Tolna Megyei Népújság, 1977. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-21 / 144. szám

Mai számunkból XXVII. évfolyam. 144. szám ARA: 4,84 Ft 1977. június 21., kedd TAMÁSI HÉTKÖZNAPOK (3. old.) VEZETŐK ÉS ÉRDEKEK (3. old.) A MEGVEBAJNOKSÄGBA JUTÁSÉRT (5. old.) SZEKSZÁRDIAK az élen (6. old.) MOZIBAN (4. old.) flz erőset is segíteni kell A Minisztertanács 5-ón. jóváhagyta a — mezögazdasagi es élelme­zésügyi miniszter ölőterjesztését a kézimunka-igényes növények betakarításához szükséges munkaerő biztosí­tásának módozatairól. Az illetékes miniszterek a végrehajtást szabályozó rendeleteket még nem adták ki. Tennivaló van, nem is kevés. Mindenekelőtt a közvélemény helyes tájékoztatása a fontos. Nálunk ugyanis elég mélyen gyökeret vert az a nézet, ha a diákok vagy katonák segítenek szüretel­ni; ha elemi Csapás esetén a munkásokat is segítségül hívják, akkor az a mezőgazdaság gyengeségének, az ott dolgozók mulasztásának a jele. Még egyes hírközlő szervek, sőt színipadi fórumok is támogatják ezt a néze­tet. Pedig az igazság éppen fordított. Egy ország mezőgazdasága általában akkor gyenge, ha sokan dolgoznak benne. Ilyenkor szinte minden munkát kézzel végeznek és a falusi emberek túlnyomó része a mezőgazdaságból akar megélni. így sok a fölös munkaerő, megengedheti magának a mezőgazdaság azt a luxust, hogy a foglalkoztatottal; létszámát a csúcs- munkák igényéhez szabja. Tehát annyian legyenek, amennyi ember a szürethez, kell. akkor is, ha ennek a munkaerőnek fele csak a szüretben vesz részt, máskor nincs munkája. A mezőgazdasági termelés korszerűsödése, az életszínvonal emelkedése ezt a helyzetet gyökeresen megváltoztatja. Fejlődik az ipar, a városi szolgáltatás és ez a munkaerőt elvonja a faluból. A mezőgazdaságban egyre több folyamatot gépesítenek, így a távozó munka­erőt vallóban nélkülözni is tudják. Tehát a mezőgazda- sági üzemekben már csak annyi ember marad — főleg gépkezelők, állattenyésztők, értelmiségiek — amennyi a folyamatos munkához szükséges. Ha ez nem így len­ne, lefékeződne az egész ország életszínvonalának emel­kedése. Hiszen kevesen dolgozhatnának a gyárakban, kevesen biztosíthatnák a városi élet nélkülözhetetlen feltételeit. Tehát az eres mezőgazdaságnak csúcsmunkákban igenis külső segítségre van szüksége, különben nem tud vállalkozni arra, hogy a fejlett életszínvonalhoz elegen­dő gyümölcsöt, szőlőt stb. termeljen. Ha pedig mondjuk egy özönvízszerű eső lehetetlenné teszi a gépek mun* káját. akkor nyilvánvaló, hogy az egyébként elpusztuló értéket is külső segítséggel kell megmenteni. (Ez lénye­gében hasonló az árvizek idején előálló helyzethez, ami­kor a közvélemény természetesnek tartja, hogy „.min­denki a gátakra!”) Mindez korántsem magyar sajátosság. A gazdag államok szegény szomszédaik munkaerejének időnkénti igénybevételével (Steinbeck: Érik a gyümölcs) oldják meg ezt a problémát, a szocialista országokban általá­ban a diákok és katonák erejére támaszkodnak. Cseh­szlovákiában például komlószüret idején szinte átalakul a foglalkoztatottság, olyan óriási mennyiségű munka­erőt irányítanak át a földekre. Ezt az alapigazságot kell nekünk addig mondani és ---------— annyiszor elmondani, amíg az emberek meg­értik. És amíg — főleg a szülőkben — eloszlik az az előítélet, hogy almát szedni, vagy szőlőt kötözni vala­miféle istencsapás, szégyen, tragédia. Mert nem az. A sokszor sajnos kizárólag az iskola és a lakás, esetleg a külön-matematika és a tévé előtti fotel között ingázó fiatalok számára a mezőgazdasági munka az egyetlen alkalom, amikor a természetből, a szó szélesebb értel­mében vett életből valamit láthatnak. Nem lebecsülni, hanem megbecsülni keli ezt az alkalmat. És fölkészülni rá. Mert a városi