Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-06 / 105. szám

/'tolnaá , 2 ^frePUJSAG 1977. május 6. Folytatta munkáját az Akadémia közgyűlése Losonczi Pál a SZÖVOSZ-ban Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke május 5-én a SZÖVOSZ-ba, majd a Nagyvásártelepre (a képen) és a Skála Áruházba látoga­tott. (Képtávírónkon érkezett). (Folytatás az 1. oldalról) Az Akadémia közgyűlése csütörtökön délután a Vár­ban lévő kongresszusi terem­ben Pach Zsigmond Pál el­nökletével együttes üléssel folytatta munkáját. Részt vett az ülésen Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bi­zottság titkára. Az együttes ülés elsőként bizottságot küldött ki az Akadémia elnökének jelölé­sére, s szavazatszedő, illetve határozatszövegező bizottsá­got választott. Ezt követően Szentágothai János, az Aka­démia megbízott elnöke mondta el az Akadémia el­nökségének beszámolóját. Egyebek közt rámutatott: különösen fontás impulzust jelent az Akadémia számára az az elemzés, amely az 1969. évi tudománypolitikai irány­Varsó, május 6-11. A tartós békét építők vi­lágértekezletének emblémá­ját fehér galamb és erős tég­lafal díszíti. Kifejezve a ta­lálkozó értelmét, munkájá­nak szellemét. A békeszerető erők világ- kongresszusa (1973: Moszkva, a BVT ülésszaka. 1974: Szó­fia, a békeszerető erők világ­fóruma 1977: Moszkva) óta ez a mostani, ahol az öt konti­nens több mint 100 országát 1500 résztvevő képviseli, a legszélesebb körű találkozó. Elvi jelentőségű ez a mozga­lom továbbfejlődésének kilá­tásai, valamint a más szer­vezetekkel, mozgalmakkal való együttműködés kibővíté­se szempontjából. Maga a varsói találkozó neve is — a tartós béke épí­elvek valóra váltását értéke­li., Az értékelést az Akadé­mia elnöksége ez év márciu­sában kibővített rendkívüli ülésén vitatta meg. Amikor az MSZMP XI. kongresszusa elénk állította azt a feladatot, hogy segítsük elő a tudományos-technikai forradalom hazai kibontako­zását és gyorsítsuk meg a ku­tatási eredmények gyakorlati alkalmazását, ezzel — helye­sen — egyben a szelektivitás és a nemzetközi kooperáció terén való minőségi fejlődést is előírta. Elmondotta Szentágothai János: figyelemmel az igen bonyolulttá vált és megnehe­zült világgazdasági helyzetre, felmérve a realitásokat, nincs más út a nemzeti jövedelem­ből a kutatásra fordítható eszközök legcélszerűbb ki­használásra, mint a kutatá­i tőinek közgyűlése — a “béke­szerető erők mozgalma globá­lis céljainak minőségileg új megközelítését- tükrözi. A varsói közgyűlés azt a célt tűzi maga elé. hogy moz­gósítsa a nemzetközi közvé­leményt a békéért és a nem­zetközi együttműködésért, va­lamint a népek szabadságá­ért és függetlenségéért vívott további harcra. A találkozó meggyőző módon demonstrál­ja majd a világ harcos anti- imperialista mozgalmának megszilárdulását. Lengyelország fővárosa, ahol 1950 novemberében zaj­lott le a béke híveinek má­sodik világkongresszusa és ahol a Béke-világtanács szü­letése örökre bekerült a moz­galom krónikájába. O. Sz. sok közötti — a ma igényei­nek megfelelő — fontossági sorrend kialakítása, a nem­zetközi együttműködésben rejlő tartalékok feltárása és felhasználása és az ezek ösz- szegezése alapján meghozott döntések fegyelmezett végre­hajtása. — Az Akadémia tevékeny­sége továbbra is kiterjed a hazai tudományos kutatások egész területére, különös te­kintettel az alapkutatásokra. Pontosabban kellene viszont megfogalmazni a kutatás és a gyakorlat kapcsolatának to­vábbi erősítését. Intézeteink rendeltetészerű feladatává kellene tenni olyan jelentős tudományos eredmények el­érését, amelyek a tudomány fejlődését szolgálják, illetve a társadalmi, népgazdasági fej­lődést számottevő mértékben segítik elő. Csütörtökön Moszkvában folytatták a szovjet—etiópiai tárgyalásokat. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának szerda esti hiva­talos fogadásán elhangzott beszédében Podgornij arról beszélt, hogy az 1974-ben vég­rehajtott nemzeti-demokrati­kus forradalom új lehetősége­ket nyitott a két ország kap­csolatainak fejlesztésére, az eddiginél szilárdabb és széle­sebb alapokon. A szovjet ál­lamfő szerint ez törvényszerű jelenségnek tekinthető, mint­hogy a győztes szocializmus országai és a nemzeti felsza­badítás erői természetes és megbízható szövetségesek az antiimperialista harcban. Mengisztu Hailé Mariam a fogadáson elmondott beszé­dében részletesen kifejtette a kormányzó tanács álláspont­ját az ország bonyolult bel­politikai és nemzetközi hely­zetével összefüggésben. Rá­mutatott, hogy a Hailé Sze- lasszié császár rendszerének megdöntése óta eltelt három évben a politikai erők polari­zálódása ment végbe Etiópiá­ENSZ­tanácskozás New York. (MTI). Az ENSZ gazdasági és szo­ciális tanácsa (ECOSOC) 62. ülésszakán befejeződött a társadalmi fejlődés témakö­rének megvitatása. A fejlődő és szocialista or­szágok képviselői a vita so­rán hangsúlyozták, hogy a társadalmi fejlődés útján ha­talmas feladatok várnak a vi­lág népeire. A világ külön­böző térségeiben ma is em­berek milliói szenvednek a gyarmati uralom súlyos örök­ségétől és olyan problémák­kal kell szembenézniök, mint az emberek közötti társadal­mi . egyenlőtlenség, a töme­ges munkanélküliség és a nemzetközi gazdasági kapcso­latokban megnyilvánuló hát­rányos megkülönböztetések. A szovjet küldöttség felszó­lalásában külön figyelmet fordított a társadalmi hala­dásról és fejlődésről hozott ENSZ-deklaráció megvalósí­tására. tárgyalások ban. A reakciós oldalhoz so­rolta az úgynevezett mo- narchista etiópiai demokrati­kus szövetséget, a „marxista tógába öltözött” etiópiai népi forradalmi pártot, amely va­lójában „bérgyilkosok anar­chista csoportja”. Elítélte az eritreai felszabadítási frontot is, amely a reakciós arab uralkodó osztályoktól kapott pénz segítségével Eritrea el- szakítására törekszik. Mind­ezeknek a reakciós erőknek a külföldi támogatójaként lép­nek fel az amerikai imperia­lizmus és egyes arab orszá­gok, elsősorban Szudán reak­ciós uralkodó körei, amelyek a Vörös-tenger feletti uralom megszerzésére törekszik — hangoztatta az etiópiai ál­lam- és kormányfő, majd ki­jelentette: az etiópiai nép széles tömegei készek szem­beszállni ezzel az összeeskü­véssel és a szabadságért, bé­kéért, demokráciáért és szo­cializmusért vívott küzdelem­ben maguk mellett érzik a világ haladó erőit, mindenek­előtt a szovjet népet. Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke csü­törtökön a SZÖVOSZ-ba láto­gatott. A magas rangú vendé­get dr. Molnár Endre, a buda­pesti pártbizottság titkára, dr. Kurucz Imre, az V. kerületi pártbizottság első titkára, va­lamint dr. Molnár Frigyes elnökkel az élen a SZŐ VOSZ vezetősége és Orbán Jánosné, a helyi pártszervezet titkára fogadta. Losonczi Pált a SZÖVOSZ elnöke tájékoztatta az orszá­gos tanács, továbbá a mint­egy kétmillió 1 tagot tömörítő és összesen 140 ezer dolgozót foglalkoztató fogyasztási szö­vetkezetek munkájáról, első­sorban a zöldség- és gyü­mölcsellátás további javítá­saival kapcsolatos feladataik­ról. Az Elnöki Tanács elnöke ezután a társaságában lévő vezetőkkel ellátogatott a Tol- buhin körúti vásárcsarnokba, ahol eladókkal és vevőkkel beszélgetett a zöldség- és gyümölcsellátásról. Itt jelen volt Panák László, a Zöldség­gyümölcs Kereskedelmi Egyesülés vezérigazgatója is. Losonczi Pál ezt követően a Nagyvásártelepre látoga­tott, ahol Földesi Mihály, a budapesti ZÖLDÉRT vezér- igazgatója ismertette a fővá­rost ellátó szövetkezeti nagy- vállalat tevékenységét. Lo­sonczi Pál ezután megtekin­tette a telep nagyobb létesít­ményeit, köztük az ezervago- nos burgonyatároló és -fel­dolgozó kombinátot, ahol még most is csaknem ezer vagon _ árut gondoznak, a tavaly ilyenkor kezelt 170 vagonnal szemben. Bemutatták a kony­hakész árukat előállító és csomagoló nagyüzemet is. Az Elnöki Tanács elnöke a nap folyamán látogatást tett a Skála szövetkezeti nagy­áruházban is, ahol Demján Sándor vezérigazgató mutat­ta be a mindig népes szuper- markettet, a ruházati és a többi -iparcikkosztályokat. Beszámolt arról, hogy a nagy­áruház múlt évi forgalma 52 százalékkal haladta meg a tervezetett, elérte az 1,1 mil- liárdot. Az idei forgalmi ter­vekben már 1,5 milliárd fo­rint szerepel. Az elnöki látogatás a Ská­la Áruház tárgyalótermében, a nap tapasztalatainak össze­gezésével a késő délutáni órákban ért véget. (MTI) Békeépítők világértekezlete Szovjet-etiópiai Az amerikai külügyminisz­ter, Cyrus Vance aznap töl­tötte be 60. születésnapját, amikor 1977 márciusában, az új Carter-kormányzat meg­bízásából a moszkvai Kreml­ben folytatták, illetve újra­kezdték a két nagyhatalom párbeszédét. Születésnapi ajándékként meglehetősen hálátlan feladatot kapott kor­mányától. Olyan javaslatokat kellett a szovjet vezetők elé terjesztenie, mindenekelőtt a SALT kérdésében, amelyek­ről eleve tudhatták, hogy el­fogadhatatlanok. A MEGTORPANÁS OKAI Miért következett be ez a visszaesés Vlagyivosztok után, amikor úgy látszott, hogy rendezték az alapelveket, s a szerződést 90 százalékosan megszövegezték már? He­lyénvaló több okról is szólni. Gerard Fordnak, mint az amerikai történelem első, semmilyen formában sem vá­lasztott elnökének, igen gyen­ge volt a belpolitikai háttere, s előrevetítette torz formáit a lassan meginduló amerikai választási kampány. Olyan létfontosságú kérdésről, mint a SALT, ahol messzemenően figyelembe kell venni a köl­csönös érdekeket, viszont nem lehet felelőtlenül, a felfoko­zott választási demagógia lég­körében tárgyalni. A huzavona károsan hatott a megbeszélésekre azért is, mert a haditechnika tovább fejlődött, s új fegyverrend­szerek léptek be mindkét ol­dalon. A Szovjetunióban egy változtatható szárnyállású, korszerű, középhatósugarú bombázógép, amely természe­tesen nukleáris eszközök hor­dozására is alkalmas. A NATO-jelentésekben „Back- íire”-nek elkeresztelt típus azonban 3500 kilométer ható­sugarú, tehát oda- és vissza­utat számítva, repülési távol­sága meglehetősen korláto­zott. Az amerikai oldalon a „Cruise” cirkálórakétákat fej­lesztették tovább. Ezek olyan pilóta nélküli repülőszerke­zetek, amelyek atom- vagy hidrogéntöltettel képesek akár 30—100 méter magas­ságban, a lokátorok hatósuga­rát kikerülve repülni. Kike­rülik az útjukba akadó terep­tárgyakat, s így jutnak el a célig. Hatósugaruk jelenleg mintegy 2500 kilométer, tehát a különféle ázsiai támasz­pontokról vagy éppen a NATO északi és déli szárnyá­ról veszélyeztethetnek esetle­ges szovjet célpontokat. Végül, de nem utolsósorban az amerikai politikai és ka­tonai vezetésen belül külön­böző csoportosulások, érdek- szövetségek alakultak ki, hi­szen egy hosszú távú SALT- egyezmény mindenképpen együttjárna a katonai-ipari komplexum visszaszorításá­val, a fegyverkezési verseny­ben különösen érdekelt körök szárnyainak megnyirbálásá­val. AZ ALÁÍRÁS ELMARAD Érthető, ha az amerikai bel­politikai viharzónák között ily módon nem kerülhetett sor az új SALT-megállapodás aláírására. Joggal várta külö­nös figyelemmel a Carter- kormányzat bemutatkozását, hiszen az új elnök a választá­si harcban a fegyverkezési verseny mérséklését helyezte kilátásba. Sajnos, az első be­mutatkozás balul sikerült, és újabb halasztást szenvedett a SALT-megállapodások ügye. Bizonytalanná vált, hogy ok­tóber elejéig, az első egyez­mény lejártáig megszület­het-e a második szerződés. Az amerikai külügyminisz­ter ugyanis — megbízói ön­kényesen felülvizsgálták a vlagyivosztoki elveket — két új javaslatot vitt magával Moszkvába. Egy részleges és egy átfogó indítványt. Ami a részleges elképzelést illeti, maradnának a vlagyivosztoki 2400—2400-as rakétaegyenér- tékek, de a „Backfire” bom­bázókat, illetve a cirkálóraké­tákat kivonnák ebből a ke­retből. Ezzel amerikai részről két különböző, más súlycso­portba tartozó fegyvert he­lyeztek a mérlegre, nyilván­valóan azért, hogy előnyhöz jussanak. Ráadásul egy ilyen intézkedés új kapukat nyitna meg a fegyverkezési verseny­ben, s a hajsza a cirkálóraké­ták tökéletesítésének irányá­ba folytatódnék. Az átfogó terv előirányoz­ná, hogy 1800—2000 körül le­gyen a rakétaegyenérték (be­leértve az előbb vitatott két fegyverfajtát), s az általános számokon belül a MIRV- rakétákat 1100—1200-as szint­re szállítanák le. Tetszetős indítvány, hiszen az alacso­nyabb keretszámokkal látszó- • lag csökkentést idézne elő. Csakhogy magában foglalná a szovjet nehézrakéták különö­sen nagy arányú visszaszorí­tását (az amerikaiak úgy vé­lik, hogy ezen a területen a Szovjetunió vezet), a cirkáló­rakétáknak engedélyezett zöld úttal viszont az ameri­kaiak erős oldalának tekintett fegyverfajtákat szabadon fej­lesztenék. A hadászati egyensúly és a becsületes játék a SALT- megállapodások alapszabá­lyait jelentik. Nyilvánvaló, ha az Egyesült Államok kép­telen volt valamit elérni a nemzetközi események gya­korlatában, nem lesz képes elérni azt különféle manőve­rekkel, a diplomaták asztalá­nál sem. Hiába tűnnek ala­csonyabbnak a keretek, ha egyszer a megbomlás veszé­lye fenyegeti az egyensúlyt. Ez valamivel kisebb mennyi­ségek esetében is végső soron bizonytalanságot, háborús fe­nyegetést idézhet fel. (Csupán a SALT-vitára tértünk ki, de az egész tárgyalási mód­szer, s az „emberi jogok vé­delme” ürügyén indított szo­cialistaellenes kampány még inkább terhelte az amúgy sem zavartalan megbeszéléseket.) A válasz nem lehetett más, mint ami előre kiszámítható volt: az elutasítás. ÚJRA NAPIRENDEN Májusban Genfben folyta­tódnak a szovjet—amerikai külügyminiszteri tárgyalá­sok. Újra napirendre kerül a SALT ügye, amelyről közben diplomáciai csatornákon át szinte szünet nélkül folytatód­nak a megbeszélések. A gya­kori kedélyhullámzás során derűlátóbb és kevésbé derű­látó vélemények váltják egy­mást. Szovjet részről nem­egyszer hangsúlyozták, hogy,, továbbra is lehetségesnek tartják a megegyezést. De csak a kölcsönös érdekek fi­gyelembevételével, a valódi egyensúly alapján! Ha az amerikaiak ezt elfogadják, még a SALT—I lejárta előtt életbe léphetne a SALT—II. szerződés. S ha ebben az esetben ma­radnának is még „kövér em­berek”, de a hatékony szerző­dések legalább további súly- gyarapodásukat korlátoznák. RÉTI ERVIN LAPZÁRTA WASHINGTON Carter amerikai elnök csü­törtökön Európa utazott, hogy részt vegyen a londoni gazda­sági csúcstalálkozón és tár­gyalásokat folytasson a NATO-tagállamok vezetőivel. Bár elnökségének első három hónapjában Carter számos külföldi vezetőt látott vendé­gül Washingonban, most első ízben indult külföldi útra. BONN Csütörtökön egy bonni kór­házban elhunyt Ludwig Er­hard, volt nyugatnémet kancellár. A háború utáni NSZK „gazdasági csoda” ál­lítólagos szülőatyja. (Telefotó — AP—MTI—KS) A SALT-dosszié (4.) Balsikerü bemutatkozás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents