Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-06 / 105. szám
A ílÉPÚJSÁG / 1917. május 6. A közművelődés kérdései Több olvasót a nemzetiségi könyvtárakba! Moszkva fényei A megyei könyvtár nemzetiségi báziskönyvtára harminc könyvtárat lát el német nyelvű irodalommal. Többségük olyan településen van, ahol német ajkúak is élnek, de Simontornyán és Dombóváron is lehet ebből a könyv- állományból kölcsönözni — habár nem tartozik egyik hely könyvtára sem a nemzetiségi könyvtári hálózatba. A nyelvtanulók kedvéért, azokért, akik visszatérve az NDK-ból, nem akarják elfelejteni a kinti munkavégzés idején elsajátított idegen nyelvet: kivételt tettek. De elsősorban a német nemzetiségűek művelődését szolgálja ez a hálózat. Évente komoly támogatásban részesül. A százezer forintos alap lehetőséget ad rá, hogy megfelelően gazdag választékból válogathassanak a nemzetiségi könyvtárak olvasói.' A harminc kiskönyvtár letétként kap újabb és újabb kollekciókat. Pillanatnyilag ott tart a könyvtárügynek ez a nagyon fontos része, hogy megfelelő számú és összetételű irodalom már mindenhol van: most már az olvasókon a sor. Sajnos, elég sok a nehézség. Az idősebb korosztály beszéli leginkább anyanyelvét, viszont ők nem boldogulnak az irodalmi nyelvvel, többségük nem is tud németül olvasni. A középkorúak különféle okok miatt eltávolodtak saját nyelvüktől — ebből a korosztályból kevés olvasója van a nemzetiségi könyvtáraknak. A fiatalok, iskolások a legaktívabbak: érdeklődésük felkeltése után igyekezni kell meg is tartani őket a könyvbarátok között. Amikor olvasótoborzásról beszélnek a nemzetiségi könyvtárakban, leginkább ennek a harmadik, fiatal generációnak a még nagyobb számú. még lelkesebb és értőbb olvasóvá neveléséről van szó. Németóra a könyvtárban Mióta Nagymányokon az iskola épületében kapott új — tágas — helyet a községi könyvtár, rendszeresen tartanak németórákat is benne. A könyvtárban külön sarok várja a nemzetiségieket — és természetesen mindazokat, akik érdeklődnek a német irodalom iránt. A németórák alkalmával a tanulók kézbe is veszik a könyveket, amelyeket előzőleg beillesztett a tanár az óra anyagába. Ga- csályi József, a megyei könyvtár nemzetiségi bázis- könyvtárának vezetője elmondta, hogy Nagymányok mellett Mórágyon és Apar- hanton is sor került már hasonló órákra. Jó lenne, ha azokon a helyeken, ahol erre lehetőség van, megpróbálkoznának a módszerrel, hiszen az „élő” ismerkedés sok tanulóban kelt kedvet a böngészésre. Hasonlóképpen hatásosak a kiállítások, amelyeket évről évre megrendeznek. Idén Gyönkön, a nemzetiségi nap alkalmából népviseleteket ábrázoló műveket mutattak be a helyi könyvtárban, Németkéren és Györ- könyben ősszel rendeznek hasonló témájú kiállítást. A tapasztalatok szerint a könyv- bemutatók felkeltik a középgeneráció és az idős német anyanyelvűek figyelmét is, de kívánatos, hogy olyan könyveket láthassanak a kiállításokon, amiket aztán el is olvashatnak. Nem lenne értelme olyan bemutatóknak, amelyek csak látványt kínálnának. Az idei kiállítás anyaga a báziskönyvtár tulajdonából lett válogatva, így ilyen veszély nincs. Olvasótábor a Sötétvölgyben Kísérletként tavaly nyáron a baranyai Bár községben nemzetiségi olvasótábort szerveztek, öt nagymányoki gyereket is meghívtak ebbe a táborba, akik kitűnően szerepeltek. De megfordítva a tényt: nemcsak ők bizonyítottak, de a tábor is. Hasznosnak bizonyult az a rövid idő, amit nemzetiségük irodalmának megismerésével töltöttek Bárban a gyerekek. A példából okulva nyáron — július 19. és 28. között — Sötétvölgyben