Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-11 / 136. szám
A ^PÚJSÁG 1977. június 11. CSALÁD-OTTHON Áruvizsgálat Padlóápoló szerek választéka és minősége FAPADLÓK ÁPOLÓSZEREI A padlóápolás nem kis munka, ha a padló nem lakkozott. Márpedig a lakkozás nem olcsó mulatság, és nem is lehet minden padlót lakkozni. Az elöregedett faanyag, vagy a már régóta viaszolt fapadió ápolására maradnak tehát a hagyományos ápolószerek. Pontosabban : nem mindegyik szer hagyományos, vannak korszerű készítmények, amelyekkel megtakarítható a padlókefélés. A fapadlók mellett ma egyre több helyen találunk műanyag padlóburkolatot, ezeket is tisztán kell tartani. Nagy segítséget jelent tehát, ha sikerül olyan tisztító- és ápolószert találni, amely fa- és műanyag padlókhoz, sőt, esetleg a bútorokhoz is egyaránt használható. A fa- és műanyag padlók ápolószereiről a „Nagyító” c. folyóirat 1977. februári száma közölt összehasonlító áruvizsgálatot, azaz tesztet. MIT KELL TUDNI A PADLÓÁPOLÓ SZEREKRŐL? Elsősorban azt, hogy bár mindegyikben vannak viaszok, összetételük szerint mégis két csoportra oszthatók: az oldószeres készítményekre és az emulziókra. Az oldószeres termékek benzint, terpentint stb. tartalmaznak, ezért tűzveszélyesek, velük csak nyitott ablaknál lehet dolgozni, és a műanyag padlókat kiszárítják, tönkreteszik. Csak fapadlókhoz használhatók. Az emulziók tejszerű folyadékok, oldószer nincs bennük, vagy csak elhanyagolható mennyiségben van, a viaszokon kívül főként vízből állnak. Ezek között univerzális (fa- és műanyag padlókhoz egyaránt használható) és kizárólag műanyag padlók tisztítására- ápolására szolgáló készítményeket találhatunk. A felhasználáshoz két tényező fontos: milyen köny- n.ven kezelhető és milyen minőségű bevonatot ad egy bizonyos termék. Az első tula jdrnságot meghatározza, hogy milyen a csomagolás; és hogy mennyi munkával jár a bevonat elkészítése. A bevonat akkor jó, ha fényes, ha a szer ún. önfényező, tehát nem kell kefélni; ha nem marad ragadós: és ha vízálló, vagyis a lecseppent víz nem hagy nyomot rajta. A teszt készítői ezeket „közepes” minőségűeknek találták, ugyanis bevonataik minőségi közt nincs lényeges különbség, bár az egyes készítmények kezelhetősége között kétosztályzatni eltérést is megállapítottak. E csoportba a TANGÓ PARKETTAPASZTA, a gyakorlatilag azonos összetételű ALFA és KOHINOOR folyékony padlófények, valamint a szintén azonos anyagú és az NDK-ból származó EDEL- WACHS, SOHNELLGLANZ ápolószerek tartoznak. UNIVERZÁLIS KÉSZÍTMÉNYEK „Kiváló”-nak bizonyult a TABU ESFLENiDOR és a SOF (összetételük azonos), „jó”- nak a TANGÓ 1—2 padlóápoló folyadék, és „közepes”- nek a „3 X W”, valamint az olasz CERA FLUIDA SO- LEX. Mivel e csoportban „kiváló” és „jó” termékek is vannak, fapadlókhoz is ir- kább ezek közül érdemes választani. R. P. Fiataloknak Kordbársonyból készülhet ez a térdnadrág, amelyhez enyhén bugy- gyos mellény jár, aminek érdekessége a vállpatni. A mellényen két nagy zseb is van. Az együttes anyagából sapka is készült, ami természetesen „nem kötelező”. Inggel, pulóverrel, trikóval hordható, és csizma illik hozzá. Fotó: kz Jó tanácsok háziasszonyoknak Az egymásba szorult üveg- poharakat könnyen szétválaszthatjuk: a felső poharat töltsük meg hideg vízzel, az alsót pedig állítsuk meleg vízbe. A porcelán dísztárgyakat ne mossuk vízzel, mert a porcelán hajszálrepedéseibe beszivárgó víz idővel lemál- lasztja a külső réteget. Időnként zsíralkóhol-szulfonát pasztával dörzsöljük át. A palack rossz szagát megszüntethetjük, ha forró vizet és kávézaccot öntünk bele. Néhány óráig hagyjuk benne, majd hideg vízzel öblítsük ki. Az odaégett, kozmás ételt is megmenthetjük, ha a fazekat hideg vízzel telt nagyobb edénybe állítjuk. A fazekat azután nedves vászonruhával borítsuk be, úgy; hogy a kendő sarkai a vízbe érjenek. Az odaégett étel kellemetlen szaga rövid idő alatt megszűnik. Más edénybe tegyük át az ételt, és ha szükséges, akkor tovább főzhetjük. A megmaradt tojásfehérjét nem feltétlen fontos azonnal elhasználni. Szárítsuk meg csésze aljában, amikor szükség van rá, vízben feloldhatjuk. Tápértékéből semmit sem veszít. A reszelő ismét éles lesz, ha csiszolópapírral megdörzsöljük. Könnyen hámozhatjuk a főtt oéklát, ha a forró vízből azonnal hideg vízbe tesszük. Pár perc után lehűl és azonnal szépen hámozható és szeletelhető. A szárazbab ízletesebb és táplálóbb lesz, ha forrás után az első vizet rögtön leöntjük, öntsük fel ismét hideg vízzel és kevés étolajat adjunk hozzá. A majonéz készítéséhez használjunk egy főtt és egy nyers tojás sárgáját. A főtt tojás sárgáját villával nyomkodjuk szét és keverjük el az olajjal. így az elkészített majonéz nem lesz darabos. K. K. Petit point hímzéssel díszített kézitáska és ajándéktárgyak, amelyeket a Pest környéki falvak asszonyai készítettek A díszítésnek, a hímzésnek Zsámbokon, Dányon, Tápió- sülyön, Kókán és Tóalmáson — a Budapesttől alig negyven-hatvan kilométerre fekvő kis falvakban — régi hagyománya van. Az itteni asz- szonyok a kertekben virító tulipánok, muskátlik, százszorszépek stilizált motívumaiból hímezik ki kötényüket, főkötőiket. Mindennapos munkájuk a kézimunkázás. — Az 1920-as években honosodott meg ezen a környéken az úgynevezett petit point, a tűhímzés — mondja Nagy Imréné, a Gobelin és Háziipari Szövetkezet elnök- nője. — Az asszonyok a háztartási munka mellett napi nyolc-tíz órát töltenek kézi- munkázással. Az asszonyok szövetkezeti dolgozók, munkáikat, a stilizált virágú kézitáskákat, púderdobozokat, cigarettakíná- lókat, csengőhüzókat, faliképeket, térítőkét a szövetkezet veszi át és értékesíti. Kétezernél több hímzőasz- szonyt foglalkoztatnak. A budapesti központ látja el őket a Svájcból importált, lehelet- finomságú hernyóselyem alapanyaggal és a franciaországi iDCM gyárban, külön az ő számukra festett, pasztellszínű hímzőfonállal. — Sokan talán el sem hiszik, hogy egyszerű falusi lányok és asszonyok keze munkái azok a XIV. Lajos korabeli mintájú bútorkárpitok, gobelin faliképek, amelyek flamand mesterek festményei után készülnek, vagy a nagyméretű falikárpitok, a barokk mintájú térítők, amelyeknek nagy keletjük van a skandináv országokon kívül az Egyesült Államokban, Angliában, sőt Japánban is. Nemrégiben egy nagy nyugat-európai képeslapból kivágott fényképet juttatott el hozzánk valaki — a fotó Julianna holland királynőt örökíti meg, kezében a nálunk készült petit point táskával. A Gobelin és Háziipari Szövetkezet központjával sok milliós értékű régi hímzésmintát, ezek alaprajzát, sablonját őrzik. Főúri kastélyokból, hagyatékokból kerültek elő a pompás bútorkárpitok, faliképek, tűhímzések. — Újabban szövött falikár- pitökat, bútorkárpitokat is készítünk, mert külföldön, de itthon is, a régi bútorokat, berendezéseket korhűen újítják fel. Az elmúlt évben például a bécsi magyar nagykövetség Mária Terézia korabeli barakk ülőgarnitúrájához nálunk rendelték meg a háromféle hímzéstechnikával készült kárpitot. A huszonkét esztendeje alakult Gobelin és Háziipari Szövetkezet évi ötvenmillió forintos, főleg külföldi megrendelést teljesít. Ezenkívül ellátja kézimunka-ajándéktárgyakkal három saját kezelésű budapesti üzletét is. Művészi szépségű kézimunkáikkal gyakran szerepelnek lak- berendezési kiállításokon, külföldön rendezett magyar kiállításokon, ünnepi heteken. Potoczky Júlia A hímzés művészei Társadalmi munka Gondolataimba merülve bandukoltam a Rottenbil- ler utcában, amikor halkan kopogtattak a hátamon. Megfordultam. — Jó estét, fiam. Meghívom egy csésze tejeskávéra. Legyen a vendégem — mondta régi, kedves ismerősöm, özvegy Freimovics Rezsőné. Néhány perc múlva egy kis eszpresszóban ültünk. A pincér asztalunkra tette a forró kávét. Freimovics néni a hatalmas fekete táskájából egy zsemlét vett elő, és beleaprította a csészébe. — Hány éves most a néni? — kérdeztem tapintatlanul. — Amióta elmúltam hetven éves, erre a kérdésre nem válaszolok — mondta szigorúan, aztán így folytatta: — Szeretném, fiam, ha pár sorban megírná, milyen nagyszerű dolog az, hogy ma egész brigádok segítik, gyámolítják az arra rászorulókat, a magatehetetlen embereket. — Valamelyik üzem fiataljai segítenek Freimovics néninek? Mérgesen az asztalra csapta a kanalat: — Mégjhogy nekem segítenek? Nem szorulok én semmiféle segítségre! Egész életemben mindig a magam lábán álltam, a magam ura voltam. Nagyon bután bámulhattam magam elé, mert özvegy Freimoviicsné anyásán megsimogatta a fejemet: — Mindjárt elmagyarázom, miről van szó. Mi, a kerületünknek azon öregjei, akik még jól tartjuk magunkat, elhatároztuk, hogy patronálni, segíteni fogjuk a kerületben élő fiatalokat! — Ez egészen újszerű kezdeményezés ... — Jelenleg egy fiatal házaspárt vettem gondozásba. Szegények olyan elesettek, olyan ügyetlenkék. Hetente kétszer elmegyek az asszonyka helyett a piacra, és bevásárolok neki. — Az asszonyka talán nem tud vásárolni ? — Mit értenek a mai fiatalasszonyok a bevásárláshoz? Mindig futnak, rohannak, aztán rájuk sózzák a legvacakabb árut. A mai fiatalasszony nem tud alkudni» A patronáláshoz tartozik az is, hogy hetente kétszer főzök nekik egy kis finom húslevest, jó házimetélttel. Ha kell, ápolom őket, gyógyszert hozok. Meg ilyesmit... özvegy Freimovics Rezsőné kikanalazta a cukrot a csésze aljáról, és fejére tette régimódi fekete szalma- kalapját: — írja meg, fiacskám, hogy ránk, öregekre mindig számíthatnak. Szívesen végzünk egy kis társadalmi munkát. Nem hagyjuk magukra a gyámoltalan, tehetetlen fiatalokat... GALAMBOS SZILVESZTER KANÁLLAL nyeszetelem a menühöz járó csontleves kőkemény daragaluskáját a kisváros éttermében. Egyedül ülök egy hatszemélyes bokszban, s ezt észreveszi az a két idősebb nő is, aki bátortalanul helyet keres a foglalt asztalok között. Invitálom őket, le is ülnek. A mellém kerülő tarka kendős, szemüveges, apró nénikét 50—60 év közöttinek nézem. — Lekéstem a tizenegyes buszt, most válhatok fél háromig — mondja, aki szemben ül velem, fiatalabb a másiknál. A néni nem szól, vacog. Rendelnek. A boksz tervezője büntetést érdemelne. A keskeny asztaltól a szélen húzódó padok jó fél méterre vannak, eny- nyiről kell kanalazni a levest. A néni rövid karjával még könyökölni sem tud ilyen távolságról. Szeme nyugtalan a csillogó üveg mögött. — Húzzuk közelebb az asztalt — javaslom. Szomszédnőm tekintete kissé elfátyolosodik. — Biztos van édesanyja, hogy ilyen figyelmes az öreggel — néz rám, s végigsimogat a tekintetével. Érzem, elpirulok. A pincér nekik is kihozza a levest. A néni praktikusan, késsel vágja szét a kemény gombócot. — Otthon is előfordul, hogy nem sikerül puhára — mentegeti a szakácsot, s az utolsó cseppig kitakarítja a tányért. Néha találkozik a pillantásunk, szomszédom már-már közeli hozzátartozójának tekint. — Azért reszketek, mert ebben a hidegben három nap dolgoztunk a hegyben. Trágyáztuk a szőlőt. Képzelje; ülök a kis házban, egyszer- csak bumm, ropogás, csörömpölés, rám esik az ablak. A tsz'robbantotta a megfagyott trágyát, a környéken minden ablak kitört. — Megcsináltatják biztosan — vetem közbe. —Tudja mikor! Nyáron ... /Legyint, s mielőtt hozzákezdene a pörkölthöz, a szaftot gondosan összekeveri a nokedlivel. — Hány éves a néni? — Hatvanhárom — És még dolgozik a szőlőben? — Persze. Magam ásom fel minden évben a 220 négyszögöles kertet is. Ezt csináltam egész életemben, öt gyereket neveltem, taníttattam 18 éves korukig, apa nélkül. Sokat hordtam a permetezőkannát, nemcsak a magam földjén. Beszéd közben komoly gondot okoz a néninek, hogy melyik kézbe való a villa, melyikbe a kés. Már nem bánom. Tovább tart az evés, marad idő beszélgetni. Megtudom, hogy a gyerekekből népművelő, kereskedő, könyvtáros lett, még Amerikába' is jutott belőlük. — Nem jönnek néha segíteni a szőlőbe? — Jönnek azok! — De meg is isszák, ami tereim ugye? — Nem mondhatnám, talán a kis vejem az, aki szereti. A többi nem issza a bort. A vőről kiderül, hogy tanár az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. A néni lelkesen mesél. — Most írja a diszperzáció- ját, kandidátus lesz, azt hiszem. Az unokám is 18 éves, de már van vizsgája oroszból, meg angol nyelvből. * Hosszú sora van annak, míg valamennyi gyermek éle-; tének summáját meghallgatom. Jó gyerekek, édesanyjuk most egy kis házat épített nekik a hegybe, hogy bármikor jöhessenek, helyük legyen, jól érezzék magukat. — Ugye, már mind megházasodtak? — A legkisebb fiamnak most l.esz az esküvője — jön a válasz. Halk hangon, mintha tapintatlant kérdeztem volna. Nyoma sincs egy örömanya bujkáló boldogságának. Egymásra nézünk, kérdeznék, de nem merek. — Nagy az én bánatom — buggyan ki a néniből. — Nem tetszik a kislány? — próbálkozom óvatosan. — Ök élnek egymással, ez az ő dolguk — mondja igen keserűen. — Akkor mi a baj? Nem szól. — Nem mennek a templomba esküdni, ugye? Az anyából kitör a zokogás, könnyei a tányérba potyognak. — Pedig olyan rendesen neveltem, mindent megtettem érte — hallom a zsebkendőn keresztül. — Rájuk kell bízni, néni — próbálom vigasztalni, de csupa közhely jut eszembe. Mit is mondhatnék? Világnézeti nevelésnek itt már nincs helye. * Az étel rég elfogyott előlünk. A fizető többször kérdőn néz ránk, szándékosan nem vesszük észre. A néni már kissé megnyugodott. — Azért lőhetnek boldogok — mondja ki az önvigasztaló mondatot —, a nagyobbik Iá-- nyom elvált egyszer, most mégis jól megvannak azúréval. — Pedig az első ura se volt ám rossz ember — fűzi tovább a gondolatot —, csak szerette a nőket. Mennyit fizettem utána titokban! Egyszer még kölcsön is kértem, mert egy fiatalkát hozott bajba. De szeret is engem, azóta is. Anyák napiján még táviratot is küld, és meg is látogat. Aztán megint könnyek jönnek. — Most kértem a felvételemet a szociális otthonba. A tanács mindenféle népeket odarakott a szomszédomba. Rossz nők, csavargók, mindenféle alakok járnak oda, hozzám is becsöngetnek, zörögnek, meg éjjel eltévesztik az ajtót. Elmegyek én innen, be az otthonba. A másik nő, az egész ebéd néma résztvevője, felkapja a fejét. — Azért ne az otthonba menjen, ha öt gyereke van! Aztán ő elmegy, a néni meg egész életrajzát kiteríti elém, a keskeny tölgyasztalra. Eredetileg tervbe vett riportalanyom hiába vár a megbeszélt helyen. — Nyugdíja van? — kérdezem végül. — Hogyne lenne! 950 forint — mondja kissé rátar- tian. — Melyik vállalattól? — Az uram után kapom. Saját jogom nincs. Kézfogással búcsúzunk. ÉRDES, ráncos, agyondolgozott kezet érzek. Nem szorít, inkább simogat. czingrábEr János EBED
