Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-08 / 133. szám

2 Képújság Luis de Giiringaud Moszkvában Luis de Guiringaud a Szovjetunióban tartózkodó francia külügyminiszter Moszkvában megbeszélést.folytat Andrej Gromiko szovjet külügyminiszterrel. Képünkön: a két ál­lamférfi a tárgyalások közben. (Képtávirónkon érkezett). Emberközpontú alaptörvény Kedd esti kommentárunk. A SZOVJETUNIÓBAN folyó országos vita közepette világszerte érdeklődéssel tanulmányozzák: milyen elveket, célokat és — természetesen — jogokat hirdet meg új alkot­mányának ország-világ elé tárt tervezetében a földkerekség első — és legnagyobb — szocialista országa. Negyvenegy éve, hogy 1936-ban elfogadták a Szovjetunió előző, s mindmáig érvényes alaptörvényét. E négy évtized alatt nagyot fordult a világ, s óriásit változott a Szovjetunió is. Ezek a mélyreható társadalmi-gazdasági változások „ki­nőtték” a meglévő alkotmányos kereteket, s szükségessé tet­ték, hogy az alaptörvényt hozzájuk igazítsák. Ebből két kö­vetkeztetés kínálkozik. Az egyik az, hogy a Szovjetunió új alkotmányában a mai valóság tényei (s nem holmi ábránd­képek) öltenek testet. A másik pedig az, hogy épp ezért az új alaptörvény valóban korszakot jelentő változásokat fog tükrözni. AZ ÜJ ALKOTMÁNYTERVEZET szerint a Szovjetunió: össznépi állam, ami azt jelenti, hogy már teljesítette a pro­letárdiktatúra államának feladatait. Az ország előbbre lépett a kommunizmushoz vezető úton: felépült a fejlett szocialista társadalom. A Szovjetunió ma összehasonlíthatatlanul erő­sebb és gazdagabb, a nemzetközi életben játszott szerepe sokkal nagyobb, mint négy évtizeddel ezelőtt volt. Az al­kotmánytervezet ennek megfelelően határozza meg társadal­mi, politikai és gazdasági rendjének alapjait: kiemeli a kom­munista párt vezető szerepét, megfogalmazza a szocialista demokrácia további kibontakoztatásának feladatait, meghatá­rozza a tervgazdálkodás és a vállalati kezdeményezés-önálló­ság összefüggéseit. A Szovjetunióban minden az emberért történik: ez tük­röződik az alkotmánytervezet cikkelyeiben, amikor arról in­tézkedik, hogy a társadalmi termelés legfőbb célja az embe­rek fokozódó anyagi és szellemi szükségleteinek minél tel­jesebb kielégítése, s akkor is, amikor — minden korábbinál kiterjedtebben, s magától értetődően a kötelességekkel szer­ves összefüggésben — megfogalmazza a Szovjetunió állam­polgárainak jogait és szavatolja az ország szilárd jogrendjét és a törvényességet. „ A KÜLVILÁG nem csupán arra figyelt fel, hogy a szov­jet alkotmánytervezet az emberi és állampolgári jogok milyen teljességét biztosítja, hanem arra a fontos megkülönböztető vonására a szocialista állam alaptörvényének: miként ez az alkotmány pontosan megfogalmazza azt is, miként mozdítja elő, hogy az írott jog ne maradjon papíron, az emberek való­ban élni tudjanak vele. A szovjet társadalom demokratizmusát tükrözi az is, hogy az eddigi gyakorlat alapján — amit most az alkotmány- tervezet országos vitája is példáz — intézményesíti a leg­fontosabb államügyek össznépi vitáját, sőt bevezeti azok el­döntésére a népszavazást. A választói korhatár leszállításával újabb tömegek számára nyújt lehetőséget a közügyekbe való beleszólásra. A népi küldöttek tanácsainak új elnevezésével pedig azt a tartalmi vonást emeli ki, hogy máris kétmillió szovjet állampolgár vesz részt e népképviseleti szervek munkájában. DE HELYÉNVALÓ, hogy szóljunk arról is, ami változat­lan az új alkotmány tervezetében. Nem változik az állam szövetségi jellege; az alkotmánytervezet itt új módon éppen a sok nemzetiségű állam egységének belső összetartóerejét: a kommunizmus építésének közös célját fogalmazza meg. S bár formailag teljesen új, hogy a szovjet állam külpolitikáját külön fejezetben foglalja össze az alkotmánytervezet, az alapokat illetően nincs változás: a Szovjetunió — mint eddig — ezután is következetesen