életre megfelelő takkcipőben, esős időben a szántóföldre lépni valóban nem kellemes. N emcsak azoknak kell készülniük azonban, akik a segítséget nyújtják, de azoknak is. akik kapják, fogad­jak. Mert egy rosszul sikerült találkozás az. előbb „élet­nek" nevezett valósággal, többet árt. mint használ. A termelőszövetkezet már most kövessen el min­dent, hogy a katonákat, de főleg a diákokat megfele­lően fogadhassa, amikor a segítségre kerül sor. Legyen mód átöltözni, megmosdani, legyen rendes koszt és fő­leg emberi bánásmód. Ne sértsenek se a viszonyok, se a szavak. Az „elpuhult" diákról olyan véleményt for­málhat a kérges tenyerű parasztember, amilyet akar, de szólni úgy szóljon hozzá, ahogy a vendéghez, ahogy a segítséget adóhoz illik. Azon a vízözőnös őszön Péter fiam éppen katona volt. Természetesen kivezényelték őket mezőgazdasági munkákra. Először szüreteltek. Ömlött az eső, feneket­len volt a sár, borzasztó kellemetlen ilyenkor a munka. De a katonák látták, hogy ha ők néni segítenek, akkor ez a szőlő elpusztul. Dolgoztak, nem kötelességből, ha­nem lelkesedésből, kevés szakértelemmel, de magukat nem kímélve. Azután átvezényelték őket cukorrépát szedni. Addigra elállt az eső, a munka már nem is lett volna olyan kényelmetlen. De a kisk'atanák hamar rá­jöttek, hogy ők csak azért vannak itt, mert valaki vala­kivel szerződést kötött és ezt midkét fél teljesíteni akarja. Egyébként iPecíiS a szomszéd táblán dolgozik a cu- —fer . . korrépaszedő gép, az ő szüszmötölésük­re itt már nem sok szükség van. Nem akarom a példát kommentálni, talán értik az üzemekben', hogy mi ebből a tanulság. FÖLDEÁKl BÉLA LI. Brezsnyev Párizsba érkezeit Megkezdődtek a szovjet-francia tárgyalások .Leonyid Brezsnyev külön- repülőgópe hétfőn délben le­szállt a párizsi Only repülő­téren. .Az S’ZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke pontosan 12 óra 35 perckor (helyi idő) lépett ki a repülő­gép ajtaján és a lépcső tete­jéről felemelt karral üdvö­zölte a várakozókat. Közvet­lenül Leonyid Brezsnyev után Andrej Gromiko külügymi­niszter, valamint Nyikolaj Patolicsev külkereskedelmi miniszter lépett ki a gépből. A lépcsőnél, a vörös szőnyeg kezdetén Valéry Giscard d’Est'ai.ng köztársasági elnök várta a szovjet vendéget. A hosszas, baráti kézfogás után a két államférfi néhány szót váltott, majd megkezdődött az üdvözlő szertartás. A himnuszok elhangzása után a két vezető ellépett a tisztelgő gárdaegységek előtt. Az ünnepélyes szertartás új­donságát a Normandie-Nye- > men repülőezred Mirage-gé- peinek „sorfala” jelentette: — a vörös szőnyeggel borított útvonal ‘mentén hét vadász­Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottság tagja hét­főn a Parlamentben fogadta a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlésének küldöttsé­gét, amely dr. Vladimir Bo­gep „sorakozott fel” és előt­tük feszes vigyázztban tiszte­legtek a prtóták. Giscard d’Estaimg a követ­kezőket mondotta üdvözlő­beszédében : Elnök úr! Az ön franciaországi lá­togatására, amely megfelel a francia és a szovjet vezetők közötti csúcstalálkozók ha­gyományának, néhány nap­pal azután kerül sor, hogy a nevnek, a nemzetgyűlés el­nökének, a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottsá­ga titkársága tagjának veze­tésével a magyar országgyű­lés meghívására hivatalos, baráti látogatáson tartózko­dik hazánkban. Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnökévé választották. Ezért fogadjuk önt mindazzal a megbecsü­léssel, amely a hatalmas és erős Szovjetunió élén betöl­tött kiemelkedő tisztségében megilleti. Találkozásunkra olyan idő­pontban kerül sor, amikor a világ súlyos kérdésekkel néz (Folytatás a 2. oldalon) A szívélyes, baráti légkörű találkozón részt vett Inokai János, az országgyűlés alel- nöke, s jelen volt Vladimír Videnov, a Bolgár Népköz- társaság budapesti nagykö­vete. (MTI). lázár György Varsóba utazott Hétfőn délután magyar kül­döttség utazott Varsóba, a KGST XXXI. ülésszakára. A delegációt Lázár György, A Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságé, nak tagja vezeti. A küldött­ség tagjai: Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, az Országos Tervhivatal elnöke, Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Szekér Gyula miniszterelnök, helyettes, hazánk állandó KGST-képviselője, Ajtai Miklós, az OMFB elnöke, Rácz Pál külügyminisztériu- mi államtitkár. Szita János miniszterhelyettes, a nemzet, közi gazdasági kapcsolatok titkárságának vezetője és Meisel Sándor, a Magyar Népköztársaság állandó KGST-képviselőjének helyet­tese. Búcsúztatásukra a Ferihe. gyi repülőtéren megjelent Aczél György miniszterelnök- helyettes, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, Púja Frigyes külügyminiszter, Ro- mány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Vár. konyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke és Varga József, a Minisztertanács tit­kárságának vezetője. Ott volt dr. Stefan Jedrychowski, a Lengyel Népköztársaság bu­dapesti nagykövete (MTI) Losonczi Pál fogadta a bolgár nemzetgyűlés küldöttségét Öntözünk, öntözgetünk A kánikulában, amitől az elmúlt napokban ugyancsak szenvedtünk, felüdítő lát­ványnak számítanak a földe­ken körbe-körbe forgó vízsu­garak. Itt-ott kutakból, má­sutt a Sióból vett vízzel ön­tözték, öntözik a növényeket. Az országos, s az ezzel megegyező megyei statiszti. kák is alapot adnak arra, hogy inkább úgy mondjuk, öntözgetik. A felmérések sze­rint ugyanis a meglévő kapa­citásnak csupán a felét hasz­nálják ki mezőgazdasági üze. meink. Ennek okai között sze­repel az, hogy még most sem értették meg mindenütt; a modern kemikáliák használa­ta mellett a termelés növelé­sének alapvető feltétele az öntözés. Ma már legtöbb he­lyen levegőből műtrágyázzák a földeket, helikopter, vagy merev szárnyú repülőgép jut­tatja a táblákra a növény­védő szereket, de öntözőbe­rendezés csak itt-ott műkö­dik. Vásároltak ugyan évekkel ezelőtt, szép szémmal, kistel­jesítményű öntözőberende­zést a tsz-ek, állami gazdasá­gok. De nem fordítottak ele. gendő gondot ezek karban­tartására, nem gondoskodtak időben pótalkatrészekről. Így az ipar sem készült fel — pi­ac hiányában — ezek gyár­tására, s most, amikor az eső hiánya öntözésre ösztökél, sok helyen nem tudják a be. rendezéseket üzembe állíta­ni. A korábbi évek gazdagab­bak voltak csapadékban, s az elmúlt évi aszály a szemlélet­változtatáshoz úgy látszik, nem volt elég. Hallunk nemegyszer ob. jektívnak tűnő indokolást is. Egy tsz-elnök a közelmúlt­ban például azt mondta, elő­dei vétkes mulasztása, hogy a Sió-parti öntözőfürtbe nem kapcsolódott be a szövetke­zet. Később megtudtuk, ő hét éve áll a tsz élén, s azóta lett volna lehetőség arra, hogy megszerezzék a terméslehető­ségeket nagy mértékben nö­velő öntözővizet. Más helyen az öntözhető 500 hektárból csupán 200-ra juttatnak vizet a szövetkezet gazdái. A vetésforgó olyan, hogy a többin gabonát ter­melnek. Más szervezéssel esetleg sokkal jobban élhet­tek volna a korábban kiépí­tett öntözési lehetőségekkel. Fényképezőgéppel a sió- agárd-harci Sióvölgye Mgtsz- ben jártunk, ahol a napokban szerelték össze a most kapott GÖ—252-es típusú önjáró ön­tözőberendezést. Odébb a ha­gyományos csőrendszerrel a kertészeti növényeket öntöz­ték. — szí — Hamarosan működik a sióag árdiak önjáró öntözőberende. zése A vízágyúk locsolják a fejlődő kertészeti növényeket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents