Tolna Megyei Népújság, 1977. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-05 / 104. szám

2 ífÉPÚJSÁG 1977. május 5. PANORÁMA Megkezdte munkáját a Magyar Tudományos Akadémia 137. közgyűlése A közgyűlésen átadták Friss István akadémikusnak (ké­pünkön jobbról) az 1977. évi akadémiai aranyérmet. (Képtávírónkon érkezett) Szerdán, a Magyar Tudo­mányos Akadémia várbeli kongresszusi termében meg­kezdődött az Akadémia 137. közgyűlése. Tudományos éle­tünk e jelentős eseményén megjelentek: Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, a tudománypolitikai bi­zottság elnöke, Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai. Az elnökségben foglalt helyet Szentágothai János akadémikus, az MTA megbízott elnöke, Márta Fe­renc akadémikus, az MTA fő­titkára, Csáki Frigyes és Pach Zsigmond Pál. az Akadémia alelnökei, Köpeczi Béla és Láng István, az Akadémia főtitkárhelyettesei. Nagy számban voltak jelen az Aka­démia tagjai, az intézmé­nyek vezetői, kutatói és a tu­dományos élet ismert szemé­lyiségei. Szentágothai János meg­nyitó beszédében megemlé­kezett az Akadémia előző közgyűlése óta elhunyt tag­jairól, külön méltatva Erdey- Grúz Tibornak, az Akadémia volt elnökének érdemeit. A résztvevők néma felállással adóztak az elhunyt tagok em­lékének. Az Akadémia meg­bízott elnöke ezután a köz­gyűlés megváltozott formájá­ról, tematikájáról elmondta: tavaly döntöttek arról, hogy tudományos életünk ez évi legrangosabb eseményén a munka jelleg erősödjön. A munkaközgyűlés várhatóan pezsdítően hat majd a tudo­mányos munkára, a tudomá­nyok előtt álló feladatok megoldására. Ezt követően Szentágothai János átadta az akadémiai aranyérmet és díjakat. A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége az 1977. évi akadémiai aranyérmet Friss István akadémikusnak, az MTA Közgazdaságtudo­mányi Intézete tudományos tanácsadójának adományozta, a közgazdaságtudományi ku­tatásokban kifejtett alkotó tevékenységéért és az Akadé­mia vezető tesüteleiben hosz- szú idő óta végzett tudo­mánypolitikai, tudomány- szervezői és tudományos irá­nyító munkájáért. A magas kitüntetést Szent- ágothái János, az MTA meg­bízott elnöke nyújtotta át Friss Istvánnak. Ezután az Akadémia megbízott elnöke az akadémiai díjakat adta át, majd Berend T. Iván akadémikus „Mai gazdaság- politikánk — történelmi összefüggésben” címmel tar­tott vitaindító előadást. Haiie Mariam Moszkvában Mengisztu Haile Mariam­nak, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzó tanács elnökének vezetésével szer­dán délben Moszkvába érke­zett hivatalos látogatásra a szocialista Etiópia állami küldöttsége. A delegációt a két ország állami lobogóival feldíszített vnukovói repülő­téren Nyikolaj Podgornij szovjet államfő, Andrej Gro- miko külügyminiszter és más magas rangú szovjet szemé­lyiségek fogadták. Moszkvában szerdán szov­jet—etiópiai hivatalos tárgya­lások kezdődtek. LONDON A SZOT küldöttsége, amely Gáspár Sándor főtitkár veze­tésével kedden érkezett a Brit Szakszervezeti Főtanács (TUC) meghívására hatnapos látogatásra Angliába, szer­dán megkezdte tárgyalásait a TUC vezetőivel. Előzőleg Gáspár Sándor rövid látogatást tett a Trans­port House-ban, ahol Ron Hayward, a kormányzó mun­káspárt főtitkára fogadta a magyar szakszervezeti kül­döttség vezetőjét. BONN A nyugatnémet rendőrség kedden, hosszú utcai hajsza és tűzharc után, nagy való­színűség szerint Buback fő- államügyész egyik gyilkosát fogta el — ha nem is azt a személyt, akit eredetileg fel­tételeztek. A rendőrökkel ví­vott tűzpárbajban életveszé­lyes fejsérülést szenvedett anarchistát csak órákkal ké­sőbb sikerült azonosítani: Günter Sonnenberg, a Bu- back-merénylet fő gyanúsí­tottja került kézre. A