Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-16 / 166. szám
1977. július 16. "niEPUJSAG 3 A harci kerületben Hat óra előtt, egy jó aratási nap kezdetén Falvai Ferenc este háromnegyed kilenckor állította le a JD-kombájnt, és mire megfürdött, hazaért, a tévéhíradó második kiadását kezdték sugározni. Nem ült a képernyő elé. De reggel öt órakor a harci kerület udvarán, a szikrázó reggelen plusz 23 fok hőmérsékletben, enyhe harmat ülte gépek között a másodiknak érkezett. A sióagárd—harci termelőszövetkezet harci kerületében július 15-én folytatták az aratást. A gépudvaron alig két tucatnyian állták körül hat óra előtt a vezetőjüket, Monostori György beosztott ag- ronómust. Mindenki tudja, mi a dolog, mégis szükséges a regge.li néhány perces értekezés. Aki korábban bejött. az már a géppel bajlódik. Takács József és Takács János kombájnosok a JD-gépeket zsírozták, nem sok dolog ez. hiszen mindössze tizenöt zsirzófejrőj, meg néhány kézzel kenésről van szó. — Ma a D—1-es táblába megyünk. Rannája van benne, úgy gondolom az 52—55 mázsa lejön egy hektárról. Takács János éppen tizenhat éve ül kombájnon, hajtott legalább hat gépet, de ez a mostani JD a legjobb. Nyugodt járású. Gyorsan halad, tiszta gabonát ürít a pótkocsira. A kovácsműhelyt cserélte fel a JD' nyereggel, munkahelyén csak a segéd tartózkodik, ami kovácsmunka akad, elgyőzi. A kombájnokkal szemben állnak a traktorok. Őri István nagy figyelemmel ügyködik az új traktor, a százötven lóerős szovjet gyártmányú gép mellett. Most kapta, alig negyven üzemórát ment eddig. Ha eléri' a hatvanat, utána akasztják a munkaeszközöket... Falvai Ferenc a JD-motor levegőszűrőjét tisztítja Monostori György eligazítja embereit Hét óra után érünk a szövetkezet központi irodájához, összesítésfélét kapunk az aratás-betakarításról. Eb. bői megtudhatjuk, hogy a szövetkezet 44,5 mázsás búzatermésátlagot tervezett. Az idei részeredmények: július 4-ig az átlagtermés hektáronként 47,5 mázsa volt. Hatodikáig — kétnaponként összesítenek, tehát csak a két-két napi eredményekről van szó — 51,9 mázsát mértek, nyolcadikéig 51,2 mázsát, 11-ig 53,7 mázsát, 13-ig pedig 51,3 mázsát. Ez a „java”. A Sziget még hátra van. A szikes földön gyöngébb a búza. A termelőszövetkezetnek idén összesen ezer hektár, ról kell a kalászosokat betakarítani. Pálkovács Jenő Gottvald Károly — És megyek, amíg ki nem fagyok a földből. Először jön a tarlómunka, aztán szántás, szántás, meg szántás. S ha jut idő, akkor még vetőgépet is kapok. Ma is tarlóra megyek dolgozni. Még nem teljes erővel, majd ha bejáródott a gép, akkor. Amíg a gépészek az indulással foglalkoznak, a traktorosok megkapják a feladatot. Van aki az aratás előtt még fordul egyet anyaggal az építőkhöz, mivel a kombájnokkal csak akkor lehet menni, ha az éjszakai enyhe harmat felszáradt. Tegnap tizenkettő körül volt a nedvességtartalom. A kapun most ért be Doszpod Márton magtáros. A tegnapi eredményt közli a társaságunkban lévő elnöknek: Lozsányi Sándor, nak: — Estig 113 vagon és negyven mázsa búzát takarítottunk be. Hat óra tíz perc van. Kiürült a kerület udvara. Csak a két JD áll még, az emberek forgolódnak körülöttük, készülnek az egész napi munkára. A kovácsműhelyben világít a tűz, a levegő- kompresszor éleszti a napi munkához. Takács János tizenhat éve kombájnol őri István indulás előtt átvizsgálja az új traktort fi munkaegészségügy - kötelező humanizmus Az eltelt harminc év alatt nagyon sokat tettünk, hogy bizonyítsuk — nálunk legfőbb érték az ember. E szép tétel csak akkor keseredik közhellyé, ha csak szó esik róla és a tettek váratnak magukra. „Kézből kontráznák” azt, aki a mai munkahelyeket már ideális egészségügyi szempontból minden téren megfelelőnek állítaná be. Tennivaló van még bőven. Hogy mennyire, azt éveik tapasztalataival, mindennapos munkájukkal bizonyíthatják azok a KÖJÁL-dolgozók, akik a munkahelyek egészségügyi helyzetét vizsgálják. Rendszeres szűrő jellegű és állandó vizsgálatokat végez a megye valamennyi munkahelyén, üzemiben, mezőgazdasági egységben a KÖJÁL munkaegészségügyi csoportja. Célja