német nyelvű olvasótábort rendez a megyei tanács, a megyei úttörőelnökség, a Hazafias Népfront megyei bizottsága, és a megyei könyvtár. Száz felsőtagozatos — elsősorban 13—14 évesek — táborozik, közülük húsz nemzetiségi, nyolcvanan pedig németül tanuló gyerekek. A táborozás hangulatához illeszkedő programban játékos tormában ismerkednek a gyerekek a német irodalommal. a könyvtár használatával, versekről beszélgetnek, közösen megismert műveket elemeznek. Találkozni fognak Magyarországon élő, német nyelven alkotó irodalmárral, és a tábor vendége lesz Baka István költő. A Magyarországon élő német nemzetiség történelméről is hallanak előadást a táborozok : egyformán érdekes program a német származású és a magyar gyerekeknek — hiszen egy hazában, egymás mellett élünk. A táborozok nem fizetnek részvételi díjat, de nem valami eminenseknek kijáró jutalomüdülés lesz a sötétvölgyi olvasótábor. Nem a tanulmányi eredményt nézik elsősorban, amikor kiválasztják a meghívottakat, hanem a könyvek, az olvasás szeretetek Idősebbek is... Az, hogy a nemzetiségi könyvtárak olvasói között egyre inkább a fiatalok lesznek többségben, nem azt jelenti, hogy el kell fogadni a harminc fölöttiek érdeklődésének hiányát. A módszerek skáláját kellene színesíteni, bővíteni, hogy közülük is többen legyenek, akik többet látnak a világból: németül is olvasnak, beszélnek. Mert arról se felejtkezzünk el: aki német nemzetiségű, az egyszerre két nyelvet használ. Magyart és németet — márpedig ahány nyelv, annyi kultúra — több ismeret a világról. —vfé— A moszkvai 23. sz. Hőerőműben üzembe helyezték az 5. számú, 250 ezer kilowatt teljesítményű energiablokkot E hatalmas gépcsoportokat az uráli gépgyárban készítik. Egy-egy gépcsoport 350—400 ezer lakosú város hő- és elektromosenergia-ellátására képes, összehasonlítva elődeAz ENSZ legutóbbi felmérései szerint Európában a legtöbb házasságot Bulgáriában kötik. Itt a megfelelő korú nők 73 százaléka van férjnél. Lengyelország 62 százalékkal, Ausztria 55 százalékkal követi Bulgáriát. A bolgár nők átlagosan 23 éves korukban mennek férjhez. E tekintetben az ország első helyen áll Európában. A „hidegvérű” ikkel, az 1000 kilowatt teljesítményű távfűtéses energiablokkokkal, a 250 ezer kilo- wattos áramfejlesztők működése jobban automatizált, és jelentős tüzelőanyag-megtakarítást is lehetővé tesznek. A Szovjetunióban több ezer város és falu elektromos- és hőenergia-szükségletét biztoangolok következnek átlag 24 évvel, majd 25 évvel az írek, svédek és a svájciak. Bulgáriában a közelmúltban közvélemény-kutatást x-endeztek annak megállapítására, hogy Európa legifjabb menyasszonyai mit várnak élettársuktól. Az első helyen a kedvesség, jóság szerepelt. A megkérdezettek 39 százaléka tartotta lényegesnek, hogy majdani férje i.ntellisítják központilag. A városok korábban elmaradhatatlan velejárói, a füstölő kémények a múlt emlékei lettek. A káros égéstermékeket a minimumra csökkentő hőerőművek ily módon a légszennyeződés elleni küzdelemnek is fontos tényezői. gens legyen, a bátorságot és fizikai erőt csak tíz százalék tartotta követelménynek. Kiderült az is, hogy a házasulandó párok egy—másfél év ismeretséget tartanak elegendőnek egymás megismeréséhez, a házasság megkötéséhez. Száz megkérdezett lány közül mindössze öt ragaszkodott ahhoz, hogy választottja „férfiszépség” legyen. APN—KS Moszkva ünnepi kivilágításban (Fotó: TASZSZ — KS) Európa legifjabb menyasszonyai cipészné csak akkor nem terpeszkedett kint az üzletajtóban, ha aludt. Egyébként lófejével mindennap szembekerültek a járókelők. Télen igaz csak az ajtó mögött, az üvegen keresztül leste az eseményeket, de nyáron kitette a széket és azon trónolt egész nap. Most nyár volt, tehát kint ült, így természetes, hogy neki tűnt fel először a csokornyakkendős férfi. — Nézd csak — szólt hátra a férjének —, miért visel ez az ember hétköznap is csokornyakkendőt? — Kérdezd meg tőle — morogta a cipész, elmerülten nézegetve egy frissen talpalt szandált. A cipészné összehúzott szemmel bámulta a csokornyakkendős férfit, amíg az befordult a sarkon és eltűnt a szeme elől. Abban az utcában mindenki ismert mindenkit. Falusias utca volt a főváros közepén, nem messze a Városligettől, közel egy térhez, ahol egy templom állt. Oda jártak misére az emberek, a Városligetbe sétálni, a kisvendéglőbe berúgni és meccset nézni a televízión. A csokornyakkendős férfi alig egy hete lakott az utcában, egy bérház harmadik emeletén, mikor a cipésznének feltűnt a csokornyakkendője. Másnap megismételte szó szerint, amikor közeledni látta a férfit. — Nézd csak, miért visel ez az ember hétköznap is csokornyakkendőt? — Aztán még hozzátette. — Pettyes csokor- nyakkendőt visel! — Ne törődj már vele — dünnyögte a férje, de közben ő is kilesett az ajtón. A férfi akkor lépett be a szemben levő telefonfülkébe. A csokornyakkendője valóban pettyes volt. — Telefonál — mondta a cipészné. — Mit telefonál ez annyit? Más ilyenkor dolgozik, ő meg telefonál! A cipész megcsóválta a fejét és azt morogta, hogy bizony sok még a gazember. Délután a cipészné átment a maszek trafikosnéhoz és megkérdezte, mit tud a csokornyakkendősről. — Fecskét szív — jellemezte a trafikosné —, egrit! Mindig megnyomkodja mielőtt elteszi. — Nem tetszik nekem ez az ember — mozgatta lófejét a cipészné, — ez kérem hétköznap is csokornyakkendőt visel és órákat telefonál a fülkében. Én kérem nem is tudom mikor telefonáltam utoljára, van nekem egyéb dolgom is! Ez meg minden áldott nap és' amikor elmegy előttem, érzem, hogy legszívesebben belémrúgna! — Talán csak nem? — hüledezett a trafikosné. — Hiszen nem is ismeri magát! — Éppen azért! Mert mindig keresztül nézek rajta! Nekem az ilyen, egy senki! Ez lehet kérem rendőrségi besúgó, még kém is! Angol szövetből van a ruhája és hétköznap is csokornyakkendőt visel! — Azt mondják művész — csillant a trafikosné szeme —, valami szobrász vagy ilyesmi! — Szobrász?! — vijjogott a cipészné. — Na maga se látott akkor még szobrászt! Piszkos, elhanyagolt az mind, a legtöbbnek meg szakálla van! Ez a szőrtelenképű lenne magának szobrász ... ?! És a cipészné mindennap újabb híreket gyűjtött. Nem volt nehéz, mert a csokornyakkendős férfi lassan az utca, a környező utcák és a tér középpontjába került. Mint egy oda nem illő épület. Senki sem tudott róla semmit, de mindenkinek volt valami biztos értesülése róla. —- Lányokat cipel a lakására — tárgyalták a közértben —, tizennégy éven aluliakat. — Négytalálatosa volt a lottón — híresztelte a szódásné. — Ráckevén csináltat villát. — Van ennek kocsija is, csak nem használja — mondta jólértesülten a kisvendéglő üzletvezetője és a törzsvendégek rábólintottak. — Költő — keringett róla a fodrásznál —, indexen vannak a versei! — Színész — mondta valaki a hentesnél —, csak nincs szerződésben! A csokornyakkendős férfi semmit sem tudott a körülötte gyűrűző vitákról. Igaz, nem is figyelt oda túlságosan, bár egyszer feltűnt neki, hogy amikor a cipészné előtt elment; az valamit acsargott a háta mögött. Moslék, vagy valami ilyesmit mondhatott, de a csokornyakkendős férfi meg volt győződve, hogy a titulus nem őt illeti. Miért mondana rá ilyet a cipészné? Hiszen csak látásból ismerte. Mint ahogy látásból ismert mindenkit a környéken és a házban is, ahol lakott. Jött, ment, járt, kelt továbbra is tehát pontosan úgy, mint a többiek, akik már régebben laktak az utcában. Ősszel szakái lt növesztett és a haját is nagyobbra hagyta nőni. — Na ugye mondtam — ujjongott a trafikosné —, művész ez, már szakállt is növesztett. A cipészné letorkolta. — Bűnöző — mondta —, ez nappal lóg, éjjel betör, amíg el nem kapják! Higgyen az én emberismeretemnek! És megtárgyalta az egyik házmesternével, aztán a másik házmesternével és megtárgyalta a harmadik házmesternével az utcában, hogy ezt az embert fel kéne jelenteni, mert ennek nem lesz jó vége. — Miért? — vette pártfogásába az egyik. — Tud róla valamit? — Mindent! — hördült fel a cipészné. — Nyár óta figyelem, volt módom meggyőződni a disznóságairól. Ne akarja, hogy részletezzem! Kedveském, nekem elhiheti, az ilyenek teszik tönkre a szocializmust. Nem lepődnék meg — suttogta —, ha egyszer az is kiderülne róla, hogy háborús bűnös! Mert hogy sváb az biztos! Hallottam, hogy németül telefonált! És egyik este. október végén lehetett, kicsaptak az indulatok. A csokornyakkendős férfi,gyanútlanul fordult be az utcába, gyanútlanul ment el a cipészné előtt, amikor egy üres konzervdoboz vágódott a hátának. A cipészné kamasz unokája dobta. A csokornyakkendős férfi tanácstalanul fordult meg, mint aki nem tudja mi történt. — Te dobtál? — nézett a kamaszra. — Én. — Miért? A kamasz vigyorogva vállat vont. — Nem szeretem a csokornyakkendőjét! Olyan mint egy selyemhernyó. A cipészné nem szólt. Állt az ajtóban és figyelt. Kijött a cipész is. Aztán előkerült az egyik házmesterné, a másik, a harmadik. A kisvendéglő üz'etvezetője. Több törzsvendég. A szódás, az órás, a kárpitos, a fodrász. Némán állták körül a csokornyakkendőst. — Mit akarnak tőlem? — kérdezte egyikről a másikra tekintve. Senki sem válaszolt. Ekkor a csokornyakkendős lassan megkerülte a csoportot és elindult, majd kis tétovázás után belépett a telefonfülkébe. Maga sem tudta, hogy miért nem haza ment, hiszen az lett volna ésszerűbb, de egyszerűen nem akart hinni az eseményeknek. Leemelte a kagylót, bedobta az érmét, közben hátrapillantott: A lófejű cipészné ott állt a fülke előtt, körülötte az emberek. — Mit akarnak tőlem?! — tépte fel az ajtót a csokornyakkendős és ekkor kapta az első pofont, aztán gyorsan egy másodikat is. Aztán a cipészné felvisított, lófeje eltorzult a gyűlölettől, letépte a csokornyakkendőt és beletaposta a sárba. — Mit követett el? — kérdezte valaki, nem a környékről való. — Lopott — felelt neki egy asszony, mire a másik lehurrogta. — Erőszakoskodott a cipészné unokájával! Buzi! — Fuj — mondták többen is. Egy drabális törzsvendég kirontott a kisvendéglőből. — K: bántja a haveromat?! — üvöltött fel és csak úgy találomra beleöklözött a tumultusba. — A legjobb haveromat! És akkor a férfi, akinek nem is olyan régen még csokornyakkendője volt, belehasalt a sárba és a vére a telefonfülke oldalára freccsent. És jött az URH és jött a mentő és aztán felvették a csokornyakkendős férfi adatait, aki nem volt művész, nem volt kém, nem volt bűnöző, aki nem volt stb.... stb.... stb.... aki egyszerűen: Dobozi Károly negyvenöt éves biztosítási ügynök. Elvált. Két gyermek apja. Büntetlen előéletű. ásnap a telefonfülke előtt, valaki egy összetaposott, sáros, pettyes csokornyakkendőt talált. Kis ideig forgatta, nézegette, aztán eldobta. Abban az utcában nem viselt senki ilyet.