Sonnenberggel együtt el­fogott nő is a körözött anarchisták listáján szerepel: Verena Becker gyújtogatás kísérletéért töltötte börtön- büntetését Nyugat-Berlinben, amikor 1975 márciusában az elrabolt Peter Lorenz kép­viselőért cserében, négy tár­sával együtt kiszabadították. NSZK-szerte most újult erővel indult meg a nyomo­zás Sonnenberg gyanúsított társai után. LONDON A Magyar Nemzetközi Bank (Hungarian Internatio­nal Bank), magyar bankok tulajdonában lévő londoni pénzintézet rendkívüli köz­gyűlést tartott és bejelentet­te, hogy alaptőkéjét 1,5 millió fontsterlingrő! 3 millióra emeli. Fekete János, a Magyar Nemzetközi Bank elnöke a rendkívüli közgyűlés után az MTI tudósítójának elmon­dotta, a londoni bank hasz­nos szakértői, bonyolítói sze­repet játszik a magyar vál­lalatok pénzügyi tevékenysé­gében. Ellátja az anyaintéze­teket piaci, pénzügyi infor­mációkkal, javaslatokkal se­gíti elő a kétoldalú üzleti kapcsolatok fejlesztését. A bank teljes egészében ma­gyar tulajdonban van, tevé­kenységét vegyes magyar— angol csoport irányítja, jó szellemben, teljes egyetértés­ben. Brezsnyev fogadta Giapot Az SZKP KB főtitkára Moszkvában fogadta Vo Nguyen Giap hadseregtábornokat. a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, nemzetvédelmi minisztert. Tegnap érkezett képünk jobb oldalán Usztyinov marsall szovjet honvédelmi miniszter. Május 5.: a szovjet sajtó napja Segíthet-e az újság az embernek? „Igen, segíthet” — ezt válaszolom ismerőseim és saját ma­gam tapasztalatai alapján. Segít az embernek személyes sor­sában és az egész társadalom gondjaiban. Sőt védi a munkást. Ovcsinnyikov gépkocsivezetőt például elbocsátották munka­helyéről, mert bírálta a náluk, a cserepoveci városi gépkocsi­szállítási vállalatnál mutatkozó visszásságokat. Az Izvesztyija védelmébe vette Ovcsinnyikovot. Ennek következtében a vál­lalat néhány párt- és gazdasági vezetőjét büntetéssel sújtották. A területi bíróság megvizsgálta Ovcsinnyikov gépkocsivezető ügyét, munkaviszonyát helyreállította, és a kényszerű távol- maradás idejére járó bérének megfizetésére kötelezte a bűnös vezetőket. Az Izvesztyija 1977. január 6-i számában közlemény jelent meg az ebben az ügyben történt intézkedésekről és a lap néhány gondolatot közölt az ezzel kapcsolatban a szerkesz­tőségnek küldött olvasólevelekről. Országos jellegű példa: az újság a társadalom érdekeit védi. A hatvanas években cellulóz-papírkombinát építését ter­vezték Szibériában, a Bajkál-tó partján. A Komszomolszkaja Pravda vitát indított erről a témáról, hangsúlyozva, hogy a tó élővilágát pusztulás fenyegeti, ha megvalósul az a tervezett rendszer, amely szerint az ipari szennyvizeket a Bajkálba ve­zetik. A vitába más újságok, környezetvédelmi szakemberek, mérnökök, tudósok is bekapcsolódtak, sok ezer állampolgár irt levelet a szerkesztőségnek. Ennek eredményeként a tervet fe­lülvizsgálták, az állam további több millió rubelt utalt ki új tisztítóberendezések létesítésére, és a Bajkál, a világ leg­mélyebb édesvizű tava, szennyezetlen maradt. Az ilyen történetek nem kivételek. A központi és a vidéki sajtó rendszeresen közli olvasóinak és saját tudósítóinak leve­leit, amelyek feltárják a hiányosságokat, elítélik a hatóságok, minisztériumok, egyes vezetők munkájában mutatkozó hibákat. Az újságokba nemcsak hivatásos újságírók írnak, hanem munkások és a falusi levelezők is. Számuk több mint 7 millió. Ezek termelőmunkát végeznek és egyúttal az újság munka­társai. A munkás- és falusi levelezők a munkaügyi törvények védelme alatt állnak: egyetlen túlbuzgó adminisztrátornak sincs joga elbocsátani ilyen levelezőt, bármennyire kritikus hangú cikket írt is az. Nyugaton olykor kihívóan ezt kérdezik