egyértelmű — vigyázni arra, ami — és itt már nincs helye holmi „közhelyfintornak” — nálunk a legfőbb értéknek kell hogy legyen. A tapasztalatok — kedvezőék és vegyesek e téren. Az örökség nem nyújtott valami jó alapot, a múltból itt ragadt munkahelyek lényege csupán egy volt — termelni a profitot, a hasznot bármi áron. És ez az ár legtöbbször a munkásember egészsége volt. A minimális védőfelszerelések, a munkahelyek szociális ellátottságának színvonala valósággal középkori állapotokban leiedzett. öreg, balesetveszélyes gépek, roskatag üzemépületek között a munkahelyi higiéné ismeretlen fogalom volt. Aztán a magunk munkájával teremtette erőforrások lehetővé tették, hogy milliók árán, de egyre több helyen teremtődjenek meg a korszerű termelés feltételei. Acél-, üvegfalú, tágas üzemcsarnokok emelkedtek a régi kóce- rájok helyén, modern gépsorokat fogtak munkába, hogy könnyítsenek az embereken, akik minderre megtermelik a pénzt. Ma már mindenütt természetes követelmény a megfelelő üzemi fürdő, öltöző, étterem. A sertéstelepi dolgozó éppúgy csempézett falú fürdőben áll a meleg vizes tus rózsája alá munka után, mint az ipari nagyüzem munkása. Büszkék lehetünk ezekre az eredményeinkre és mégis — bőven van tennivaló, nemcsak a munkaegészségüggyel foglalkozó szakemberek számára. Az új technológiák, az új alapanyagok — egyúttal újabb veszély forrásait hordozzák magukban. Nem mindig dicséri a tervezők munkáját a csillogó üvegcsarnokban, a harminc fokos kánikulában dolgozó ember, a szellőzők diszkrét zúgása sok helyen csak a friss levegő illúzióját kelti.' Jó néhány helyen lendül a mérőműszer mutatója a nyolcvan decibel fölé — jelezve, hogy a zaj már a veszélyes határ fölött jár az üzemben. A hiányosságok azonnal cselekvést követelnek. A KÖJÁL ilyen esetekben, ahol a munkás egészsége veszélyeztetve van, azonnal cselekvésre serkenti az illetékeseket. Ha kell bírsággal, ha kell akár olyan radikális eszközökkel, mint például az egészségire ártalma® munkahely betiltásával. Az év elején ilyenre is volt példa, bizonyságul, hogy nem lehet írott malaszt az ember védelme. A cipész ktsz paksi üzemében állítottak le egy egészségre veszélyes munkakört, ahol ráadásul terhes nők dolgoztak. Csak fél óv elteltével indulhatott meg a munka, amikor már a szakemberek mindent rendjénvalónak találtak... Nyilvánvaló, hogy a KÖJÁL főfoglalkozású csoportja, a maga nyolc dolgozójával egymaga képtelen lenne megoldani a munkahelyek egészségügyi színvonalának ellenőrzését, megóvását. Valamennyiünknek, az ott dolgozó munkásoknak, vezetőknek — folyamatosan meg kell tenniük mindent, hogy kiszűrjék az egészséget veszélyeztető forrásokat. Talán a szándékkal már nincs is hiba. De az önmagában még nem minden. Van egy szemléletbeli ütköző, ami sok esetben hátráltatja az előbbrelépést. Kétségtelen, hogy a ma feladatai között mindenütt kiemelt szerepe van a termelékenység fokozásának, a gazdaságosság szem előtt tartásának. De ezt nem lehet technokrata módon, kizárólagos alapon tenni. Az egészségügyi vizsgálat gyakran ütközik ilyen szemléletbeli falakba, ahol a hiányosságok magyarázatául, sőt mentségül a tervfeladatokra, az égetően szükséges exportra hivatkoznak... Ilyen esetben érvényesül — mit is lehet tenni mást — a hatósági jog — a dolgozó ember védelmére. Bizonyítva ezzel a közhelyek igazságát — de legfőképpen társadalmunk humanizmusát. — gyvgy — ltd uue löd esi ház, Simontornya A „kiváló” nyáron Déli napsütés: megértem, hogy senkinek sincs kedve sétálgatni Simontornyán, a turisták is tovább időznék a vár hűvös termeiben, mint máskor. A presszóban az előrelátó fagylaltkészítő kőkeményre fagyasztja a hűsítő édességet, amúgy is hamar szétolvad, ha kilépnek vele az utcára. A művelődési ház környéke is kihalt, Szepesi József igazgató újságot olvas, a szomszédos irodában halkan szól a zene. Tipikus uborkaszezoni pillanatkép. Mondom is Szepesi Józsefnek, alighanem túlságosan működött a fantáziám. Azt gondoltam, a kétszeres kiváló művelődési házban mást találok, mint a művelődési intézmények zömében... ■ — Pedig nálunk nincs uborkaszezon, — válaszolja — viszont az természetes, hogy nyáron nem ugyanazt várják az emberek a művelődés terén sem, mint ősszel vagy télen. Amikor kinn hűvös van, az ember szívesen húzódik be az épületbe, és jár szakkörbe, klubba, előadásra. De ilyen ragyogó időben beteg az, aki nem szabadba kívánkozik!- Az előttem tornyosuló füzetkékben. ami a művelődési ház nyári programjáról tájékoztat, tükröződik az igazgató szemlélete. Az ifjúsági klub programjában egy ki- rándulás\és egy szellemi vetélkedő mellett ilyeneket olvasni: játékok a szabadban, kézilabda-ábécé, a foci titkai, maratoni futóverseny, tollaslabda-bajnokság. — Az ifjúsági klub egész nyáron nyitva tart, kifejezett kívánságukra. A szórakoztató, könnyed programokon van nyaranta a hangsúly. — A többi kiscsoport nyári szabadságot kapott? — A szakkörök közül valamennyi, ilyenkor ismeretterjesztő rendezvények sincsenek. A szocialista brigádklub júniusban és augusztusban nem működik. Júniusban még volt néhány sikeres programja, családi összejövetel, kirándulás Dombóvárra, aztán kétnapos túra a Budapest, Miskolc, Debrecen útvonalon. No és a szocialista brigádklub volt a gazdája a filmankétnak, ami nagyon jól sikerült. András Ferenc filmjét néztük meg közösen — nálunk vetítették először a megyében — még a premier előtt — aztán érdekes vita bontakozott ki. A film rendezője mellett Veress József filmesztéta is jelen volt, ami még izgalmasabbá tette a beszélgetést. — Elégedett azzal, amit nyáron nyújt a művelődési ház? — Szereltünk volna még egy-két szórakoztató műsort. Kénytelen voltam az utóbbi idők tapasztalatai miatt kikötni. hogy csak azt a fellépő társaságot fogadjuk, amelyik nem vállal előadást máshol. Újabban már olyasmiről is hírt kaptunk, hogy egy csoport egy este négy helyre is leszerződött, egyik műsoruk egyszer négy órán át húzódott, mert nem ért ide Simontomyára minden művész... Ilyesmire nincs szükségünk. A kikötésünket viszont nem fogadják el, tehát kevesebb a műsor is — mondja bosszúsan. Simontomyától elköszönve, a megyei tanács népművelési csoportján tettük fel a kérdést: milyen a Tolna megyei művelődési házakban a nyár? A válasz nem meglepő a si- montornyai tapasztalatok után: a nagyobb művelődési házakban nincs uborkaszezon, csak nyáriasított a program. A kisebbekben egy-két bállal beérik. Mert a nyár nem mindenhol a pihenés ideje, van ahol a megfeszített munkáé. Ez is, az is megkívánja, hogy alkalmazkodjon hozzá a helyi program. V. F. É. Újítások a Bonyhádi Cipőgyárban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Lassan harminc esztendeje lesz hogy a Bonyhádi Cipőgyárban útjára indult az újítási mozgalom. Igen mozgalmas tevékenységet, aktivitást váltott ki a dolgozók körében. A mozgalom mindig irányított volt a vállalatnál. Ezt szolgálta az újítási feladatterv, az újítási szabályzat, a különböző újítási hónapok megrendezése is. Értéke® jutalmakat adott a vállalat a legjobb újítóknak. A mozgalom kezdete óta 1976-ig a vállalatnál benyújtott újítási javaslatok száma 2519, közülük 893-at fogadtak el; a gazdasági eredmény közel tízmillió forintot, míg a kifizetett újítási díj 550 ezer forintot tesz ki. Érdemes megfigyelni az elmúlt két év eredményeit is. A benyújtott 160 újításból 41-et fogadtak el, a gazdasági eredmény igen jelentős: 2 500 000 forintot tesz ki. A kifizetett újítási díj 102 ezer forint. A vállalatnál nagyon sok kiváló újító dolgozik, sokan fizikai dolgozók. és ami még örvendetes, sok a fiatal újító is. Csak néhány újítót említünk példának: — Felszegi Ferenc és Csillag Levente karbantartók: újításuk gaz. dasági eredménye 463 ezer forint, míg dr. Nagy Érné és Barabás Árpád újításának gazdasági eredménye 790 ezer forint. Az előbbi újítók gépészeti újítási javaslatot valósítottak meg, míg az utóbbi két újító 3 cipők csomagolását módosította. Tény. hogy a szakszervezet és a gazdasági vezetés gazdája a mozgalomnak, nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is segíti a technika élharcosait, az újítókat. Horváth József cipőgyári nyugdíjas Doszpod Márton magtáros
