbis ahogy ő vélte. Ez persze nem gátolta abban, hogy tölbb mint egy fél évszázadon keresztül ne értük dolgozzon. Károlyi életútját felesleges ecsetelni, meglehetősen ismert. Könyve, melyet második emigrációja során angolul írt nem magyar olvasóknak szólt. Litván György fordította „vissza” magyarra, méghozzá nagyon jól. Az idegen nyelvterületen élőknek sok mindent meg kéllett magyarázni, ami nekünk természetes. Más dolgokra viszont ugyanez vonatkozik a mi esetünkben. Károlyi nem ismert tabukat, precíz és sokszor nagyon lesújtó véleményt mondott történelmi közelmúltunk egyik-másik szereplőjéről. Arról a történelmi közelmúltról, mély egykor a történészeknek bizonyára kedvelt vizsgálódási területe lesz. Általában a könyv erősségei a felvillantott portrék. Rákosi, Gerő, Vas Zoltán, a nagyon rokonszenvesen ábrázolt Rajk László, a békeszerződést aláíró töhetetlen Gyöngyösi János. Rendkívül érdekes a szerző utazásai, a világpolitika különböző szereplőinek jellemzései és a diplomáciai élet műhelytitkainak leírása. Ezek a műhelytitkok korántsem mind épületesek. Károlyival egyébként lehet és kell is vitatkozni. Nagy álma, a kos- suthi gondolat visszarezgésé- nek is felfogható Dunai Konföderáció, melyben hitt, illúzió volt. Nem lehet azonban vitatkozni következetességével, emberi .tisztességével. Természetesen annál sokkal finomabb ízlésű, semhogy ilyen jelzőket használna önmagával kapcsolatban.. Ha saját magáról ír, akkor inkább borúlátó, semmint az ellenkezője. A fenti összkép az olvasóban alakul ki, a Magvető Könyvkiadó „Tények és tanúk” sorozata egyik legjobb kötetének elolvasása közben és után. (Ordas) Rádió Közömbösség magas fokon Megrendítő gyermekgyilkosságról számolt be dr. Mártinké Károly dokumentumösszeállítása, melyet a rádió vasárnap esti Mit üzen a rádió? című műsorában hallhattunk a Petőfi adón. A gyilkosság társadalmi háttere legalább olyan döbbenettel töltötte el a hallgatót, mint amikor megtudta a hétéves kislány meggyilkolásának körülményeit. Az alkoholista Inges nemrég szabadult a börtönből. Rettegésben tartotta a községet, mindenki tudott viselt dolgairól: öreget, fiatalt egyaránt bántalmazott. Jelentést azonban senki sem mert tenni. Egyetlen esetnél hördült fel egyöntetűen a lakosság, amikor a garázda férfi a lovait bántalmazta... Utógondozásról tehát nemigen beszélhetünk, sőt a tanácson még azt sem tudták, miből él, mire használja a lovakat. Feketén fuvarozott, alkalmi kereseteit jórészt el- it.ta, öt gyermekét teljesen elhanyagolta. Embertelen tettéért életfogytiglani börtön- büntetést kapott, a falu lakói viszont még most is félnek tőle. Rettegnek, hogy visszatér. A hetvenévesek: „Megölte a gyermekét ? Az az ő dolga!” — mondják — és lelnek”. Ebben a környezetben szinte felmentést 'kap tettéért. A környezet egyébként nem sokat változott. Felelősséget csupán az iskola igaz- gató-helyettesnője érez, az azonban már menekülésszerű. 37 elsősből hét a kisegítő iskolába minősített ma is. Rendszeresen haza kell küldeni közülük néhányat rü- hesség, tetvesség miatt, őket már a kis közösség is megbélyegezte, kizárta. A községben a megelőző tevékenység sem áll magaslatán. A dokumenitum-osszeállftás jól szerkesztett, célját a fi- gyelemfelketést, minden bizonnyal elérte, hiszen magas hallgatottságú fokú műsorban hangzott el s hétfőn reggel a Kossuth adón is megismételték. A rádió tehát a maga eszközeivel vívja a harcot a közömbösség ellen. A változtatás igényét azonban a helyi vezetőknek kellene elültetniük hiszen; hiszen a középkori szemlélet megszüntetése közügy. Ehhez azonban a felelősséget érzők még nagyobb felelősségére van szükség. — herczeg — Tv-napló Ki az az Ibolya? ÜGY LÁTSZIK, vannak örök receptek. Moliére vígjátékában, a Tartuffe-ben hogy is mondja Orgon háborgó fiának, aki leleplezi a szélhámost? „Kitagadlak bitang, rögtön hordd el magiad, Nem kapsz semmit, csupán apai átkomat.” S ezek ultán az álszent Tartuffe-nek ajándékozza minden vagyonát, aki az ég akarataként természetesen mindent elfogad. A