folytatja lenini békepolitikáját. Uj alkotmányának tervezete a békés kommunista alkotó­munka társadalmának igazságos, demokratikus és ember­központú alaptörvényét tárja a világ elé. Madrid Választási hadjárat A választási hadjárat utol­só szakaszában, a hét vége óta szerte Spanyolországban húsz merényletet követtek el a különböző szélsőséges szer­vezetek. Mint ismeretes, 41 év óta először, június 15-én parla­menti választásokat tartanak Spanyolországban. Hétfőn Baszkföld három városában robbantak bombák. San Se- bastianban egy kávéház, Por- tugaleteban egy bútorraktár, Santurce közelében pedig egy televíziós közvetítőállo­más ellen követtek el me­rényletet. A legsúlyosabb merénylet színhelye Barcelona volt — itt a szélsőséges szervezetek két csendőrt lőttek agyon. Duisburg Magyar hét Kedden befejeződtek a duisburgi magyar hét hivata­los gazdasági tanácskozásai és szakmai előadásai, a vállalati programok azonban a hétvé­géig tartanák. A nap folya­mán az alsórajnai ipari és kereskedelmi kamara székhá­zában több magyar iparág vezető szakemberei találkoz­tak a Ruhr-vidék üzletembe­reivel, s tájékoztatták őket a magyar ipar új, műszaki eredményeiről, az NSZK-beli vásárlókat is érdeklő kínála­táról. BONN Bonni jól értesült források szerint a Kongói Népi Köz­társaság és az Egyesült Ál­lamok — 11 évi befagyasztás után — helyreállítja a diplo­máciai kapcsolatokat. A dip­lomáciai viszony rendezését napokon belül hivatalosan is közlik. WASHINGTON Andrew Young, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete, hétfőn a szenátus egyik albi­zottsága előtt beszámolt a közelmúltban tett afrikai kör­útjáról. Beszámolójában Young kedvezőnék ítélte a fekete többségű uralom bé­kés megteremtésének lehető­ségét Afrika déli részén. é 1977. június 8. i Magyar-olasz tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) tárgyalásokba a Központi Bi­zottság első titkára kíséreté- nak tagjai: Púja Frigyes kül­ügyminiszter, Bíró József külkereskedelmi miniszter, Katona István, az MSZMP KB osztályvezetője, Nagy Já­nos külügyminiszter-helyet­tes és Palotás Rezső nagy­követ, illetve az olasz tár­gyaló csoport tagjai: Filippo Maria Pandolfi pénzügymi­niszter, ILuciano Radi kül­ügyi államtitkár, Luigi- Michele Galli külkereskedel­mi államtitkár, Francesco Bova, az állami vállalatok minisztériumának államtit­kára, ezenkívül Raimondo Manzini, a külügyminiszté­rium főtitkára, Mario Mon- dello, a külügyminisztérium gazdaságpolitikai főigazgató­ja és Mario Franzi budapesti olasz nagykövet. A szívélyes, tárgyszerű lég­körben lezajlott tárgyaláso­kon áttekintették a két or­szág eredményesen fejlődő kapcsolatait. Mindkét fél elé­gedetten állapította meg, hogy bár két különböző tár­sadalmi berendezkedésű és különböző szövetségi rend­szerhez tartozó országról van szó, kapcsolataik normalizál- tak, s — mint hangsúlyozták — kölcsönösen érdekeltek to­vábbfejlesztésükben. Elége­detten állapították meg, hogy a két ország közötti különbö­ző egyezményeket s megál­lapodásokat eredményesen hajtják végre. Giulio Andreotti Első titkár úr! — Az olasz kdrmány és a magam nevében van szeren­csém nagy Örömmel újból üd­vözölni első hivatalos olasz- országi látogatása alkalmá­val önt, Kádárné asszonyt és önt kísérő kiemelkedő sze­mélyiségeket. — Olaszországot a rene­szánsz pezsgő szellemi és művészeti világáig vissza­nyúló kapcsolatok fűzik a ma­gyar néphez. Ezek a kapcso­latok tovább erősödtek azok­nak a harcoknak a révén, amelyeket népeink a XIX. század közepén szabadságu­kért és függetlenségükért vívtak, lelkes szolidaritás­ban. — Együttműködésünk fo­kozatosan a kulturális kap­csolatok és a történelmi ha­sonlatosságok e közös alapjá­ra épült. Ezt magas szintű lá­togatások egész sora fémje­lezte. Közülük kiemelem Lá­zár Györgynek, a Miniszter- tanács elnökének 1975-ben Olaszországban tett látogatá­sát, ami alkalmul szolgált a két ország közös nyilatkoza­tának kiadásához. Ennek olasz részről kiemelkedő je­lentőséget tulajdonítunk. Az olasz miniszterelnök emlékeztetett más magas szin­tű látogatásokra, a két or­szág külügyminisztériumai közötti megbeszélésékre, majd így folytatta: v — Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az olasz—magyar árucsere-forgalom növekedé­sének üteme hosszú évek óta állandóan fokozódott olyan mértékben, hogy értéke 1976- ban a 318 milliárd lírát is túl­haladta. Jóllehet konjunktu­rális nehézségekkel is szembe kell néznünk. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal foglalkozva Andreotti hangsúlyozta: — Ha azt akarjuk, hogy ez a világ jobb legyen, azaz méltányosabb és stabilabb, akkor nincs más választá­sunk, kölcsönösen erőfeszíté­Tisztelt miniszterelnök úr! Tisztelt Andreotti asszony! Hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt megköszö­nöm az Olaszországba szóló meghívást, a vendégszerető fogadtatást és a miniszter- elnök úr imént elhangzott üdvözlő szavait. Látogatásom célja annak demonstrálása, hogy a Ma­gyar Népköztársaság a békés egymás mellett élés elve alapján a kölcsönösen elő­Nagy figyelmet szenteltek a tárgyalásokon a gazdasági együttműködés kérdéseinek, s behatóan foglalkoztak az együttműködés bővítésének még kiaknázatlan lehetőségei­vel. Megelégedéssel nyugtáz­ták a tudományos és kulturá­lis kapcsolatok, a turizmus kölcsönös fejlődését. Mindkét fél 'készségét nyilvánította a kapcsolatok minden irányú fejlesztésére. Megtárgyalták az időszerű nemzetközi kérdéseket. Azo­nosan ítélték meg az enyhü­lés fontosságát, s hasonlóan foglaltak állást több más nemzetközi kérdésben. Ugyancsak eszmecserét foly­tattak az európai biztonság és együttműködés elmélyítésé­vel kapcsolatos tennivalók­ról, különös tekintettel a kü­szöbön álló belgrádi értekez­letre. Kedden este a Villa Mada- maban, az olasz kormány venégházában Giulio And­reotti miniszterelnök és fele­sége vacsorát adott Kádár János és felesége tiszteletére. A vacsorán részt vett a Köz­ponti Bizottság első titkárá­nak kísérete, valamint az olasz politikai, gazdasági és társadalmi élet számos veze­tő személyisége, köztük: Ar- naldo Forlani külügyminisz­ter, valamint Gianni Agnelli, a Fiat igazgatótanácsának el­nöke. A szívélyes légkörű díszva­csorán Giulio Andreotti po­hárköszöntőt mondott. pohár köszöntője seket kell tennünk — mon­dotta, majd így folytatta: — Olaszország és Magyar- ország tevékeny jelenléte a nemzetközi színtéren tanú­sítja azt a közös törekvésün­ket, hogy ki-ki, saját nem­zetközi. elkötelezettségeinek tiszteletben tartásával — elő­mozdítsa az enyhülés ügyét, valamint Európa és a világ békéjének, biztonságának megszilárdítását. — Ezektől az eszméktől indíttatva vett részt Olasz­ország és Magyarország az európai biztonsági és együtt­működési értekezleten. Eb­ben a szellemben készülnek most a belgrádi találkozóra a helsinki értekezlet záróokmá­nyát aláírt többi állammal együtt annak tudatában, hogy ez a záróokmány meg­felelően szabta meg az eny­hülési folyamat fejlődésének irányvonalait az államközi kapcsolatok intenzívebbé té­telével és a népek közötti közvetlen érintkezések meg­könnyítésével. Ma az a feladatunk, hogy rnegértsük, magunkévá te­gyük és valóra váltsuk né­peinknek az enyhülésre és a békére irányuló óhaját, ez­által a biztonság kölcsönös egyensúlyának fenntartásá­val minőségileg új fejlődési folyamatot indítsunk el a kormányok és a népek kap­csolataiban. Szeretnénk, ha az ifjú nemzedék is e nagy­szerű célt tűzné maga elé. Mert bizonyosak vagyunk abban, hogy így kifejezésre juthat erőteljes megújulási törekvése, építő lendülete. — Ebben a szellemben a magyar népnek újabb és mind nagyobb sikereket kí­vánva emelem poharamat az ön és Kádárné asszony egészségére, a magyar nem­zet felvirágzására, országa­ink barátságára és együtt­működésére — fejezte be po­hárköszöntőjét az olasz mi­niszterelnök. Az ol^sz miniszterelnök szavaira Kádár János vála­szolt. nyös kapcsolatok széles körű kiépítésére törekszik az Olasz Köztársasággal. Örömmel szólhatok arról, hogy az utóbbi években mind gyakoribb magas szintű poli­tikai, gazdasági és kulturális tárgyalásokon éppen úgy, mint a mai, igen jó légkörű megbeszéléseinken, olasz partnereink hasonlóan ítél­ték meg kapcsolatainkat, s azok jó kilátásait. Gazdasági téren, annak el­lenére, hogy még vannak kapcsolataink fejlődését za­varó, leküzdendő és leküzd­hető akadályok, sikerült megfelelő együttműködést ki­alakítani és Olaszország ma egyike legfontosabb partne­reinknek. Kulturális együttműködé­sünkről szólva Kádár János hangsúlyozta, hogy az ha­gyományosan jó és sokrétűen beleilleszkedik országaink kapcsolatainak rendszerébe. Magyarországon jól ismerik és nagyra értékelik a régi és a mai olasz kultúra ki­magasló alkotásait. Megelé­gedéssel tapasztaljuk, hogy a magyar kultúra olasz isme­rőinek és barátainak száma is egyre gyaraoszik. Áttérve a nemzetközi kér­désekre, megállapította, hogy még sok bonyolult, megoldást váró problémával terhelt kor­ban élünk, de már a jelenben is vannak kedvező lehetősé­gek és a jövőt illetően meg­alapozott remények. A Ma­gyar Népköztársaság arra törekszik, hogy elősegítse az enyhülés térhódítását, a béke és biztonság megszilárdítá­sát. Most mindazoknak, akik­nek erőfeszítése létrehozta a Helsinkiben megtartott tör­ténelmi jelentőségű európai biztonsági és együttműködési értekezletet, azon kell dol­gozniuk, hogy az idei belgrá­di találkozó a jó kezdetnek jó folytatása legyen. Tudjuk, hogy a hidegháború marad­ványainak felszámolása, fel­élesztésének megakadályozá­sa nem könnyű és nem egy­szerű feladat. De azt is tud­juk, hogy a nemzetközi fe­szültség enyhülésének folya­matában a világ minden né­pe egyaránt érdekelt. A ma­gyar kormány és a Magyar Népköztársaság minden fele­lős szerve arra törekszik, hogy a helsinki záróokmány­ban megfogalmazott elvek és ajánlások minél teljesebb mértékben érvényesüljenek a gyakorlatban is. IA Magyar Népköztársaság is vallja, hogy a politikai enyhülést a fegyverkezési verseny lefékezésének, a ka­tonai enyhülésnek kell kö­vetnie. Az országok vezetői­nek nagy felelősséggel kell a kérdéseket kezelniük. Meg­tévesztő szólamokkal, egyol­dalú előnyök erőszakolásával e téren sem lehet előrejutni. Csak a jelenlegi egyensúly fenntartásával, az egyenlő biztonság elvének szem előtt tartásával oldhatók meg a problémák. Bízunk abban, hogy a józan ész, minden nép érdekének megfelelően, felülkerekedik és a stratégiai fegyverzet korlátozásáról fo­lyó szovjet—amerikai tár­gyalások, valamint a közép- európai haderők és fegyver­zet csökkentéséről Bécsben folyó tárgyalások mielőbb eredményre vezetnek. A Magyar Népköztársaság kormánya következetesen síkraszáll a világ különböző térségeiben meglévő feszült­séggócok felszámolásáért. Támogatjuk az ENSZ lesze­relési ülésszakának munká­ját, s azt követően egy le­szerelési világértekezlet ösz- széhívását. t Tisztelt miniszterelnök úr! Tisztelt olasz barátaink! Az elmondottakkal kíván­tam jelezni azokat a szándé­kokat, amelyekkel az Önök természeti szépségekben és az emberi kultúra alkotásai­ban gazdag országába jöt­tünk, hogy fejlesszük kétol­dalú kapcsolatainkat és meg­keressük azokat a területe­ket, ahol közösen is tehetünk valamit a népek barátságá­ért, boldogabb és békésebb jövőjéért. * Még egyszer megköszönöm a magam, feleségem és a kí­séretemben lévő honfitár­saim nevében a vendéglá­tást, a találkozásainkat, meg­beszéléseinket átható jó lég­kört, a megértést és egyet­értést kereső szándékot. Emelem poharam Andreotti miniszterelnök úr és kedves felesége, a jelenlévők egész­ségére, az olasz nép boldo­gulására, a magyar—olasz kapcsolatok fejlődésére, a. békére! Kádár János válaszbeszéde

Next

/
Thumbnails
Contents