Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-12 / 110. szám
A ^PÚJSÁG 1977. május 12. Népi iparművészek kiállítása Három dombóvári népi iparművész, Cser Mária hímző. Balázs Istvánná keramikus és Guszinger Antal fafaragó kiállítása nyílt május 8-án Szekszárdon a művelődési központban. A kiállított munkákat május 22-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Balázs Istvánná kerámiái Guszinger Antal gyér' tyatartója A vörös plakát „ A vörös plakát című francia filmet a Filmbarátok köre hálózat vetíti, megyénkben is láthatjuk. 1975-ben a Jean Vigo-díjat kapta, 1976-ban a Karlovy Vary-i nemzetközi fesztiválon pedig a Lidice Rózsája díjat, mint olyan film, amely a zsűri szerint a leginkább szolgálja az emberiség haladását. Frank Cassenti, a rendező 1976 decemberében Budapesten járt, és interjút adott a televízió Filmszem műsorának. A beszélgetésből kiderült, hogv a rendezőt a MOKÉP mellett a Magyar Partizánszövetség hívta Magyarországra. A vörös plakát főhősei ugyanis Franciaországban élt emigráns ellenállók, közöttük olyan magyarok, akik az ellenállók kiképzéseit vezették. Név szerint például: Boczov László vagy Elek Tamás. A rendező számára nagy élmény volt, hogy azok a magyar partizánok, akik részt vettek azokban az akciókban, melyről a film szól, melegen és szeretettel fogadták az alkotót. Egyébként Frank Cassenti amatőr filmesként kezdte pályáját, majd asszisztensként dolgozott. Elkötelezett művész, aki filmjeivel politizálni kíván. Szándéka természetesen számos akadályba ütközik, hiszen mint elmondta: „Aki profit célokból készít filmeket, az is nehéz helyzetben van. Magától értetődik, hogy aki kulturális és politikai célokért készít filmet, annak fokozottabb nehézségekkel kell számolnia.” Pergő képek A televízió hatodszor hirdeti meg a filmezéssel nem hivatásszerűen foglalkozók, amatőrök részére „Pergő képek” pályázatát. Az első évhez hasonlóan ezúttal is bármilyen technikával készült (8-as, szuper 8-as, 16 mm-es) hangosított film nevezhető a pályázatra. Technikai és műfaji megkötöttség nincs, a vetítési idő azonban 3 percet nem haladhatja meg. A filmeket november 30- ig kell beküldeni a Magyar Televízió „Pergő képek” pályázat, 1810 Budapest címre. A pályázatokat szakemberekből álló zsűri bírálja, és részesíti jutalomban. A legjobb filmeket és készítőiket a képernyőn is bemutatják. Egy kis bicikli kerestetik A család helyzete úgy alakult a katasztrófa miatt, hogy a kislánynak nem tudták megvenni az ígért kerékpárt. A tízéves gyerek megértett mindent. Egy szóval sem követelődzött. De a forintokat szorgalmasan rakos- gata. Mindennap megszámlálta az összegyűlt pénzt. — Már háromszáz forintom van — mondta egyszer édesanyjának, aki a következő reggel kézen fogta a kislányt és elmentek biciklit venni. A háromszáz mellé még ötszáz forint került és végre boldogan tolhatta ki a gyerek az üzletből a csillogó, szovjet gyártmányú, zöld gépet. Örömmel próbálta ki a feles járművet és úgy érezte, nincs a környéken nála boldogabb, büszkébb gyerek. azokkal törli majd le útközben a port a kerékpárról. Majd gyöngy betűkkel kitöltötte a nébtáblát: K. Ági 4. oszt. tanuló Szekszárd... Sajnos, visszajött a tél, így csak a szobában gyönyörködhetett Ági a gépben. De végre ismét jó idő lett, lehetett kerekezni. A kislány arca lázban égett, amikor édesanyja szólt, hogy indulnak a városba. Úgy tervezték, hogy míg anyuka a fadrásznál időzik, Ági elmegy bevásárolni. Egyedül és kerékpárral. — Gyere, megkérdezzük, hogy menyit kell várnom — szólt a Szekszárd központjában lévő fodrászüzlet előtt a fiatal nő a leányhoz. Ági az épület falához támasztotta járművét és eltűnt édesanyjával az ajtóban. Ágit az anya. A gyerek futott kifelé, hogy végre megtegye első igazi útját a vár- va-várt és nagyon áhított kerékpárral. Néhány pillanat múlva rohant vissza Ági édesanyjához. — Valaki ellopta a biciklit. Az én biciklimet. — Pillanatok alatt körbefutották az épületet. A biciklinek még a nyomát sem látták. Azóta már eltelt jó két hét. A kerékpár nem került meg. Hiába díszlettek rajta Ági gyöngybetűi... Most