többit viszont jól tudjuk. A riportfilm I-bolyája Tartuffe-höz képest kis stílű szélhámos — ne kerülgessük véleményünket —, aki mindössze egy öröklakást igyekszik megszerezni, s közben hímnemű francia elődjéhez hasonlóan éli világát, más pénzén, más munkájából. Mert neki csak az „égre” van gondja, s bármily könnyen át is lehetne látni primitív manipulációin, a riportfilm Gizijét sikerült tönkre- tennie, s kis híján az öröklakást is megkaparintotta. A Tarítuffe-ban a király nevében megjelenő rendőrtiszt igazítja ki Orgon úr fatális 'hülyeségét, akt viszont nem tudjuk, itt milyen erők akadályozták meg, hogy Ibolya végül is nem jutott az annyira áhított lakáshoz, aminek kedvéért el akarta tenni láb alól jótevőjét. Molnár M'argit riporter szemmel láthatóan nagy kedvvel és a szokatlan ügy jelentőségéhez illő lelkesedéssel nyomozta ki hősei sorsát, gyűjtötte egybe véleményüket. ÖTLETEI azonban élfogytak az anyag egybegyűjtésével, s ennek kell betudnunk, hogy a film, szándékától eltérően, tulajdonképpen egyetlen szituáció ábrázolása, anélkül, hogy ki tudná használni ennek a képtelen helyzetnek minden lehetőségét. Moliére nagyon pontosan tudta, hogy mit csinál, amikor egy rendőrtiszt alakjában magát az igazságot jelenítette meg a színpadon, nos, ez hiányzik Molnár Margitnál, aki éppúgy nem vett példát Moliére-től, ahogy a rendező Dobray György és a szerkesztő Radványi Dezső sem. Valószínűleg olcsónak, nagyon is egyszerűnek tartották, hogy közvetlenül, akár didákftúkus módszerrel is teljessé tegyék ezt a rémtörténetet, s a néző azért zárja le hiányérzettel készülékét. Mert a Ki az az Ibolya? című dcíkiuiméntum:film, ebben a formában, megoldatlan, s ezt akár egészen iskolás módon is megfogalmazhatjuk: máért nem diadalmaskodik az igaizság? A mindemképp érdekelt ügyvéd véleményére egyszerűen nem vagyunk kíváncsiak, egyébként neki nincs is véleménye. Ezzel szemben nagyon ás érdekelne bennünket az, hogy mit mond a jog és az igazság? A vallás- szabadság ugyaníis nem jelenti és nem is jelentheti azt, hogy alkalmi szélhámosok prófétának kiadva magukat tönkretegyék családok életét. De itt másról is szó van. Törvényeink például ismerik az öngyilkosságra való rábírás fogalmát, s a tisztességtelen haszonszerzésnek is vannak félreérthetetlen ismérvei. Tudjuk, ilyen Ibolya nem sok futkároz az országban, de egy is sok belőle, s nem engedhető meg, hogy visszaéljen akár azzal, hogy valaki Vallásos, akár azzal, hogy áldozatának egyszerűen gyengék az idegei. A MŰSOR VÉGÉN felolvasták a történet sókat szenvedett hősének, Gizinek a levelét, úgy éreztük azonban, ez a középkori boszorkányhistória ezzel nem fejeződött, nem is fejeződhet be. Kár, hogy a film alkotói beérték a látlelettel, mintha maguk is megrettentek volna az ijesztő tényéktől. A film éppen ezért megoldatlan és folytatás után kiált. CSÁNY1 L. 6. A gyilkosokat ekkor már egyébként mindenki kereste. Az a huszonötezer dollár jutalom, amelyet Roman Po. lanski barátaival kitűzött a tettes kézrekerítésére, megtette a magáét. A rendőrség a telefonbejelentések tízezreit kapta. Prostituáltak és fodrászok, színésznők és elmebetegek kalandorok és mindenképpen az újságokba kerülni akaró sztárjelöltek közölték, milyen „nyomokra” leltek. A lapokból úgy tudták, hogy az augusztus 8-ról 9-re virradó éjszakán megölt nők és férfiak szexorgián vettek részt, ezért sokan „baráti körük” tagjai, nak szexuális eltévelyedéseit hozták a hatóságok tu. domására, mondván, hogy az indítóok valami ilyesmi, tehát a tettest ebből a körből kell keresni. Megszólalt a televízióban Truman Capote, a Hidegvérrel című könyv világhírű szerzője is. Kifejtette véleményét a gyilkosságról. Szerinte egyetlen ember gyilkolt a Polanski-villában, egy magányos, valószínűleg fiatal őrüllt, aki szexuális kielégülését találta a vérfürdőben. Capote sokkal gyengébb bűnügyi teoretikusnak bizonyult, mintami. lyen kiváló író. Időközben Paul LePage és emberei megemberelték magukat. Gondos vizsgálatnak vetették alá a LaBianca. házbeli vérrel írt feliratokat, s rájöttek, hogy azok valami összefőggésben lehetnek a legújabb Beatles nagylemezzel. Azon szerepeltek a „Heiter Skelter”, a „Piggies” és a „Blackbird” című számok. A Blackbirdben gyakran hangzik el. hogy „Arisé”, a helyszínen talált „RISE” ebből származhatott. * LaPage-ék azonban még mindig nem ismerték fel az összefüggést a Polanski- villa és a LaBianca-ház között. Tény, hogy a két bűntett áldozatai még csak nem is ismerték egymást. Dehát Gary Hinman sem ismert senkit sem a Polanski-villa- beli öt áldozat, sem a La- Bianca házaspár tagjai közül. Mégis, amikor — októ. bér 15-én — LePage-ék először halottak a Hinman- ügyről. azonnal felfigyeltek a Hinman- és a LaBiancä- gyilkosságok közötti hasonlóságokra. A LePage-csoport fölvette a kapcsolatot a LASO- val, a Los Angeles-i sheriff hivatalával. Whiteley és Guenther őrmestereket ezúttal figyelmesen meghallgatták. A két őrmester elmondta. hogy néhány napnap azelőtt rajtaütöttek a Halál völgyében egy „hippy. családon”. Huszonnégy tagját vették őrizetbe. A 34 éves, többszörösen büntetett Charles Manson családja szeptember első napjaiban Pintér István: * j : ‘ ffl * 'I 1 i w Gy ilkosság a „szeretet jegy költözött oda az úgynevezett Barker-tanyára. egy elhagyott parasztházba. A rajtaütésre az adott okot, hogy a család tagjai rablásokat és lopásokat követtek el, gyújtogatásokat kíséreltek meg. A rendőri akció során két lány, Stephanie Schramm és Kitty Lutesinger védelmet kért a rendőrségtől. Elmondták, hogy már hosz- szabb ideje próbálnak megszabadulni a bandától, de nem tudtak megszökni. Kitty Lutesinger. egy 17 éves, szeplős kislány gyere, két várt Beausoleiltől, a Hinman-gyilkosság gyanúsítottjától. A lány kihallgatása során tudta meg, hogy a férfi rendőrségi őrizetben van: amikor augusztus elején az akkor még. a Spahn- tanyán tartózkodó társaságból eltűnt, senki nem árulta el, hogy hol található. A Hinman-gyilkosságról Kitty tudott is valamit. El. mondta. hogy Beauseleilt Manson küldte el egy Susan Atkins nevű lánnyal együtt Hinnianhoz. hogy pénzt szerezzenek tőle. összecsapásra került sor. amelynek során Hinmaht megölték. A lány nem emlékezett rá pontosan, hogy mindezt kitől hallotta, annyit mondott csupán, hogy a „családban” a történteket széltében- hosszában beszélték. Arra is emlékezett, hogy Susan Atkins mesélt neki arról, hogy egy férfivel küzdött, s közlaen háromszor vpgy négyszer a lábába szúrt. Susan Atkinsof a LASO emberei hallgatták ki először, még mielőtt LePage-ék kapcsolatot kerestek volna velük. A lány is a Barker- tanyán kerülj a kezükre, s „Sadie Mas Glutz” nevet adta meg először. A lány részletesen elmondta, hogy Beauso'eillal együtt azért a pénzért ment Hinmanhoz, amit a hippy-zenész örökölt, s amelv a „család” törvényei szerint Mansonékat illette volna meg. Hinman azonban vonakodott a pénzt átadni. Erre Beausoleil az arcába szúrt. Két nap és két éjszaka őrizték a hippy- zenészt, s aztán, amikor ő, Susan Atkins éppen a konyhában volt. s csak annyit hallott, hogy Hinman azt mondta: „Ne tedd, Bobby!” S aztán Hinman egy nagy vérző mellsebbel kitántorgott a konyhába. Amikor Beausoleillal együtt elhagyták a lakást, Hinman még élt. S aztán Beausoleil visz- szament. — Olyan hangokat és zajokat hallottam, mint amikor egy embert megölnek — folytatta szenvtelenül Susan Atkins. S aztán visszautasította, hogy amit elmesélt, azt magnetofonra, vagy jegyzőkönyvbe mondja. A LaBianca-házaspár gyilkosai után nyomozó detektívek is kihallgatták Kitty Lutesingert, bár azok után, amit LASO-beli kollégáiktól megtudtak, nem gondolták, hogy közelebb viheti őket a rejtély megoldásához. Végeredményben Hinman kapcsolatban állt a „Manson családdal”. LaBian- cáékat azonban ezek a hippyk nem ismerhették. A lánytól nem is igen tudtak meg semmi számukra fontosat, de kihallgatása során elhangzott egy bizonyos „Danny” neve, aki Manson „Kegyetlen ördögei”-nek egyike, motoros testőrgárdá- jának tagja volt. (Folytatjuk.) LaBiancáék lakása, a vérrel irt felirattal
