Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-10 / 108. szám
1977. május 10. Képújság Mitől lehet jóízű az élet? Beszélgetés S. Hegedűs Lászlóval, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárával A Duna-parti népfront- székháziban beszélgetünk S. Hegedűs László országgyűlési képviselővel, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával olyan kérdé- ' sekről, amelyek örökzöldeknek is nevezhetők, mégis napjainkhoz kötötten elevenek. Témáink: Milyen az emberek közérzete a fejlett szocialista társadalom építésén munkálkodó Magyarországon? Milyen a közvélemény és a közhangulat? Hogyan számol ezzel a politikai, az állami vezetés? És így tovább. — Milyen hát az emberek közérzete? Jó-e vagy árnyékolt? — Inkább azt mondanám, árnyalt. Magyarországon az életmód egységesebbé válásának folyamata' jellemzi a társadalom fejlődését, méghozzá egy magasabb szintű életmódé, és ez a felismert, közös érdekű célok fokozatos megvalósításának eredménye. Magasabb szinten integrálódik a közgondolkodás is, egységesebb saját helyünk, emberi létünk értelmének megítélése a társadalomban. — Ez valami uniformi- zálódást sejtet, amely idegen a jó közérzetű élettől. — Nem így van. Nem szabad elfelejteni, hogy a szocialista építés politikai, gazdasági, kulturális vezetése nem tagadja, sőt számon tartja és érvényesíti a különböző érdékeket, miközben ügyel az elsődleges közösségi érdék csorbíthatatűanságára. Vannak és keletkeznek ellentétek. Viszont a közös érdekű célok kitűzése, azok elérése az ellentétek feloldását és újabb ellentmondások keletkezését hozza magával. Ez állandó folyamat, az élő, a fejlődő szocializmus vérkeringése tehát nem mesze- sedlhet el. ‘Nincs szükség az emberek jól fésült uniformizál tságára. — Ezek szerint a közvélemény észrevételező, bíráló magatartása természetes magatartás? — A közvélemény szerepe egyre nagyobb. Az alkotó elégedetlenség — nemegyszer hangsúlyoztuk — a szocialista társadalom normális emberi állapota. Magunk is serkentjük minden eszközzel, a szocialista demokratizmus erejének szüntelen növelésével a színesebb, elevenebb, vitatkozóbb közéletiségét. Ennek eredményeként mind többen foglalkoznak országunkban a közügyekkel. És ma már az emberek érdeklődőbbek, tájékozottabbak. Megalapozottábbak az észrevételeik, javaslataik, öt-tíz évvel ezelőtt gyakori volt az olyan követelés, amely önmagában indokolt volt, csak éppen a megvalósítást tíz-tizenöt év távlatában lehetett elképzelni. Ma a javallatok többsége reálisabb, figyelembe veszi a népgazdaság, a társadalom valóságos lehetőségeit, — A vezetésnek tehát könnyebb dolga van. — Nem hiszem. Semmiképpen sem kényelmesebb. A korábbiaknál bonyolultabb feladatokat kell meghatározni és megoldani gazdaságilag kiélezettebb nemzetközi viszonyok közepette és olyan népgazdasági helyzetben, amikor csak az intenzív fejlesztés lehetséges, és a rugalmas alkalmazkodásnak kell jellemeznie a vezetést. Nem lehet például úgy többet termelni, hogy felveszek még kétszáz munkást a gyárba, mert nincs felesleges munkaerő. Tehát jobban kell szervezni a munkát, pontosabban és racionálisabban tervezni. Nem lehet akármit termelni, túl jutottunk az általános szegénység fokán, amikor minden jó volt, csak legyen valami. Minőségi árukra van szükségünk, itthon és a külföldi piacon. — Azt mondjuk, Magyar- országon jó a közhangulat és ugyanakkor erősebb a közérdekű észrevételezés, bírálat. Nincs ebben ellentmondás? — Szerintem nincs, mert éppen attól jó és demokratikus a közhangulat, hogy az emberek határozottan, következetesen, sokszor türel- metlenül bírálnák annak érdekében, hogy előbbre jussunk. Az alapállás a meghatározó: fejlesszük következetesebben, eredményesebben társadalmi viszonyainkat, a szocialista építést. Nem mást akarnak, hanem a szocializmust. Bíznak a szocializmusban, bíznak abban, hogy a mi viszonyaink között értelme van az életnek. Ezért szólnak, javasolnák, segítenek vagy akár zúgolódnak mind többen közügyekben. — Tehát általában így van. De érvényes-e ez a kisebb közösségekre is? — Az élet kisebb csoportokban folyik: munkahelyeken, falvakban, városrészekben, ahol az emberek személyesen ismerik és befolyásolják egymást. A népfrontnak tudatosan működnek bizottságai a kisebb közösségekben, városkörzetekben, apró falvakban is. Ezek a közösségek az emberi kapcsolatok fejlődését segítik, nagyon elevenek. Több évtizedes hagyománya, tapasztalata van az ilyenfajta együttműködésnek. A régi munkáskörökre, 48-as és olvasóegyletekre gondolok. Korszerű felújításra van kezdeményezés Vas megye apró falvaiban, ahol a kiürült hivatali helyiségekben klubkönyvtárakat rendeztek be. Békés megye egyes városaiban az öregek napközi otthonait nappal az idősek használják, este az egész felnőtt lakosság birtokolja, előadások hangzanak el, tervismertetők, fórumok, találkozók a vezetőkkel, szombat esténként pedig a fiataloké a hely. Ezekben a kisebb közösségekben legtöbbször a lakóhelyről, a faluról, a városról esik szó, illetve arról, milyen ott az élet. Meg kell érteni, hogy sok helyen türelmetlenek, elégedetlenek a fejlődéssel. A kormány la- köhelyfejleszltési koncepciója és az általános politikai célkitűzés is arra törekszik, hogy fokozatosan megszűnjenek a területi aránytalanságok. Természetesen nem a települések szerepkörében és a magasabb szintű ellátásban, mert ezeknek mindig a város lesz a központja. Hanem a gyorsan szélesedő és bővülő alapellátásban. Vannak helyek, ahol erre nagy figyelmet fordítanak, másutt fennmaradnak, sőt növekszenek az aránytalanságok. De az, hogy erről számos fórumon szabadon lehet szólni, önmagában is jó közhangulatot, sőt közéleti buzgalmat, tettvágyát kelt. — Nem túl rózsaszínű ez a kép? — Egyformán megtéveszt a rózsaszínű és a feteke szemüveg, mert mást mutat, mint a valóság. Senki nem mondja, én sem állítom, hogy Magyar- országon minden ember mindennel egyetért, mindennel elégedett. Az a jó, hogy olyan közállapot van, olyan közhangulat uralkodik, amelyben alkotó vita folyik egymás között, ha úgy tetszik, a vezetés és az állampolgárok között. Eleven a kölcsönös véleménycsere, amelyben minden észrevétel fontos, tanulságos, mert így lehet elkerülni a nagyabb tévedéseket. Ettől lehet és ettől jóízű az élet. SOLTÉSZ ISTVÁN DR. KISS JÁNOS sárszent- lőrinci parasztgyerek volt, agronómus akart lenni, Gödöllőn kapott diplomát 1956. február 25-én, öntöző szakon. Rögtön főagronómus lett a Nagykunsági Állami Gazdaságban az öntözéses területen, ő végzett először kettős termesztést magyar rizsföldön. Két év után a tízezer hektáros gazdaság igazgató- helyettesévé és főagronómus- sá nevezték ki. Mégis otthagyta a gazdaságot a szülőföld hívására: 1961. április elsejével hazakerült Tolna megyébe, elhívták az egyik paksi tsz-be, a Vörös Sugárba. Pakson érettségizett és vonzotta ez a táj. A szövetkezet a második munkahelye. 1961 óta itt dolgozik, az egyesülés után Duna menti Egyesülés Tsz-nek elnevezett 5400 hektár összterületű gazdaság termelési főmérnöke. Irányítása alá tartozik tehát nemcsak a növénytermesztés, hanem az állattenyésztés is, és minden egyéb ágazat. Tavaly februáriban doktori címet kapott. Tavaly nyáron hallottam egy előadását a szövetkezeti irodaépületben, népes szakembergárda előtt beszélt a tsz- ben évek óta folyó búzatermesztési kísérletekről. Most, április 4-én a művelődési ház nagytermében hallottam, ő mondta az ünnepi beszédet, mint a községi pártvégrehajtó bizottság tagja. Tizenöt év óta vb-tag. Dr. Kiss János haja teljesen ősz, 46 éves, elmondta, hogy napi 10—12 órát dolgozik. immár húsz év óta, aludni mindig jól tud, nem álmodik, legkedvesebb szórakozása a vadászat, a tv-nézés családi körben, minden közvetített labdarúgó-mérkőzést megnéz. Dr. Kiss János az idei évtől kezdve tudományos külső munkatársa a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézetnek. Ebben az esztendőben a Duna menti Egyesülés Tsz határában 99 búzafajtával és 25 kukoricafajtával folytatnak kísérleteket. Dr. Kiss János legközélebbi nyilvános szereplése Szegeden lesz, ahol mezőgazdasági KGST-tanácskozáson ő is tart előadást, felkérésre, a vetőmagtermesztésről. „Szereplése” egyébként mindennap van a szűkebb közösségben, reggel hat órától estig. BeszélgetéHefner György hajnali négy órakor befogta a deres lovat a szép, jól futó kocsija elé. Elindult Grábócról a szekszárdi vásárba. A szekszárdi tavaszi vásárnak, különösen a májusinak, még mindig nagy a vonzása, varázsa. Bátaszék, Decs, öcsény, Szálka csak a közelebbi kiindulási pontok, de jönnek még Tengelicről és Faddról is. Jó vásár volt a tegnapi, hiszen nemcsak az áru volt sok, jó felhozatal, hanem sok volt a vevő is. Kaposi Istvánnal beszélgettünk a vásárban: „Azt hiszem, minden malac vevőre talál, pedig meg sem lehet számolni, annyit hoztak. Jó a lóvásár is. Ott inkább az eladók vannak többségben, a vevő-alkudozó annál kevesebb. Oka ennek persze az, hogy a lovak ára igen magas.” Egy vásár alakulását-han- gulatát lényegesen befolyásolja, mennyit lehet enni, inni. Hat ember — Dunaszent- benedektől Bajáig — sütötte itt a pecsenyéjét sátrak alatt és persze evett a nép, hiszen messziről jött ember hamar megéhezik. A szomszédos m- Pj-Bj községek minden piacra járó öregasszonya itt adott találkozót a szekszárdi vásáron. Úgyhogy bőséges volt a választék különféle levetett holmikból, és legalább olyan nagy új kalapokból Petrovics hőgyészi kalaposmesternél, aki több mint hatvan éve jár a szekszárdi vásárra. Csak a dél közeledte volt vásároszlató, ekkor tájt indulnak a buszok, a vonatok, s a kocsikkal, vontatókkal is korán el kell indulni — ha elkelt már a portéka, ha nem, majd ki- hozzák-hajtják a legközelebbi Mert ebéd után a vásár már nem vásár. sünket is a határban kezdtük : hatkor találkoztunk Paks főutcáján, ragaszkodott hozzá, hogy azonnal a kukoricavetéshez menjünk, mert előző nap valami baj volt az ultramodern, nagy teljesítményű vetőgéppel és most tudni akarja, mit végeztek az éjszakai műszakban dolgozó brigád tagjai. A kukoricatábla szélén kezdjük a.beszélgetést. — 1961-ben itt Pakson milyen eszközök álltak rendelkezésre az akkori szövetkezetben? — A VÖRÖS SUGÁRNAK volt egy Zetor K—25-ös erőgépe, ehhez egy pótkocsija és 150 lova. Volt két brigádvezető, egy állattenyésztő és én. Közvetlenül kellett szerveznem a munkát majdnem tíz évig. Most van 36 traktorunk, ezek között több nagy teljesítményű és van 10 teherautó, nyolc kombájn. Hatvanegyben 25 lóerővel rendelkeztünk gépekben, tehát az egy Zetorral, most pedig 5300 lóerő a gépi kapacitásunk. Létesítettünk tehenészeti telepet, lucernalisrtüzemet, magtárakat. ötszörösére növeltük a sertésállományt, rendszer- szerű gazdálkodást végzünk, teljessé tettük a technikai láncot a gépesítésben. Ez alól a paradicsomtermesztés kivétel, illetve a szőlő is, ahol még kézzel kell végezni bizonyos munkákat. — A 10—12 óra elég ahhoz, hogy bejárd, ellenőrizd az egész területet? NEM LEHET mind bejárni, de nem is szükséges. Az embernek éreznie kell, mikor hova menjen, hol lehet probléma. Én csak egy ember vagyok és rám annyi munka jut, amennyit egy ember elvégezhet. Ágazati rendszerben dolgozunk, minden ágazatnak megvan a felelős vezetője. Egy ember képtelen lenne vezető beosztású dolgozók nélkül irányítani ekkora gazdaságot. — Talán nem is használható a munkaszervezés szó a munkáddal kapcsolatban, inkább az irányítás és az ellenőrzés? — Igen. A szervezés más vonatkozásban része a munkámnak: tájékozódni kell az újabb eredményekről, szakkönyvekből, folyóiratokból, tudományos intézetekben folyó munkáról és abból, amit szakmai tanácskozásokon hallunk. Ezeket aztán meg kell valósítani a gyakorlatban. Elfogadtatni az újat a vezetőséggel és a tagsággal. Itt nagyon jó és szerencsés a helyzet, mert a tízéves szakembergárda, az elnök, a vezetőségi tagok és az összes tag megértette a korszerűségre való törekvés fontosságát. Együtt produkáltunk mindent. Mi szakemberek meg a szorgalmas és szófogadó tagság. Nemcsak az én felelősségem nagy, legfeljebb más és összetettebb, mint például azé a traktorosoé, aki éjjel kukoricát vetett a 750 ezer forint értékű vetőgéppel, az egymillió 500 ezer forint értékű traktorral. Ha nem úgy végzi a munkáját, ahogyan a szigorú előírások megszabják, egy műszak alatt száz hektáron okozhat bajt. Mindig azt mondtam a tagoknak: a szerénység határain belül lehetünk és legyünk büszkék az eredményeinkre. — A doktori disszertáció témája mi volt? — ISTÁLLÓTRÁGYÁZÁS és vegyszeres gyomirtás hatásának vizsgálata a kukoricatermesztésben a paksi homokos vályogtalajokon. — A szigorlat eredménye? — Summa cum laude. Magyarul: az összes dicsérettel. GEMENCI JÓZSEF Általában a termelési tanácskozásokon, brigádgyűléseken kerül szóba a termelékenység emelése, a költségek csökkentése. Hol, mit lehet „megfogni”, mit és hogyan lehet olcsóbban előállítani. Az újságírónak munkájához tartozik, hogy értekezleteket ül . végig, hogy megírhassa, mit tárgyaltak, miben és hogyan döntöttek. Ám az, hogy miként lehetne olcsóbban értekezni, csak az utóbbi időben — amikoris a különféle tanácskozásoknak munkaidőn kívüli megrendezéséről van szó — szerepel néha a napirendben. Minél kevesebb legyen a munkakiesés a mozgalmi rendezvények miatt, ezt célozza a Központi Bizottság határozata, amikor kimondja, hogy ezeket a tanácskozásokat lehetőleg munkaidőn kívül kell tartani. Az indokolás felesleges, hiszen kézenfekvő, hogy munkaidőben dolgozni, termelni kell, így nőhet csak a termelékenység, csökkenhetnek a költségek. És a határozat nem is az értekezletek költségeinek csökkentése céljából született. Pedig — amit ez a szak- szervezetek megyei tanácsa elnökségének legutóbbi ülésén kiderült — itt is jótékonyan hat a változás. Az egyik Amennyit egy ember elvégezhet Sok eladót és vevőt csalt ki a jó idő Vevőre vár a t rabantnyi kalap jelentésből kiderült, hogy az SZMT és a szakmai megyebizottságok, a múlt .évi költségelőirányzatból hat százalékot takarítottak meg. Jó néhány tényezőből adódott ez. Ám a tényezők egyike, ami nem szerepelt az írásos jelentésben, csak az egyik kérdésre adott válaszból derül ki: Munkaidőn kívül tartjuk az értekezleteket. így előfordul, hogy több rendezvényt, amit egész naposra terveztünk, munkaidő után, néhány óra alatt bonyolítottunk le. Nem kellett ebédről gondoskodni, ha vidéken volt az értekezlet, a kiszállóknak nem kellett egész napot ott tölte- niök. És néhány értekezlet el is maradt. Senkinek sem hiányzott és az ügy sem látta kárát. A tanácskozások rövideb- bek lettek. Hogy kevesebb idő állt rendelkezésre, arra késztette az előadókat és hozzászólókat, hogy rövidebbre fogják mondandójukat, tömörebben fogalmazzanak. Véletlen, hogy az elnökségi ülés végén, az „Egyebek” napirendnél dönteni kellett a pedagóguskórus támogatásáról. Vita nélkül, egyhangúlag szavazták meg a tizenkétezer forintot. Volt miből. <J) Értekezletek és költségcsökkentés
