Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-14 / 138. szám

1977. június 14. Képújság 3 Exportfejlesztés A dunaföldváriak 13.5 milliója A Magyar Nemzeti Bank 45 milliárd forintnyi hitelt kínál azoknak, akik exportál­ható termékeik gyártását szándékoznak gyorsan bőví­teni. Eddig a szép summa kétharmada talált gazdára. Ez a harmincmilliárd is je­lentős összeg, de ha figye­lembe vesszük, hogy ebből 'húszat 12 nagyvállalat kért és kapott meg, bizony, az az érzésünk támadt, nem tolak­szanak túlságosan a hitelért. A Tolna megyei ipari szö­vetkezetek közül is csak egy- kettő rendelkezett olyan pro­fillal, és akkora bátorsággal, hogy bele merjen vágni a hitellel végzendő fejlesztés­be. Az egyik a Dunaföldvári Fa- és Építőipari Szövetkezet. A nemrég egyesült két szö­vetkezetnék faipari részlegét bővítik most állami pénzből. Itt készülnek ugyanis olyan termékek, amelyek javarészt az országhatáron túlra jut­nak. Faasztalkák, faliórato­kok, bárszékek, krikettütők. falabdák, s hasonló, munka- igényes termékek. Az utóbbi másfél évtized so­rán a tőkés piacra készített áruk mennyisége egyre növe­kedett. s az eladható termé­kek mennyiségét saját gyár­tó kapacitásuk szabta meg. A fejlesztéshez a lökést a dolgozók elvándorlása adta. Közel van Dunaújváros. A sok üzem magasabb bérrel, a város pedig a jobb lakásszer­zési lehetőséggel elcsábította a szövetkezet sok szakembe­rét. A fúzió ugyan segített — az építőipari részlegből töb­ben átkerültek a faiparba, s így csökkent itt a létszám- hiány —, de a régi gondot csak korszerű gépekkel, új technológiákkal, a termelé­kenység növelésével lehet megoldani. Lehet, ezt bizonyítják már a számok is. A géppark kor­szerűsítésével, nem is olyan túl nagy változtatásokkal, 1975 óta 13, majd 17,4 milliós exporttevékenységet mond­hattak magukénak. Az idei terv 19 millió, s az eddigi eredmények azt mutatják, teljesíteni tudják ezt is. Az igazi fejlődést azonban a rekonstrukció eredményezi majd. Újjáépítenek, kibőví­tenék egy épületet, s a haj­dani kócerájból valóban fa­ipari üzem lesz. Itt automata faeszterga, kéthengeres csi­szoló segíti a munkát, a bo­nyolultabb idomokat két ne­hézmarógép készíti el. A meglévő gépeket is korszerű­sítik. Automata adagolókkal egészítik ki, ami 40—50 szá­zalékkal növeli a termelé­kenységet. A kéziszerszámok meghajtására pedig sűrített levegőt használnak majd. Ez lesz a hitelből, ötmilliót költenek az épületre, másik ötöt a gépekre, a többiből pedig bővítik a forgóeszköz­alapot. Mindez azt eredményezi majd, hogy az idei 19 helyett jövőre 25 millió forint értékű lesz az exportjuk. Igaz, ehhez a termelés kor­szerűsítése mellett az is hoz­zájárul, hogy ésszerűen vál­toztatják a termkéösszetételt. A különösen munkaigényes faliszekrénykék gyártását ab­bahagyják, s helyette kisasz­talokat készítenek. Ebben, mondhatni, profilgazdák az országban, s innen szállíta­nak Hollandiába, az NSZK- ba, Angliába és Svédország­ba. Abbahagyják a bárszé­kek előállítását is, ezt a ter­méket felváltja a krikett. Az egyre jobban terjedő játék jó üzletet jelent a szövetkezet­nek. Az ütők után hozzálát­tak a falabdák gyártásához is, és ötletes gépeikkel, illet­ve az azokon készített go­lyókkal kiütötték a külföldi konkurrenciát. Nézőpont kérdése, hogy a dunaföldváriak új beruházá­sait hogyan értékeljük. Ha azt nézzük, hogy húszmilliárd forintnyi exportfejlesztési hi­telen tizenkét nagy cég osz­tozkodik, elenyészően kevés a tizenegynéhány millió forint. Ha megyei mértékekben gon­dolkozunk, akkor már jelen­tősebbnek tűnik az összeg. De csak az összeg. Mert ha azt nézzük, hogy hányán áll­tak be a sorba, hogy bővít­sék az exportot, akkor nem túlzás az sem, ha azt mond­juk, ilyen szempontból a kis szövetkezet példakép. — Szepesi — A Tatai Állami Gazdaság legfontosabb üzemága a víziszárnyas-tenyésztés. Évente 450 ezer pecsenyekacsát, 80 ezer pecsenyelibát, 50 ezer naposkacsát és 150 ezer naposlibát értékesítenek. Képünkön: a központosított pecsenyeliba-utónevelő. A juhászat fejlesztése A juh elfoglalja a müvelhetetlen tolnai dombokat Zsákba gyűjtik a gyapjút Nem sorolnak bennünket, magyarokat a birkahús-fo­gyasztók népes táborába. A juhászat másfél évtizede kez­dett kikopni a mezőgazdasági