azon tűnődöm, ki az a lelketlen felnőtt, aki képes ellopni egy gyerekkerékoárt? Vagy pedig, ha gyerek emelte el a gépet, akkor a szülei miért nem juttatták vissza Áginak? Otthon „felszerelte” a gépet. A legpuhább babaruhákat tette a táskába, hogy — Még egy óráig sem tart az egész... Addigra te is végzel — indította útnak Áginak, morú. aki azóta is szo- — vhm — Szovjet folyóiratok SZOVJETUNIÓ A Szovjetunió májusi száma idézi egykori szemtanúk visszaemlékezéseit a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról. Júniusban rendezik meg Moszkvában az egyházi személyiségek világkonferenciáját a tartós békéért és a népék közötti igazságos kapcsolatokért. A tanácskozás előkészítéséről olvashatunk ebben a számban. A Körkép Budapest felszabadításáról című cikk Danyilevszkilj és Szibirszkij festőművész motet készülő diorámájának eddigi történetét és további sorsát ismerteti. A Világnézetünk alapjai rovat új éikfce az SZKP szociálpolitikájával foglalkozik. Az Újdonságok az orvostudományban rovat arról számol be, hogyan lehet tíz másodperc alatt végrehajtani egy mandulaműtétet — egy új műszer, a krioappli- kátor segítségével. A Szovjetunió egyetemein tízmilliónál többen tanulnak. Az oktatási rendszer e lényeges elemét mutatja be a lap. A mellékletiben többek között olvashatjuk egy lexikon- szerkesztő vallomását és egy azerbajdzsán tudós véleményét a magyar századelőről. szputnyik A májusban megjelenő Szputnyik hasábjain szovjet írók nyilatkoznak arról, hogy a mai szovjet irodalom miért eleveníti fel gyakran a EZ EGV rendkívül nehéz beszélgetés volt. — No, barátocskám, mégis csak próbálja megerőltetni agyacskáját és mondja meg, hogy hol dolgozik, — könyörögtem beszélgető partneromnak, miközben erősen szemébe nézve igyekeztem megnyerni a kegyét. Beszélgető partnerom rák- vörös lett, elöntötte a veríték, törölgétte a nyakát, és egyét hajtott mint a pereces.; — Nem emlékszem! Ha megöl akkor sem emlékszem. Úgy rémlik, valamiféle hivatal lehet, de hogy milyen, arról halvány fogalmam sincs. — No, rendiben — döntöttem végül. — Akkor próbáljuk meg a dűlőre jutást másik oldalról. Hogy jutott be ebbe a hivatalfélébe? — Protekcióval, — csillant fel a szeme örömében, hogy végül valamivel mégis csak a segítségemre lehet. — Egyik Iskölatársamnak a barátja jártai ki, hogy felvegyenek... — Ez régen volt? — Három évvel ezelőtt. — És hogyan, milyen érvekkel agitált? — Azt mondta, hogy ez nem piszkos munka. — És ön mivel foglalatoskodik ott? — Rakosgatom a papírokat egyik helyről a másikra. — Ez nagyon izgalmas. Mondja, milyen papírok azok, amelyeket rakosgat ön az asztal egyik sarkából a másikba? — Különböző papírok. Kockásak, vonalasak, simák. Van közöttük olyan is, amelyik összehajtott, de a többségük sima ív. — Ez eddig rendben van. De azt nem tudná megmondani, hogy mi van ráírva ezekre a papírokra? — Drága 'barátom — mért végig tetőtől talpig — nekem második Világháború történetét. „Az író, aki nem akarja, hogy az emberiség egy új háborúba sodródjon, köteles emlékeztetni arra, milyen is volt a háború.” — vallja egyikük. Az életszínvonal és a lét- biztonság kérdéseiről olvashatjuk egy szovjet tudós véleményét a Szputnyikban. Napjainkban az egész világon csökken a szülési arányszám. Az erről a kérdésről szóló cikk szerzője azt kutatta, hogy miért gyakori a városokban az egyke és a dolgozó nők miért nem vállalják szívesen a gyermek- neveléssel járó terheket. A Földünk ötvenmillió év múlva című írás 'bolygónk arculatának és éghajlatának jövendő változásait foglalja ösSze a 'Mit tudunk a Marsról című cikkből pedig a naprendszer másik bolygójával kapcsolatos új kutatási eredményeket ismerhetjük meg. A Szputnyik tudományos rovata hírt ad arról, hogy a Szovjetunióban felépült az első plazma villamos erőmű. A világ valamennyi repülőterén nagy gonddal ügyelnek a leszállópályák tisztaságára. Nemrégen minszki szakemberek olyan nagy teljesítményű gépet szerkesztettek, amely fél óra alatt tisztítja meg a repülőtér közlekedési vonalait. LÁNYOK ASSZONYOK A Lányok, Asszonyok ez év májusában megjelenő száma A