Tolna Megyei Népújság, 1977. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-02 / 154. szám
1977. július 2. Képújság 3 A Nagy Október jegyében Szovjet lapok az évMilóról Megyénk lakossága aktí-----—------- van készülődák a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának méltó megünneplésére. A jubileumot a tudományban, a kultúrában és a gazdasági élet fejlődésében elért új munkasikerekkel kívánjuk megünnepelni. Ennek jegyében bontakozik ki — az országoshoz hasonlóan — egyre több kollektíva hasznos kezdeményezése és mind nagyobb teret kapott a Szovjetunió megismerésére való törekvés. A testvérmegyei kapcsolatok is .mind tartalmasabb, mind mélyebb kibontakozása igen jó lehetőséget' biztosít erre. Nagy jelentőséget tulajdonítunk a magyar nyelvű szovjet lapoknak is. Ezek megismertetik az olvasót a Szovjétunió eredményeivel, a szovjet emberek életével, tevékenységével. Jól használják ki és megfelelően alkalmazzák ezt a lehetőséget különösen a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjai. Az áltáluk szervezett „Ki tud többet a Szovjetunióról” vetélkedők igen népszerűek, egyre tartalmasabbak és mind több embert vonzanak. A lapok terjesztésének megyénkben hagyományai vannak. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy olvasótáboruk egyre növekvő és irántuk az igény egyre fokozódik. Tartalmukkal, formájukkal mind több olvasót nyernek meg. Minden korosztály megtalálja az őt leginkább érdeklő írásokat. . Államtitkári látogatás Tolna megyébe látogatott Madarasi Attila pénzügyminisztériumi államtitkár. Tegnap délelőtt fogadta őt K Papp József, a megyei pártbizottság első titkára. Ezt követően dr. Gyugyi Jánossal, a megyei pártbizottság titkárával és dr. Szabó- pál Antallal, a megyei tanács elnökével, valamint munkatársaival áttekintették a megye gazdaságpolitikai és pénzügypolitikai helyzetét. Délután a megye területén működő pénzügyi szervek vezetői tájékoztatták az államtitkárt tevékenységükről, az eredményekről ég a gondokról. Szinte napi szükségletté váltak a lapok. Erről tanúskodnak a klubokban, társalgókban, várakozókban forgatástól elhasználódott példányok, vagy a lapokból kivágott és faliújságra ragasztott képek. De több esetben előfordul az is, hogy a jól bevált és propagált módszereket helyileg alkalmazzák. Ezek követendő példák és ebben igen nagy szerepük Van a szocialista brigádoknak, munkaihelyi kollektíváknak. Jól felhasználhatók — és erre is van már sok jó példa — a politikai oktatásban, de az állami oktatás területén is. Az internacionalista nevelésben, más nép eredményei megismerésében, a Szovjetunió iránti érzelem erősítésében ezek a lapok, kiadványok igen sok segítséget nyújtanak. E lehetőség kihasználását mind szélesebb körben alkalmazni kell, és a már meglévő módszereket átadni, népszerűsíteni. A lanok megfelelő gyor- —------------ sasággal alkalm azkodnak az olvasók igényéhez. Ezt egyre szélesedő levelezési körük teszi lehetővé. Figyelembe veszik azokat az eseményeket, amelyek leginkább az érdeklődés kö- . zéppontjában állnak. így érthető, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója az idei évben különös hangsúlyt kapott. A Szovjetunió című folyóirat szeptemberi száma szinte teljes egészében az évfordulóval foglalkozik majd. Bemutatja azt a történelmi időszakot, amelyet a Szovjetunió népe a kommunizmus Nem mindennapi vizsga kezdődött tegnap reggel hét órakor a KPM Szekszárdi Közúti Igazgatósága géptele. pén. Harminc felnőtt szakmunkás mutatta be. hogyan kell utat építeni. A szigorú vizsgabizottság