üzemekből. Ha valahol fel­lelhető is volt egy-egy nyáj, az genetikailag is, fizikai ál­lományában is gyenge álla­potú, s a gondozók sem az igazi juhász-szívvel foglal­koztak a gyapjasokkal. Tolna megyében, ahol két évtizede még a háztájiban is tartottak birkát, alig lehetett mutató­ba találni egy jerkét. Amint a mezőgazdasági nagyüzemek erősödtek, és a piac egyre több felé nyitott kaput, felfigyeltek a juhá­szaira. Több oka is volt en­nek: a pecsenyebárány a világpiacon keresett cikké lé­pett elő — a gyapjú ára szin­te megfizethetetlen, 1965-től a világpiaci ár másfélszere­sére ugrott — a birka felne­velése, genetikai javítása gyorsabb mint más állatoké; — .hazánkban igen sóik terü­let kínálkozik juhtenyésztés­re. Tolna megye a régi idők­ben sem tartozott a nagy ju- hászatokkal rendelkező me­gyék közé, hiszen nálunk nincs annyira és oly sok rossz talaj, amely „direkt a birká­nak való” — holott az utóbbi években az is kiderült, hogy a birka nemcsak a mezőgaz­daság takarítója, hanem ha jó eredményt Várunk tőle, gondosan és jól kell takar- mányozni. Mindezek a felismerések indították el a juhászatot a fejlődés útján. Érre utalnak a statisztikai adatok is, ame­lyek szerint az anyajuhok száma 1960-ban 972 ezer volt az országban, 1970-foen 1,487 millió, 1975-ben 1,261 millió — állatbetegségek miatt a csökkenés —, 1976-ban 1,29 millió anyajuhot tartottak a gazdaságokban. A fejlődés tendenciája pozitív. A külkereskedelemben el­foglalt jelentősége miatt a juhászat megyénk gazdasági vezetőit is arra késztette, hogy a birkából jó pénzt csi­náljanak. Tavaly, az év vé­gén a megye juihászataiban 57 052 birkát ’ tartottak, kö­zöttük 30 804 anyajuhot. A nagyüzemekben tartott állo­mány az előző évhez viszo­A háztájiban kézzel nyír­ják a birkát nyitva 897-tel gyarapodott, a fejlődés 3 százalékos. Főleg a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek növelték állomá­nyukat, miután az állami gazdaságokban csak negy­vennel szaporodott a juhok száma. Az idei márciusi ál­latszámlálás lényegében a ta­valyi év végi állapotot tudta rögzíteni, hiszen a kisbárá- nyok az állatszámlálás után kerültek állományba. A juhászat fejlesztésére az állam támogatást ad. A Tol­na megyei lehetőségeket csak 81 százalékban használták ki, azaz hiába kínált az állam pénzt, nem volt annyi vállal­kozó, hogy a keretet kimerít­sék. Pedig volna hol birkát tenyészteni. Megyénkben meglehetősen sok elvadult terület kínálkozik arra, hogy az állattenyésztés hasznosít­sa. A Völgység számos közsé­gében a régi szőlészeteket fel­verte a dudva, az erdő — a kopár hegyoldalakon jó fű terem, hiszen az elmúlt évek­ben, évtizedekben ezt a terü­letet semmi nem tiporta, nem károsította. így gondoltak a fejlesztésre a gyönki termelő- szövetkezetben is, hiszen az öt község határában működő közös gazdaságnak legalább másfél ezer hektár olyan te­rülete van, amely legeltetés­re alkalmas. A Tolna megyei jUhászat-fejlesztési kedv a kezdeti eredmények ellenére biztatásra szorul. Bár száz anyajuhra 25,6 jerke jut a kí­vánatos 25-tel szemben, a fej­lesztésre van lehetőség. Az állattenyésztési felügyelőség szakemberei elkészítették egy-egy üzemre vetítve is a fejlesztési lehetőségeket. Ajánlásaikat eljuttatták az illetékes megyei vezetéshez. Van hitelfelvételre lehetőség, lehetséges jó törzsállományt beszerezni, illetőleg a meglé­vőt feljavítani. A juhászat kezdeti eredményei azokban a gazdaságokban biztatóak, ahol a távlatokra is gondol­tak, nemcsak egy-két éves konjunkturális felfutásban bíztak, hanem abban, hogy az országnak a devizaszerző pe­csenyebárányra éveken ke­resztül szüksége lesz, nem beszélve a devizakímélő gyapjútermelésről, hiszen a kormányzati szervek nem tartják kielégítőnek, hogy napjainkban a hazai feldol­gozó üzemek nyersanyag- szükségletének csak harminc százalékát adják a juhásza- tok. A magyar mezőgazdaság­ban az elmúlt másfél évti­zedben nagy terveket valósí­tottunk meg. A juhászat fej­lesztése ezekben az években került napirendre. Minden bizonnyal az eredmény sem marad el. (Felvételeink Bogyiszlón készültek.)- P) ­A várakozó nyáj Czakó Sándor felvételei KészUl a krikettlabda, amivel kiütötték a külföldi konku­renciát ISIIM

Next

/
Thumbnails
Contents