Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-17 / 167. szám

A i^PÚJSÁG 1977. július 17. A Bajkól-tónak turisták által kedvelt Peszcsanaja-öble Hazánk területének egy- harmadát foglalná el Szibé­ria híres tava, a Bajkál-tó, amely ugyan területét nézve csak a világ nyolcadik legna­gyobb taiva, víztömegét te­kintve azonban a második. Víztömege Földünk édesvíz- készletének csaknem egy­ötödét, a kontinensnyi Szov­jetunióénak pedig töhb mint 80 százalékát tartalmazza. A Bajikál-tó ugyanis nagyon mély, átlagosan 730 méter, a legnagyobb mélysége pedig 1620 méter. A Bajkál kereken 456 méterrel fekszik a tenger szintje felett. A Bajkál télen — a tavat borító jégréteg ellenére — sem szűnik meg táplálni fo­lyóját, az Angarát, mégpedig nem csekély mennyiségű vízzel. A tó 366 folyónak a végpontja, és ezek egy ha­zánknál öt és félszer nagyobb területről vezetik bele a vi­zet. Ezék közül csak a leg­nagyobbak évi 60 km3 vizet szállítanak a Sajkáiba, ami­hez eső vagy hó formájában közvetlenül a tóra hulló to­vábbi 9 km3 jár.ul. Minthogy az ottani átlagosan alacsony hőmérsékleten a párolgás csekély — a tó felületére szá­mítva ugyancsak 9 km3 éven­te —, a Bajkáliba ömlő folyók vize teljes egészében az Angarán csapódik le. Ez a roppant vízmennyiség és az Angara nagy esése ideális körülményeket teremtett ar­ra, hogy óriási, olcsó energiát adó vízierőműveket építse­nek rajta. Elsőként 1958-ban az irkutszki erőmű készült el, ezít követte a bratszki és rész­ben már működő uszty- ilimszki. Ez utóbbi látja el maijd árammal a több szocia­lista ország (köztük hazánk) összefogásával és közös hasz­nára épülő cellulózkombiná­tot, s már dolgoznak a követ­kező, a Bogucsaniban épülő vízierőmű tervezésén is. A bányaterületeken és az ércfel­dolgozók környékén gyakori, hogy a felső talajréteg fémsóktól — főként nehézfémsóktól — szennyezett. Az itt termesztett növények fémtartalma nemegyszer jóval nagyobb a szoká­sosnál és megengedhetőnél. A talaj­ból felvett fémmennyiség elemzéssel való megállapítására a kertekben termesztett retek a legalkalmasabb: bárhol csíráztatható, jól szállítható, nem romlékony, a gyökérgumó köny- nyen megtisztítható. A laboratórium­ban a retekgumókat felszeletelve 100 C fokon megszárítják, majd golyós­malomban megértik. Ezt követően a 430 C fokon kiizzított őrlemény ha­muját — abban találhatók a fémsók — a salétromsavas feltárást követően spektrofotometriás elemzésnek vetik alá. A retek hamujának elemzése során rendszerint a két mérgező nehézfém, az ólom és a kadmium feldúsulását állapítják meg a veszé­lyeztetett vidékeken. Rézszennyezés sokkal ritkábban mutatható ki. küldtek szét egy körlevelet, amelyben a Los Angeles-i rendőrkapitányság közölte az alárendelt őrszobákkal: a Tate-ügyben keresnek egy Hi Standard Longhorn márká­jú, 22-es kaliberű revolvert, amelynek markolata sérült. A körlevél több mint 300 pél­dánya közül egy sem jutott el azonban a „Valley Services Division”-hoz, annak a Wat- sonn'ak szolgálati helyéhez, akinek Steven Weis édesapja a fia által szeptember 1-én talált 22-es kaliberű Hi Stan­dard Longhornt átadta. Amikor a lapokban a fegy­verszakértők megállapításá­ról, s a fegyver utáni kuta­tásról olvasott, Mr. Weiss többször gondolta, hogy fia éppen a Polanski-villabeli gyilkosak revolverét találta meg. Mérlegelte is, hogy te­lefonál a rendőrségre, de az­tán elvetette a gondolatot. Nem akart fontoskodásával nevetségessé válni. Ha a gyil­kos fegyverről lett volna szó, a rendőrség már régen ismét jelentkezett volna, újabb kérdéseket tett volna fel. A rendőrség azonban hallgatott, s a derék Weiss papa vég­eredményben nem volt de­tektív. S úgy gondolta, hogy ha valamilyen ügyben a rendőrség teljes erővel nyo­moz, akkor pontosan és szer­vezetten dolgozik. Álmában sem gondolt rá, hogy a fia által talált Buntline békésen porosodik egy borítékban a talált tárgyak osztályán... (Folytatjuk). 5. A LaiBanca villában tör­tént gyilkosság kétségtelen és könnyen felfedezhető hason­lóságot mutatott a Polanski- villában lezajlott vérfürdővel. Mindkét esetben az áldozatok jómódú fehér emberek vol­tak, számtalan szúrt sebet ejtettek rajtuk, hihetetlen ke­gyetlenséggel végeztek velük. Mindkét esetben hiányzott a nyilvánvaló indítóok: semmi nyoma betörésnek, vagy rablótámadásnak. A legfonto­sabb hasonlóságot a vérrel írt feliratok jelentették. A rendőrség, amely a rossz kiindulópontból csak rossz úton indulhatott el, a bulvársajtó segítségével igye­kezett olyan látszatot kelte­ni, mintha tulajdonképpen az áldozatok lettek volna a fő­bűnösök. Hatalmas tudósítá­sok számoltak be a filmváros erkölcsi fertőjéről, s a film­sztárok és más hírességek lakta Beverly Hilss-negyed- ben lévő villák magas falai mögött rendezett kábítószeres orgiákról. Azt a békés estét, amelyet az előrehaladottan terhes Sharon Tate barátaival rendezett, „szexorgiává” vál­toztatták. Tagadhatatlan, hogy a kábítószer-fogyasztás és az alkoholizmus, az Egyesült Államok pusztító tömegbetegségei nem állnak meg a művészek és a gazda­gok pompás villáinak küszö­bénél. A filmváros zaklatott, túlfeszített, a sikerért min­dent követelő világa, számos nagy sztárt is tönkretett. Ami azonban 1969. augusztusában történt, annak semmi köze nem volt ehhez. A hétmilliós Los Angeles­ben eluralkodott a félelem. Az üzletekben alig néhány óra leforgása alatt elkelt minden biztonsági zár, riasz­tóberendezés, vészcsengő, puska, pisztoly, revolver. Egy fegyverüzlet Beverly Hills- ben két nap alatt 200 lőfegy­vert adott el, máskor két hó­nap alatt csinált ilyen for­galmat. Az emberek és házak őrzésével foglalkozó vállala­tok egy hét alatt meghárom­szorozták forgalmukat. Az őrkutyák ára 200 dolláról, 1500 dollára emelkedett, de nem lehetett eleget kapni, az élelmes kereskedők az Egyesült Államok távolabbi vidékeiről repülőgéppel hoz­ták az állatokat a „rettegés városába”. Frank Sinatra, aki egyéb­ként nem áll gyáva ember hí­rében, róla „széltében-hosszá- ban” úgy tudják, hogy szoros összeköttetést tart fenn a gengszterkörökkel, — egysze­rűen elbújt valahol. Mia Far­row nem mert elmenni ba­rátnőjének, Sharon Tatenek temetésére, mert attól félt, hogy ő lesz a következő. Ste­ve McQueen vagyont érő sportkocsijába egy pisztoly- tartót szereltetett, hogy egyetlen, gyors mozdulattal mindig fegyvert ragadhasson. A hollywoodi, Los Ange­les-i élethez olyannyira hoz­zátartozó összejövetelek egy­Képünkön a Key Gibraltár nevű legújabb mesterséges sziget, amely az NSZK partjaitól 250 km-re kezdte meg működését Tej hulladékból A vágóhidakon, a bőrfel­dolgozó és hasonló üzemek­ben nagy mennyiségű szarv, pata, toll, szőr és bőrmaradék halmozódik feli amelynek nagy részét kidobják. Ezek az úgynevezett vázfehérjéik, mint ahogy a keratint is ne­vezik. Fontos jellemzőik, hogy vízben,, savakban, lú­gokban kissé oldódnak, de jó az etlenállóképessógük a fe­hérjebontó enzimekkel szem­ben. Ennélfogva emészthe­tetlenek, emberi és állaiti táp­lálékként nem értékesíthetők. Egy ukrajnai kutatóinté­zetben új eljárást kísérletez­tek ki, amellyel a vágóhídi hulladékból bőséges mennyi­ségű keratint nyerhetnek, s ezt felhasználhatják a nö­vendékállatok táplálására. Néhány előkezelés után (tisz­títási, felaprózás, szárítás) por alakú fehérje anyaggá dol­gozzák fel. Ebből savó, ku­koricakeményítő, foszfát­sűrítmények, biomycinek, va­lamint A-, C-, Ü2-, Da-, és E- vitaminök hozzáadásával mesterséges tejet nyernek. Több évi kísérlet során ilyen ■ tejjel neveltek fel növendék- állatokait öt generáción át. A lelkiismeretes munka ered­ménye, hogy ezek az állatok legalább olyan jól fejlődtek, mint a hagyományosan táp­láltak. A tengerfenék olaj- és földgázkincsének a kiaknázá­sát jótékonyan elősegítette az 1973-as olajválság. A geoló­giai kutatások kiderítették, hogy a kontinenseket övező sekély, 200 m-es mélységig tartó peremterületek, a selfek ugyanolyan üledékes réte­gekből épülnek fel; minit a szárazföldek belső medencéi. Mivel a kőolaj- és földgáz- előfordulások az üledékes ré­tegsorokhoz kapcsolódnak, a kőolajérdekeltségek figyelme hamarosan a selfek felé for­dult. Oláj- és gázlelőhelyek ugyanis ott kelétkeznek, ahol évmilliókkal ezelőtt szerves anyagokból összeállt üledék halmozódott fel. A tenger alatti olajterme­lés nem egyszerű feladat, nem is olcsó. 100 m-es tenger­mélységig merev, lábaival a tengerfenékre állított fúró­berendezést alkalmaznak. Ha ennél nagyobb a vízmélység, bójákkal stabilizált mester­séges szigetet állítanak fel a fúrás helyén. Egy-egy mester­séges szigetről, egy vagy két fúrótorony végzi a kutatást, maijd a termelést. Az elmúlt években sok mesterséges sziget „nőtt ki” a tengerből. Már most a víz alatti lelőhelyek szolgáltat­ják a világ olajeiiátásának a 20, földgázellátásának a 12 százalékát. Csupán az Ésizaki- tenger alatt — az NSZK, Hol­landia, Norvégiái, N'agy- Britannia partjai előtt — 2 milliárd tonna olajat és 100 ezer milliárd köbméter föld­gázt remélnek a geológusok. Kanada északi vadonéban építik a világ legnagyobb föld alatti vízierőművót. Tel­jesítménye 5 225 000 kilo- wattos lesz. Az erőmű elsősorban a Churchill folyó 85 méteres vízesését hasznosítja, ezen­kívül felhasználja a folyó sok, nagy zuha'tagát is. A Chur­chill folyó ugyanis 30 kilo­méteres szakaszán 340 métert lejt. A vízesések és zuhaíagok összesen 425 méter szint­különbsége teszi lehetővé az óriás mennyiségű elektromos áram termelését. 90 kisebb- nagyobb duzzasztógátat is építenek, hogy a mellékfolyók vizét 60 kilométeres körzet­ben egyetlen hatalmas me­dencébe tereljék. magazin magazin magazin szerűen megszűntek. Barát­ságok szakadtak meg, szerel­mespárok szakítottak egy­mással. Bárki lehetett gyil­kos. A félelem nem ismert határokat... * A rendőrség tanácstalanul állt a gyilkosságok rejtélyé­vel szemben, jóllehet a tette­sek éppen elég nyomot hagy­tak magúk után ahhoz, hogy a nyomukra jussanak. Az a hallatlan felületesség, amely mindkét, egymással vetélkedő nyomozócsoport munkáját jellemezte, egyelőre még bün­tetlenséget biztosított a gyil­kosoknak. Egyetlen nagy lépést tet­tek előre a nyomozók, amikor a fegyverszaíkértők, a Po- lanski-vdllában talált revol- veragydarabkát összeillesztve megállapították, hogy „Hí Standard” típusú fegyverről van szó. A gyártó cég főnö­ke még pontosabb adatokkal tudott szolgálni. — A darabok egy Hi Standard Longhorn, 22-es kaliberű revolverből származ­nak — mondta Ed Lomax, akinek egész oldalas képét ebből az alkalomból termé­szetesen közölték az amerikai lapok. A fegyvert, mint „Buntli- ne-revolvert is emlegették, mert Ned Buntline, a holly­woodi vadnyugati filmek is­mert szerzője terveztette, egyik filmhőse számára. A Buntlinet 1967. áprilisában dobták piacra, s 28 hónap alatt összesen csupán 2700 darabot gyártottak belőle. Lomax átadta azoknak az üzleteknek a listáját, ame­lyek a fegyvert forgalomba hozták. A rendelkezésre álló hatalmas apparátussal nem látszott túlságosan nagy fel­adatnák, hogy mind a 2700 gazdáját megállapítsák. Hoz­zá is láttak, de egyáltalában nem „amerikai” tempóban. Megállapították, hogy Kali­fornia államban 131 ilyen fegyvert adtak el, ebből 105 — mint a bűncselekmény el­követésének eszköze — nem jöhet számításba. A nyomo­zást folytatták, de nem jutot­tak előre. A rendőrségi bürokrácia ebben az esetben is nagyon lassan működött. Csupán szeptember 3. és 5. között Pintér István: Gyilkosság - a „szeretet Fémtől mérgezett retek

Next

/
Thumbnails
Contents