tőlünk: De vajon bírálhatják-e önök a vezetőiket? E kérdés feltevői a szabad­ság legnagyobb megnyilvánulásának a saját elnökökről kö­zölt karikatúrát tekintik, bár kitűnően tudják azt, hogy ettől csak növekszik az elnök tekintélye, de a bíráló személyes éle­tének egyetlen nehézsége sem szűnik meg. A szovjet emberek sokkal hatékonyabbnak tekintik a sajtóban megjelenő kriti­kai cikkek olyan formáját, amikor ennek következtében sike­rül a konkrét hiányosságokat és hibákat kiküszöbölni. A sajtó: a közvélemény barométere a Szovjetunióban. Minden szovjet ember, valóban az iskolapadtól kezdve, meg­tanulja, hogy gondolatait az újságon keresztül fejtse ki. Min­den iskolában van faliújság, a gyárakban és az üzemekben, a kolhozokban üzemi lapok jelennek meg, amelyek a kollektíva életét tárgyalják. Az a tény, hogy az emberek igyekeznek lehetőleg minél több újságra és folyóiratra előfizetni, hogy leveleket írnak a szerkesztőségnek és bizonyosak abban, hogy azokat megvizsgál­ják — ez minden hangos szónál hatásosabb tanúbizonyság a szovjet sajtó mellett. VLAGYIMIR LOMEJKO APN—KS LAPZÁRTA A SALT-dosszié (3.) ,,Stratégiai születésszabályozás’' 1972 májusában, u moszkvai Kremlben, a szovjet—ameri­kai csúcsértekezleten megszü­letett a SALT—I. megállapo­dás. A két nagyhatalom meg­egyezett abban, hogy 1977. október 3-ig befagyasztják a hadászati támadófegyverek mennyiségét és kölcsönösen csupán két-két ellenrakéta­rendszert fejlesztenek ki. (Ez utóbbi elem 1974-ben módo­sult és csupán egy-egy ellen- rakéta-rendszert, építenek fel.) HOL A „PLAFON”? A megállapodásig nem volt könnyű az út. Először az öt­let született meg, hogy az atomfegyverkezési versenyt a hordozóeszközöknél, tehát a szárazföldről, illetve a tenger­alattjárókról kilőhető raké­táknál, valamint az atom­fegyver szállítására alkalmas repülőgépeknél fogják meg. A szerződések megtartásának ellenőrzését ebben az esetben ugyanis mindkét fél maga is elvégezheti: a Földünk körül százával keringő mesterséges holdak pontosan jelzik a vál­tozásokat, mozgásokat. A nuk­leáris eszközök megatonnáira vonatkozólag tehát nincs sza­bályozás, de közülük nyilván­valóan csak az lehet veszé­lyes, amely kilőhető, pályán van, kapcsolatban all egy-egy hordozóeszközzel. Ezen az alapon kezdődtek meg 1969 novemberében a tárgyalások, amelyeknek először Helsinki, illetve Bécs, később Genf adott otthont. A megbeszélé­sek kétoldalú vonatkozását jelezte, hogy a semleges vá­rosokban is kizárólag a szov­jet, illetve tfmeíikai diplomá­ciai missziók épületeiben ta­nácskoztak, s a vendéglátók csupán a nagykövetségi palo­ták külső biztonságára ügyel­tek. (Izgalom akadt bőven. A bécsi Kronen Zeitung egy al­kalommal olyan hírt röppen­tett fel, hogy különböző ügy­nökök a városi csatornák já­ratainak felhasználásával szerettek volna lehallgató- \ készülékeket elrejteni a szín­helyként szolgáló épületek közelében.) A divatos népesedéspoliti­kai szakkifejezésekkel élve több kommentátor „nukleáris családtervezésről”, „straté­giai születésszabályozásról” írt a SALT-párbeszéddel kap­csolatban. A cél ugyanis nem a meglévő fegyverzet csök­kentése volt, hanem arról vi­táztak: milyen fegyverrend­szereket ne fejlesszenek ki a jövőben, illetve milyen „pla­font”, felső szintet állapítsa­nak meg a birtokukban lévő korszerű harci eszközöknél. Mindennek ellenére a SALT- tárgyalások a legfontosabb leszerelési témát képezik, hi­szen ez az első kísérlet az alomfegyverkezési verseny általános megfékezésére és beszüntetésére. Igaz, a tárgyalásokat ket­ten folytatják és három atom­hatalom ('Franciaország, Kí­na, Nagy-Britannia) mind ez idáig nem vállalt korlátozá­si kötelezettségeket saját ma­gára vonatkozólag. De