Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-22 / 145. szám

1977. június 22. ^PÚJSÁG 5 Elfoglaltabb emberek aligha találhatók Pakson, mint a járási földhivatal dolgozói. Persze gyakran nem is lehet őket megtalálni, kint tartózkodnak valamelyik faluban, négyen-öten, hónapokig. Horváth Árpád, aki már kilenc év óta vezetője a hiva­talnak, szinte megdöbbentő­en sok feladatról adott tájé­koztatást. Az egységes ingat­lannyilvántartást már meg­szerkesztették, elkészítették Bölcskén, Dunakömlődön, Gerjenben, Dunaszentgyör- gyön, Madocsán, Pusztahen. csén és június végén fejező­dik be Sárszentlőrincen. A legnagyobb, a paksi munka most folyik, ez két évig tart. Minden községben több száz. olykor több ezer emberrel kellett tárgyalni, de Pakson különösen nagy és bonyolult feladat az egységes ingatlan- nyilvántartá* szerkesztése. Pakson összesen 16 ezer 686 földrészlettel kell foglalkozni és erről elkészíteni az új nyilvántartást. A hivatal lét­száma 27 fő Sárszentlőrincet januártól kezdve fél év alatt végzik el, ebből az időből két és fél hónapot kint töltött a faluban 4—5 hivatali dolgozó. Egyeztetni kell a tulajdoni és használati viszonyokat min. denkivel, akinek földje van, magánszemélyekkel, a ter­melőszövetkezettel, az állami gazdasággal, tanácsi és víz­ügyi szervekkel. GAZ-kocsin járnak ki a hivatal dolgozói vidékre. Ez csak az egyik munka. A földmérési csoport a la­kosság igényeit elégíti ki, rengeteg házfeltüntetési váz. rajzot kell készíteni, továbbá telekmegosztást és más ha­sonló munkát. Az idén ezek 195 ezer forintra gyűlnek ösz- sze. Hogy milyen sok mun­kát jelent ez az összeg, arra két példát említhetünk: egy házfeltüntetés 200 forintba kerül, egy telekmegosztás 500 forinttól 1200 forintig terjed. A földmérési csoport elkészíti az idén Pálfa külterületének térképfelújítását. Ehhez hely. színeim kell, vagyis végig­járni és mérni 3164 hektár területet. A valóságnak meg­felelő térkép készül Pálfa egész határáról. A felmérése­ket egyébként megosztva vég. zik a járási földhivatal dol­gozói a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalattal. Min­denütt be kell fejezni 1980-ig. Vagy új felmérés készül, vagy térképfelújítás. Mindezen túl következő munka a hivatalban az ügy. iratok intézése. Horváth Ár­pád ismertetett néhány szá­mot, ami valóban kifejezi, hogy megfeszített munka fo­lyik náluk: tavaly összesen 8324 ügyiratot kellett intéz, ni, az idén május végéig 3571- et. A tavalyi ügyiratoknak mintegy 70 százaléka határo­zat volt és a rendkívül nagy mennyiség ellenére sem for­dult elő már évek óta. hogy akár egyetlen törvénysértő határozat született volna. A földhivatal havi postaköltsé. ge tetemes összeg: 7000 fo­rint. Gyakran nyolc-tíz helyre is ki kell küldeni értesítése­ket és határozatokat egy ügy kapcsán. Mielőtt megemlíte. nénk, milyen lehetetlen kö­rülmények között végzik munkájukat a földhivatal csoportjai, dolgozói, szólnunk kell még egy tevékenységről. Foglalkoznak a határszemlék szervezésével és ellenőrzésé­vel, mégpedig évente két. szer, tavasszal és ősszel. A parlagon hagyott földeket mindenütt állami tulajdonba veszik a községi tanács ja­vaslata alapján. A tavaszi határszemlék nyomán most készülnek a határozatok. A hivatalvezető megjegyezte: „tegnap írtam alá vagy szá­zat”. Amúgy is rengeteg dolgu­kat nehezíti, hogy mindkét helyen nagy a zsúfoltság, a járásbíróság épületében levő telekkönyvi részlegnél és a volt Béke szálló mellett meg­húzódó épületben is. Az in­gatlannyilvántartási csoport­nál például heten vannak egy irodában, tárgyalnak ügyié, lekkel és sem tévedni, sem elmaradni nem lehet a mun­kában, mindig figyelni kell és még a telefonálást is ér­teni. Egyelőre nem tudták megoldani a földhivatal egy­séges elhelyezését Pakson, hiába született erre kormány, határozat. Jelenleg két dolgozó van szülési szabadságon, a közel­jövőben pedig újabb négy megy el. Végleg elment, ki­lépett májusban két műszaki dolgozó, kevesellték a fize. tésüket. A vezető mindenkép­pen sajnálja őket. de részben meg is érti, hiszen hét-nyolc év után csak 2500 forint a fi­zetés ilyen sok és felelősség- teljes munkáért. Nagyon ne­héz pótolni a távozókat, rög­tön nem is lehet, mert a föld­nyilvántartást és a földhasz. nálati ügyek intézését sehol nem tanítják, itt kell elsajá­títani a hivatalban, munka közben. Derekasan helytállnak a földhivatali emberek, távol áll tőlük a bürokrácia és a kényelmesség. Jellemző, hogy a járáson kívül is tevékeny­kedtek, elvállalták és elkészí­tették 1975-ben az egységes ingatlannyilvántartást Medi­nán és Szedresen. Aki fölmegy a hivatal öreg falépcsőjén és találkozik a kiírással, mikor van félfogadás, ne bosszankodjék, hogy nem állnak rendelkezésére a nap minden órájá­ban, inkább örüljön, hogy az ügyét tisztességesen és pontosan rendezik, a lehető leghamarabb. (gemenci) Hobbikért a decsi tiegyen Sotkó János levelezőnk ké­pes tudósítást küldött arról, hogy a decsi hegyen, az 56- os út, 11-es kilométerkövé­nél, egy szurdik után jobbra kanyarodva nagy fóliasáto­ros kertészet található. Kesz- ler Mártonné kiskerttulajdo­nos az ÁFÉSZ-szel kötött szerződés alapján foglalkozik zöldségtermesztéssel. Idén 13 fóliasátrat épített, a mintegy öt mázsa .súlyt kitevő fóliá­val nyolcszáz négyzetméter területet tudott befedni. Az öntözéshez kiöregedett ben­zinmotort használ. A fólia alatt közel nyolcszáz palánta nevelődik és egy-egy tőről 2 —3 kiló pirosparadicsomot, illetőleg a paprika töveiről 10—12 darabot tud leszedni, piacra, azaz az ÁFÉSZ-telep- re adni. 10—12 szedésre éreti paprika van egy-egy száron Ez is, az ís — innen, onnan A napokban ismét felütöttem a jegyzetfüzetemet: maradt restancia? Igen. Szokás szerint egy-egy törté­net a nagy hajtásban elfelejtődik, s csak hetek múltán, az információ-dömping rendszerezése, értékelése köz­ben kerül ismét napfényre. Most két történet van so­rom A BÉRLET Autóbuszon utazni min­dennapi dolgai közé tartozik azoknak, akiknek a munka­helye a lakástól távol esik. A busz kényelmes, gyors, tiszta, a vezető udvarias. A szekszárdi helyi járatok már „majdnem jól” közlekednék. Ha elindít a Volán egy jára­tot, néhány héten belül kide­rül, hogy rásegítő járatot kell indítani csúcsforgalomban, így például a kilences járat megerősítve szállítja az uta­sokat. S alig indítottál^ el a tízes járatot, fel a hegyre, az új lakótelepre, máris itt a tapasztalat: csúcsforgalom­ban elkelne még egy kocsi ... Mondom, a helyi járatok jók. Vitatkozni mindig lehet