leányezred emlékezik címmel riportot közöl azokról az asszonyokról, akik harminckét évvel ezaztán tökéletesen mindegy, hogy miről szólnak azok a papírok, mivel sohasem olvastam beléjük. — Már megbocsát: Menynyi a fizetése? — Százhúsz. — És mit tesz érte? — tört ki belőlem a kérdés. — Azt, hogy rakosgatom a papírokat az asztal egyik sarkából a másikba. — És mivel foglalkoznak az ön munkatársai? — AZ IGAZSÁG AZ, kérem szépen — mondta mély gondolatokba merülve —, hogy én komolyabban nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Véleményemet talán úgy sommázhatnám, hogy valószínű közülük egyesek írnak ezekre a papírokra, mások lebélyegzik őket, de az is lehet, mindez fordítva történik. — Mit is mondott? Menynyit kap ön ezért a buzgalomért? — kérdeztem rá újólag. — Kétszázhuszat, — felelte készségesen. — De az előbb százhúszat mondott. — Igen. Százhúszat, ha a főállásban végzem a tevékenységet, és plusz százat, ha másodállásként, a másik munkahelyemen. — Hát ezt meg hogy lehet csinálni ? — Utón vagyok állandóan a két munkahely között. — Oda szintén protekcióval jutott be? — Természetesen. Próbáljon kifogni egy valamire való munkahelyet megfelelő összeköttetések nélkül. — És az a második, az miért jó munkahely? — Az se piszkos munka. — Az is valamiféle hivatal? — Magától értetődik. — És miféle hivatal? Szemeivel a semmibe bámult, fel a plafonra, ellbigyelőtt Magyarország felszabadításáért harcoltak. A tenger tisztaságáért című cikk szerzője arról ír, hogy miként óvják a tengert a szennyeződéstől. Az azovi- és fekete-tengeri igazgatóságon megtudta, hogy a Szovjetunió jelenlegi ötéves tervidőszakában tizenegy- milliárd rubelt fordít természetvédelemre. A Muzsikáló mozdulatok című írás Tatjana Taraszo- vát, a Szovjetunió érdemes edzőjét mutatja be, aki a többi között a világhírű Rodnyina—Zajcev páros munkáját irányítja. A Lányok, Asszonyok májusi száma bemutatja dr. Tatai Ilonát, a Taurus Gumiipari Vállalat vezérigazgatóját, a KGST gumiabroncs- és műszaki gumiáru munka- bizottság magyar delegációjának vezetőjét. Arany János verseit az 1952-ben megjélent magyar költők antológiájában olvashatták először orosz nyelven a szovjet olvasók. Művei a nemsokára megjelenő európai költészet antológiájában is szerepelnék — tájékoztat a Lányok, Asszonyok egyik cikke. Roza Kurbatova, a szovjet közoktatási minisztérium osztályvezetője az olvasók kérdéseire válaszolva az óvodai gyermeknevelésről beszél. A lap melléklete ez alkalommal a férfiakat részesíti előnyben: pulóver és mellény szabásmintáját közli, valamint — tekintettel a közelgő nyárra — táskamatrac és kempingszék készítési módját írja le. gyesztette az ajkait, és sajnálatteljes hangon kijelentette: — Az igazság az, hogy én ezt nem tudom önnek megmondani. Mindössze két éve dolgozom ennél a cégnél, és még nem volt időm mindezt megtudni. — Azt csak 'tudja, hogy mivel foglalatoskodik a második munkahelyén? — Alapjában véve ugyanazzal, mint az előzőn. Rakosgatom a papírokat az egyik helyről a másikra. — Alapjában véve nem unalmas munka ez? — fűztem tovább a beszélgetés fonalát. — Itt sok a tennivalója? — Az igazság az, hogy itt még kevesebb a munka, mint a főállású munkahelyemen. Éppen ezért, ha unom magam, akkor máimozok a hasamon, vagy fogom ezt a gombolyag cérnát, és át- osévélem az ujjamra, meg vissza. De az is előfordul, hogy számolgatom az ablak alatt az úttesten elmenő buszokat. Labirintusba kerültem. Nem láttam semmiféle kivezető utat. Sokáig hallgattam. Beszélő partnerom szintén hallgatásba burkolódzott. ö bírta tovább. A csendet — mélyen a szemébe nézve és bizalmát megnyerőén — én 'törtem meg: — No, gaiamlbocsfcám, no, erőltesse meg az agyacskáját és próbálja megmondani, hogy hol dolgozik? A VILÁG minden jóindulata ott volt a szemében, áhogy rám nézett és halkan rébegni kezdte: — Az ég szerelmére, értse már meg végre: hát nem tökéletesen mindegy, hogy én hol dolgozom? — így már gondolkodás nélkül is megértettem. Sigér Imre fordítása j. KotJjársxfclj t NEHÉZ KÉRDÉS m in» Jl m mm mm mm 11 mm mm Cser Mária munkái Mtaálos ^ ■ kateodl®sikép