ismét a svéd békekutató intézet becsléseire hivatkozva, a szovjet és amerikai atomerő­mű kapacitása 30 ezertől 55 ezerig terjedő szorzószámmal múlhatja felül a többi orszá­gokét. Ezért lehetséges szov­jet—amerikai kétoldalú meg­állapodás, más hatalmak be­vonása nélkül. Kevesebb szó esett róla, de nagy fontosságú az ellenraké- ta-rendszerek lényegbeli ki­iktatása is. Ezen a területen új verseny kezdődhetett vol­na hasonlóan a miníherősebb páncélzatok és a mind haté­konyabb páncéltörő lövegek véget nem érő viaskodásához. Az ellenrakétákról való le­mondás annak elismerése, hogy a legjobb védekezés az atomháború ellen akkor le­hetséges, ha az nem robban ki. MINŐSÉGI KORLÁTOZÁS A SALT—I. megegyezésé­nek múlhatatlan érdemei mellett két gyenge oldala volt. Az egyik a viszonylag rövid időtartam: öt év nem jelent hosszú távot, amikor sok éves kutatási és fejlesz­tési programokkal dolgoznak a korszerű haditechnikában. Ennél sokkal nagyobb fogya­tékosság azonban, hogy a ra­kéták mennyiségi befagyasz­tása (tehát az a vállalás, hogy nem növelik a kilövőállomá­sok és a hadászati légierő re­pülőinek számát), nem járt együtt minőségi korlátozások­kal. A fegyverkezési verseny azonos számú interkontinen­tális rakéta mellett is folyta­tódott. Az elavult rakétákat korszerűbbre cserélhették és új „rakétacsaládok” jelentek meg a színen. Elsősorban a MIRV-raké- ták, amelyeket magyarul több robbanófejes rakétáknak szoktak nevezni. Beállításuk­kal lehetővé vált, hogy a ki­lövőállomásról elindítsanak egy rakétát és az önálló elekt­ronikus irányítással egymás után akár tíz különböző cél­pontra csapódjon be. Ezúttal tehát ismét a megatonnákhoz tért vissza> a kör, hiszen a rakéták azonos száma nem gátolhatta a robbanóerő meg­sokszorozódását. A SALT—II. forduló ezért egyszerre tekintette feladatá­nak a mennyiségi és a minő­ségi korlátozást. Sok éves szakértői eszmecsere után 1974 novemberében Vlagyi­vosztokban Leonyid Brezs­nyev és Gerald Ford aláírta a híres és sokat idézett keret­megállapodást. Ennek lénye­ge, hogy 1985-ig 2400—2400 rakéta vagyonértékben álla­pítják meg a Szovjetunió, il­letve az Egyesült Államok birtokában tartható fegyvere­ket, közülük 1320—1320 MIRV-rakéta, 1080—1080 „hagyományos”, egy nukleá­ris töltettel rendelkező raké­ta lehet. (A rakétaegyenérték azt jelenti, hogy az atom­tengeralattjárókat, távolsági bombázókat, „rakétákra” vál­tották át.) Elvi megegyezés történt arra vonatkozólag is, hogy 1985-ben kezdődik majd a SALT—III. időszak, s ez a fegyverzet tényleges csökken­téséhez vezethet. Úgy tűnt, mintha a dolgok legnehezebbjén túljutottak volna... RÉTI ERVIN (Következik: Balsikerű be­mutatkozás). BUDAPEST Szerdán Győr-Sopron me­gyében látogatást tett Né­meth Károly, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A megyei pártbizottság után a Rába Magyar Vagon- és Gép­gyárat kereste fel. A látogatás következő állo­mása a Graboplast Pamut­szövő és Műbőrgyár volt. A megyei pártbizottság székházában a megye nagy- vállalatainak vezetőivel foly­tatott eszmecserét. ♦ Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára szerdán látogatást tett a főváros XII. kerületében. PÁRIZS Az Egyesült Államoknak Pá­rizsban az amerikai—vietna­mi kapcsolatok normalizálá­sáról tárgyaló küldöttsége kö­zölte a vietnami féllel, hogy az Egyesült Államok a jövő­ben nem gördít akadályokat a Vietnami Szocialista Köztár­saság ENSZ-be való felvéte­lének útjába. A vietnami küldöttség is­mét hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államokat felelős­ség terheli a háború ütötte sebek begyógyításáért, és kö­vetelte a Vietnammal szem­ben életbe léptetett kereske­delmi embargó feloldását.

Next

/
Thumbnails
Contents