azon, merre Vezessék a jára­tot, hol létesítsenek megállót. Erre hivatott emberek a Vo­lánnál, meg a tanácsnál örök­ké „érintkezésben vannak”, s a módosítás nem is marad el, ha a helyzet úgy kívánná. Van ipersze a Volánnál mó- dosítanivaló, amelyre nem mindig hívják fel az utasok a figyelmet. Itt van példának okáért a bérletek váltásának rendje. A szekszárdi központi pá­lyaudvaron a bérletet csak reggel kilenc óra és délután négy óra között lehet válta­ni, hosszabbítani, érvényesí­teni. A dolgozók általában reggel nyolckor munkába áll­nak, és fél ötig, ötig dolgoz­nak. Mikor váltsák ki a bér­letet? Persze, volna rá meg­oldás, sőt példa is; az OTP és az ÁB már reggel hét órakor fogadja ügyfeleit. A Babits Mihály Művelő­dési Központban a zsibongó egy-két hónapja szolgálja a fiatalságot. Mondani sem kell, hogy a délutáni órákat hasznosan tölthetik el itt. Van minden, amit egy ti­nédzser füle-szeme kíván. Zene, újság, játék — lehet koptatni minden szórakozta­tó szerszámot. Az újságokat is. A napokban hallottam, hogy az újságok furcsa mó­don használódnak. Egyikből kiesik a csinos fotómodell, csak kerete, szövege marad bent. A technikai újságokból a legújabb magnók, motorok képe tűnik el, az Autó-Mo­tor pedig leggyakrabban két napnál hosszabb ideig nincs a .polcokon. Tűnnek, fogynak, kopnak a folyóiratok. Ezzel kapcsolatban az jut eszembe, hogy baj-e, nagy ■baj-e, ha eltűnik egy-egy új­ság, folyóirat a polcokról. Hi­szen az már valamit jelent, ha olvasnivalót visznek el. Azt a lapot el kellett a fia­talembernek olvasni, hogy megtalálja a számára érdekes cikket, képet és kivágja, ha­zavigye, és otthon a szoba sarkában a többi kép közé felgombostűzze ...? A másik kérdés: ha több példányban jönne a kurrens újság, akkor is kivágnák a képeket? A harmadik kérdés: ha beszél­nénk a fiúkkal-lányokkal és megértetnénk velük: a lap holnap is a tiéd1, ne vidd el! Talán nem vágnák ki a ké­peket? PALKOVÁCS JENŐ Rába-Steigerok sorozatban A Magyar Vagon- és Gépgyár Vörös Csillag Gépgyárában, Budapesten, sorozatban gyártják Rába-Steiger 240 LE-s mezőgazdasági erőgépet VAN VALAKI, aki ebben az esztendőben háromszor ünnepli születésnapját. Az illető „hölgyet” valameny- nyien ismerjük. Egy életen át sóhajtozunk kegyeiért, vagy éppen átkozzuk céda természete miatt, kiszámít­hatatlan szeszélyei ellenére ragaszkodunk hozzá, és most 1977-ben hódolóinak milliós tábora háromszor köszönti fel a hármas jubileumot ün­neplő Fortunát, a szerencse istenasszonyát. Harmincéves lesz a totó, húszéves a lottó, és tízéves a borítékos sorsjegy. A kez­det kezdetén még nem ál­doztak ennyien hétről hétre a szerencse oltárán. Kevés volt a szelvényeladás, kevés volt a nyeremény. Akkori­ban 1947-ben még nem a to­tónyeremény számított sze­rencsének... Ma már egészen más a helyzet. Hiába csendül fel az országban itt-ott egy-egy lab­darúgópálya körül a szurko­lók divatajánlata, hogy bun­da, bunda, mégis két és fél millió szelvényen próbálják hetente bizonyítani a totózók hozzáértésüket, vagy éppen jólértesültségüket. Ilyen nagy szám mellett aztán nem csoda, ha Fortuna valóban egy-két rossz tréfája ellené­re kegyes is a hódolóihoz. 1976-ban egymillió-hatszáz­ezer nyertes totószelvényre, 188 millió forintot fizettek ki. Ebből két és fél millió fo­rintot a Tolna megyei totó- zóknák hullajtott a szerencse istenasszonya legendás bőség­szarujából. Hogy ez sok, vagy kevés, azt a lelkes és hétről hétre egyre több totózótól kell megkérdezni. Ebben az esztendőben Fortuna korán meglátogatta az 1, x, 2 Tolna megyei híveit. Már három 13+1-es volt a megyében, de hogy kik voltak a szerencsé­sek azt az istenasszony nők­re nem jellemző diszkréciója fedi. Ha valáki közvélemény- kutatást csinálna a totózó- ban. hogy miért népszerűbb játék a lottó, akkor az ön­tudatos totózó nyilván úgy válaszolna: mert ahhoz nem kell szakértelem. Tény, hogy a húsz év alatt a lottó igazi össznépi szerencsejátékká fejlődött és hetente pénteken tíz óra után milliók szívják tele magukat levegővel a bű­vös öt számra figyelve, hogy talán majd most. A húsz év alatt a lottó valóságos „tu­dománnyá” fejlődött. Ko­moly emberek is misztikus számtáblákat állítanak fel, kutatva a titokzatos öt szám után, mások látszólag fana­tikus egykedvűséggel dobják a zöldre festett ládába az „e hetit”. Hogy mennyit? A húsz év alatt több mint hat- milliárd lottószelvényt vásá­roltak, amelyekből egymásra rakva olyan magas „áldozati oltárt” lehetne emelni a sze­rencse istenasszonyának, mely hetvenszer magasabb lenne a Mount-Everesnél. A Tolna megyeiek’jjjiaszek kis- oltára” — megmaradva az előbbi szimbólumnál, húsz­szor lenne magasabb a szek­szárdi kálváriahegynél. 9,4 milliárd forintot fizettek ki a lottó szerencsés nyertesei­nek a húsz év alatt. Jutott ebből szépen Tolna megyé­nek is, hisz a 60 millió forint nyereményből 100 kilométer hosszúságban lehetne kirak­ni az utat a piroshasúakkal. A harmadik születésnap Fortuna újszülöttjének, a tízéves borítékos sorsjegynek szól. Az időszakonként „ut­cára kerülő” szerencse szin­tén hatalmas tömegeket csá­bított. Hisz az ember csak zsebbe nyúl, aztán máris vagy káromkodik, vagy örül. A FENTI adatok egyértel­műen bizonyítják, hogy nép­szerű játék a totó, a lottó, a borítékos sorsjegy. Milliók próbálják meg hetenként a szerencséjüket és kísérelik meghódítani Fortunát. Mind­ez persze a játékosok több- ségénék nem életcélt jelent. Ezért is válhatott mindhá­rom játék milliókat vonzó, népszerű, hasznos szórako­zássá. Törzsgárdatagok kitüntetése Hétfőn, június húszadikán volt huszonnyolc éve annak, hogy létrejött az Állami Biz­tosító. Az évfordulón az or­szágban mintegy 4500 dolgo­zóját tüntették ki az intéz­ménynek. Az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatóságán rövid ünnepség keretében tegnap délelőtt adták át a vállalat­nál hosszabb ideje folyamato­san jó munkát végző dolgo­zóknak a jutalmakat, jelvé­nyeket, okleveleket. A válla­lat százötven dolgozója közül kilencvenkilencnek — a lét­szám hatvanhat százaléka — van ötéves vagy ennél hosz- szább munkaviszonya. ötéves törzsgárdatag 15 dolgozó, 6—9 éves munkavi­szonnyal rendelkeznek 42-en, tízéves törzsgárdatag három, tizenöt és húszéves 3—3 dolgozó. Huszonöt éves mun­kaviszonyáért, jo munkájáért kitüntettek egy dolgozót. A jutalomszabadságok, az erkölcsi elismerés mellett mintegy nyolcvanezer forint pénzjutalommal is elismer­ték a törzsgárdatagok jó münkáját. A fóliasátrak egy része Pakson

Next

/
Thumbnails
Contents