tagjai előtt végezték a munkát, a kitűzéstől a földmunkákon át a beton-, majd az aszfaltburkolat elkészítéséig. Mindenki mindent csinált, s azt, hogy hogyan álltak helyt, a kapott osztályzatok bizonyítják: a legrosszabb jegy négyes volt. A megyében első alkalommal került sor ilyen vizsgára. Most volt az első lehetőség, hogy az utak építésével. karbantartásával építésében megtett, a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezetésével. Elemzi azokat a sorsfordulókat, amelyeket a békeszerető szovjet nép önfeláldozó módon, hősies magatartásával átélt. Az olvasóközönség elé tárja töretlen békepoli fikájának fontos állomásait — azt a diplomáciai tevékenységet, amelyet a vitágbéke megóvása érdekében kifejtett. Milyen nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében — a szocialista országokkal egyetemben —, hogy anyáink, apáink, gyermekeink arcán örömteli legyen a mosoly. Hogy a háborúk zaját a békés építőmunka gépeinek zaja váltsa fel. Hogy biztosíthassa az egyéniség teljes kibontakozásának lehetőségét. Sokoldalúan bemutatja a szovjet nép életét, tevékenységét. Nem lehet 'vállalkozni-------------------- a teljes ismertetésre, de bizonyosnak látszik, hogy nagy érdeklődésre tart számot a lap. Gondoltunk erre is. A kiadó a példányszám növelésével igyekszik az igényéket kielégíteni, Kialakult terjesztési rendszerünk is biztosíték arra', hogy minden érdeklődő kezébe eljut a lap. Szükség van arra, hogy ezzel a lehetőséggel megfelelően éljenek az üzemek, intézmények kollektívái. Használják fel ismereteik további bővítésére, hogy ezzel is méltóképpen készüljünk fel a Vörös Október évfordulójának méltó megü nneplésére. BE N1ZS SÁNDOR, a Tolna megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese foglalkozó felnőttek a munka mellett megszerezzék a szakmunkás-bizonyítványt. Persze ezért még meg kell küzdeniük, mert a múlt héten lezajlott írásbeli, s a tegnapi gyakorlati vizsga után ma délelőtt a szóbelire kerül sor. Jövő hét végén remélhetőleg harminc új útkarbantartó és útburkoló szakmunkás kapja meg az. oklevelet a munka mellett végzett szorgalmas tanulás eredményeként. A KPM Szekszárdi Közúti Igazgatóságának szakembergárdája erősödik, s ezt bizonyára valameny- nyien tapasztalhatjuk hamarosan a megye útjainak javulását látva. A vizsgafeladat: útépítés Aszfaltút a sínek között A KPM Szekszárdi Közúti Igazgatóság dolgozói a MÁV megrendelésére, s a vasutasokkal közösen, aszfaltréteggel borítják a megye forgalmasabb útvonalain avasúti átjárókat. így a közelmúltban lesimították a jókora döccenőket a megyeszékhelyen a sorompók között, Nagydorog közelében a 63-as úton. Képünk a mözsi állomás mellett készült. Fotó: Sz. L. SSflECSjjp l¥k I w cssscs le Rigóczki Zoltánné hímzett blúza előtt állva egy pécsi látogató száján szaladt ki az a mondat, amit végül — névvel, lakcímmel ellátva — a kiállítási naplóba is bejegyzett: „Ha nem őriznék úgy, boldogan magammal vinném!” Mostanában nem találkoztam olyan kiállítási naplóval, amelyben olyan sok az elragadtatott elismerés, mint a tamási művelődési ház díszítőművész szakkörének kiállítási naplójában. Ami azt illeti, nem véletlen ez sem. Ahogy rácsodálkozott korunk embere a népdalokra, azaz zenei anyanyelvűnkre, lakás, és öltözködési kultúránk is úgy fedezte fel magának folklorkincsünket, mint őrizni érdemes közös tulajdonunkat. Se szeri, se száma az országban a díszítőművészeti szakköröknek, asszonyok, lányok ezrei — szűkebb hazánkban százai — mentik át a múltból azt a hasznos szépet hétköznapi használatra, amit néhány évtizeddel ezelőtt mégcsak múzeumok őrizték a népművészet remekeiként. Nagyszerű dolog ez. Hazát és népet szeretni sokféleképpen lehet, így is; csoportba verődve, tudást és gondolatokat cserélőn mívelni a szépet, s azzal az igénynyel, hogy a munkájuk olyan tiszta legyen, mint az a forrás, ami kézimunkázó kedvüket táplálja. Egy nappal a nagy sikerű kiállítás szétbontása után találkoztam a díszítőművészeti szakkör néhány tagjával. Nem volt ez szokvány randevú, mert tizenketten ültük köfül az asztalt. S elbeszélgettünk volna akár reggelig. Hát még, ha mindenki jelen van! Amikor 1976 szeptemberében megalakult a szakkör, tizenketten alakították meg. Duplázódott a számuk a második foglalkozásra, amikor egymáson kívül a sióagárdi színes és fehér hímzés fortélyaival kezdtek ismerkedni. Talán ennek tulajdonítható, hogy a ma 101 tagot számláló szakkörnek — amit máris kezdőkre és haladókra kellett osztani — a kiállított munkái között a pálma a sióagárdi motívumvilágé. Nem csodálkozom ezen. Az az ember, aki az alkotás igényével kezd el valamit művelni, önmaga biztatására, nyugtatására is keresi a munka nehezét. S jaj. de nehéz a borsólyúk, vagy a subrika alkalmazása, kihímezése! Az asztalvégen ül Pintér Istvánná, a szakkör vezetője, mellette sorban és velem szemben Bálizs Istvánná, Vati Erzsébet. Moharos Hen- rikné, Juhász Tivadarné, Kriska Annamária. Berta Istvánná, Rigóczi Zoltánné, Szabó Jánosné, Kriska Fe- rencné és Gyuricza Mária. Róla azt mondják a többiek — amit ő nevetéssel nyugtáz —, hogy beteg lábával azóta jár fürgébben, mióta elvárják hétfői napokon a szakkörbe. Annamária tíz évével a legfiatalabb a díszítőművészettel eljegyzettek közösségében. Arcán nem fogyatkozó mosollyal ül a nénik között. Nem a nagymama mellett, aki elhozta őt is magával. Teljes jogú tag és fölöttébb büszke két dologra. Az egyik az, hogy egy munkájával, egy ókalocsai fehérhímzéssel ő is szerepelt a kiállításon. A másik pedig, hogy társnői az iskolában azt kérték tőle, hozzan nekik is hímzésmintákat. Régen forgattam bibliát, de a kis mustármag példázata jut eszembe. Nem lepne meg, ha a bemutatkozó kiállítás nyomán megduplázódna a díszítőművészet iránt érdeklődők száma Tamásiban és környékén. Iregszem- cséről egyébként már most sem sajnálják a fáradtságot hárman: bejárnak a foglalkozásokra. Mikor pironkodva vallom be, hogy régvolt kislánykoromban ezer búm-bajom származott abból, hogy menekültem a kézimunkázástól, Klári, a szakkörvezető ajánlja fel — a többiek biztató helyeslése mellett —, hogy járjak ki hozzájuk, mert nem létezik, hogy nem oltanak be engem is. Annamari eközben úgy bámul rám, mint aki nem hisz a fülének .Van olyan is, aki nem szeret kézimunkázni? Ha lehet, ne firtassuk ezt! — Ki zsűrizte a munkáikat? Többen is válaszolják, hogy ők maguk, s az volt a mérce, hogy ne rontsák a szakkör renoméját. így került a 37 kiállító 153 munkája a nyilvánosság elé. Egyiküknek még közvetlenül a megalakulás után azt mondta évődve a hivatali főnöke, hogy „Hát maga, mit akar, vénségére fogja meg a tűt?” Most arra esküszik ez az asszony, hogy nem tud pi- hentetőbb elfoglaltságot, mint a kézimunkázás. Becslésük szerint körülbelül 1 millió forintot ért a kiállítás anyaga, de ne álmél- kodjanak ezen. — Ott volt például János Jeromosnénak, Etelkának az a túrái térítője. — Azám! Ezerhatszáz- hetvenkét lyukat számoltunk rajta. De, hogy volt az elkészítve! Sok mindenért jó ez a beszélgetés. ami nem akar véget érni, de azért, különösen az, hogy senki sem így kezdi a mondandóját: „én...” Itt a „mi” járja, hiába hirdetik a pesszimisták, hogy minden ember született egoista. És még valami, ami nagyon fontos. Tamásiban a közösségért mozgolódni kívánóknak manapság is odadobják még néha, hogy „itt nem érdemes csinálni semmit, mert a legjobb gondolat is megbukik az érdektelenség miatt!” — Hát ez nem igaz! — tanúsítják egyöntetűen — Csak olyat kell csinálni, amit igényelnek az emberek. Búcsúzás előtt elárulnak egy titkot. Ha továbbadom, csak azért teszem, hogy jogom legyen jókívánságokat fűzni a készülő vállalkozáshoz. Van Tamásinak kint a Ráczvölgyben egy zömmel cigányok lakta része. Nemrég klub nyílott itt az elnéptelenedett iskolában. Megtörtént az előzetes tájékozódás. A ráczvölgyi asszonyok nagyon örülnének, ha kijárnának közéjük a díszítőművész szakkör tagjai és megtanulhatnák ők is olyan mesteri módon használni a hímzőtűket. Ehhez is sok sikert, a további működéshez is! LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Könye István A párt-vb megtárgyalta A cipészipari telep helyzete Tavaly augusztus végén beszámoltatta a paksi nagy. községi párt-végrehajtó bizottság a cipészipari szövetkezetek telepének vezetőjét. Prantner Terézt a gazdálkodási helyzetről, és most visszatért a vb a telep munkájának értékelésére. Nagyon súlyos helyzet alakult ki tavaly az első félévben, különböző okok miatt, főképpen azért, mert a szövetkezet paksi telepén nem azt gyártották, ami legcélszerűbb lett volna, a műszaki felkészültség és az alapanyag-ellátás figyelem- bevételével. Exporttétel is visszakerült, nagy lemaradás történt a tervteljesítésben. A párt vb akkor konkrét intézkedéseket tett a helyzet megváltoztatása érdekében. javasolta a határozottabb vezetést, a szervezett és korszerű munka megvalósítását. A mostani vb-ülé- sen már arról tudott számot adni a telep vezetője, hogy kijutottak a mélypontról, sőt, jelenleg jó a gazdasági eredmény: szövetkezeti szinten teljesíteni tudják az első félévi tervet. Női csizmák gyártásáról áttértek szandálok készítésére, kelendőbb és divatosabb termékeket adnak ki a kezük alól. Csaknem mindegyik vb- tag tett fel kérdéseket, alaposan megvitatták a cipészipari telep helyzetét. A válaszokból kiderült, sok intézkedés hatása kezd beérni. Uj a műszaki vezető és a tüzödei technológus is, felkészültek a divatváltozásra, nem úgy, mint 1976-ban Jó a munkafegyelem, folyamatos a termelés, megszűnt az a megkülönböztetés, hogy ugyanazért a modellért Szekszárdon többet fizettek, mint Pakson. Az áru minősége megfelelő. A telepen rendszeresen készítenek kisgépeket a munkavégzéshez, a termeléshez. Tegnap is elkészült egy kisgép — mondotta Prantner Teréz telepvezető a végrehajtó bizottság ülésén. Baksai Ferenc, a nagyközségi pártbizottság titkára úgy összegezte a tapasztalatokat, hogy érvényesítette a végrehajtó bizottság a gazdaságosságra vonatkozó párthatározatokat. Hatásosok voltak az intézkedések. A bajokat annak idején szubjektív okok is előidézték, például a vezetők erélytelensége. Nagyon jó vá'tozás: a bírálatban a tárgyilagosság jellemző. Mindig ügyelni kell az intézkedések előkészítésére, például új bérezés esetén ne legyen félreérthető semmi, a munkások zavartalanul végezzék a termelőmunkát. A jó irányú változást állandósítani kell, sőt, még javítani a korszerűséget, a munka gazdaságosságát — mondotta a pártbizottság titkára. Ennek1 érdekében a telep pártszervezetére is nagy feladatok várnak a jövőben, úgy. mint a rendezés időszakában. G. J. A kiállítók utolsó „terepszemléje”. Ezután jött a közönség.
