Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-30 / 152. szám

1977. június 30. / TOLNA^, , ­KÉPÚJSÁG 5 — A Garay Gimnázium csapata kerékpáron ment az ODOT-ra Tájékozódási futás. Másodpercekkel a rajt előtt Női futball. Tolna támad, Fejér védekezik. A népesedéspolitikai hatá­rozatok óta terjedt el a cím­ben feltett 'kérdés. Akkor azt lehetett érteni belőle, hogy nem lesz az országban majd annyi munkaképes személy, aki a nyugdíjasok ellátását biztosítja. A kérdés a visszájára for­dult. A minap hallottam egy olyan ember szájából a mon­datot. akinek feltétlen hinni kellene a fiatalokban, mert maga is velük foglalkozik, pedagógus. De ő már így fo­galmazott: — Várhatjuk-e, hogy ezek a gyerekek valaha is tisztes­séggel dolgozni fognak? Elgondolkodtatott ez a hi­tetlenség. Tizenéves koromban az a módi járta, hogy „ezek a mai fiatalok”. Az ellen is háborogtunk. Számba veszem akkori ba­rátaimat, társaimat. Bennük sem hittek, mi lett belőlük? Harmincévesek. Munkások. Budai Erzsi, Hesz Marika, Agg Dani, Turcsik Gyuri a szakma mellett maradt, mindannyian kiváló dolgo­zók. Teszler Vendel eszter­gályosból átképezte magát, ma a sportiskola munkatár­sa, a megyei labdarúgó ifjú­sági válogatott edzője. Esze- nyi Antira az elmúlt hóna­pokban bíztak rá egy hat­orsós automata gépet. Ru- zsinka Pista kiváló újító és komoly szakember. A névsort lehetne folytat­ni tovább, de minek. A mi kororszályunknak sem tet­szett a „megbélyegzés”. A mostani tizenéveseknek sem. Azt mondtuk, hogy olyanok vagyunk, amilyenné a fel­nőttek neveltek bennünket. A mai tinik ugyanezt mond­ják. Farkas Lacit például má­ról holnapra nevezte ki kö­szörűsnek Buctha mérnök. Harmadnap felháborodva szúrta le, hogy egy eszter­gályos nem tud köszörülni, hiszen az is szakma... Farkas Laci azóta megszerezte a köszörűs szakmunkásvizs­gát is. Fontosnak érezte ma­gát. A fejlődés, a technika vál­tozása, a technológia javulá­sa ma már a szakembereket segíti. Az önálló tevékeny­ségre egyre kevesebb a le­hetőség. Nehezebb beillesz­kedni. A gazdasági vezetők a közvetlen termelés irányí­tói. már nem a csoport ne­velői, hanem jól képzett technikusak, esetleg üzem­mérnökök. Gyakran tech­nokraták, kevésbé látják az embert. Szabó Laci, Nyárai Jóska, Vad Jani nem érzi fontos­nak magát. Mindenki csak általánosan beszél. Az ex­port, a terv érdekében kell dolgozni. Az egészről keve­sebb szó esik... Objektív feltétel vagyok — mondta egyik fiatal szak­munkás ismerősöm. így ne­héz a beépülés. Nehéz meg­szokni az állandó munkát. Néha csak ennyit kellene mondani: — A te napi teljesítmé­nyed szükséges a tervhez. — Számítunk rád, mert az export csak akkor lesz meg, ha te megcsinálod a kétszáz darab alkatrészt. — Fiam, jobban kellene dolgoznod, mert a szereidé­be az az ötven asszony azért jön be, hogy dolgozzon. Sokkal többet várnánk a fiataloktól, de valahogy töb­bet is kellene nekik adni. Sokan ezt úgy gondolják, hogy mit akarnak még. Ko­csival járnak dolgozni, kül­földön nyaralnak. Nincsenek filléres gondjaik. Ez igaz. Csak hát a pénz, a jólét nem is biztos, hogy boldo­gít. A szemléletben kellene változást teremteni. A kez­dő, a fiatal szakemberekre (itt is már együtt említem a szakmunkást, a technikust, a mérnököt), sokkal több fel­adatot kellene bízni. A va­lóságban éreztetni velük, hogy ezt csak ők tudják megoldani, csak bennük bíz­nák, szüksége van rá az üzemnek, a társadalomnak. Ez több segítséget kíván, ránk, mai harmincévesek­re is több feladatot ró. Se­gíteni kell, hogy ezek a fia­talok be tudjanak illeszked­ni. Csapó Karcsi vajon lett volna a személyzeti osztály- vezető? Gecse Lajos lett volna szakszervezeti titkár, ha nem segítik? Nem. A mai tizenéves problé- maérzékenyebb, mint bár- meyik korosztály. Kötődnek ehhez a társadalomhoz. Ta­nulmányaik során megis­merték a marxizmus—leni- nizmus alapjait. Tisztában vannák a társadalom felada­taival. Jobban szemükbe tű­nik egy-egy igazságtalanság. Nem tudnák annak az osz­tályvezetőnek hinni, akiről tudják, hogy évente elad 50 —60 hektó bort, vagy az Al­földön háromszáz birkát tart. Nem hiszik el. hogy ezek az emberek nemcsak szóval, hanem tettekkel is a társadalomért dolgoznak. A mai tizenéveseknek több ötletük van. Szeretnének a társadalomért tenni. Kese­regnek azon, hogy milyen jó volt harminc éve az akko­riaknak. Ha problémázik, akkor ne azzal válaszoljunk neki, hogy „bezzeg az én időm­ben kuss volt a műhelyben”. Vagy ha szól, akkor ne go­romba ízű magyarázkodás­sal, vagy hatalmi sióval... Az elődök azért lettek jó szakemberek, közgazdászok, gyárigazgatók, mert bíztak bennük. A következő gene­ráció csak akkor tudja át­venni a „stafétabotot”, ha bebizonyítjuk, hogy az ő munkája olyan értékű, mint bárki másé az országban. Akkor a nyugdíjak megter­melése sem lesz gond. Ez nagyobb feladatot ró min­denkire, de megéri. Hazafi József Egy kis társadalmi munka Fotó: Jantner László XII. ODOT, Kecskemét Több mint kétezer részt­vevő az ország összes me­gyéjéből és a fővárosból adott egymásnak randevút június 21—27. között Bács- Kiskun megye székhelyén, az Országjáró Diákok Orszá­gos Találkozóján. Megyén­ket 55 középiskolás fiatal képviselte, mégpedig siker­rel. A jól szervezett progra­mok vázát négy verseny al­kotta: a természetjáró aka­dály, a tájékozódási futó, az összetett honvédelmi és a város- és környezetismereti. Az utóbbiban a szekszárdi Garay Gimnázium csapata az első, a dombóvári Gőgös Gimnázium pedig a máso­dik helyezést szerezte meg. A megyénket képviselő diá­kok aktivitása jut kifejezés­re abban is, hogy a KISZ KB három díjának egyikét Budapest és Fejér mellett a tolnai csapat kapta, meg­előzve olyan megyéket, me­lyek több száz fős csapattal érkeztek a találkozóra. A hét programjai közül ki­emelkedett az ifjúsági nagy­gyűlés, Fejti György, a KISZ KB titkárának szónoklatá­val, a társadalmi munka­akció árokkövezéssel és par­kosítással, valamint az „Ed­zett ifjúság” jegyében ren­dezett sportnap. Megyénk képviselői dere­kasan helytálltak a verse­nyekben és sok hasznos, fel­használható tapasztalatot gyűjtöttek a következő évi találkozóhoz, amelyet, mint ismeretes, megyénkben ren­deznek. —hi— FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Nyelvi tábor Tegnap délben nyelvi szaktábor kezdte meg műkö­dését Domboriban, a Mátai Antal KISZ-vezetőképző tá­borban A táborba Fejér és Tolna megyéből összesen száz általános iskolás tanuló érkezett. A táborozok előírt tanterv szerint tíz napon keresztül foglalkoznak az orosz nyelv­vel. A nyelvtanulást elősegíti az is, hogy a tegnap délután Szekszárdra érkezett tambo- vi úttörődelegáció tagjait megyénkben tartózkodásuk ideje alatt a dombori KISZ- vezetőképző táborban szállá­solják el. A szovjet úttörők részt vesznek a nyelvi tábor programjaiban. így a tábor­lakóknak sok alkalmuk lesz a nyelvtanulásra. ifjúsági pari Építőtábor, romantika nélkül NEK-ZENE »TANC» DISCO A MAI PROGRAM Fellép a Mini együttes, a Gépfolklór csoport, emellett Lala-diseót hallgathatnak az érdéklődők. A jövő havi előzetesből a már ismert Pi­ramis-koncerten — július 14. — kívül: 7-én P. Mobil, 21-én Illés, 28-án Sándor György humoralista ígér re­mek szórakozást. (A kiegé­szítő programokban Hem- mert László. Vas Zoltán, Mu- zsay András, discók, mitöbb a hó végén Tuti—Lala discó- párbaj szerepel.) Beszélgetnek az építő­táborról. — Fogalmuk sincs ezeknek a mai srácoknak, milyen az igazi építőtábor. Gyümölcsöt szednek, gereblyéznek, kuko­ricát „pofozgatnak”. Bezzeg, amikor mi hasig érő iszap­ban ástuk a csatornát a Hanságban az volt az igazi. Kemény meló, nyirkos sá­tor, millió szúnyog. ♦ Szikrázik a napfényben a jövendőbeli főiskola épülete a megyeszékhelyen. Vonta­tók szállítják el mindenün­nen a törmeléket, még egy­két nap, aztán már nyoma is alig marad a hatalmas mun­kának. Bent az impozáns aulában gyerekek nyüzsögnek min­denfelé. No, nem éppen fő­iskolához illő öltözékben, legtöbbjükön melegítő, ko­pott farmer. Táska helyett söprűik, vödrök, felmosóron­gyok a kezükben. Söprés, súrolás az aulaban „Termelési tanácskozás” a szakközépiskolásoknál Takarítják a főiskolát. Az itteni diákok — építőtábor­ban vannak. Kétségtelen, ro­mantika nem sok van, mun­ka annál több. Nem sátor­ban laknak, hanem a Rózsa Ferenc kollégiumban és nem csatornát ásnak — „csak” hozzásegítik az építőket, hogy a megye első főiskolá­ja határidőre átadható le­gyen, hogy az első szekszár­di „gólyák” birtokukba ve­hessék szeptemberben a fő­iskolát. Zsinórban sikálják az aula padlózatát a lányok. Tizen­négy évesek, most fejezték be az általános iskolát. Ki­jár a dicséret, hisz ügyesen áll a kezükben a súrolókefe is. Pedig mint töredelmesen — térden állva, hisz közben nem hagyják abba a mun­kát —, csaknem egyhangú­lag bevallják, odahaza még nem fosztják meg édesany­jukat a takarítás efféle örö­meitől. Hatalmas munkát végez­tek ezek a gyerekek az el­múlt két hét alatt. Dolgoz­tak itt a négy szekszárdi ál­talános iskola hetedik-nyol­cadikosai, gimnazisták és szakközépiskolások. így min­den együtt a főiskoláért, ta­lán egy kicsit későbbi ön­magukért is. Az építkezés művezetője, Resch Ferenc, a felnőttek munkatempójához szokott ember is csak dicsé- rőleg tud beszélni róluk: — Először kicsit megijed­tünk, hogy vajon mit fogunk kezdeni ezzel a sok gyerek­kel, féltünk, hogy több gon­dot okoznak, mint amennyi hasznot hajtanak. Aztán, ahogy telték a napok, cso­dálkozva vettük észre, hogy a gyerekek szorgalma nyo­mán hogyan „tisztul meg” a hatalmas épületkomplexum. Nézzen körül, már minde­nütt csillog-villog a nem­rég még meszes, malteros, sokezer négyzetméternyi üveg, csiszoltkő, pvc. A szekszárdi főiskola épí­tésén tevékenykedő diákok az elmúlt két hét alatt nem markoltak két kézzel a ro­mantikába. „Csak” — a hasznos munka örömével is­merkedtek meg. Fotó: Bakó Jenő Ki termeli meg a nyugdíjakat?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents